A Vonító Dalnok Korcsma

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány figyelmét nem kerüli el a bárd megmerevedõ arca, de megjegyzés nélkül hagyja.
Örömmel kap az ötleten, hogy sétálni menjenek, elege van már a zárt helyiségbõl.
Az udvarra kiérve megtorpan, mikor meglátja "védencét" egy padon üldögélni.
Valahogy már el se csodálkozik rajta, hogy megint összehozta õket a sors - hiszen talán az se véletlen, hogy Franko éppen ide hivta ebédelni.*

-Figyelj csak, Franko. Ne menjünk túl messzire. Nekem ma még fontos elintéznivalóm van.

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

A fogadóból kilépõ emberekrõl látszólag tudomást sem veszek. Nem fordulok feléjük. De a fülemet jól kinyitom

<Csak nem a délelõtt megsértett lány hangját hallotam?>

Mikor biztos vagyok a lány kilétében felálok és elindulok feléjük.

- Elnézést hölgyem és uram. De bocsánatot szeretnék kérni az ifjú hölgytõl a délelõtti tolakodó kérdésem miatt.

Mondom és közben meghajolok.

[Catti Brie]

/Venge/

- Ugyan, jó uram, nem történt semmi jóvátehetetlen.*mondja kissé gunyorosan a lány.* Maga csak kimondta, amit gondolt rólam. Mindketten kicsit érzékenyebbek voltunk talán a kelleténél. Ha jól látom, mégiscsak sikerült megkapnia a mindenes állást. Talán már munkába is állt?

*Venge most alaposabban szemügyre veszi a kissé túl õnérzetes vándort.*

- Mi történt a ruhájával? Csupa víz és iszap az egész...És kihez is van szerencsém? Engem Vengének hívnak - azt hiszem, elfelejtettem délelõtt bemutatkozni, mint ahogy ön is.

*Majd választ se várva gyorsan Franko felé fordul. és hadarni kezdi:*

- Tudod, annyi minden történt ma velem. Nem is emlitettem, hogy már jártam itt ma egyszer. Ezt az "urat" kisértem ide a piactérrõl, mert munkát keresett. Szerettem volna segíteni neki, de olyan kurtán-furcsán elutasitott, így jobbnak láttam továbbállni - ki tudja, miket gondolt rólam .

*A maga szeleburdi módján már ismét a vakhoz beszél:*

- Elnézését kell kérnem, jóuram, de nekünk most mennünk kell. dolgunk van.
Ugye, Franko?

[Erigowi Klavel]

/ Venge , az arctalan mester / /

- Mennünk kell? * Kérdi a bárd megrökönyödve.* Nem terveztem most hírtelen menni sehova, csak itt kicsit pihengetni az udvarban. * Vigyorodik el.* Ti ismeritek egymást? Kicsi a világ!


- Üdvözlöm uram! * fordul a harcmûvészhez a dalnok.* Önt még nem ismerem! Bonue Francesqui! Ön az új alkalmazottja, mindenese a Vonító Dalnoknak? Hmmm… jó eljött otthonról, Tiadlanból eme munka végett! Na, de nem is zavarom tovább! A hölggyel szeretnék pár szót váltani négyszemközt, ha megengedné, itt tenném meg! *Hallasz az idegen hangjából valami furcsa, megfoghatatlan hanglejtést, és majd leesik az állad, mikor szülõ hazádat megemlíti. Honnan tudhatja? A fogadóstól? Vengétõl? Esetleg máshonnan? Nem tudod, de õ, mintha nem mondott volna semmi különöset, kíséri a lányt ahhoz az asztalhoz, ahol az elõbb még te üldögéltél.*


- Foglalj helyet Venge! *Mutat az egyik padra Frankó, majd helyet foglal õ is másik padon, veled szemben*

- Na hallgatom kérdéseidet! * Mosolyodik el a bárd, közben nagyot szív pipájába, s pöfékeli a füstfelleget.*

// Venge: az arctalan mester ruhája már nem vizes, megszáradt, mielött kiléptél volna az ajtón //

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány vonakodva bár, de leül a padra, amit a bárd mutat. A kora-délutáni nap megcsillan valamin, és visszatükrözõdik Franko arcán. Venge szótlanul nézi egy ideig, aztán megszólal.*

-Olyan furcsa vagy. Már ahogy találkoztunk is. Annyi mindent tudsz, rólam is, másról is.
Ki vagy te? Ismerlek valahonnan?
Érzem, hogy keresztüllátsz rajtam.

