Sub rosa

[Jomadar]

(Somuris)

- Várj, majd én megnézem kik azok. - szól és fegyverét a helyén hagyja, hogy ha nem harcosok tartanak felé, akkor igyekezzen vérontás nélkül megoldani a dolgot. Elõresiet, hogy fogadja az érkezõket.

[Castor de Vinter]

Castor is fegyvert fog és megvonja a vállát Somuris javaslatára:

-Tõlem...legalább Hanasnak és Vincentnek lesz ideje rendbeszedni magát.-hagyta rá a dwoon aki fegyverrel a kézben feszülten várja a felfele igyekvõt.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Castor, Somuris, Hanas, Vincent
_________________________________________


Vincent második nadrágját veszi fel épp, amikor a lépcsõ tetején megjelennek azok, akikrõl Trixi szólt. Elõl a fekete ruhás kislány, akinek haja kibomlot, arca már kipirult, nem volt olyan ijesztõen sápadt. Mögötte három idõsebb lány, koruk 17-25ig lehetett vegyesen: mind egész szép ruhát viseltek, mint egy mesébõl kilépett hercegnõk...a régi lovagkorban hordhattak olyan selyembõl-sulytásból és kendõkbõl varrt ruhakölteményeket, amit a másik három lány viselt. Egyikük, aki közvetlen a kislány mögött állt, még tõrt is szorongatott, száp fûzöld ruháján indákat utánzó aranyhímzés volt. Haja össze volt fonva, de pár tincs kiszabadult az arca mellé. Mögötte kjét világos hajú lány tolongott: egyikük világoskék ezüsthímzésû, másikuk téglavörös barna hímzésû ruhát felfogva, hogy ne bukjanak fel, míg a lépcsõn lépkednek. Az õ hajuk ki volt engedve s egy színes szalag volt homlokukhoz kötve. A kislány felemelte szemeit Trixire.
-Harcos nõ! Látjátok?
Somuris és Vincent fülének régies shadoni nyelvnek tûnt, amit a kislány beszélt. De érthetõ volt.
-Mit kerestek itt? A szellemakpun érkeztetek? Hogyan?-vette át a szót a zöld ruhás.
A másik két lány hátul leplezetlenül vizslatták Somurist. összesúgtak s kuncogtak s halkan pár szót váltottak:
-Szép ifjú...
-Meghiszem azt, itt ilyenek sose járnak! Angyal?
-Ha érzéketlen a test szépségére és örömeire, igen!
-Lisabel, Fenephra, csitt! Te is, Alix! -szólt rá a zöldruhás a lányokra. A többiek fegyvertelenek.

Fenephra (téglavörös ruha)
Lisabel(világoskék ruha)
Alix(kislány)
a zöld ruhás

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, kora délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________


A havazás elállt. Gyenge nap fénye tört át a vékony szürke felhõkön, mik nyugat felé onultak. Kora délután lehetett, s Tiát megkörnyékezte az éhség. Furcsa mód nem jött azonnal válasz, csak egy kis idõ múlva:
"Tudjuk hol vagy. Egy vagy két járóföldre tõlünk. Trixi kéri, menj le a völgybe és tarts délnek. És vigyázz. Farkasok laknak a hegyekben s koboldok a kövek között..."
Koboldok. Na most ez egy újabb babona, vagy valóságalapja is van?

[Jomadar]

(Somuris)

Nyugodt de elegáns meghajlás:
- Legyenek üdvözölve kedves hölgyek. (a tõrre néz) A vasra nincs szükség, mi is haramiák ellen használjuk csak. Egy veszélyes gyilkos nyomait követve találtunk egy kapura, ami eredményeképp itt találtuk magunkat. Igazán angyalok vezérlik az utunkat, hogy ilyen kedves hölgyek közé vetõdtünk. Volnának szívesek kalauzolni minket e számunkra idegen tájon? A lovaink is szívesebben nyargalnának a mezõn, mint e szûk helyen bezárva topognának. Találunk itt valami lejáratot szegény páráknak?

