________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín:A régi Trotta birtoknál Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Joey, Kalmon ______________________________________________________
-Tedd le a kis nõt pajtás, még azt hiszik elfogtuk és azért lõnek ránk!-javasolja Kalmon Joey háta mögött. Valójában ez sem kell, hogy az apró nõ éktelen visító hangon el ne kezdjen ordibálni a saját csivitelõs, igen pergõ nyelvén a két lebegõ íjászhoz. A két ember elnézi még a mókás jelenetet, ahogy a két repkedõ közelebb libben óvatosan Joey kezéhez, így már kivehetõ, hogy õk férfiak, s az ideges nõci lekever nekik egy-egy maflást, ami kis termetének dacára nagyot csattan a fülükön. Közben buzgón magyaráz, és mutogat, hol a két emberre, hol a szárnyaira, majd a társai megragadják két oldalról, és magasba emelik. Még pajkosan hátra is fordul, s furcsa gesztusként nyelvet ölt Kalmonra, és Joeyra. A lovag viszont úgy érzi balsejtelme igaz: alig viszik el a parányi nõt tenyerébõl társai, húzni kezdi õt a feje, mint aki három napja nem aludt.
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín:A régi Trotta birtoknál Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Fila, Króner, Rouhn ______________________________________________________
Nincs sok idõ meggondolni a kérdéseket, mert a széllel a nagy ház felõl egy új töndérke érkezik, s kis kürtjellel riadót fúj, majd fejhangú kiáltással adja társai, és az emberek, udvari orkok tudtára itt most harc van kialakulóban. Nincs mit tenni, az eddig figyelõ pillék mozgásba lendulnek, s bár nem tûnnek túl szervezettnek azért van köztük néhány eszesebbnek mondható is, aki igyekszik felrepülni két lábbal a fejek fölé. Érdekes mód azonban nem próbálkoznak megkötözni titeket azok sem, akik a kötelet hozták, hanem elengedik azt, és apró íjakat vesznek elõ.
Króner felé rögtön kettõ is repül, de az agresszíven védelmezõ Arzó felugrik, s majdnek egészben nyeli le az egyiket, így a két támadónak inába szál a bátorsága, próbálnak magasabbra jutni, szétválnak, hogy legalább egy elérje Krónert, míg a másik feljebb emelkedik, s a kutyát veszi célba.
Fila állt a legközelebb hozzájuk, így õt most megpróbálják bekeríteni, érzékeny szemei több gyors mozgású repkedõ lényt is kiszúrnak, tán féltucatnyian is vannak.
Rouhn ott áll a fogoly mellett, onnan figyelte a helyzetet, s hallja amint a rab halkan, kárörvendõ hangon így szól: -Nemsokára aludni fogtok mint a kisbabák... De szinte rögtön fel is szisszen valamitõl, s dühösen mereszti szemét a felette lebegõ kis lényre, s kezével a válából kiálló kis tüskét kirántja..."várjunk csak!" villan át Rouhn agyán a felismerés, "a kezével? Nem kellene megkötözve lennie?" Amikor jobban megnézi, a kötél nincs rajta, de még a földön sem látja sehol! Hát ez fura...
<Hmmm, ezek nem viccelnek. Én nem bántottam õket, mégis támadnak. Hát legyen. Ezt a patkányt is valószínûleg õk oldozták el észrevétlenül>
Elõhúzza mindkét kardját, az egyik markolatával erõteljesen homlokon találja a kiszabadult foglyot, csak hogy biztos elaludjon, majd egy fa fedezékébe vonul a kis nyilak elõl, viszont ha egy pille túl közel merészkedik íjjal a kezében, azt kíméletlenül levágja.
<remélem elég arõs a testem, hogy ellenálljon a méregnek, ha nem, szégyenteljse és csúfos dolog eshet meg. Elbánik velem néhány maréknyi molylepke? Nem lesznek velünk kíméletesek ha mi húzzuk a rövidebbet, hisz már öltünk meg közülük valót>
"Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi? S a görcsös ököl, a keserû könny daca, amikor pokoli sorakozót ver a Bosszú, s erényeink õt rohannak követni? Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi?"
