Ranil Tüze

[Saggaras Zenir]

Victor

-Nos egy öt percre szükségem lenne, hogy imádkozhassak istenemhez. Aztán akár két felszabadító akciót is képes vagyok vállalni. Egyébként-huzza félre a hadnagyot-Vivien képes lenne meggyógyítani az apját ha nem kéne bajlódni az étel és víz teremtésével?

Ha megkapta a választ félre vonul, maga elé tezsi fegyvereit, és imába kezd.

-Köszönöm uram kyel, hogy segítségemre voltál, a gonosz praktikáinak megszüntetésében, szeretélek kérni, hogy sorsom fonalát tovább görgetve, adj még nekem, hatalmat, hogy tovább folytathassam Gottenborg tisztítását, és segítését, a szövetség és a Thar elleni harc és a SORS érdekében.

[Navaratna]

(Bethsebath)

-A mostani beosztása tiszti-szolga. Szolga. Ugye ezt nem kell megmagyaráznom mit jelent?-sóhajtott Seba. Unta már a szócséplést. Viszketni kezdett a tenyere, de még bírta türelemmel
- Csicskás. Fején találta a szöget. Ha nem tetszik a beosztás, menjen Amalchorhoz. De eltávozásra nem adok engedélyt.
Csücsörített a szájával s bevallotta:
-Én sem örültem, hogy kaptam magam mellé valakit. De ha már tanítanom kell, inkább azzal foglalkoznék, semmint hogy maga kritizál, panaszkodik és engedetlen. Ennél enyhén fontosabb dolgunk is van nem? Kioktatom, amire kért Amalchor, aztán sohaviszontlátásra, ehhez mit szól, den Morgan?
Majd emlékezõn hozzátette:
-Sok olyan dolgot meg kell tenni a seregben, amihez nem fûlik a fogunk és legszívesebben elküldenénk a parancs kiadóját a jó kurva anyjába. Még sem teszik ezt. Én is nyeltem a szart a magam idején. Mindenki nyeli. Most maga is a szakasz tagja. Azelõtt civil volt, és senkit nem zavart ha megmondta mi a baja. Itt ezt nem teheti meg, akár tetszik, akár nem. Ha továbbra sem képes ennek alávetni magát, higyje el, a saját katonai életét keseríti meg s nem lesz tõle elismert tökös hapsi. Az örökké nyafogó, a szakaszát kollektív büntetésbe lökõ katonát nem szokták kedvelni. Nem fenyegetés. Tény. Rosszkedvû feljebbvaló, össznépi szopás. Remélem ez azért világos volt. Este majd beszélünk a hadsereg felépítésérõl, vacsora után. Legyen ott.
Nem ironizált. Francnak van kedve ironizálni, meg vagány dumát levágni. Egyszerû nyugodt hangnemben elmondta, mi a nem túl szép módi errefelé. Aries vagy megérti, vagy nem és vágja továbbra is maga alatt a fát.
<Amint tesz egy építõt, jön a következõ, ami feledteti. csak a száját ne nyitná ki ez a den Morgan fiú. Jó feje lenne hozzá, de a fegyelem esetleges. Viszont emlékeztet arra, mért is rühellem a félvéreket...Pont ezért.>

[Schinter]

Aries den Morgan


Fujtat egyet és úgy látja lehet msot jobb hagyni a dolgokat.Amig van külsõ ellenfél addig nincs belsõ viszáj.Talán most is igy van,igy figyelmét inkább arra forditja,hogy melyik ghoul meri kidugni a pofáját elé,mert most megkapja minden dühét...

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Amennyiben hallja a Seba és Aries párbaszédét a következõket gondolja

<ez a nem semmi! tényleg igaz az aszisz mondás, "leszarni lehet, de felszarni nem" tök mindegy mennyire vagy önfejû és fegyelmezetlen ha parancsnok vagy, ha szolga akkor kuss a a neved. remélem én nem ilyen leszek, ha egyszer élve hazatérek... >


Megkérdezi Kitát, hogy van-e valamire szüksége ill nem szerezt-e komolyabb sérüléseke. Ha a szavak ellenére érzékei mást súgnak maga vizsgálja meg a lányt...


