Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna követi a lányt és türelmesen végighallgatja annak mondandóját. A tincseket is megnézegeti. Ami elvileg az övé volt, kicsit szőkésebb, de ez betudható az idő múlásának és az ember hajszíne változhat. Ezután ugyanolyan kételkedő hangnemben szólal meg.*

- Ennyi? Három hajtincs és már el is kellene hinnem? Azért ennél kicsit többre lesz szükség kedvesem.

*Visszateszi a tincseket a dobozba és visszaadja azt Ryninek. Sóhajt egyet és várja az esetleges további bizonyítékokat. Kezd kételkedni, hogy ebből akármi is kisülhet.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

- Más bizonyíték? Nem tudok mással szolgálni. Ellenben tudok róllad egy-két dolgot melyből tudom, hogy te is képes vagy arra, hogy a saját szemeddel, érzékeiddel győződjél meg állításom helyességéről. - *nem veszi el a dobozt tőlled, még csak nem is nyúl feléje* - Na megérkeztünk... - *eddig két apróbb kereszteződésen jutottatok túl, itt a sétány már igen szűkössé vált, alig két ember fér el rajta. Ezen a keskeny szakaszon vagy fél mérföldet jöttetek amikor is egy virágzó bokorcsoportnál vékonyka résig értetek el. Ryni elenged és előre megy. Bár ő is vékony, de mégis oldalazva megy a bokor túloldalára.* - Gyere!...
*Hallod tőlle az egyszerű felszólítást, majd alakja eltűnik a szemed elől. Ha követed neked is oldalazva kell menned a két bokor közti résben és alig pár lépés után élesen elkanyarodik jobbra, majd balra az igen szűk járat. További araszolgatás után azonban egy viszonylag nagy - úgy 3x5 lábnyi széles kis térre érkezel ki, melyben középen egy egyszerű fapad álldogál - az biztos viszont, hogy nem asztalos csinálta...
Ryni a padon ül lovagló ülésben mire kiérsz a bokrok közül, és várakozóan néz rád.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Követi Rynit a bokrok közé is. Mikor ő is odaér megáll és kérdőn néz.*

- Na és most mit is kellene csinálnom? Kíváncsi vagyok, hogy mit akarsz kihozni az egészből. Azt elhiszem, hogy sokat tudsz rólam, hiszen megkaparintottad a naplómat. Ha az ott talált információkon kívül elő tudsz állni valamivel, akkor hajrá.

*Leteszi a dobozt az ülőalkalmatosságra és keresztbe font karral várja a lány mondandóját.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

- Igen nállam van a naplód.... boszorkány. - *de többet nem mond, viszont úgy ül előtted, hogy látszik rajta nem kételkedik szava igazában, egyenesen a szemedbe néz.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Kicsit mérgesebb pillantást vet Rynire a "boszorkány"-ért.*

- Szavaiból azt a következtetést vonom le, hogy Ön is hasonló szakmát művel mint én. Ez elgondolkoztat. Lehet akár egy rivális bűbájos szekta tagja is ami információt akar kicsikarni belőlem. Az a rituálé amire engem sarkallana, az nem döntő a szememben, hisz még ha az a tincs tényleg az enyém is, akkor sem tudja bizonyítani, hogy hol és mikor szerezte. Ha csak ennyit tud előhozni, akkor csak egymás idejét pazaroljuk.

*Közben az emlékek rátörnek és mint ilyenkor mindig, most is féltett kis rézamulettjét kezdi birizgálni. Azt a kis láncon függő réz hollócskát, aminek a bal szárnya letört és ami egyedüli tulajdona még az erioni időkből.*

- Az érzelmeimmel meg legyen szíves és ne játsszon. Erre a fajta elfoglaltságra van elég delikvens ebben a városban rajtam kívül is. És egy jótanács. Nem egészséges dolog hangosan kimondani a boszorkány szót. A falnak is füle van.

