Berrana-roda - a pengebárók édene

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Rendben, köszönöm. Igazán hálás vagyok... :) Akkor megyek is, gyorsan harapok valamit... ^^
*Lassan sétál a szobájuk felé, közben kicsit koncentrál...*

//Emlékfelidézés diszciplína, azt a férfit keresem akivel a fogadós beszélgetett. Láttam már valamikor? //

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Connak rémlett a férfi, valami világos hajú, középkorú ürge tartotta szóval a fogadóst, mielõtt félrevonultak beszélni. Korábban nem találkozott vele.
A szobába csak kopogás után mehetett be, mert Letizia be volt zárkózva. Kedve jónak tûnt, mosolygott Conra aztán visszaült üres tálja mellé s folytatta a félbemaradt tunkolást.
-Nem zavart senki. Ettem-összegezte röviden s egy kenyérdrabaot gyúrt kisebbre, hogy alkalmas legyen a mûvelethez.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Örülök ha jól érzed magad, s minden rendben... Jó étvágyat. *mosolyog*

*Maga is megéhezett, rendel valami harapni valót, gyorsan megebédel....*

Kora délutánra járhatott már az idõ. Elõszedi az ágy alól az álöltözet kellékeit, és a legutóbbi alkalomhoz hasonlóan újra elmaszkírozza magát.

- Most mennem kell egy kis helyszíni szemlét tartani, de még jövök vissza :)
- Vigyázz magadra Szerelmem *apró csók, és elindul az esti találkozó helyszínére.*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Terepszemle? Azaz?-nézett kíváncsian a férfira.
Az ivóban viszont Con megpillantotta azt a tagot, aki érdeklõdött a fogadós szerint korábban róla...Épp csirkehúst evett kenyérrel.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Délután találkozóm van, és nem szeretnék ismeretlen helyre tévedni... így inkább elõre felmérem a terepet. ^^ De mostmár tényleg indulnom kell.... sietek vissza...

*Csak futó pillantást vet a lenti emberekre, nem akarja felfedni az álcáját.... pár pillanatig figyeli csupán, hogy jobban megjegyezze arcát, aztán a találkahely felé igyekszik.*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A férfi ügyet sem vet az álruhás Conra.
A Szerencse kút egy szökõkút, ahol a víz egy szobornõ tenyerébõl szökkent, mintha nem is víz, hanem áldás szóródna igy ki kezébõl. Három utca vezett ide, lakóházak szegélyezték a kút körüli terecskét. Az egyik fal tövében ivókút is volt, oda rendre jöttek szellõsen vízért a lakók vödrökkel. Semmi szokatlan, oda nem illõ elem nem vonta magára Con figyelmét. Az esti miséig még volt vagy 2-3 óra, s a batár érkezése Conért akkorra volt ígérve.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Kb 1.5 órát tölthet a környék felmérésével. Merre vezetnek a térrõl kifutó utak, milyen menekülési utak léteznek, hol lehet lesben állva elrejtõzni... tetõket, sikátorokat.... mindent átfut. Majd visszasiet a fogadóba. Újra átöltözik, elmond egy imát, felépíti dinamikus pajzsait, és elindul a találkahelyre, hogy pontosan érkezzen.*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A három utca közül kettõ lakóházak közé fut be, a harmadik, amin Con is jött, a város zajosabb, élettel telibb szívébe. Az a legszélesebb is, két szekér is elférhet rajta. A házak magasak, többszintesek, tetejük roskatag, vagy mázas, macskán kívül más érdekeset nem talált rajta Con. Az egyik utcában teregetés van az emberek feje felett. Ez a hely alkalmas bújásra, hisz a régi házak beugrói nem egy szintben vannak. A sikátorok annyira nem szemetesek, mint a gyakran látogatott kikötõ felé, s guberáló sem jár ott. Itt a helyiek fordulhatnak meg leggyakrabban, de semmi sem zárja ki idegen feltûnését. Cont megbámulták a vízhordók, idegen arc volt, s épp ezért figyelemfelkeltõ a maga módján, bár két három szavon kívül nem vesztegettek rá többet. Volt, aki kinevette, koldulni nem itt kell.

A fogadóban délutáni szundítását tartotta Letizia, morogva kelt, hogy nem szereti állandóan nyitogatni az ajtót.

Öblös harangszó remegtette meg a levegõt. Szürkésfehér galambok csoportja húzott el a kút felett, s vállára vetett kendõs nõk indultak mega templom felé. Mikor még a lemaradók is utánuk szállingóztak, a széles városi útról batár zörgött be feketére lakkozva elején egyenarcú, egyen ruhájó férfival, akit minden étlag ember elfelejthet, Con sem talált rajta semmi egyedit. Jól választották meg. Lelassított a kocsi, ajtaja nyílt, egy fiatalember nézett ki rajta, összefogott barna hajú, frissen borotvált:
-Uram, jöjjön.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Messzirõl kiszúrta a közeledõ kocsit, s hosszan bámulta. Kíváncsian, s egyben idegesen várta a találkozót.