Victorhoz fordulva annyit mond:
- Mi továbbra is védjük a hátad cimbora Bár jó lenne, ha a lovag urak rögtön neki is látnának ezen megtisztított terület felszentelésének.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután-alkonyat
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Seba, Aires//

A beosztott tisztiszolga és a kapitány vitáját a szakasz az utcakõre rogyva, és lihegve nézte végig. Megviselte õket a hosszú roham, a Démoni Birtok és most pihennek, hogy legyen erejük a folytatáshoz. Hallották õk is, hogy még legalább négy ilyen Birtokocskán kell majd az életükért harcolni. Nem lázadnak mostmár ellene, de a ghoul mészárlás után a szakasz ösztönösen is egy kis pihenés lehetõségét kereste, igyekeztek gyorsan regenerálódni, mint tetstileg mint lelkileg az alatt a pár perc alatt, míg a vita tartott.
Seba szavaira hogy mi a jutalma annak, aki visszaszól egy kapitánynak, csak fáradtan meresztgetik a szemüket, egymásra pillantgatnak, de nem szólnak.
Nem akarják Airest nyílvánosan megalázni, mert a bajtársuknak tekintik. Szerertik õk a kapitányukat, de nem törnek lándzsát egy olyan fölött, aki közülük való, és alárendelt helyzetben van. Inkább nem szólnak.

Végül a kis Micla tápászkodik fel, aki eddig Raginmar a törpe széles hátának vetette az övét, hogy úgy pihenjen kicsikét.

Kicsit sántikálva Seba elé pattog, vigyázzba áll mind a 120 centijével és azt mondja:

- Kérem kapitány Aires közlegény egy igen büszke nép tagja, Amalchor ezredes bizonyára nem vette figyelembe az ilanoriak mindenek felett álló szabadságvágyát, mikor kinevezte õt erre a posztra. Azonban kiváló harcos és hû barát, nem akarjuk elveszíteni a bizalmát a kettejük vitája miatt.
- Ön a kapitány, és megváltoztathaja a beosztást. Én megtiszteltetésnek venném, ha az ön …csicskása lehetnék…hajtja le a fejét a kis gnóm. – Én szívesen ellátnám azokat a feladatokat ami ezzel jár, itt amúgy is én vagyok itt a legkisebb, én nem csinálok ebbõl büszkeségi kérdést. Sõt kitüntetésnek venném, ha egy ilyen bátor nõt szolgálhatok. Én szívesen átvenném Aires közlegény tisztiszolga beosztását. –pirul el a kis gnóm feje furcsa színben. - Én úgy gondolom a becsülettel végzett szolgálatot nem kell szégyellni, bármi legyen is az.

A szakasz hálásan és elimsrõen tekint Miclára, hogy végre megnyugatótan rendezõdhet ez a belsõ feszültség.

// Victor//

Kyel meghalgatta imádat és ad a hatalmából.

Baldhard hadnagy kicsit felhúzza a szemöldökét, de válaszol:

- Nos, inkvizítor, azt hiszem igen, képes lenne meggyógyítani, de leköti az erejét a nép táplálása. Valami erõs átok támadhatta meg és fogott a kormányzón erõt…de ha fel tudnánk szabadítani és felszentelni a közraktárat a nép élelmezését már meg tudnánk oldani.

//Hatarasima//

Kita visszamosolyog.

-Nem köszönöm, Hatarasima jól vagyok…ez a Birtok nagyon kivette az erõm, de a papnõ ajándékával, azt hiszem állni fogom a sarat. Lassúak ezek a förtelmek, még a szellem erejét se kellett használjam…mi tagadás nagyon jól jött ez most az öngyógyításhoz…-mosolyog halványan a lány.

-Ne aggódj ezeket tanonc koromban is legyõztem volna…csak ez a fertelmes bûz ne lenne…


//Mindenki//

A lovagok szertartásosan újraszentelik a Fõkapu alatti területet.

Majd Baldhard biccent Seba felé.

