Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

(Nynanak)

*Amikor szembe kerültél vele egy pillanatra elkapod a tekintetét - vészjóslóan meredt maga elé, majd hirtelen megváltozott és újra az a törékeny nõ állt elõtted engedelmesen. Ez azért kicsit megakasztott mondandódban, s gyanakvásod a lány iránt feltámadt.*
- Urc nem abba pusztulni bele, hogy bántani õt, hanem abba, hogy nem szabad, rab.
*Csendesen végighallgat és már elsõre bólintott egyet, hogy megértette.*
- Mikor menni el toronból? Nap, hét, hónap, év?
*A bizalom kérdésénél megvillant a tekintete. Olyannak tûnt, mintha egy flegma "Na persze" kurta mondatott vetett volna oda neked.
A vészharang megkondult elmédben.... ismered az embereket, valami ennél a lánynál nem stimmel.*

[Isshae Ianarak]

(Urcnak)

*Úgy egy fertály óra is eltelt mire a kapitány megmozdult feléd, de a tekintetét nem szakította el a tiedtõl. Bár úgy 1-1,5 arasznyival alacsonyabb mint te és jóvalta véznább is hozzád képest, határozottan, magabiztosan eléd áll. Hangja szigorú, pattogó amikor megszólal (elõször toroniul).*
- Beszéled ezt a nyelvet valamennyire?
(másodjára asziszul kérdez)
- És most érted amit kérdezek?
(harmadjára közös nyelven szólal meg)
- És most? Érted mit beszélek?

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Mikor a testõr kapitány felé lép minden izma megfeszül, Urc mindenre felkészül, figyeli a másikat, hát ha az támadni akar, de nem. Az utolsó pillanatban megáll az idegen. Valami furcsa nyelven, nyelveken beszél hozzá amibõl egy kukkot sem ért, viszont az utolsó mondatát értette a korg:*

-Urc ért utsó szók!* Szavait bólintással is megerõsíti.*

<… hmmm.. van ebben az emberben valami megfoghatatlan kisugárzás!? Nem tudom mi az de rájövök egyszer?! Õ több, mint amazok ott hátul. Jobb harcos és talán igazabb ember?!…>

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Ha valamihez ért Nyna, akkor azok az emberek és más szociálisan eléggé fejlett lények. A lélek ismerete. A különbözõ reakciók vizsgálata. A lány sokmindent meg tudott állapítani egy arckifejezésbõl, mozdulatból, tekintetbõl, hangárnyalatból. Az amund lány reakciói aggodalommal töltik el Nyna szívét, de nem mutatja ki ezt. Úgy tesz, mint akinek semmi sem tûnt fel.*

- Ne aggódj. Urc-al megbeszélem ezt. Biztos vagyok benne, hogy közös nevezõre tudunk jutni.

*A lány azon kérdésén, hogy meddig lesznek Toronban, elgondolkozik Nyna.*

- Ez jó kérdés. Lehet, hogy hetek, lehet hogy hónapok. Még nem tudom. Egyenlõre jól érzem magam Cartyssal. Nagyon jól érzem magam. De ne félj. Nem leszünk itt örökké.

*A bizalmatlanság jelére Nyna sóhajt egyet.*

- Tudom, hogy nehéz megbízni akárkiben is, aki nem a népedhez tartozik. Tudom, hogy az emberekben csak az ellenséget látod. Remélem, hogy sikerül megváltoztatnom ezt a képet. Majd idõvel rájössz, hogy van akiben megbízhatsz.