[Saggaras Zenir]

Vincent

<Huu ez de kinos a fenébe itt is elvághatom magam, a hölgyek elött, hát ez hihetetlen., Mennyire kínos szeretnék elsülyedni vagy eltünni.>

*Közbe sietõsre fogja az öltözködést és a levette nadrágtól próbál megszabadulni.*

[Castor de Vinter]

Castor egy kukkot se értett a társalgásból, de azt látta, hogy nem is baj, mert Somuris- a csapat legrátermettebb szócsöve- viszi a prímet mindenki helyett.
Megszemléli a nõket. Azért õ nem rögtön a védelemre szoruló gyenge szépségeket látja bennük. Legalábbis nemcsak arra figyel. Mióta Shadonban van, többször keveredett már nõvel fizikai konfliktusba, (Messalával edzés közben, és Trixiannával dühbõl, és a rafkós Gárciák a hajón) és megtanulta, hogy ne ítéje meg a nõket elsõ látásra látszat alapján, mert baromi nagyokat lehet koppani. Kicsit félrebillenti a fejét szemét végiglegelteti a testük, alakjuk vonalán, és rejtett fegyvert keres.
Közben azért felébred benne a férfi és megállapítja:
<A zöldruhás, tõrõs nõ hejre csinos kis fehérnép! A másik kettõ nagyon csirke, de biza, az a zöldszemû, megérne egy ajtócsapkodást!>

Nem fixírozza meredten, csak "mellékesen" megállapítja.

Észreveszi Vincent nyomorát. Megsajnálja, és felébred benne a férfiúi szolidaritás. A lovag elé áll és széles páncélos termetével eltakarja õt az érkezõ nõk szeme elõl, hogy nyugodtan "gatyába rázhassa" magát és megõrizhesse a méltóságát.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Castor, Somuris, Hanas, Vincent, Fenephra ,
Lisabel,
Alix,
Rovelyn
_________________________________________


-Akkor eltévedtetek-dugta hüvelyébe a kis tõrt a zöld ruhás-Itt nincs semmiféle gyilkos. Gyerekkorom óta ti vagytok az elsõ szellemutazók a kapun átról.
-Üdvözlet Namur várában!-így a kékruhás Lisabel. Szerencsére a lányok még alig lrtek a lépcsõforduló tetejére és nem néztek be az ajtón...Vincent lovag ha csipkedte magát, megússza szégyen nélkül.
-Segített a csirke!-suttogta lelkesen a kislány.
-A nevem Rovelyn Bullettini õk pedig a testvéreim...
Újabb léptek lentrõl, sietve felfelé, fegyvercsörgés.
-Ó. Ez az öcsém lesz. Rynnar...Fenephra, szólj neki, nem kell kard...És sajnos uram itt csak ez a csigalépcsõ van...
Alix, a kislány nevetni kezdett.
-Ló a toronyban?-és nevetett tovább.
Ezek a nõk védtelenek voltak. A zölkdruhás tûzrl pattant volt, de a másik kettõ álmodozó úrikisasszony inkább...parlagon. Somurist csak úgy lesték. Fegyver sehol. Karjuk vékony, válluk keskeny...Sose dolgozhattak. Egyedül a kislány szemében volt egy kis eszelõség, de lehet, csak kíváncsi.
Lihegve ért fel egy gyászhuszár. Vékony, éretlen kamasz, nagykarddal, amit a csuklója nem bír el. Valami értelmiségi könyvmoly, aki hirtelen rátalált õsei kardjára. A dwoonoknál ilyen nem fordulhatna elõ!
-Kik...maguk? Jedoméra, mi ez, valami rém?!-meredt Castorra.
-SSSS!-pisszegtek rá az isten nevét kiejtve a lányok egyszerre. Még a kis Alix is hátrafordult, mutatóujjával ajkai elõtt.

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Mikor végzett, elrebegett egy halk köszönömt Castornak, hogy kimentette. majd elõlépett.*

-Üdvözlet a hölgyeknek, Vincnet Ves Montariny vagyok Shadleki nemes, és elnézést a kellemetlenségért, de sajnos mi sem arra számítottunk, hogy lovastul teljes harci diszben egy tornyban potyanunk ki szellemkapubol.