-Akkor felkészültek kapitány? Hosszú napunk lesz úgy készüljenek, alkonyatig nem fogunk leállni. Állítsa sorba az embereit, hogy megáldhassam õket, nem tudom mennyi haszna lesz…lehet talán az inkvizítoruknak kellene csinálni, ha az õ hitén vannak…de szívesen megteszem ezt most önökért, hisz a dwoonok ügyért harcolnak.


És Baldhard nem hazudott. A pénzverde utcai közkút után jött a piactéri, a kovácsok utcájabeli, az Ipotály elõtt álló és végül a ÍKormányzóság épülete elõtti, ahol éppen deszkapalánkokat és homokszákokat vittek be az épületbe a védmûvek megerõsítéséhez.
Mire a Kormányzói palota elé értek, -védõital ide vagy oda- közel az alkony, és majd összerogytok a harctól a beszívott hullabûztõl és a Démoni Birtokokon eltöltött idõtõl. Hat óra hosszát töltöttetek harccal, a ghoulok elpusztításával, ebbõl összeadogatva legalább egy óra volt az amit tisztán a Démoni Birtokok területén kellett eltöltsetek. nagyon sok káros gázt és hullabûzõs méregfelhõt szívtatok be. Ez a méreg küzd most bennetek Vivien életvizével. (A késõbbi birtokok már jóval erõsebb átokvarázs hatása alatt álltak.) Ilyet ember még nem csinált. Csak azért nem vagytok halottak mérgezéstõl, mert megittátok az italt.
Halálosan kimerültek vagytok. A paplovagok és Victor védve vannak ez ellen a fáradtság és gyengeség ellen, istenük elveszi tõlük ezt a terhet, de ti nem vagytok felkent papok.
Kõkeményen és sikkerrel tisztítottátok meg a várost, de mostmár ahhoz sincs a szakasznak ereje, hogy nyögjön.
Krisztin végighányta az utolsó félórát végül egy lépésnél felbukott és elájult a mérgektõl és a kimerültségtõl. Némán esik össze az utcakövön.
Seba bár kitartóbb mint egy bivaly, ennyit õ sem bír. Az utolsó birtok felszámolása után érzi: ha még egy ilyen pöcegödörbe kell belemásszon, már a saját beleit fogja kihányni és úgy fog elpusztulni. Ezt a törvénytelen bûzt élõ embernek nem lehet elviselni. A menet oszlop élén haladva õt is meg meglepi néha valami hányingerrel kevert ájulás érzet, ilyenkor a kapitány meg-meg tántorodik, és szó szerint meg kell álljon hogy néha a mellette baktató Zakba kapaszkodjon, hogy ne vágódjon el a földön. Közben kíméletlenül ráz a hányinger, de már nincs mit kihánnyon.
Aires legalább olyan erõtlennek érzi magát, mint mikor elkapta a boszorkánymester izomsorvasztó varázslata. Szúró fájdalmat és hányingert érzel minden erõkifejtésnél. Te jobban bírod mint Krisztin, de nem tudod, hogy a saját lábadon fogsz-e bemenni a Naptemplomba.
Hatarasima mozgása olyan összerendezetlenné válik mintha részeg lenne. Szinte szégyenkezel magad elõtt, tovatûnt már a harcmûvészek csodálatosan kifinomult mozgása, tudatos járása és ösztönösen tervezett mozdulatai. Úgy érzed egy félköríves vágást nem lennél képes most tisztességesen kivitelezni. A birtok kipárolgásaitól izmaid remegnek, mintha állandóan be-befeszítenéd õket. Mikor Kitára nézel, rájössz miért: rengeteg méreganyag halmozódott fel bennetek. Vivien italának hála nem öl meg, de Kita feje rémísztõen zöld árnyalatot kezd felvenni. Végül fennakad a szeme és õ is összeesik.
Victort különösebben nem hatja meg a Birtokok mérge, Kyel védi a saját Inkvizítortá a küldetése teljesítése közben.