*Sóhajt egyet és hátat fordítva elfelé indul. Lelke feldúlt és csalódott is. Úgy érzi, hogy ez nem az ő napja.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

- Rivális szekta? Na persze... ha ez lennék gondolod életben lennél még szabad lábon? A helyi viszonyok nem így működnek és főlleg nem az alvilágban és főlleg nem itt Toronban.
*Végighallgatja kioktatásodat a boszorkány szóval kapcsolatban még, de arcán nem tükröződik az hogy ezt akár a legapróbb dologig is érdekelné, még aprót mozdít is a vállán.*
- Itt nincs fal aminek füle lenne. - *miközben elindulsz és elérsz az apró járat széléig újra megszólal.* - De van itt valami más is. Bizonyára ez jobban felkelti érdeklődésedet, mint a tizenéves hajtincsed. Ha ez sem győz meg ásd el magad az üldözési mániáddal.
*Ha megfordulsz épp az értéktelen réz nyakláncával bíbelődik. Nagy nehezen sikerül neki kibányásznia azt a nyakából és feléd nyújtja. Két függőt látsz rajta. Az egyik egy kör alakú medál, alig egy cm átmérőjű lehet és egy stilizált madár képe egy apró virágkoszorúban ábrázolva, míg a másik egy meghatározhatatlan forma messziről.
Ha veszed a fáradságot és közelebb mégy, esetleg a kezedbe is fogod a nyakláncot akkor szinte égeti a kezed a medál... közelebbről már látszik, hogy egy madárka szárnyát ábrázolja - valahonnan letörhetett... ügyesen hozzá lett erősítve egy szintén aprócska rézkarikához, mellyel a láncra fűzték. Hirtelen hasít bele tudatodba, hogy ez a hiányzó darabja láncodnak.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Ha már itt van, ennyit megtehet. Megfordul és visszalépked Rynihez. Kezébe veszi a láncot és megnézi a rajtuklévő díszeket. A szárnyat azonnal felismeri. Tudatába hasít a felismerés. Hirtelen bele is szédül a bizonyosságba. Abban a pillanatban el sem meri hinni, hogy mégis igaz lehet a dolog. Egy hosszú percig csak dermedten áll Rynivel szemben és meredten bámulja a nyakéket. Egy utolsó próbával megint kezébe veszi saját láncocskáját és hozzáméri a kis szárnyat. Mikor látja, hogy passzol, könny csordul szeméből. Ránéz a lányra de nem tud szólni. Nem volt felkészülve erre. Azt hitte, hogy igen, de mégsem. Zavartan áll és bámul. Végül megszólalna, de csak hápog és nem találja a szavakat. Tesz pár bátortalan lépést testvére felé és felé nyújtja a kezét. Végigsimít nővére arcán és minden erejével próbál visszaemlékezni. Próbál beletúrni gyermekkori emlékeibe és előhozni pár szilánkot, de mint ahogy eddig, most sem sikerül. Végül Ryni nyakába borul és elkezd zokogni. Elszabadulnak az elfolytott vágyai. A sok keserűség és a reménytelenség, hogy már sosem tudja meg, honnan jött és hogy kik is alkotják a családját. Hatalmas erővel szakad fel benne a gát és elmossa a kétség utolsó morzsáit is. Ebben a percben nem érdekli, hogy kiszolgáltatottá válhat és hogy csel is lehet az egész. Csak a pillanatnak él és ne bánja. Hosszú percekig öleli testvérét és megfeledkezik minden másról.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

*Ryni csendben várja a vizsgálódás eredményét. Arca várakozó és nyugodt mindaddig amíg Nyna az arcához nem ér és nem borul a nyakába. Pár szegmensig csak ül meredten, majd óvatosan átöleli a lányt és csitítja. Igen rövid ideig - majd kissé tehetetlenül tolja el magától Nynát.*
- Na, azért ennyire nem kell sírni ez miatt, ettől még nem dőlt össze a világ. Örülni kellene és nem sírni húgom. Elázik a festék az arcodon héééé..... - *ez egy kicsit rideg megnyilvánulás volt, bár sem a hangjában, sem az arcán nem tükröződik ez Ryninek. Láthatólag ő is örül a fordulatnak, hogy végre hiszel neki, de úgy néz ki, ő annyira nem finom lelkű mint te.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna, Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