*A lány unottan elsétál a szobában a ruhásládája felé és közben magaráz Tallashinanak.*

- Meg kell beszélnünk, hogy mi lesz a dolgod. Te leszel a kísérõm. Ha a városba megyek, akkor mindig ott leszel mellettem. Segítesz öltözködni, szépítkezni. Ha bizalmas levelet küldök valakinek, akkor azt te továbbítod. Én megteszem az elsõ lépést és megajándékozlak a bizalmammal. Remélem, hogy kölcsönös lesz. Ha valami problémád van, akkor hozzám fordulsz. Akkor is ha pénz kell valamire és akkor is ha bántja valami a kicsi szívedet. Ezekkel együtt sok kedvezményben lesz részed. Szép ruhákat kapsz, jó helyekre jössz majd velem. Szabadon mászkálhatsz majd a városban is, de azon kívül nem mehetsz. Ha elfognak és úgy ítélik meg, hogy szökevény vagy, akkor kioltják az életedet. Próbálok annyi szabadságot adni, amekkorát csak tudok. Nem kérem, hogy ezért kiadd magad nekem, csak arra kérlek, hogy ne élj vele vissza. Nem vagyok kíváncsi a legbelsõ kis titkaidra. Az mindenkinek van. Csak arra kérlek, hogy ne döfj hátba orvul. Ha valami problémád van, akkor gyere egyenesen hozzám. Biztosíthatlak, hogy sose leszek részrehajló. Ha engem sikerül elraknod az útból, akkor mástól nem fogod megkapni mindazt, amit én kínálok neked. A többi majd kialakul. Urc miatt meg nem kell aggódnod. Vigyázni fogok rá testileg és lelkileg is, ahogy õ is rám. Õ lesz a testõröm, és ígérem neked, hogy nem teszek rajta erõszakot sosem. Gondolom, hogy milyen kötelék alakulhat ki két rabszolga között. De remélem, hogy hamar elfelejtitek, hogy jogilag hova tartoztok. Én meg fogok tenni mindent.

*Monológja végére visszaérkezik a lányhoz és ad egy puszit annak arcára.*

- Járd végig a házat, hogy tudd, mi merre van. Kérj szállást az egyik szolgálótól, és mondd, hogy én küldtelek. Én ma elmegyek egy találkozóra. Addig azt teszel amit csak akarsz. Holnap elmegyünk, és veszünk neked pár normálisabb ruhát. És légy mindenkivel nagyon udvarias. Ne provokálj senkit. Ha valaki molesztál, akkor mondd meg neki, hogy velem gyûlik meg a baja. Amúgy a nevem Nyna Alythea. Jegyezd meg, mert ha késõbb a városban bóklászol, bármikor igazoltathatnak. Majd kapsz engedélyt is, hogy jogosan mászkálhatsz a városban. Egyenlõre ennyi. Nekem most mennem kell.

*Odamegy a ruhásládához és keres magának egy kényelmesebb utcai öltözetet. Valami szellõsebbet mély dekoltázzsal. Felöltözik és a kis napernyõjét felvéve kisétál a szobából. Még az ajtóból visszaszól.*

- Nem zavar, ha a dolgaimhoz nyúlsz, de a sötétbarna utazóláda tabu. Abba csak én nyúlhatok. Na pussz. Legyen jó napod.

*Becsukja az ajtót és lesétál az emeletrõl. A szolgaszállásra megy egybõl és Urcot keresi. Nem tart sokáig, amíg az udvaron megtalálja a barbárt a katonák között. Magabiztosan odasétál és jókedvûen rámosolyog a jelenlévõkre.*

- Üdvözlet Uraim! Látom, hogy kicsit rendberakták barbár barátunkat.

*Szorosan körbesétálja Urc-ot és szemeivel megint felprédálja. Kihasználja mély dekoltázsát. Úgy forgolódik, hogy a barbár szépen láthasson minden részletet. Kíváncsi, hogy mennyire van hatással a hatalmas férfira. Utána a parancsnokhoz megy.*

- Kitalálta már, hogy leendõ testõröm milyen nyelven beszél? Azt hiszem, hogy lenne vele egy kötelezõ beszélgetésem. Mondja el az eddigi tapasztalatait kérem.