*Újra elgondolkodva nézi újdonsült barátját, majd mielõtt amaz válaszolni tudna, folytatja a kérdés-áradatot:*

- Ki az a csuklyás alak odabent? Olyan rossz érzés keritett hatalmába, amikor megláttam.

//Oké, tényleg nem vizes a ruhája. A rászáradt foltokat néztem viznek. Meg azt a gyanús állagú izét //

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

- Igen munkába áltam mint mindenes.

- Nos igen a bemutatkozás tényleg elmaradt. Az itteni ragadvány nevem mesi.

Mikor a bárd kifejezi magányra való igényét. Elindulok a kocsmába hagyom õket bizalmasan beszélgetni. Viszont ha már így kiszáradtam megkeresem a padlást hogy kitapogat hassam a szarufákat.

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

* A bárd szavain töprengsz, majd elindulsz a fogadó fele, gondolatmenetedbõl hírtelen Phill hangja zökkent ki:*

- Mesti! * Lép ki mögüled az istállóból.* Látom megszáradtál! Mit akarsz még ma csinálni? Szívesen segítek!. * Majd hírtelen megpillantja a két idegent az asztalnál az udvar túl végében.*

- Ismered õket? Én a dalnokot ismerem! Régebben sokat járt ide, de jó ideje nem láttam azt a világcsavargót!

/ Venge /

* Hallod, hogy valaki kijött mögötted az istállóból, egy pillantást vetel is rá, majd miután konstatálod, hogy valószínûleg egy lovászfiú lehet, visszafordulsz Frankóhoz, választ várva kérdésedre.*

- Khmmm.* Kezdi lassan mondandóját a bárd.* Egyenlõre csak annyit mondhatok, hogy nem minden és nem mindenki olyan ”fényes” Erigowban, mint aminek látszik. * Kiérzik hangvételébõl a titkolódzás, az, hogy túl sok mindent nem akar elárulni még.*

- A másik kérdésedre válaszolva: Tudod, egy utcai zenészt sokan lenéznek, pedig lehet, hogy többet tud mindenrõl és mindenkirõl, mint azt bárki is hinné! * Mosolyodik el.*

- Mit is mondtál még odabent? Milyen fontos elintézni valód van még ma? *Pöfékel tovább.*

- Tényleg! Tudod mit innék most szívesen! Egy csupor cukros vizet! Te szereted? *Néz rád hunyorogva, de látszik rajta, hogy jót derül szavain.*

[Catti Brie]

/Venge/

*Venge percekig némám, dermedten ül. Bambán bámul a bárdra, aztán maga elé. Szája szóra nyíilk, aztán meggondolja magát. Láthatóan nehezen kap levegõt.
Amikor végre valamennyire összeszedi magát, még mindig kissé kábultan Frankora emeli a szemét. Hangja még rekedt, amikor megszólal:*

- Hogy...mit is mondtál...micsoda...? Hogy cukros víz?
Köszönöm, most nem vagyok szomjas.

* Hirtelen a homlokához kap.*

- Te jó ég!!! De mégis...igenis kérek EGY CSUPOR CUKROS VIZET! De hagyd csak, majd én bemegyek, és kikérem, jó?

~ Hiszen abban a levélkében mintha azt olvastam volna, hogy a kocsmárostól kell kérnem, és õ vezet majd el az illetõhöz. Na, majd most kiugrasztom a nyulat a bokorból

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

- Ne fáraszd magad! Nem szolgálnak ki cukros vizet a Vonító Dalnokban, csak a mi speciális vendégeinknek. *Mosolyodik el a dalnok, majd elõvesz egy írótollat belsõ zsebébõl. *

- Eme toll formálta a betûket az általad talált pergamenre a sikátorban.* Szavai után érdeklõdéssel és enyhe kíváncsisággal néz reád, majd óvatosan visszahelyezi a tollat a helyére.*

[Catti Brie]

/Venge/

- Na, álljunk csak meg egy szóra! Itt valami nagyon nincs rendben.
Azt mondod, te írtad azt a levelet? De akkor ki volt az a fekete köpenyes valaki a másik sikátorban? Te nem lehettél. Attól az alaktól a hideg rázott ki, amikor megláttam. És hogy került a levél oda, ahol találtam? Hiszen te nem arrafelé jártál. Sokkal késõbb találkoztunk egy teljesen más utcában.

