Kikötõváros - Rozsdás Bökõ ...

[Avylden]

- Avylden -


- Ha már kivan fizetve ígyuk meg! Fogadós rakd az asztalomra, remélem lesz társaságom hozzá.

Jelentõségteljesen Eruira néz.

[Garvel]

- Garvel -

Miután lecsillapodtak a kedélyek, visszaül helyére és lehajtja maradék sörét

<Hál'Istennek nem kellett balhézni a kocsmárossal>, gondolja magában, majd Vyergas felé fordul:
-Ismered Pyarront??? Még sosem jártam a városban és kiváncsi lennék rá. Hálás lennék, ha megmutatnád... és közben befejezhetnéd a húgod történetét...

[Catti Brie]

- Erui -

*Erui lassan kezd lecsillapodni.
Már arra is futja önuralmából, hogy nyugodtan körbenézzen az ivóban.
Szomorúan látja, hogy a számára annyira kedvesnek tûnõ idegen ahogy jött, szinte ugyanazzal a lendülettel távozni is készül.
Úgy látszik, nem tett rá valami jó benyomást a békésnek éppen nem mondható hangulat.*

~ Talán igaza van Vyergasnak: tényleg csak vendégriogatásra vagyok jó. ~

*Hirtelen megüti fülét, amint Vyergas alig érthetõen mormog valamit az orra alatt. Tekintetét követve már csak azt látja, hogy az idegen az ajtóhoz lép.
Miután becsukja maga mögött az ajtót, még sokáig a levegõben lógnak utolsó szavai:*

"- Ha valakit érdekel Erionba indulok térkapun."

*Erui hallot már más utazóktól is errõl a "csodáról". Mindig is vágyakozva gondolt rá, mert szeretett volna õ is világot látni, mint az a sok vendég, aki be-betért a Bökõbe.*

- Egy arany...hmmm...nekem sajna, talán halálom napjáig se lesz összesen annyi pénzem. - suttogja sirásra görbült szájjal.

*Sajnálja, hogy elment az idegen. Nem tudja az okát, de a férfi valamit megpenditett lelkének legtávolabbi sarkában.
Ismerõsnek tûnik - bár lehet, hogy csak a csalóka emlékezet játéka az egész...*

[Garvel]

Miután lecsillapodnak a kedélyek Garvel összeszedi dolgait, majd kifele indul a fogadóból.

-Köszönöm a vendéglátást- int a kocsmáros felé- és köszönöm a társaságot-fordul Vyergashoz- majd elhagyja a Bökőt, és a Kapuk tere felé veszi az irányt, ahonnan egyenesen Erionba utazik...