Baldhard hadnagy a Kormányzóság épülete elõtt elköszön mindenkitõl:

-Önök igazi hõsök.- néz végig a kornyadozó szakaszon. – Tiszteleg nektek. A szakasz olyan erõtlen, hogy csak a fejét biccenti rá.
-De itt most el kell válnunk, parancsom van, hogy védenem kell az épületet a ghouloktól, ha leszállt az éjszaka. Most fognak elõjönni a csatornából, hogy megostromoljá az épületet. De az már nem az önök csatája lesz, önök megtették, amire Gottenborgnak szüksége volt. Nyerésre állunk. Még egy ferladatunk lesz a napokban: fel kell kutatni a csatornapatkányt aki a rontást hozta a városra. Menjenek a Naptemplomba. Önök bár nem dwoonok, de megérdemlik a nyugodt éjszakát és a felgyógyulást. Senki nem fog megbotránkozni most, ha ott kérnek szállást.

Bár fényes gyõzelmet arattatok, a szakasz úgy vánszorog a város alkonyi fénybe borult utcáján a Naptemplom felé, mint a vert had, túlélõi, akiket csak hirvívõnek hagytak életben.
A város gyönyörû. Az lenne, ha békeidõben almát eszegetve, vagy békésen piázgatva sétálgatnátok, hogy a hófehér épületeket csodáljátok, de most csak lehajtott fejek és görnyedt hátak vannak, akik hányingerrel és az ájulással küzdve, a poros csizmák orrát nézik, ahogy akadozva csattognak a macskaköveken.

Eléritek a Naptemplomot, ami egy dobon áll a város egy magaslatán.
Elkezditek a lassú kínlódást az enyhe lejtõn felfelé.
Minden lépésnél az agyatokba tolul a vér és alig bírjátok rákényszeríteni az izmaitok a mozgásra, pedig egy néhány fokos lejtõrõl van szó.
Seba közel áll az eszméletvesztéshez. Egy különösen erõs görcsnél, a lábad összeakad, és le kell térdejél.
Zak szólal meg a fejed felett.

-Mills látom te jobban birod magad. Segíts kérlek Sebát támogatni!

Zak balról, Mills jobbról áll melléd, és a karjaidat a nyakuba veszik és úgy támasztanak, helyesebben visznek. Néha-néha a kapitány is lép egyet-egyet és felköhög valami keserû váladákot, ami meggyûlt a torkán és azt köpködi. Ghoulméreg.
Nem vagytok életveszélyben, mert az ital véd benneteket, de azt Seba is érzi, hogy éppen azért van rosszul, mert a szervezete küzd a mérgek ellen és próbálja megszabadítani magát tõlük.
Tiltakoznál, de nehezedre esik a beszéd. Nem veszíted el az eszméleted, de arra nem emlékszel, hogy most akkor tulajdonképpen mennyi idõ is volt, mire egy ötfokos lejtõn a 31.esek felgyalogoltak a Naptemplom bejáratához.

Ott vagytok a Naptemplom elõtt. Fehér márványból emelt hatalmas és szabályos „stonhenge”, aminek a padlóján a templom teljes kb 150-200 méteres átmérõjén egy hatalmas arany napkorong van mozaikokból kirakva.
Több ezer ember van itt. Nõk, asszonyok, gyerekek és öregek. Egy napsárga ruhás nõ imádkozik a narancssárga alkonyi fénybe borult oltárnál. Az oltáron étel és ital jelenik meg.

A szakasz körülbelül három lépést tesz a naptemplomban. Aztán összerogynak.


//Tp-osztás: A város megtisztításáért 500+5k10*10 Tp//

[Navaratna]

(Bethsebath)

-Ah, tehát egy kalandozóvérû keveredett a szakaszomba. Horror-emelte szemét az égnek-Feláldozod magad a helyzet oltárán, Micla? Ugye tudod hogy velem kell aludnod? Meg sok más egyéb? Legyen hát. Mától neked kell a seggemben lenni. Den Morgan, ha akar még hadvezetést tanulni, tõlem folytathatjuk. Mától Micla Tearth a tisztiszolgám-néz az embereire.
<Aries kalandozó! Na ne...azok csak magukra gondolnak és pont ezért veszélyesek.>
Sebának esze ágában sem volt, hogy talán maga is kalandozó lenne
-Igaz hogy jó vagy hátvakarásban, Micla?-ugratta a gnómot.

