Erigow híres a kyr idõbõl származó és az azóta épült épületeirõl. Nyúlánk, kecses, erõt szimbolizáló házai, úri rezidenciái, macskaköves útjai, a patakokon átívelõ karcsú és díszes hídjai, szökõkútjai mind, mind az erõt és a gazdagságot jelképezik. Hatalmas kúriák, elõkertekkel a benne lévõ ligetekkel sorakoznak, melyekben a helyi diplomaták, pénzemberek, fõúri és úri családok élik minden napjaikat. Meleg fürdõk, masszázsszalonok várják a kikapcsolódni, pihenni vágyókat. Utcai zenészek, együttesek szórakoztatják napközben a piactéren nézelõdõket. Ellena szentélye és más örömtanya fogadja magába a kiéhezett kurafikat, vagy az otthon mellõzött férjeket, gazdagokat. A széles fõutakat sikátorok, gyalogutak övezik, melyekben aránylag nagy a tisztaság, melyben nagy szolgálatot tesz a várost behálózó csatornarendszer. A járõr csapatok rendszeresen látják el a feladatukat, elég jó a közbiztonság. Esténként a lampionokon olajmécsest gyújt a lámpa oltogató szolgálat. Az ember nyugodtan, félelem nélkül járhat-kelhet az utcákon a nap bármely szakában.
Vannak azonban kivételes helyek, alkalmak, idõpontok, mikor ez nem teljesen fedi a valóságot. A szegényebb lakónegyedekben azért elõfordul egy-egy zsebmetszõ, ritkán még rablóbanda is. Az óvatlan átutazó még néha összefuthat egy-egy toroni besúgóval, kémmel ha nem figyel. A bárdok, dalnokok karneváljain, a város és az ország más ünnepein azonban ellepik a várost a kalandozók, a külhoni árusok és a velük érkezett gyanús egyének, bandák. Ilyenkor jobban kell figyelni pénzes szütyõjére az embernek. Pár alkalommal még a városi gárdának is be kell avatkozni egy-egy kisebb kocsmai „vitába”, utcai verekedésbe. Hát igen: a kalandozok, kalandorok a kalandra vágyók ilyenkor élik ki igazán magukat…