*az utolsó szót idegenkedve mondja ki majd lovához lép és megnyugtatja, majd azon kezd gondolkodni, hogy hogy is lehetne lejutatni innen õket.*

[Castor de Vinter]

- Nics mit. -választolt Castor Vincentnek.

Most hogy már a lovag is tárgyalóképes állapotban volt, visszacsattogott Messala mellé és a nõket illetve az újonnan érkezõ fiút figyelte.

Ha volt is véleménye nem ült ki az arcára.

<Ha jól látom nem fog vérontásra sor kerülni, egész kedélyesen elbeszélgetnek...>

Türelmesen várta, mig a felek valami megállapodásra jutnak, hogy mi legyen.

[Jomadar]

(Somuris)

Elõször a hölgyek felé fordul. Ez a Fenephra ugyancsak kellemes teremtésnek tûnik... szívesen elköltenék vele egy ebédet.

- Somuris vagyok, dalnok és vándorkomédiás. A társaimmal egy gyilkost üldöztünk, és egy kapuba lépve itt jutottunk ki. Kérem jó uram, engedje lejjebb azt a vasat, még megsebez valakit.
- Biztosak benne, hogy nem járhatott erre valaki elõttünk? Egy ügyes tolvajféle sem surranhatott ki a várból?

Hátrapillant és ha a dolgok rendezõdtek, félreáll a többiek útjából, nyilván a Donna is be akar mutatkozni. Nem akarta õ bemutatni, hátha nem kívánja felfedni valódi kilétét.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Castor, Somuris, Hanas, Vincent,

Fenephra
Lisabel
Alix
Rovelyn
Rynnar
Rosace várúrnõ
A rózsaszín ruhás
_________________________________________