- Nos, ezt az országot ahová hoztak Toronnak hívják. Erre teljesen más a nép mint azt te eddig megszokhattad délen. Láttam már egy-két barbárt errefelé és meg kell hogy mondjam érdekes népség vagytok. Van tartásotok, becsületetek – bár errefelé erre nem lesz szükséged csak a gazdáddal szemben.
Mint már említettem itt vannak bizonyos viselkedési szabályok, amiket be kell tartanod, vagy ha nem teszed az aktuális büntetést el kell szenvedned. Ez éppen lehet pár napos zárka, vagy akár halál is Úrtól függ és persze a vétségtől.
Te mint rabszolga a legalacsonyabb rangnak örvendhetsz. Semmid sincs és senki vagy bárki szemében. Gyakran fogod hallani azt a szót, hogy obsor. Na ez rabszolgát jelent. Ez vagy te és még számtalan társad.
Mindenki más feletted áll és neked bármi is történjen alázatosan kell vele viselkedned.
Látom most forr a véred, nem tetszik az amit mondok, hisz ettől büszkébb vagy…
Két lehetőséged van. Vagy megtanulsz itt élni és életben maradni, vagy halálod nagyon gyorsan utol fog érni. Nem fogja tőled senki megkérdezni, hogy mióta vagy itt, tanultad-e a szokásainkat – ha vétel az etikai szabályok ellen lakolsz érte. Senkinek nem lesz lelkiismeret furdalása pl. azért mert a nyílt utcán az életed vetted egy meg nem adott tiszteletért, vagy egy helyén nem való szóért. És mi több nem is fogják ezért elítélni. Inkább még tekintélyt is ad mások szemében ez a tett… Téged pedig összekaparnak és a kutyák elé vetnek a legjobb esetben.
Nos, a legfontosabb, amit be kell tartanod a következő: senkihez nem szólhatsz csak akkor ha kérdeznek. Ha kérdeznek és válaszolsz nem nézhetsz az illetőre, le kell előtte térdelned és a fejedet lehajtanod előtte. Bárkivel szemben.
Ugye megértettél obsor?!?

*A parancsnok szava érthető, szájbarágós, de ez mit sem változtat azon, hogy neked zsigerből nem tetszik az, amit hallasz. Viszont azt is észreveszed, hogy mindez mellett halálosan komoly a parancsnok.
Míg hallgattad fel-felvillan benned egy-két emlékkép a rabszolgapiacról. A tömegben nem egy embert láttál térden állva, lehajtott fejjel beszélni kicicomázott férfiak és nők előtt, akik ha úgy tartotta kedvük – vagy másért – belerúgtak az illetőbe, már aki erre fáradságot vett és nem egy csettintéssel egy másik csicskásával intéztette el ezt. Némelyik szerencsétlen még rosszabb bánásmódnak örvendhetett, mint azt te egy rühes kutyával tennéd. Arról a képsorról már nem is beszélve, ahogyan a fabarakkban bántak veled és nyomor-társaiddal, Tallashinával…*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Lassan elapadnak az örömkönnyek és elengedi Rynit. Egy kicsit szipog még, aztán összeszedi magát.*

- El sem merem hinni. Ez egy csoda. Én ... én ... nem is tudom, hogy ilyen helyzetben mit is kellene csinálnom. Mesélj magadról. Mi történt veled? Hogyan találtál rám? Mindenre kíváncsi vagyok. Én nem emlékszem semmire az erioni életünkből.

*Egyre jobban belelkesül és csak kérdez, kérdez és kérdez. A fejében annyi kérdés fogalmazódik meg, hogy azt sem tudja, milyen sorrendben tegye fel.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

*Az erioni élet megemlítésére elkomorul kicsit arca, majd legyint egyet.*
- Jobb is, ha nem emlékeszel rá, még túl kicsi voltál hála az égieknek.
Én sem tudom mit kellene tenni, mondani - túl sok megbeszélni valónk van. Testvérek vagyunk, de mégis idegenek...
Te jó ég!
Mit meséljek? A tűz után sokáig az utcán éltem, majd egy cirkuszhoz csapódtam, velük indultam el a nagyvilágba. Ott lett anyám, de meghalt, aztán a többiek is elhagytak, de nem bánom, nem volt nekem való az az élet. Sokáig kóboroltam magányosan míg szerencsémre összetalálkoztam Liciával. Amit tudok neki köszönhetem... lehet nélküle már csak egy rothadó tetem lennék ifin egyik bűzös sikátorában. - *kicsit furcsának hat, ugyanis ezen egy jóízűt mosolyog magában. És az életét sem úgy mesélte el mintha az egy tragédia lenne, mondhatni közömbösen sorolta a dolgait - igaz szűkszavú volt.*
- Mit szeretnél még tudni?