[Isshae Ianarak]

(Urcnak)

*A hideg zöld szem, mely kutatóan, fürkészve fúródik tekintetedbe szinte hasítja a lelkedet. Szigorú, pattogó hangnemben folytatja a parancsnok.*
- Janyna kisasszony személyes testõrnek vett meg mint rabszolgát. Ehhez elengedhetetlen az önfegyelem és a teljes engedelmesség. Amit mondok azt meg kell csinálnod.
Elsõ lecke:
az Úrnõvel és az Úrral egyetemben, a katonákkal, kik e házat védik, s szolgálják hûségesen urukat, a fekete-fehér ruhás szolgálókkal csak és kizárólag térdenállva, fejlehatva kommunikálhatsz!
Tehát hogyan?! - *szólít fel eréjesen, eszméletlen kegyetlenséggel a szemében.*

[Isshae Ianarak]

(Nynanak)

*Tallashina látszólag nyugodtan fogadta azt, hogy hetekben-hónapokban beszélsz maradás ügyében.*
- Népem? Nincs népem... ugyan olyan kívülálló lenni az embereknél mint az amundoknál. Nem lenni amund, apám nem volt az, ember volt. Ezen nyelven én nem tudni értetni magam meg egészben. Abaszisz nyelvét ismerni jól? Mert én azt beszélni jól.
*A monlógodat úgy hallgatja, hogy közben mindig feléd fordul, bár arcán inkább csak közöny van. Urcra visszatérve azonban megváltozik. Megfeszülnek arcizmai, majd fogai közt sziszegi a szavakat.*
- Nincs Urc és köztem semmi kötel ék. És nem is lesz... Õ is férfi... Pusztán meg menteni akar õ éngem, mert õnéki szíve jó, de õ nem tudni, hogy nem ér semmit el csak baj velem mi jár.
*Az utasításokat bólintással tudomásul veszi, azonban õszintének tûnve kérdez.*
- Ha én kellek mint kísérõ, akkor most miért nem vinni el helyre ahol megy?
*Az öltözés befejeztével õ is távozik a szobából, nem kíván egyedül maradni ott. A szolgáknak fenntartott házrésznél külön vállnak az útjaitok.

Urcot egy fõfolyosóról nyíló kicsi belsõ, majdnem köralakú udvaron leled meg egy tucat katona és a parancsnok körében.
Hiába is nyomod le elsõnek a kilincset az ajtón az bizony nem enged - az ajtó zárva. Elsõ kopogtatásodra sem figyel rád senki, majd a második határozottabb dörömbölésre néz feléd a parancsnok. Amikor meglát összeszalad a szemöldöke és ráncossá válik a homloka, de azért az egyik katonának int, aki azonnal az ajtó felé indul. Zsebébõl egy kulcsot halászik elõ, és sietve ajtót nyit neked.
A parancsnok fejhajtással köszönt.*
- Kisasszony! Épp az alapvetõ ismereteket akartam volna megtanítani a rabszolgájának.
A közös nyelvet érti. Erõs jellem, nem ijedõs és van önuralma. Most próbáltam volna megtudni, hogy mennyire engedelmes fajta.


(Urcnak)

*A parancsnok felszólítására elõször kopogáz zaja üti meg a füled - az elõtted álló férfi nem mozdul. A második erõteljesebb dübörgésre már odafigyel és láthatod az arcán, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Az egyik katonának - ki idekísért - int, majd az az ajtóhoz siet és kinyitja azt. A piacon látott gyönyörû nõ érkezik hozzád, szinte körüldorombol mély dekoltázsában, mely bizonyos hormonális reakciókat vált ki belõled.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Urc csendesen hallgatja a kapitány szavait és mikor az a térdelésrõl, hajbókolásról beszél, kezdi elönteni a barbár agyát a düh.*

<… Persze, a nagy fenéket! Inkább élve nyúzzanak meg, mint hogy én ezen a helyen bárki elõtt letérdeljek! Na itt pofozkodás lesz az biztos! …>

* Mikor már majdnem a tettek mezejére lép, gondolataiból a kopogás ”sorozat” zökkenti ki.*