*Venge elgondolkodva rágja szája szélét*

- Bááár...ha jól meggondolom...könnyen megláthattad kis "akciómat".
Szóval ezért mondtad, hogy nem számit, ki hogyan él meg.

*Továbbra is töprengõ arccal folytatja:*

- Azért nagy kópé vagy te /jajj, egyáltalán tegezhetlek még, hívhatlak ezután is Frankónak? /. Mindent tudsz rólam, és mégis játszod itt a tudatlant. Mintha nem te tudnád legjobban, milyen elfoglaltságom is lenne hatkor.

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Felnevet a kis „eszmefuttatásodon”, majd komolyra fordítja a szót:*

- Venge! Ahogy már mondtam, nagyon sok mindent tudok, tudunk! Fõleg olyan dolgokról amik itt Erigowban és a „környéken” folynak. Ha megengeded, az esti „találkozót” és annak témáját kissé hamarabbra hoznám! Ha neked megfelel, mostanra! Ja és nyugodtan hívj Frankonak és persze, tegezhetsz!

* Hagy egy lélegzetvételnyi szünetet, majd körbepillant, hogy esetleg van-e valaki hallótávolságon belül, majd mikor látja, hogy nincs folytatja:*

- Szervezetünknek mindig is kellettek, és jelenleg is kell az információ. Tudod, mi ebbõl élünk, ebbõl „építkezünk”. Talán neked elég egyenlõre ennyit tudnod rólunk. Ami téged illet, ha „csatlakoznál” hozzánk, egyenlõre így fogalmazok: mint „bedolgozó”, akkor én lennék az összekötõd a „fentiekkel”, én hoznám neked a munkát, te pedig rajtam keresztül továbbítanád nekik a megszerzett infót. * Beleszív egyet a pipájába, eleregeti a füstöt, kis gondolkodási idõt hagyva, majd lassan folytatja:*

- Ezért cserébe fizetséget, ha szükséged van rá szállást, és idõvel ha kiérdemled megbecsülést szerezhetsz és kaphatsz. Van még mit mondanom, de elõtte kíváncsi vagyok, hogy van-e kérdésed.* Néz rád õszinte szemekkel.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány gyanakodva fürkészi a bárd arcát.*

- Megbecsülést, mi?

*Fintorog egyet, majd komolyan folytatja:*

- Tudod, lehet, hogy fiatalnak, tapasztalatlannak - talán gyámoltalannak is - látszom. De az élet sok mindenre megtanított ám. Megbecsülésért nem adnak se szállást, se cipót.
A pénzért meg sokszor olyat is meg kellene tenni, ami nem biztos, hogy nekem tetszene.
Híreket szerezni: Kitõl, kinek, mirõl és kirõl?
Egyáltalán milyen árat kellene nekem fizetni a ti megbecsülésetekért?
Mi ebben nekem az üzlet? Hová lesz a szabadságom?
Eddig a magam életét éltem. Lehet, hogy nem volt túl biztos, nem laktam mindig jól - de nem parancsolt senki.
Mondj egy okot: miért adjam fel mindezt?

