Moderátorok: Isshae Ianarak, Admin
Isshae Ianarak írta:(Urc Karvnotnak)
*A kicsi monológ után közvetlenül két nagyobb bakkanást lehetett érzékelni, a másodiknál Tallashina leesett az ülõkérõl. Egy fájdalmas szisszenés kíséretében megpróbált feltápászkodni - sikertelenül.
Röviddel ezután a kocsi megállt, majd a zár kattant és nyílt az ajtó. Az idõsödõ kocsihajtó, két feketeruhás fegyveres férfi és a már látott parancsnok áll a kocsi elõtt. Kiparancsolnak belõle benneteket. Egy hatalmas pompás ház udvarán álltok, a gazdagás sikít mindenünnen. Apró gyöngykaviccsal van felszórva az út, s mellette szép zöld gyep díszeleg. A ház lépcsõjén egy fekete-fehér ruhába bújtatott középkorú nõ siet lefele. A már látott úrinõ pedig a lépcsõn felfelé, be a házba riszálja a fekete köpenye alatt a fenekét.
Urcot a két katona fogja közre, s viszik a ház háta mögé - míg Tallashinát az újonnan érkezõ nõ vezeti utánnuk.*
(Nynanak)
*Megérkezés után a parancsnok lesegít a kocsiról. Amint megérkezik a rabszolgákkal a másik kocsi kinyitják ajtaját és kiparancsolják õket onnan. Elõször a lány száll ki, majd a barbár.*
- Igen is Kisasszony, azonnal intézkedem. - *a kocsis hajolt meg elõtted - lehet nem csak arra hivatott, hogy egy rabszolga szállító kocsit hajtson.
A kapitány csak tisztelettudóan lehajtja elõtted a fejét, és két kezét ökölbeszorítva mellkasa elõtt összerakja.
A szobában egy levélke vár a fésülködõ asztalodon. A Wyemar család pecsétjével ellátva és nagy cirkalmas betûkkel rajta: Nynácskámnak.*
Quiasse Limenel Umassyras írta:*Miután átöltözött, elveszi a levelet az asztalkáról és kibontja. Ráhasal az ágyra és finom kézmozdulatokkal széthajtja az írást. Tetszik neki a becézõ megszólítás. "Nynácskám!". Egy kis mosollyal a szája szegletében áll neki olvasni párja levelét. Kíváncsi, hogy merre lehet Cartyss.*
<... Még a végén tényleg megkedvelem ezt a kyrt. Anyám óva intett a szerelembeeséstõl. De majd kiderül. Még fiatal vagyok. Elõttem áll az élet. Nem akarom ilyen hamar lekötni magamat. ...>
Joe Lyon írta:(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)
*Meglepõdik, mikor a lány a kocsi padozatára huppan. Épp segíteni akar neki, mikor a megáll a jármû és kinyílik az ajtó. Elõre engedi Tallashinát, majd õ is lelépked lassan. Fájó jobb lába a pihentetéstõl teljesen lezsibbadt, így alig bír lekecmeregni. Körbenéz, látja a pompát. Szokatlan neki ez a látvány, a zöldellõ gyep a hosszú hajóút és a piacon eltöltött idõ után üdítõleg hat rá, de figyelme inkább a lányra terelõdik, miközben kísérik hátra õket. .*
<... Na legalább egy helyen vagyunk! Remélem lesz rá módom és lehetõségem, hogy figyeljek rá, óvjam ezektõl a kifordult személyiségû emberektõl...>
Isshae Ianarak írta:(Nynanak)
A levél tartalma:
" Kedvesem!
A csodálatos éjszaka miatt csak nemrég jutott eszembe, hogy ma fontos találkozót beszéltem meg egy másik nemesi ház urával. Kérlek nézd el nekem, hogy nélküled mentem el, egyrészt idõm sem lett volna megvárnom míg visszatérsz a rabszolgapiacról, másrészt legalább nem töltessz el unalmas órákat politizálva.
Ígérem, hogy igyekszem vissza hozzád Drágám, de kora estétõl hamarabb ne várj rám.