<.. Na már megint ki a fene téved erre, remélem megint egy újabb városi ficsúr aki engem akar ”molesztálni”. Nem, dehogy a szép „gazdi” a piacról! Micsoda „fa szállító” teste és mozgása van! Nem gyenge ez a nõ?! Uralkodj magadon Urc! Uralkodj, uralkodj!…>

*Ahogy a nõt fürkészi tekintetével, és mikor megcsapja orrát annak illata, érzékei és ”ellenállása” feladják a szolgálatot. Az ösztönei veszik át a „fõszerepet” és hímtagja ismét keményedni kezd.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

Még Tallashinának:

- Egyenlõre pihenj és szokjad a környezetet. Lesz elég idõd még velem bóklászni. Az asziszt is beszélem, de elég gyengén. De majd kitanítalak téged mindenfélére.

Az udvaron:

*Közönyös arckifejezéssel hallgatja a parancsnok szavait, aztán unottan visszanéz és megint felméri a barbárt. Közben a parancsnokhoz szól.*

- Kérem biztosítsanak számunkra egy helyiséget, ahol megbeszélhetem a rabszolgámmal a feladatait négyszemközt.

*Ekkor megint a katonára veti pillantását és folytatja.*

- Természetesen a kiképzést teljes mértékben Önökre bízom, hiszen ebben Önök a szakértõk és én elismerem, ha valaki ilyen fokú tudással rendelkezik. De egy-két dolgot tisztáznom kell a rabszolgámmal, mert úgy érzem, hogy nem érti a helyzetét. És ahogy láttam eddig is, a szimpla testi fenyítés nem elegendõ nála. Szóval kérem vezessék egy szobába és hadd beszéljek meg vele mindent.

*Tekintete nem sugároz érzelmeket. Szavai nem parancsolóak, csak tárgyilagosak.*[/i]

[Isshae Ianarak]

(Nynanak és Urcnak)

- Kisasszony! Ugye nem gondolja komolyan, hogy négyszemközt engedem beszélni ezzel a vadállattal? - *a parancsnok mély döbbenetrõl árulkodó hangon kérdezett egybõl vissza, mihelyst a kérés/parancs elhangzott.* - Megbocsásson kisasszony, de nem tudja magát megvédeni tõlle, én pedig nem engedhetem meg, hogy bármilyen baja essen. - *a parancsnok arcán teljes elutasítás ült ki.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A barbár áll egy helyben, figyeli a kapitány és a hölgyemény párbeszédét. A mimikákból és mozdulatokból azt szûri le, hogy róla lehet szó, de egy kukkot sem ért hiába koncentrál teljes erejébõl az elhangzott szavakra.*

<… Na már megint mi lesz ennek a vége?! Remélem nem megint én „iszom meg a levét” ennek a bájcsevejnek?!..>

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna felvonja szemöldökét a parancsnok szavaira. Arca érzelemmentes maszk, ahogy megszólal.*

- Döntésem nem képezi vita tárgyát. Kérem teljesítse kérésemet.

*Aztán vált egy kicsit barátibb hangnemre.*

- Nem kétlem, hogy ért a dolgához. De ahogy láttam, barbár szolgám a rendreutasítást nem szereti. Én meg csak el akarok vele beszélgetni. Azt meg ahogy látom már felfogta, hogy én vagyok a gazdája. Meg amúgy is a testõröm lesz. Egy ilyen viszonyban kell egy kis bizalom is a két fél között. Szóval hol tudnék vele beszélni négyszemközt és hány percen belül? Ma délután még más dolgom is lenne.

*Ezután türelmesen vár, hogy a parancsnok teljesítse a kérést.*

[Isshae Ianarak]

(Nynanak és Urcnak)

*Zagersa Nyna felé fordul teljesen. Arcán kemény elhatározás ül. Hangjában tisztelettel beszél vele, de érezni, hogy egy szemernyit sem enged döntésében.*
- Minden tiszteletem az Öné Kisasszony, de nem tehetek eleget kérésének. Az ön biztonsága érdekében nem engedhetem négyszemközt beszélni ezzel a rabszolgával, kizárólagosan katonai felügyelettel teheti meg. Ha gondolja itt eme kisudvaron, embereim nagyrészét elküldöm, de négy fõt meghagyok a védelmére, ha úgy gondolja egy helyiségbe elvonulhat, de szintén katonai kisérettel.