-Míg apánk távol van, addig én felelek a vár hölgyeinek épségéért.
-Mamlasz. Most elárultad hogy apám nincs idehaza-torkollta le a kislány bátyját. Rovelyn megdörzsölta homlokát.
-Tényleg tedd el azt a kardot, még a lábadra ejted és jajongsz...S ha attól tartasz, folt éri erényeinket, tudhatod, hogy nõvéreim talán annak örülnének a legjobban!
Rovelyn szavaira a két másik lány mélyen elpirult.
A donna halkan Castorhoz hajolt:
-Ezek a lányok és a fiú testvérek, a várban laknak. A Bullettini család tagjai. Nekem ez semmit nem mond, de talán Trixinek igen.
A lányok az újonnan jött férfi felé fordulnak, a kis Alix bekukucskált a teremnbe, van-e még ott valaki.
-Van benn egy barbár! Komolyan mondom van benn ott egy barbár! És lovak! Tényleg lovak vannak a toronyban!
Rovelyn lehajolt hozzá és a szájára tapasztott a kezét.
-Nem tudnál egy kicsit csendben maradni, kicsi?
A csigalépcsõ meredeken fut le, de szerencsére nem annyira szûk, hogy a lovakat lehetetlenség lenne élevezetni rajta. Szokatlan vállalkozás elébe néz az, aki nekivág lovát vezetve a lépcsõknek!
-Egy lovag! Végre egy igazi lovag!-hunyta le szemeit álmodozón Lisabel, de fenephra oldalba bökte könyökével, hogy ébresztõ és rámosolygott Somurisra. Trixi ajka rándult és visszament a lovakhoz.
-Uram, sajnos ide a madár is csak átrepülni jár. nem járt itt senki. Öreg, csavaros kapu ez. Mesélik, kevesen lépnek ki rajta, mert olyan, mint a lukas zsák. Kihullanak belõle félúton...-vont vállat Rovelyn.
-De kérem, jöjjenek, majd meleg, fûtött termeinkben bemutatkozhatnak valamennyien s anyánk szereti a társaságot.
Rovelyn csodálva nézett messala vörös hajzuhatagára, aki lesütötte szemeit és büszkén elpirult.
-Jól mondod, jól mondod. Ott kellemesebb is lenne nekünk, utazóknak-osztotta a lány véleményét a donna, aki ekkor szólalt meg elõször. Alix kiszabadult nõvére kezei közül és befutott a terembe. láthatólag nem zavarta õt se a nyugataln lovak jelenléte, se a bepiszkított kövezet. Egyenesen Hanashoz futott és tapogatni kedte mint valami látványosságot.
Csak lassú menetben lehetséges levezetni a hátasokat, akiknek se a hely nem tetszik, se a bizarr aljzat. Elõl menet Rynnar és a két idõsebb lány vezeti õket, hátulra marad Rovelyn és Alix.
Leérve az udvaron vödrözõk kis csoportba verõdtek, sugdosni kezdtek és nézték mi történik. S a lakótorony közepe táján az ablakon kinézett egy nõ, rövidke idõre.
A lovakat Rovelyn elvezetteti a vödrös nõkkel, mondván sajnos lovászuk épp nincs...Rynnar elõre siet, be a lakótoronyba.
-Szól anyánknak. Nem éhesek? Épp ebédhez láttunk volna.
A lakótorony ajtaja egy kétszárnyú, vastag, nehéz fájú kapu, amit egyszere két lány tudott megmozdítani Egy címerekkel teleaggatott fogadóterem fogadta a belépõket, s egy lépcsõzet mi a magasabb szintekre vezetett.
-Itt lepakolhatjék kabátjaikat, holmijukat.
Majd Rovelyn szoknyáját megkapva felsietett a lépcsõn. Addig a két nõvére ha kellett segített köpenyektõl megválni, igen segítõkészek voltak, fõleg a jóképû utazókkal
Alix mindent tapogatott, szagolgatott, kiszúrta hamar a dalnok hangszerét is. Trixi összefont karral figyelte az eseményeket, a donna belekarolt Castorba.
A lépcsõn levonult a várúrnõ. Igen, ez valóban egy levonulás volt, a legprofibb, még a donna is elismerõen mormogott. A nõt nem zavarta, hogy egy isten háta mögötti várban lakik, úgy jelent meg az utazók elõtt, mintha minimum Shadon legdíszesebb palotájában kéne lejönnie a lépcsõkön. Érdeklõdõn siklott tekintete mindenkin, elegáns ruhája ránctalanul simult rá.
-Hozta az Ég önöket minálunk! Bár érkezésük mikéntje merõben szokatlan, ám megtisztelve érezném magam, ha asztalunknál költhetnék el ebédjüket! Donna Rosace Bullettini vagyok, e vár úrnõje, s akikkel eddig találkozhattak, azok lányaim és fiam.
A nõ mögött egy újabb lány suhant le, rózsaszín ruhában s huncutul hunyorított a jelenlevõkre. Rovelyn mögötte s elhúzta száját, mikor a rózsaszín ruhás lány arckifejezését meglátta. Mint a prédára lesõ vadász...Igen, Lady Rózsaszín úgy festett.

[Castor de Vinter]

Castor amennyire lehet, igyekezett távolmaradni a lovak letáncoltatásán a csigalépcsõn, elõször is nem értett az állatok lenyugtatásához, másodszor, tartott tõle, hogy a nyugtalan jószágok ebben a szûk térben ki-kirúgnak; így hagyta ez a lovas harcosokra. Elindult Messalával a menetben. A csigalépcsõn muszáj volt (gondolom) libasorba fejlõdni, és Castor is függõlegesen maga elõtt lógatta\vitte a hosszú pallosát, hogy ne akadjon meg a fordulókban a böhöm fegyverrel.

-Értem.- bólint Messala szavaira.

Túlzottan nem lepõdött meg a nõ által tolmálcsoltakon, a vendéglátóik külsejébõl, modorosságából, ruházatából a dwoon nagyjából ilyesmire számított.