- A büdös francba cimbora ezek a kis dögök mérgezik a fegyvereiket.
Majd fejéhez kap és igyekszik koncentrálni* Amikor ezzel végzett felmérné a terepet, szeretné megtudni, hogy merre vannak a többiek és mit végeztek a fogollyal?
Egy mély tónusú hangszer pengetéséhez hasonló hangot hallat, mire a körvonalai elkezdenek belemosódni a tájba. Ezután
*Talán amíg nem mozdulok, nem bántanak* - gondolja, miközben koncentrál az egészségére (+4 dupla ideig 16 pont).
Ha végzett felpattan és rohanni kezd az épület felé kicsit kacsázva, hogy ne legyen könnyû célpont.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín:A régi Trotta birtoknál Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Joey, Kalmon ______________________________________________________
Kalmon gyorsan elkapja társát, és igyekszik megtartani a páncélos alakot. Ám hiába próbálkozik elmélyével akaratereje nem tudja már legyûrni az álmosságot: lassan lefekszik a családi sírbolt lejárata mellé, bár maga már nem tudja mi is történik valójában, csak óvatos döccenést érez, s mély álomba zuhan. Álmában újra megjelenik az elûsött szellem, a toroni Suessa, mintha altatót énekelne, s ez lágyan ringatja el a férfit...
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín:A régi Trotta birtoknál Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Fila, Króner, Rouhn ______________________________________________________
Rouhn gyorsasága meglepi a menekülõ orkot, ám a szerencse nem tart ki teljesen a szõke harcos oldalán sem: ugyan sikerül markolatgombbal fejbe kólintania, s bizonyára fájdalmas pukli lesz majd az eredmény, de nem ájul el az ütéstõl. Szitkozódva próbál hátrálni, de úgy látszik fajtájához képest sok észt adott neki valamely elvetemült istenség, mert rögtön felméri hogy Rouhnt harcban nem gyõzheti le, ezért más taktikához folyamodik: igéket mormol orra alatt, torokhangjából süt a pusztítás elemi ereje, s Rouhn hátán égnek meredeznek a szõrszálak, mert ösztönei azt súgják szörnyû erõ munkálkodik amint a természet törvényeit meghazudtolva, s kicselezve mágia kel életre a romlott szavak hatására. Sistergõ fény lobban az ork bal keze felöl, mint mikor vihar tombol a fellegekben, s hiába mozdul a férfi oldalra hastájékon találja õt a felébresztett mennykõ. Villámsúlytottan, félve hátravágódik, s szégyennel még ideje sem marad foglalkozni. //Rouhn -7fp, és harc félelem hatása alatt a továbbiakban az ork ellen, de eszméletednél vagy.//
Fila, alakja egy pillanat alatt homályba borul, hogy még az éles szemû íjászok is elbizonytalanodnak. Kilõnek ugyan felé egy pár vesszõt, de nem érik el a folyton változó, köddé folyt férfi testét. Terve szerint megfordul és menekóülni kezd, lévén a futás hasnos, ám ekkor tanúja lesz az elõbbi eset lényegének, bár az elõzmányeket nem ismeri: Amint arra fut látja, hogy az ork fogoly már nem rab többé, pedig jól megkötözte, azzal nem mvolt hiba, s társát egy nagy erejû félelmetes varázslattal, amit kékes fényvillanás, és sistergõ hang kísért, le is súlytotta...meghalt? Egyenlõre az egykori fogoly nem akarja õt tovább támadni, hanem épp elfordul a legközelebb esõ erdõs terület felé, azaz Filának épp jobbkézre, s menekülni próbál, de figyelmes, és észreveszi a furcsa ködös emberalakot. Ekkor elvicsorodik, de futásnak ered.