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A barbár figyelmesen hallgatja a kapitány szavait. Eltöpreng, jól megrág minden egyes szót, mondatot. Agya kattog, de mind hiába. Döntenie kell, de azonnal. Élet, vagy halál?!*

<… Urc elkezdődött, pont most a vég! Meghalsz most még dicsőségben, de visszafordíthatatlanul, vagy beállsz a sorba, s látszólag behódolsz nekik?! Így esélyt adva magadnak, és betartva adott szavadat, esküdet Tallashinának?! …>

* A testőrkapitány utolsó mondata, s az azzal végződő obsor szó egyértelművé teszi Urc számára, hogy mit is kell most tennie a túlélés és a későbbi szabadulás reményében, de érzi, tudja, hogy lényének egy része fog megszűnni, ha végrehajtja a parancsot. Áll még pár pillanatig, majd felnéz a számár oly csodálatos, kék égre utoljára, s fogadalmat tesz magában.*

<… Nem nézlek addig téged szépségem, te gyönyörű ég anya, míg szolga ként járom e földet! Remélem jól döntök!? Adjatok erőt nekem Istenek, hogy véghez vigyem tettemet, ígéretemet, s szabadságba vezessem Tallashinát, és a saját lelkemet!…>

* Délceg tartása enyhén megtörik, vállait leereszti, s óvatosan térdre ereszkedik, s eddig oly villogó tekintete, halványabbá válik. Gondolataiba révedve, némán nézi a föld porát.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Figyelmesen hallgatja testvére tömörre sikeredett meséjét. Elszörnyülködik, hogy milyen nehéz élete volt és már azon gondolkodik, hogy miképp lehetnének megint egy család.*

- Mindenre kíváncsi vagyok. De nem ez a megfelelő hely és a megfelelő pillanat. Nehéz helyzetben vagyok. A patrónusomnál hatalmi harcokba keveredtem és szeretnék belőle győztesen kijönni. Ha valaki megtudná, hogy testvérek vagyunk, akkor az rád is és rám is veszélyt jelentene. Kell találnunk valami álcát, aminek a segítségével együtt tudunk lenni.

*Elgondolkozik, hogy milyen álkapcsolat lenne a legjobb. Közben már megint visszakalandoznak a gondolatai Cartyssra és a kapitányra.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

- Hatalmi harcba? Mégis mifélébe? Már ha szabad erről kérdezősködni...
*További szavaidon elgondolkodik, majd egy kicsit tompább hangon folytatja.*
- Miért lenne az baj, ha megtudnák testvérek vagyunk? Nem tehetünk róla, hogy így alakult sorsunk.... Miért kellene letagadni egymást, ha ennyi év után találtalak meg?



_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*Pár pillanatig tartó tétovázásod, fontolgatásod eredménye az, hogy a kapitány kezét kardja markolatára helyezte.
Letérdelve már nem veszed észre, hogy engedelmességed látva el is vette onnan kezét.*
- Rendben van, megértettél. Most akkor kérdezek és figyelj, hogy hogy felelsz!
Mi a neved amin szólíthatunk - ugyanis ha jól fogsz viselkedni esetleg ezt is fogjuk használni - a gazdád minden bizonnyal, még ha más nem is.

[Quiasse Limenel Umassyras]

- A pártfogóm egyik beosztottja próbálja védeni a hatalmát velem szemben és nem veszíthetek arcot vele szemben. És a rokonságunk kiderülése azért lenne rossz, mert ugyebár kiskorunkban voltunk obsorok. Anyám révén lettem csak nemes. Egy ilyen információ sokat rombolna a presztizsemen. Ezekben a körökben ilyen kis dolgokon múlik, hogy az ember milyen magas pozícióba kerülhet, mekkora befolyásra tehet szert. Ha megtudják, hogy igazából honnan származom, akkor rád is rádszállnak, meg engem is kitúrhatnak a jó kis helyemről.

*Mindezt komoly arccal és mély meggyőződéssel mondja el a testvérének.*