_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Tia
_________________________________________
A reggeli után mindenki jól tette, ha beöltözött. Trixi hamar kész lett, s mikor a lováért ment Somuris, követte. Eddig csendben volt, de az istállóban nem rejtegette tovább, hogy újra képes beszélni.
-Mért nem aludtál velem éjjel? Undorodtál attól, hogy nem volt nyelvem?-kérdezte nyugodtan.
Essen bármiképp a beszélgetés a nõ és a dalnok között, Trixi vezeti a többieket.
-Jó újra magam hangján értekezni, és nem mutogatni vagy morogni-kezdett bele már a falakon kívül, amirõl csak három férfi nézett a távozók után. A várúrnõ volt oly kedves élelmet csomagoltatni útravalóul.
-Nos, estére egy erdészlakban szállunk meg a Hiúz szoros elõtt. Ez fenn van a hegyoldalban, lóval nehezn járható terep, de gyalog sem könnyebb.
Messala elõre berzenkedett a hóban gyaloglás ellen.
-Ám holnap már faluban éjszakázunk. Amit kérek: senki ne térjen le az útról amit kitaposok, még akkor sem, ha a dolgát végezné. S ha végzi...-itt levegõt vett- ...nem hagyhatja az úton. Ez nem a vizeletre vonatkozik. Majd az erdészlak budiján megszabadulhat mindenki a saját...hm...termékétõl, de nem hagyhatja szanaszét. Nem otromba viccbõl kérem. Nem számítok akadályra, de jobb félni mint megijedni. Ez nem egy egyszerû erdõség, meg hegy, ahol minden az, aminek látszik. Ez a föld-és itt körbemutatott- át van itatva régi korok erejével. Olyannal, aminek már gyakorlója, ismerõje sincs. S sajnos nem mind ártatlan...Ám aki ismeri, mire kell ügyelni, biztonságban marad. Aki pedig nem veszi komolyan, meghal.
Olyan egyszerûen mondta ki a halál szót, mint aki közli, esni fog a hó. Persze ez nem votl igaz, halvány, erõtlen fénnyel fátyolfelhõn próbált átsütni a nap, kevés sikerrel.
A tájékoztatás után a donnához lépett:
-Tia jelzett már vissza?
-Nem, semmit. Aggódom. Azt hittem, reggel szól hozzám, hogy tudjam, mindn rendben volt az éjjel...
-Nyugodj meg. Két dolog állhat fenn: vagy van egyéb dolga, mintsem feleljen neked, vagy már nem él. Egyik eset fennállásakor sem tehetünk semmit. Messze van tõlünk...
-Ne mondj ilyeneket, hogy már nem él!
-És ha ez a helyzet? -nézett soká trixi a szemébe testvérének.
-Hiába különleges lány. Itt a különlegessége kevés. Tudom mirõl beszélek.
Délre beborult. Újabb havazás vot kilátásban. Hótól vemhes felhõk vonszolták magukat, eltakarva a csúcsokat, s ködöt idézve. Hm, a köd érdekes jószág. Néha játszik a képzeletel. Hanas nem egyszer esküdött volna meg rá, hogy a fenyõk között sötét köpenyes alakot látott néha felbukkanni, de a lovak nyugodtak maradtak, s kiderült, valahányszor valami ilyet látott, egy alacsonyabb fenyõ volt a ludas s az tévesztette meg. A völgy levegõjét vonítás remegtette meg.
-Nem itt vannak és már találtak enni-közölte azonnal Trixi, elkerülvén a pánikot. A lovak nyugtalankodtak kicsit, de mivel legközelebb messzebbrõl szállt a farkasének, már nem idegeskedtek.
A hideg csak az egyik dolog volt. Ott volt ahó, ami belepte a csomagokat, a köpenyeket, s aki nem húzott a fejére köpenyt, vagy szõrmesapkát, jobban megjárhatta. Az arcok kicsit lebénultak és érzéketlenek lettek a hidegrõl, az ujajkról nem is beszélve. Aki nem húzott kesztyût, szabályosan szenvedett. A pára kicsapódott s megdermedt, ha ruhával érintkezett.
Aztán Trixi váratlanul megállt. A lovak figyelõn felállítoták füleiket. Két nagy fenyõ között ment tovább az ösvény, meredeken, kaptatva, ahogy az utólsó két órában egyhuzamban is mentek. Namur várát a havazástól már nem is lehetett látni.
Idegesen nézett egy maréknyi elszórt piros bogyót az ösvény közepén. idegesen harapdálta alsó ajkát.
//Ha jobban meg akarod nézni azt a csontmedált Castor, szólj!//