Aztán vége volt a viháncnak.
-Sorba rendezõdj! Áldásra felkészülni!
S ezt a parancsot maga is megmosolyogta. Furán hangzott. Aztán pedig...
...egybefolyt a sok zúzás, pajzsmozdulat, ordibálás, testek...hentesnek érezte magát, akinek a munkakörülményei több mint rosszak. A szeme égett. Biztos nyuszipiros. A tüdeje sípol, a szája belül merõ seb lehet. S a teste! Mint egy pöcegödör rogyasztva. A finom reggeli már több részletben odakinn hever valahol, felmenõivel. Bizony, rosszabb volt ez a hasmenéses hányós havivérzésnél is. Amíg lehetett, tartotta magát. Aztán rároskadt Zakra.
<...vak vezet világtalant...valaki kaparja már fel Morlayt...ágyat akarok...hûs ágyat...tiszta levegõt...s felébredni ebbõl a szarból!>
Biccent a tisztnek, aki méltatja õket, aztán vánszorgásba kezd a templomig.
<Még pár lépés...bassza meg, hegynyi emelkedõ! Ki az a beteg, aki ilyen meredek izét tesz egy templom elé? Az öregasszonyok törjék ki rajta a nyakukat?!>
Dehogy volt az meredek! Csak Sebának most ez is soknak tûnt. A rogyáskor Vivent nézi Seba.
<Szólni sem nagyon bírok, na most?>
Hanyatt elnyúlik a kövezeten és élvezi. Bárgyún elmosolyodik.

[Schinter]

Aries den Morgan


Rá sem pillant sem Sebára sem Miclára, a gnomra mikor õt nevezi ki tisztiszolgának.Elege van most mindenbõl,ami csak a kapitánnyal kapcsolatos.Ha ez az ára,hogy most tanuljon hadvezetést,hát tojik bele.Majd talál olyan embert,aki nem csicskásnak tartja azokat,akik tanulni akarnak tõle.Ekkora bunkó paraszt nem lehet még1 Ynev hátán,hogy egy az õt tisztelõ embert csicskáztasson.

Mindent bevett a ghoulok elleni harcban,ám amikor látja,hogy Krisztin összedõl lekuporog mellé.

-Hé kis lány ébredj...Mindjárt a templomba érünk.Tarts ki.

-Valaki ide.Segitsen...

Ha kell egyedül cipeli be Krisztint a templomba ha nem jön senki és egy ágyra fekteti.Mellette marad,legalábbis ezt szeretné mielõtt összeesik a templomba.

[Saggaras Zenir]

Victor

*Szinte már gépies módón csinálta nap végére a tisztítást, de mindnet megtett, hogy minél kevesebb idõt kelljen a csapatnak tõlteni ghoul püföléssel, amikor megérkeztek a naptemplomba, akkor elõre ment, mivel õ nem igazán volt fáradt.*

-Vivien nõvér köszönjük az ön segítségét, de kérem, a szakasz gyógyítását hagyja rám. Remélem, elég élelmet tudtak felhalmozni, hogy önnek lehetõsége legyen megygyógyítani apját, ez most mindnenél fontosabb. VAgy miben lehetetk segítségére, hogy a kormányzó gyógyulását elõsegítsük?

*Ugy kjérdezi, mintha csak két kilo kenyér áráról érdeklõdne, Viviennél, de árnyalatni érzelem is került volna a kérdésre, amely valahogy öszintévé tette a baszélgetést*

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Kegyetlenül érzi magát, letépi maszkját és a sisakját a fején hátraveti had tartsa a nyakvért és a rögzítõ szíj. Egy kútnál vizet húz, ha tiszta a fejére önti. Had ázzon úgyis kutyául érzi magát egy kis ázott ürgeség remélhetõen csak „felfrissíti”.
Amikor Kita összezuhan, rögtön mellette terem:

- Tarts ki egy kicsit hegyesfülû, Kaorakut is megidézem ha kell, de te most nem lépsz át a kárpiton túlra – mondja eszelõsen, fénytelen, kopott tekintettel – most még nem! Még élned, még élnünk kell pár száz évet.

