Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Urc figyelmesen nézi az öreg kézmozdulatait, próbálja felfogni amit mond, de nem teljesen tiszta neki annak gondolatmenete.*

<… Nem tetszik neki a bakancsom?! Ha jól értem neki a saját, „satnya bakancsa” tetszik, meg valami olyasmit, hogy nekem nincs. Hát ezt én is tudom?! ...>

-Urc bakancs jó! Mos víz, szép! Kényelem, hasznos hegy!* Nyúl a bakancsa felé, hogy átvegye és lemossa*

[Isshae Ianarak]

(Urcnak)

*Zarga nem adja a bakancsot, hanem egy kecses mozdulattal még a többi ruhádat is felnyalábolja és fürgén az ajtó melletti alig egy láb magas fonott kosárba hajintja - hogy mi célt szolgálhat nem tudod, jelenleg csak a te ruháid landoltak benne.
A kosárka melletti szekrényt kinyitja és pár cipõt - mint az övé - eléd tesz. Ujjai közel mutatásával jelzi hogy kicsi.*
- Cipõ kicsi, Urc lába nagy - *itt mutat elõször a lábadra, majd nagyra nyitja a két ujja közötti rést* - Urc lába nagy, nem megy rá a cipõ.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Meglepõdik, mikor a bakancsáért nyúl és azt a morcona beteszi a kosárba, majd utána még jobban, mikor az, egy kicsi cipõt elé tesz.*
<.. Hát ez mi a fene?! Itt mutogatja ez nekem, hogy kicsi a „nyomorék bakancs”, de a jól bevált bakancsomat meg a kosárba dobja!? Ez nekem már sok! Nem értem, mit akar?! Nem tud adni jó bakancsot, megértem, de akkor minek kell kidobni a régit???..>

*Mindezen gondolatok után a kosár felé indul, hogy elõvegye a lábbeliét, ami mérethelyes.*

[Isshae Ianarak]

(Urcnak)

*Az öreg sóhajt egyet majd elteszi a cipõket. Hagyja, hogy kihalászd a kosárból az elõbb behajintott bakancsodat, s megtisztísd. Közben morog pár szót, melynek jelentése talány számodra és lemondóan ingatja hozzá a fejét.
Már majdnem hogy végeztél a másodikkal is amikor két fegyveres feketeruhás egyén (olyanok akik idáig kísértek) belép a szobába. Zagrával váltanak pár szót, õ nemlegesen int a fejével miközben rád néz. A két katona kissé csodálkozva tekint rád, majd a látszólag fiatalabbik int feléd.*- Gyere velünk! - *a másik katona kimegy az ajtón, a fiatalabb megáll az ajtóban, megfogja azt, hogy ne csukódjon be, majd ismét int neked.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*A barbár megkönnyebbülten felsóhajt, mikor látja, hogy az öreg nem erõlteti tovább ezt a bakancs „mizériát”. Belekotor a kosárba, kihalássza lábbelijét, majd a dézsánál elkezdi lemosni a portól, piszoktól, vértõl õket. Mikor a két õr belép, unottan rájuk emeli tekintetét.*

<… Na ezek már megint mi a fészkes…akarnak?! Komolyan, itt nincs egy nyugodt pillanat sem az ember fiának!!! Velük kell mennem… Hát ez nem igaz, ilyen nincs. Vadbarmok! Na de ha már egyszer a bakancsom a kezemben van akkor már nem hagyom „elveszni” az „ügyet”. Remélem nem fognak akadékoskodni, hogy felvegyem, mielõtt indulok, mert akkor lesz pofon ököllel!…>

- Min, Urc vesz lábbeli! * Közben gyors belebújik a félig, meddig tiszta bakancsokba, majd ha addig nem gátolják tettében, komótosan elindul az ajtó felé, hogy „kövesse” az utasításokat.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna végighallgatja a lány válaszát, aztán elmereng kicsit.*

- Szóval Tallashina vagy. Szép név. Ne félj. Nem lesz baj. Én vigyáz rád. Te segít nekem, én segít neked. Lesz neked jó élet. Én tanít neked sok-sok dolog. Ha te hallgatsz rám, akkor nem lesz semmi baj.

*Kedvesen rámosolyog a lányra aztán megint jelzi, hogy üljön mellé az ágyra.*

- Ne félj. Amit megengedek, azt megteheted. Mindig figyeld, hogy mit mondok neked. Ha jó leszel, akkor lesz nagy szabadság és jó élet.

*Reméli, hogy az amund lánynak lejött a lényeg.*

- Elõször kell találni neked valami normális ruhát, és ki kell, hogy kupáljalak. A nyelvet meg kell tanulnod, és egy kis etikett sem árt. Utána majd meglátjuk.

*Ezt már inkább magának mondja. Ha eddig nem ült oda a lány, akkor a kezét nyújtja felé.*

[Isshae Ianarak]

(Urcnak)

*A két katona megvár - az egyik az ajtó elõtti kis folyosón, a másik a nyitott ajtóban. Nem sietettnek, még csak a türelmetlenséget sem látod az arcukon. Amikor kiérsz a folyosóra az egyik elõtted megy - vezet -, míg a másikuk a hátad mögött "követ". Észreveszed, hogy a kardjuk markolatán van a kezük, bármikor elõránthatják fegyvereiket.
Egy hosszabb folyosó szakasz után balra fordultatok el, majd úgy 30 láb után egy kétszárnyú ajtón ki. Apró kavicsos udvarra érkeztetek, ahol vagy 10 katona sorakozik, és az a férfi aki a rabszolgapiacon a gyönyörûséges nõvel volt, aki megvett.
Az udvar egyébként egy elszeparált hely lehet ebben a nagy házban. Pár bokor szegélyezi a ház falát, s úgy átmérõre 20 láb lehet (majdhogynem kör alakú a terület, zárt).
A két katona beáll a sorba a többiek mellé, téged utasítás nélkül hagyva az ajtón kilépve - de azért a mögötted haladó katona bezárta az ajtót maga mögött. A parancsnok szúrós szeme rád szegezõdik, de egyenlõre nem szól semmit, nem mozdul helyérõl.*

[Isshae Ianarak]

(Nynanak)

*Tallashina csak akkor merészkedik közelebb az ágyhoz amikor másodszorra is invitálod. Éppen hogy csak a feneke szélét teszi a sejmes ágyra, s úgy ül mint aki karót nyelt. Közben bólintott, hogy megértette a mondandódat.*
- Lenni maga Úr, én lenni Úrnak szolga. Ha lenni én engedékeny, akkor lenni nem verés. - *egy kicsit elgondolkodik, majd folytatja* - De ha én nem tudni, amit Úr kérdez tenni nekem, akkor lenni verés?
*A ruhás megjegyzésedkor végignéz magán, majd hevesen közbevág szavadnak.*- Énnekem ez normális, sõt ... én hordani ilyet nem még, ez szép ruha Tallashinának. Kényelmes, tiszta, nem lyuk rajta van.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Komótosan követi az õrt, ügyet sem vetve a háta mögött jövõre, mikor kiérnek az udvarra, azért hátrapillant mikor az bezárja az ajtót. Türelmesen megvárja, míg azok is csatlakoznak a társaikhoz, majd végigméri a ”díszes” társaságot, egy pillanatra megakad a szeme a vezérükön, majd ismét a kék eget, a bárányfelhõket kezdi nézegetni, de gondolatai most nem otthon járnak.*

<… Mit vétettem ugyan teremtõm, hogy ezek állandóan csesztetnek?! Most meg mi a túrót akarnak?! Éhes vagyok! Inkább adnának enni, mert teljesen elfogyok itt még a végén, e helyett meg itt méricskélnek! Még az is lehet, hogy pofozkodni akarnak egy kicsit…>

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna odakúszik a lányhoz és mögé telepszik. Lábaival átöleli az amundot és karjaival is magához húzza. Nyugtató, barátságos hangon szólal meg.*

- Ne aggódj. Nem fog senki sem megverni. Papíron az enyém vagy. Nem engedem, hogy bántsanak. Amíg én vagyok a gazdád, addig jó dolgod lesz. Csak te is legyél jó és mindig tedd azt amit én mondok. Akkor nem lesz baj. Ha meg nem tudod, hogy mit kérek tõled, akkor visszakérdezel. Én el fogom akkor magyarázni neked mégegyszer. Megtanítalak téged mindenre, ami szükséges. Ezen ne idegeskedj.

*Kezével végigsimít a lány ruháján és sóhajt egyet.*

- Mondjuk a régi ruhádhoz képest ez nem rossz, de még mindig nem az igazi. Engem fogsz kísérgetni, úgyhogy veszünk neked valami munkádhoz illõ ruhát. Ja és az arcod elé fátylat rakunk, hogy ne derüljön ki, hogy amund vagy. De majd mindent sorban. Egyenlõre azt szeretném, ha nem lennél ennyire merev. Lazíts kicsit. Gyönyörû vagy. Nem áll jól a merevség. Inkább szeretnék a barátnõd lenni mint a gazdád. Azt szeretném, ha megbízhatnánk egymásban.

*Mondandója közben cirógatja a lány bõrét. Csodálja, hogy annyira kreol és selymes. Végül egy cinkos mosoly kíséretében belepuszil a lány nyakába.*

- Tetszik a barbár?

[Isshae Ianarak]

(Urcnak)

*Pár perces várakozás és figyelés után még mindig nem történik semmi. A tucat katona és a parancsnok is rád néz, de egyikõjük sem szól semmit, s nem mozdul meg.*


(Nynanak)

"Papíron az enyém vagy." *Ennél a mondatnál érzékeled, hogy Tallashina minden izma megfeszül testében - mintha egy vasbabát szorongatnál magadhoz. A cirógatásra sem változik meg, sõt... A puszi következménye az lett, hogy valami eszméletlen erõvel szakította ki magát a nem túl szorosan rákulcsulódó kezeidbõl és lábaidból. Észreveszed, hogy ez a törékeny test hozzád képest igencsak nagy erõvel rendelkezik.
Tallashina nem fordul meg; merev tartással, kartó nyelten áll neked háttal.*
- Urc lenni jó ember, nem érdemli meg sors bánását magával. Urc nem tudja elviselni késõ rabság sors, Urc bele fog pusztulni.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Urc áll, vár, nem történik semmi,.. Néha, néha a kék égrõl leveszi tekintetét és rápillant a sorfalra, majd ügyet sem vetve rájuk, ismét az eget bámulja.*

<… Ezek betegek! Komolyan mondom ilyet még nem pipáltam?! Ez a városlakó bagázs nem egészen komplett! Mi ez egy elõadás?! Na de hát én elvagyok! Mit játszunk?! Ki bírja tovább. Rácsesztetek! Én nem a ti kis városlakó punnyadt testû testvéretek vagyok! Akár napokig megállás nélkül járom a vidéket, a hegyeket, étlen- szomjan. Ezek meg itt a kényelembõl elõbújva azt hiszik túlszárnyalhatnak!? Éhes vagyok, éhes, de rohadtul, de addig innen egy tapodtat sem, mozdulok, míg ezek talpon vannak. Városi ficsúrok! Rossz ajtón kopogtattok! Ha nem tudnátok egy Korg áll elöttetek, nem pedig valami jött-ment!…>

*Ezen gondolatok közepette áll nyugodtan, lesi az eget. Tapasztalatból azért, néha, néha körbepillant a többieken, nézegeti az udvar jellegzetességeit, az ott lévõ tárgyakat, de csak szembogarát mozgatja, meg sem rezdülve. Tudja, hogy ha egy pontra koncentrálna hamar elszédülne.*

[Isshae Ianarak]

(Urcnak)

*Pár perces várakozás és figyelés után még mindig nem történik semmi. A parancsnok nem mozdul, de figyelmesen és behatóan vizsgálgat a szemével. Eltelik több perc mire egyre jobban feszélyezve érzed magad, egyre jobban kezd zavarni ez a furcsa, csendes méricskélés.
De nem vagy vele egyedül - a sorban két katonán veszel észre tüneteket, hogy a helyzetet már nem nagyon bírják - viszonylag gyakran állnak egyik lábukról a másikra, gyakran tekingetnek a parancsnokuk felé szemükkel, s az egyiknek apró verejték-gyöngyök is megjelentek a homlokán.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna meglepõdik a heves reakción. Nem gátolja a lányt, hogy elszakadjon tõle.*

<... Ó kicsim. Te belezúgtál a barbárba. És tele vagy érzelmekkel. Egyre jobban tetszel nekem. ...>

*Szépen lassan, kényelmesen felkel õ is az ágyról, és odasétál az amundhoz. Megkerüli, hogy szembe legyen vele és törékeny kis kezeit a vállára teszi, majd a szemeibe néz. Hangja lágyan csengõ. Sok együttérzés hallatszik ki belõle.*

- Nyugi kislány. Semmi baj. Nem akarom én bántani a barbárt. Vele is meg fogom beszélni a dolgokat. Elmagyarázom a dolog lényegét.

*Sóhajt egyet és belekezd.*

- Ahol most vagyunk, az Toron. Ez az ország neve. Itt rabszolgákat tartanak. Itt ez az elfogadott. Én nem rabszolgaként tekintek rátok. Nem foglak úgy kezelni titeket, de nektek is alkalmazkodnotok kell. A látszat fontos. Amíg itt, Toronban vagyunk, addig papíron a rabszolgáim vagytok. Ha elhagyjuk ezt az országot, akkor nem lesztek többé rabszolgák. Érted amit mondok?

*Ha a lány igenlõen bólint, akkor folytatja. Ha nem, akkor még egyszerûbben fogalmazza meg az eddigieket.*

- Szóval amíg itt vagyunk, addig úgy kell viselkednetek, mint a rabszolgáknak. Akkor senki sem fog bántani titeket. Ha nagyon ellenkeztek és lázadoztok, akkor még én sem tudlak titeket megvédeni az itteniek haragjától. Ezért mondtam, hogy mindig csináld azt amit én mondok. Akkor minden rendben lesz és nem fog senki sem bántani. Azt fogd fel, hogy én jót akarok neked. És a barbárt sem akarom bántani. Neki is el fogom mondani, hogy mit kell majd tennie ahhoz, hogy megint szabad legyen. Itt most szerintem én vagyok az egyetlen, aki emberszámba vesz titeket. És cserébe csak annyit kérek, hogy ne nehezítsétek meg a saját sorsotokat.

*A lány végigsimít gyengéden az amund arcán és kedvesen rámosolyog.*

- Bízz meg egy kicsit bennem.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Mikor a barbárt kezdi feszélyezni a dolog, „taktikát” vált! Õ is erõteljesen el kezdi mustrálni a testõrkapitányt. Szemei tükrözik, hogy szíve szerint jól beletaposná a földbe, de tudja, itt most, jelenleg nem az nyer, ki jobb a harcban, hanem az, kinek állóképessége nagyobb. Szemével figyelemmel kíséri azért a többieket is és mikor látja, hogy két õr már mocorog, pillanatnyi mosoly jelenik meg szája szegletében! *

<…Imádom a kihívást! Imádom! Ezek rossz emberbe „kötöttek” bele! Kezd dühíteni a dolog, de ez csak erõt ad egy Korgnak!!!..>

*Áll tovább, mozdulatlan, és mély levegõt véve felkészül a további”harcra”.*