Az udvaron szétnézve belûlrõl megszemlélte és felmélrte a Bullettini-család fészkét. Harcászati szempontból. Mekkora a falak magassága és vastagsága? Van állandó bandérium a család zsoldjában, vagy csak a varjak strázsálnak a bástyafokokon? Egyátalán vannak itt férfiak? Castor eddig a kardos kamaszfiún kívûl más idegen férfival nem találkozott. Van itt hadrafogható férfiú? Ásott kút van vagy ciszterna?-morfondírozott.- Kovácsmûhely van?

Mivel a várúrnõ shadoni nyelven beszélt egy kukkot se értett az egészbõl, de Castor feltételezte, a modorból és a stílusból, hogy éppen bemutatkozott és köszöntötte õket.
Illendõen meghajtja magát a várúrnõ elõtt, de nem szólal meg.

A lányok reakcióján nem lepõdött meg túlzottan. Fiatalok voltak, és most sok jóvágású pasas lett itt egyszerre hirtelen -Somuris, Vincent, Hanas- akinek lehet egy kicsit megmutatni magukat, és begyûjteni a babérokat az éhes férfiszemektõl. (Castor nem számolta magát a "jóvásáúak" közé.)
Figyelte a zöldruhást (Rovelyn) és az újonnan érkezõ rózsaszín ruhást is.
<Na, skacok -gondolta- Somuris, Hanas, Vincent, neketek végetek...-vigyorgott az orra alatt...Lady Farokvadász megérkezett...a nõvére meg az arckifejezésébõl ítélve meg tudja hogy mi következik...>

Akármerrõl nézte, a saját ízlése szerint Rovelynt tartotta vonzónak. A többi lány számára vagy túl csirke vagy túl szõke.

De az melengette a büszkeségét neki is, hogy Rovelyn bámulta a párja haját, maga is osztotta az idegen nõ véelményét, kis híja volt, hogy meg nem köszönte Rovelynnek az elismerést...

Mikor Messala belekarolt, ránézett kicsit meglepetten. Elsõ alkalmom volt, hogy nyílvánosan idegenek -ráadásul nemesek- elõtt Messala úgy vállalta fel mint a párját, és nem úgy mint testõrt.

[Jomadar]

(Somuris)

- Nincs nemesb dolog a nõi erények védelménél - bólogat elismerõen az ifjúnak. Bár azt minden bizonnyal az akarat és nem a vas teszi szilárd bástyává - a kétértelmû mondat közben szeme ismét rakoncátlanul Fenephra idomaira téved.

Kicsit megkönnyebbül miután sikerül leküzdeni a lovakat a csigalépcsõn.

- Igazán köszönjük a meghívást, semmi esetre sem utasítanánk vissza ilyen kedves invitálást. Sajnos nem vagyunk ismerõsek a környéken, ha közben kicsit útbaigazítanának, azért külön hálásak lennénk. Van közöttünk, aki nem érti az itteni nyelvet, kérem hallgatásukat ne vegyék sértõnek.

A vadász gráciával egy pillanatra összekapcsolódik a tekintetük, üdvözlõen bólint, azután fegyelmezetten a házigazdára néz vissza.

* Nahát ilyen gyöngyszemek éheznek ezen a kietlen vidéken? Szörnyû sorsuk lehet... *

[Saggaras Zenir]

Vincent

<Még jo hogy Castor kimentett, különben esélytelen lettem volna ebben a gyümölcsös kertben.>

*Gondolja miközben illedelmesen végigméri a hölgyeket. Majd óvatosan leveztei lovát az udvarig. Közben persze nyugtatja rendesen, szegény pára van része kemény kiképzésben. Az udvart õ is megkémleli, de nem oly szakszerûen mint Castor. Az ebédre õ is igent mond, majd amikor a várúrnõ, bemutatkozik, shadleki etikett szerint õ is viszonozza a bemutatkozást, majd összemosolyog a kis rózsaszínnel.*

<Hát ez megint valami paradicsom szerû elzárt vidék, gyönyörübbnél gyönyörübb virágokkal. És ráadásul, a nagytöbbség foglalt, bár ki tudja a dalnok hûsége mennyire tartos, de azért a kis rózsaszint megkosotolnám.>