<Mit akarhatnak tõlem? Mit számítok én nekik? ... semmit... Valami itt nincs rendben. Ez egészen biztos...>

Mikor megállt a kocsi, s a hajtó kinyitottta az ajtaját kissé meglepõdött az utasán... nem erre számított. Szó nélkül szállt be... s indult a szekér tovább...

- Hová megyünk?

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Üdvözlöm. A nevem Gergio Pereira. Egyházi rangom most nem számít. Ami mostantól elhangzik közöttünk és a fõpap között, egyházi és államtitok-vágott bele a közepébe s õszintén Con szemeibe nézett.
-A fõpap és egy belsõ inkvizítor méltónak találta önt arra, hogy bevonja egy mélyebb és titkosabb ügybe.
Belsõ inkvizíció?! Domvikra és az összes szentekre!!!
-Innen nincs visszafordulás. Számítunk a teljes együttmûködésére, uram. Egy biztos helyre megyünk, ahol nyugodt körülmények között beszélhet a fõpappal.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Üdvözletem, Con Larrodan vagyok... de ezt ön már biztosan tudja. Természetes a titoktartás, kérnie sem kell.

*Mikor a férfi ismertet néhány részletet kissé ledöbben...*

<Bassza meg... szarban vagyok... nem kicsit, nagyon. Belsõ inkvizíció? Istenem, mi lesz itt.>

*nagyot nyel*

- Értettem.... Messze megyünk?

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Úgy egy, másfél órás batárút. Elhagyjuk a várost. Nyugodjon meg, ön tiszta és makulátlan. Ám mások sajnos nem és az Domviknak nem tetszõ. A fõpap majd beavatja önt a részletekbe, én leszek most a társasága és megnyugtatása is. Vannak kérdései? Ha az üggyel kapcsolatban lennének, arra majd a fõpap fog választ adni.
Kopogó macskakövek. Kanyar. Lassítás. Gergio kéri Cont, dõljön hátra a batárban, hogy ne lássák meg közvetlenül az arcát. Faarccal nyújtja át az alkony utáni kilépésre jogosító levelet. A kapu nyílik. Földút. Vidéki illatok. Frissen kaszált fûé. Majd illatozó fák, bokrok...Gesztenyefák susogása. Besötétedett. Kevés por, közeledõ vihar nedves illata. Tenger sós lehelete, hullámok csendes csapódása kövekhez. Majd kutyaugatás s egy város és part melletti villa elõtt a batár megállt.
-Szálljunk ki, a batár nem hajt be a kapun-szólt a fiatal férfi.
Egy festõi kis villánál voltak, amihez gesztenyefasor vezetett a parton. Nyikordulás nélkül nyílt meg a kapu. Lámpást tartó szépen öltözött inas várta õket s vezette:
-Erre, uraim.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Értem... Kérdésem nincs, a Fõpap elmondja mit tudnom kell. Ellenben kérésem lenne... magam is éreztem, hogy valami nincs rendjén, így óvintézkedéseket tettem annak érdekében, hogy a nekem segítõ ifjú leánynak miattam bántódása ne essen. Ha üzenhetnénk a Bátor Kandúr fogadósának, hogy minden rendben van, nagyon hálás lennék.

*Majd hallgatásba burkolózik, ha kérdezi válaszol... várja, hogy megérkezzenek.

Miután megállt a kocsi kiszáll, és hosszan csodálja a partot... a gyönyörû tájat, s az inas megjelenése után annak kérésére követi. Folyamatosan figyeli környezetének minden apró részét...*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Ó, uram, ennél rosszabbat nem is tehett volna!-sápadt el a férfi.
-Az a hintó már elment! Közölje a fõpappal, hogy emiatt én most nem tudok részt venni a megbeszélésen, mentem ami menthetõ! S máskor a hitét használja, ne a riadalmát!-szívta meg fogát, bevágta magát a batárba s indult vissza.
Az inas faarccal hallgatta õket, illedelmesen lámpással kezében bevezette Cont. Ha viselt köpenyt, elvették tõle hogy fogasra akasszák. Üvegezett belsõ ajtók, finom, drága szõnyeg a padlón, márvány oszlopok, selyem falikárpit, sötét, nemes bútorok kísérték, míg a villa tengerre nézõ teraszáig vezették. Ott gyertyák körében a fõpap ült, elõtte asztal, itallal, kevés harapnivalóval. Kényelmesen pipázott s szeme amesszeségbe révedt.
-Üdvözlöm-fordult úgy Conhoz, mintha valahonnan messzirõl tért volna vissza.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Nincs semmi probléma, nem kell megijedjen, s emiatt nem kell távoznia. Elég ha elereszt egy futárt, levéllel a fogadósnak, hogy ma este nem érek vissza. Ennyi, több nem szükséges.

Kivár, hátha meg tudja gyõzni a férfit. Ha mégis elmegy az inast követve eljut a fõpaphoz, és meghajolva üdvözli.

- Csendes estét Exellenciám...