*Mindebbõl Urc annyit tud leszûrni, hogy róla van szó, s eléggé vitás helyzet kezd kialakulni belõle. Az oldalát egyre jobban fúrja a kíváncsiság, hogy vajon mi zajlik körülötte.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna immáron tettetés nélkül is meglepõdött arcot vág. Tekintetét mélyen a parancsnokéba fúrja és kicsit elkomorulnak gyönyörû vonásai.*

- Parancsnok. Látom nem érti a helyzetet. Megismétlem önmagamat. Nem vita tárgya amit kértem. Tekintse az én személyes hóbortomnak, tehát nem az Ön vállán nyugszik a felelõsség ha így jobb. Kommunikálni akarok a rabszolgámmal, mégpedig normálisan. A katonái jelenléte csak rontana ezen, tehát nem kérek jelenleg belõlük. Más esetben szívesen veszem a társaságukat, de most nem. Hagyjuk a további szócséplést, mert erre nekem nincs sem idõm, sem türelmem. Hajtsa végre amit mondtam.

*Hanghordozása ellenállást nem tûrõ és arckifejezése is kezd egyre parancsolóbb lenni.*

<... Istenem, hogy mennyi itt az értetlen ember. Pedig ettõl a férfitól többet vártam volna. ...>

[Isshae Ianarak]

(Nynanak és Urcnak)

*A parancsnok Nyna tekintetét állja, s nem úgy néz ki, hogy bármennyire is meghátrálna döntésében. Arcán megfeszültek az izmok, de nem a félelemtõl, hanem egy határozott és egyben furcsa vonástól.*
- Tisztelettel Kisasszony... azt az utasítást kaptam, hogy bármilyen helyzetben védjem életét. Ez a rabszolga jelenleg még veszélyes Önre nézve, így nem engedhetem négyszemközt beszélni vele. Ez akár tetszik a Kisasszonynak, akár nem. Parancsot kaptam, és ezt még a maga kérésére, parancsára sem fogom megszegni.
*Nyna fejében szöget üt egy gondolat - nem hiába õt kérte meg Cartyss, hogy kísérje el a piacra - és ez nem kérés volt tõlle... parancs. Hogy is mondták - majd 20 éve szolgál a Wyemar családnál, és amit elért azt magától - hogy felemelkedett egy egyszerû pietor famorrá, így nem a rangban felette állónak tekintheti Cartysst, hanem a hûség, tisztelet teljesen hozzáköti.
A parancsnok kijelentésére a sorban az egyik katona felszisszent - röviden, alig hallhatóan, de Nyna fülei meghallották. A sorban egy gyenge idegesség hullám vonul végig érzékelhetõen.

Urcban is egyre jobban feszül minden. Érezhetõ még számára is a férfi és a nõ közötti feszültség, ami nem a tipikus nõ-férfi kapcsolat miatt pattant ki.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Figyeli a kibontakozó „vitát”. Még mindig egy mukkot sem ért, de látja, hogy valamiben nagyon nem egyeznek.*

<.. Na mi van itt? Ki is itt a „fõnök” és ki az alárendelt!? Halvány fogalmam sincs, de befejezhetnék már, mert majd kilyukad a gyomrom az éhségtõl! Folytathatnánk a „beszélgethetést” egy terített asztal mellet? …>

- Urc éhes! * Szólal meg a barbár közös nyelven, megtörve a parázs vitát egy másodpercre. Persze tekintetét a parancsnok szemébe mélyeszti, hogy, ha az hírtelen valamit tesz, ne érje váratlanul a korgot.*