Addig is végtelenségig csókollak:
Cartyss "
(Urc Karvnotnak)
*Mindkettõtöket a hátsó ajtón vezetnek be a házba, csak míg téged balra vezényel a két õr, addig Tallashinával jobbra tér el a cseléd.
A pompás ház belül is árasztja magából a gazdagságot... Tiszta minden, ápolt, rendezett. Egy nagyobbacska helyiségbe vezetnek be szótlanul ahol ágyak sorakoznak egymás mellett, úgy egy fél tucat lehet. Leültetnek egy kisszékre, ami vészesen nyikorogni kezd alattad, de azért áll alattad - csak kicsit inog. Az egyik õr kezébõl elõkerül egy kis kulcs, amivel a láncaidat összefogó rejtett, érdekes zárat kinyitja, így a láncoktól teljes egészében megszabadulsz. Átellenben veled nyílik egy ajtó, és egy morcos tekintetû õsz hajú férfi jön be rajta.*
- Állj fel! - *parancsol rád, majd hogy jobban megértsd szavait kezével int is. Nagyjából leméri tested méreteit - ami abból áll, hogy egy madzaggal a vállad szélességét és a nadrágod hosszát méricskéli, majd eltûnik azon az ajtón amin nemrég érkeztetek. A két katona melletted furcsa tekintetekkel mricskél, de egyik sem szól semmit. Az öreg viszont hamar visszatér sötétszürke ruhakupaccal a kezében. Ismét int feléd, hogy kövesd - ahoz az ajtóhoz vehez amelyiken õ elõször kijött. Odabenn egy dézsa áll félig vízzel.*
- Fürödj meg! - *jött az újbóli parancs, s kezével mutatja a mosakodást önmagán. A dézsa melett egy törölközõ van összehajtva, s szappan egy kistálkában. Ezen a helyiségen egy ablak van, s zöldellõ fák koronája látszódik az üvegtábla mögött. Az idilli képet csak az ablak elé erõsített rács töri meg. Az õsz hajú férfi még bent szöszöl a behozott ruhákkal egy hatalmas lakkozott asztal mellett, nem messze a dézsától. Mintha hozzá látott volna abból a szürke anyagból valamit szabni-varrni.*
Joe Lyon írta:(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)
*Mikor bevezetik õket az épületbe és õt balra Tallashinát jobbra irányítják, hosszasan követi a lányt tekintetével, míg az ki nem kerül látószögébõl. Belépve a helyiségbe körülnézz és konstatálja, hogy valószínû ez lesz az új szálása, leül szó nélkül a székre. Jól is esik neki a fájós lábbal, de nem teljesen nyugodt a szék inogása végett, de mikor érzi, hogy az mégis megtartja, kicsit kinyújtóztatja sérült végtagját. Révülten figyeli, hogy megszabadítják béklyóitól. Jelenleg eszébe sem jut az, hogy esetleg bármit is tegyen. Örül, hogy él, hogy még levegõt tud venni. Midõn a morcos képû belép a szobába, és mutatja, hogy kelljen fel, feláll és megvárja, hogy végezzen a méricskéléssel. Miután int neki, Urc sántikálva, de követi. Átsétál a másik helyiségbe, és az öreg intését örömest végrehajtja. Lehámozza magáról a vértõl és kosztol merevvé vált nadrágot, valamint bakancsait. Óvatosan leveszi a kötést oldaláról és combjáról. Enyhén felszisszen a mûvelet, során, majd még egyszer, mikor a sebek érintkeznek a vízzel. Beleül a dézsába, majd meg sem moccan, csak áztatja sajgó tagjait. Érzi, hogy minden ereje elhagyja. Eddig próbált talpon maradni, Tallashina elõtt nem mutatni, hogy mennyire is gyenge jelenlegi helyzetében, de most, hogy kicsit megpihenhet a teljes kimerülés határára sodródik. Nézi a fák lombkoronáját, nem gondol semmire, nem érdekli az, hogy az öreg min ügyködik, örül, hogy egyáltalán még életben van. Comb sebérõl sejti, hogy azt túléli, de az oldalán éktelenkedõ szúrás aggasztja, bár most nem érez fájdalmat, mivel a meleg víz lezsibbasztotta azt.*
Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó