*Látszik rajtam,hogy kissé elsápadtam a partra úszás hallatán,de gyorsan gondolkodóba esek.*
<Hát ha már eddig nem,akkor most már végképp nem fogok meghalni...>
*És némi töprengés után,levetem a bõrkabátom és az övemet,amit gyorsan a zsákomba rakok,minél kissebb feltûnést keltve.Majd nagy hévvel kezdem leakasztani a kulacsomat hátizsákomról!És az ágyon ülve kiöntöm a vizet belõle és jó szorosan visszazárom a tetejét.Majd kerítek zsineget a hátizsákomból és a kabátom a hátizsák aljára kötözöm a kulacsomat pedig a mellkasomra erõsítem,valami olyan formán mint egy kis hátizsákot,hogy a legkevesebbet akadályozzon az úszásban.És a hátizsákom vállpántjait is összekötöm elõl,hogy le ne csússzon.De csak úgy,hogy ha véletlenül gyorsan meg kellene szabadúlnom tõle,akkor egy mozdulattal el tudjam oldani.
Majd miután kész vagyok,elégedett mosollyal üldögélek tovább az ágyon...*
<Most már biztosan nem fogok megfulladni...

A szerencse és az értelem mindíg kihúznak a bajból!
Nem hiába mondogatja az apám,hogy még a csillagok is fényesebben ragyogtak mikor születtem...