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Eltöpreng egy pillanatra szavaidon, majd belekezd:*

- Hát igazad van, meg nem is! Nézzük az én példámat! Én azt csinálok amit akarok, járok, kelek, rengeteg országban megfordulok. Néha kapok egy-egy különlegesen fontos feladatot, amit ha megteszek megvédem, vagy legalább is részese vagyok Észak szabadságának, megvédésének erõfeszítéseiben. Miért? Mert, ha nem teszem, akkor ki tegye?! Ha nem segítek ki segítsen?! Tudod, bár lehet hogy nem, de itt felénk hatalmas gondok vannak! Toron, nem tudom hallottál-e már róla, de ki felénk született az biztos. Toron be akar minket kebelezni, hogy saját mocskos céljaira használja népeinket, országainkat, városainkat. Ezért õ kémeket, szabotõröket, gyilkosokat küld, vagy bíz meg például itt is Erigowban, hogy hatalmi érdekeit, céljait elérje. Ezért van szükségünk az információkra, hogy ezeket az embereket, bérenceket szemmel követhessük, leleplezhessük. * Vesz egy mély levegõt, s szavait is próbálja kissé lassítani. Érzed, teljesen „felpörgött” a saját mondandója közben.*

- Nem akarlak még több dologba beavatni, mert az lehet, biztos, hogy számodra is veszélyes lenne! Így sem veszélytelen a munkánk! Ezt fizeti meg a szervezet. Az önfeláldozást, a veszély vállalását. Incognítónkat nem fedjük fel, azt sem tudja a közember, hogy nekünk bárkihez is közünk lenne. A szervezet ezért is biztosítja számunkra a nagymérvû szabadságot. Azért, hogy „álcánk” minél hûbb legyen. Mi egy nagy család vagyunk, kik ahogy tudják segítik egymást.

- Mi ebben neked az üzlet? Nincs üzlet benne! Ez ha úgy tetszik egy hivatás! Egy elkötelezettség egy szent ügy érdekében! Lehet, hogy ezzel nem gyõztelek meg, de vannak más érveim is, amit szívem szerint most nem említenék. Személyes okaim vannak, hogy te velünk... Tudod mit egyenlõre nem is teszem.

- Véleményed? További kérdéseid? Most tedd meg, mielõtt esetleg döntenél! * Nézz rád csillogó szemekkel a dalnok.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány arcáról szinte süt, hogy egyáltalán nincs meggyõzve. A hallottak erõsen gondolkodóba ejtik, jó darabig nem is szólal meg. Látszik, hogy közben nagyon messze jár. Majd felemeli fejét, egyenesen a bárd szemébe néz, és megszólal:*

- Toron...szent ügy...család...hivatás...elkötelezettség?
Azt sem tudom, ki vagyok valójában. Csak homályos emlékfoszlányaim vannak arról a helyrõl, ahol esetleg születtem. Ennek a földnek nem tartozom semmivel, mert nem kaptam tõle semmit. Soha nem érdekelt a "nagyok" dolga, mert mindig azzal voltam elfoglalva, hogy épp ne haljak éhen, legyen valami zug, ahol nem ver az esõ. Azt mondod, család?
Nem tudom, mi az - illetve, nagyon rég mintha lett volna *ezeknél a szavaknál szemei elfelhõsödnek, de aztán gyorsan összeszedi magát.*
Soha, érted: SOHA nem kaptam az emberektõl semmit. Kivéve talán Alhanát - õ emberszámba vett, segitett, amíg volt, addig családom helyett családom volt egy személyben. De eltûnt, és vele a múltam lezárult.

*Egy idõre megint hallgatásba burkolózik. szinte éveket öregszik addig gyermeki arca, ahogy visszaemlékszik. Hirtelen összerezzen, mint akinek eszébejutott valami.*

- Ebéd után emlitettem neked Alhanát, és mintha kisértetet láttál volna. Ismerted talán?
Sokszor gondoltam rá, vajon milyen életem lehetett volna, ha velem marad. Mindig is szerettem volna valakikhez tartozni. Ám csak a tolvajklánok keresték velem a kapcsolatot - korántsem önzetlenül.
.........
Azt mondod, egy nagy család vagytok...és hogy a szabadságom is megmaradna? Csábító gondolat - de nem tudok ilyen hirtelen választ adni neked. Szükségem lenne néhány percre, hogy átgondoljam.

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

- Hogy én? Megpróbálom megálapítani mibaja lehet a tetõnek állítólag meg sülyedt. Bár én nem látomrajta.

Közlöm egy válrándítás közben.

- A hölgyet ma ismertem meg csak úgy mint az urat.

Mondom félhangosan de a mondatvégét elharapom.

<Márha minden igaz.>