Felnyalábolja a lányt minden erejét összeszedve és elõször Victorhoz vagy a paplovagok egyikéhez cipeli. Kéri legalább egy kicsit segítsenek a lányon és ne hagyják elpusztulni. Fásult pillantása mögött felfedezhetõ fenyegetés nem hagy kétséget afelõl, hogy ha kell fegyverével bíztatja a „szent” embereket. Természetesen erre csak végsõ elkeseredettségében vetemedne. Majd ha a lány zöldes színe némileg emberibbre vált cipeli tovább a templom felé. Az egész testét elárasztó zsibbadtsággal ne foglakozik, rég túl van már ezen…
A templomba belépve egy nyugodtabb sarkot keres, ott falnak veti hátát és összecsuklik, ölében a lány fejével átadja magát a megváltó tudattalanságnak…

[Saggaras Zenir]

Victor

-rendben fiam nyugalom, nem kell gyõzködnöd engem.

*Megvizsgálja hogy a lány éle még, ha nagyon gynegének, érzi, akkor próbál rajta segíteni, ha más út nincs istene segítségéért fihászkodik, hogy imádóját, ne hygaja DArton elé kerülni, csepegtessen belé némi élette, ezután a szörnyen fárasztó nap után.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg, Naptemplom
Idõpont: Adron második hava, nyár, este, éjszaka
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________
//Mindenki//

Mikor Victor belép a Naptemplomba, minden kapcsolatát elveszíti Kyellel. Nem hitbéli hanem hatalmi szempontból. Akárha harang alatt lenne, semmiféle ima, vagy fohász nem képes utat találni innét a Sors istenéhez.

Viviennek a lovagjai segítenek szétosztani az ételt. És halkan beszélgetnek a bentrekedt emberekkel, akik felélénkültek az érkezésetekre, és sokan faggatják a lovagokat, hogy kik az idegen katonák.

Vivien személyesen jön a szakaszhoz, mögötte egy lovag egy nagy bográcsot hoz, amiben fekete folyadék van és a felszínén levelek úszkálnak.
A papnõ rendelkezik és mindenki kezébe egy fa-csajka kerül.

- Hála Ranilnak, úgyanannyian értek ide, ahogy hagytam önöket. Már most meglesz a gyümölcse a tetteiknek, mert a közraktárakból és a kutakból már tudjuk táplálni az embereket és nekem lesz hatalmam a ghoulok elûzéséhez. Ma éjszaka még fegyverben állnak a lovagok, de holnaptól új nap virrad ránk, a gyõzelem napja, hála önöknek.

Vivien az ájultakat és a féjájultakat látja el elõszõr.
A bográcsból egy kanálnyit mer mindenkinek a csajkájába. A folyadéknak már a szaga is keserû. Láthatólag több gyógynövény fõzetébõl áll, amit nem szûrtek, hanem bennehagytak, hadd ázzanak ki a hatóanyagok.

Elõszõr Sebához lép.

- Idd meg Seba. Hánytató. Az embereid nem fognak meghalni, de meg kell szabaduljatok a Birtok és a ghoulok mérgétõl. – Ez kapotnyakból és varjúháj növényekbõl készült fõzet. –mondja a lány a gyógyfûvek nevét, miközben tartja a nõ fejét és ezzel az iszonyattal itatja.
Seba nem biztos benne, hogy nem a gholuméreg-e a rosszabb…

Aztán Hatarasimához, Victorhoz és Aireszhez szól, mert azok vannak viszonylag járóképes állapotban:

-Két óránkét igyatok és itassatok egy csajkával mindenkivel és amikor könnyíteni akartok magatokon…ott az oszlopok tövében találtok üres vedreket…azokba ürítsétek a gyomrotokból a mérget, és ne a templom kövére. Ez az utasítás önökre is vonatkozik. meg kell szabaduljanak a mérgektõl, mire az életvíz hatása elmúlik…álomtalan és keserû éjszakájuk lesz, a következõ napjuk gyengélkedéssel telik majd, de holnaputánra talpra állítom magukat ígérem.

Megvizsgálja Kitát és Krisztint.