Króner a harccal, és kutyájával van elfoglalva. Sejti hogy a vesszõk mérgezettek, s Arzo bármilyen bátor, s félelmetesen ugatja a pilléket több idõt nem tud nyerni gazdájának, sõt egy pici vesszõ már el is találta a hû kutyát. Króner szerencséjére legyen mondva, hogy az õt célzó kis lény nem gondolt arra hogy õ majd utáered és karddal próbálja levágni, s nem futamodik meg, így mikorra Króner közelebb ér, nem marad ideje rendesen célozni, s a bõrvértet találja el, amin nem tud áthatolni a pici nyíl hegye. Most Króneren a sor, hogy busszút álljon a kutyáján, meg is lendíti hát a kardját, de a repülõ lény túl fürge volt. Mire a fegyver lesújt, már ott sincs, hanem jobbkézrõl próbálja Krónert újból eltalálni. A kavarodás hangjai eljutnak a harcoshoz is: egy csattanás, valaki elesik, sok kis suhogó szárny hangos berregése.
*Majd a hang irányába elkezd futni. Amikor látja, hogy Rouhn földre került és az ork futásnak ered, õ is utána ered, és Filával együtt megpróbálják, utol érni.*
//a 7fp-bõl lejön a SFÉ vagy már számolva van a 3 SFÉ//
<Büdös ork, lehet hogy rámijesztettél, de ne hidd hogy elfuthatsz>
A sebesülése felett még mindíg nem tud napirendre térni, de már ereszkedik a vörös köd a szemére, <nem hiába voltam berszerker a törzsben >
Megindul az ork után, nem érdeklik többõ a pillék, minden erejével azon van, hogy, hogy levágja az orkot, aki lehet hogy élve több hasznot hozna, de ebben a pillanatban csak a vörös ködöt látja, mint csatában, és az ellenfelet, aki villámmal sujtotta õt. <ha nem lenne a törzsem vértje rajtam, meg is halhattam volna, ez mégiscsak egy villám, láttam már villámsújtott embert szénné égve, csakis a vért menthetett meg, de ezért megfizetsz te fattyú.>
//amint múlik a félelem a vörös köd miatt, erõt vesz rajta a harci láz és a gyûlölet azzal szemben, aki az életére tört//
"Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi? S a görcsös ököl, a keserû könny daca, amikor pokoli sorakozót ver a Bosszú, s erényeink õt rohannak követni? Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi?"
- Amint megpillantja az orkot futásnak eredni, máris tudja, hogy vethet neki gáncsot, amikor sikerül 10 lábnyira megközelítenie, furcsa pengetõ hang hagyja el a torkát (vakságokozás az orkra 6 körig 12 Mp).
* Na most fusson teljes erõbõl az erdõben a mocsok... *
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
//Mivel Sirin Horha távozott az oldalról, így megint egy játékossal kevesebben lettünk.//
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín:A régi Trotta birtoknál Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Fila, Króner, Rouhn ______________________________________________________
Fila terve beválik: Króner csak a fura hangot hallja, és azt látja hogy az ork megúszik, hasra is vágódik, majd maga körül tapogatózik, bár még van pár láb amíg odaér, viszont feltûnik neki, hogy hû kutyája nincs mellette. Amint visszapillant már csak azt láthatja, hogy az eb épp a földre fekszik, felemeli fejét, de lassan visszahanyatlik, majd teljesen elazul és fekve marad. Hiába fütyül neki, vagy szólitja magához. Rouhnt viszont már ez sem érdekli, semmi nincs elõtte csak a gyûlölt ork. Ösztönei vadállati hévvel hajtják a harcost, s a félelem mint a sarokba szorult sebzett farkasnál, most örjöngõ döhbe csap át. Rohamozva támad ellenfelére, aki ekkor már földre került. Most azonban nem számít a becsület, mindkét kardját a hátába mélyeszti, s második szúrás különösen mélyre hatol, így míg az elsõnél ordított, a a második már kegyelemdöfés, öröke elcsendesítette a fattyút.
Nem örül az öldöklésnek, de nincs esélye megakadályozni.
Hamar felméri, hogy nem tud segíteni a társain, ezért elkiáltja magát az eszméletén levõknek:
- Meneküljünk fedezékbe!
Azzal rohan tovább a kripta felé.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
*Az igric kiáltása kizökentette a hezitálásból az udvari orkot. Hátrapillant, hogy mivan Arzoval. Majd látja, hogy mitörtént, felpattan, és hû társához fut. Felkapja, és írány az erdõ.*
//Ez persze az ideális terv, hogy hogyalakul, azt már nem tudom.//