- Nem nagyon vannak, maguknál de muszáj inniuk…tartsák a fejüket…megitatom õket.

Nem telik bele egy fél óra és az egész szakasz és mindenki keserû epét hány…az összes vödröt elhozzátok és úgy adogatjátok körbe, mint a baráti társaság a jóféle boroskulacsot.
A hánytatásban és az öntisztulásban sokat segít, hogy nincs mindenkinek saját vödre, hanem körbe jár a korsó, csak nem isszák belõle az áldást, hanem adják…aki úgy érzi nics meg a kellõ hányingere, annak elég a képe elé tolni egy ilyen félig telt hányadékos vedret és máris bedobja a magáét a közösbe…

Ilyen cudarul utoljára a toroni hadifogságban éreztétek magatokat az asztalhoz kikötözve.

Az eszméletlen nõk is magukhoz térnek és bekapcsolódnak a 31.-esek új közösségi játékába.

Hajnalban csitul kicsit a rosszulét, a hûvös szellõ végigsímít a hidegverítékes homlokokon és az enyhe hõemelkedéstõl lázrózás arcokon.

- Hát fiúk -mondja Micla- az hiszem ezt az éjszakát sokáig ewmlegetni fogjuk…-kesereg.
- Ja. Ez már egy különleges kapcsolat. „Emlékszel még mikor együtt hánytunk?...”- toldja Mills.
- Én csak örülök hogy túléltük.
- Kapitány ugye ezt a napot végigpihenhetjük? Senki nem aludt semmit, most hogy már nem kell rókázzak. Jó lenne egy kicsit dögleni…-mondja az egyik íjász.

Van aki már nem várt Seba jóváhagyására, csak az összegombolyított köpenyével a feje alatt mély, álomtalan álomba merül a gottenborgi Naptemplom hajnali derengésében.
Vivien közben hozatott nektek takarókat.
Mindenkire ráférne most egy kiadós alvás.

[Navaratna]

(Bethsebath)

<Hánytató?! Ez a lány meg akar ölni!!!>
Grimasz, aztán megitta. És okádott. És itta. És okádott. Vödör. Hörg...
Amikor vége, ennyit nyög:
-Döglés...ez parancs...-s vértestül mindenestül feje alá vont valami puhát (lehetett az köpeny, valaki lába, vagy egy idõ után egy üres vödör is!) vagy puhának tûnõt és kiütve aludni kezdett.

[Saggaras Zenir]

Victor

<Ez különös, ilyet nem igazán éreztem még. De..Irjuk Ranil számlájára.>

*Gondolja az elvesztést konstatálva. MAjd õ is iszogatja fõzetet, mert hiába kimélte az egészségét Kyel a szer akkor is beszívárgott a szervezetébe. MAjd a többiek közé görnyedt, és õ is beszált a körhányásba. Miután az utobbi napok kajálásait is kiadta magából, lecsatolta a páncélt és álomba szenderült mostmár nyugodtabb arccal, mert tudta, hogy ha a kormányzó felépül, minden könnyebb lesz, és ehez nagyott léptek elõre.*

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Vivien unszolására kinyitja szemét, Kitát felülteti hátát a kõfalnak támasztja, fejét hátrahajtja. Amíg a napnõ itatja az eszméletlen lányt kerít egy vödröt. Undormányos elfoglaltságok között hol a páncélját szedegeti le magáról, hol Kita fejét tartja. Mikor midkettõjük gyomra kiürült és megnyugodott felszerelését a háta mögé halmozza nekidõl combjait párnaként felkínálja a lánynak és álomba zuhan...

[Schinter]

Aries den Morgan


Amikor magáhoztér azon gondolkodik,hogy vajon ismét visszazuhanyon a kellemes komába vagy felkeljen és hányon egyet.Végül úgy dönt,hogy felváltva csinálja,amig tud hányni.Ha Krisztin nem tért magához akkor stabil oldalba fekteti.Bár nem ért a sebgyógyitáshoz,de ehhez igen.Nem 1x részegedet már le Aztán õ is befekszik vmi hasonló pózba,hogy még megnézhesse a reggelt és felkeresi Noirt....