Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Marcus felkapja a tragacsot és újból tolni kezdi. Furcsa módon úgy tűnik, hogy nem az előttetek levő bizonytalan útszakasz nyugtalanítja, inkább ami mögöttetek van, mintha onnan számítana nagyobb kellemetlenségre, a fogadó irányából:

-Nos a tiszta halál, aminek az ösvénye Darton színe elé visz, valóban az örömteli kezdet lehet. Ha valaha meghalsz, kívánom hogy ilyen egyszerűen menjen a dolog. Mindazonáltal itt a nekropoliszban előfordulhat, hogy a sors élő halállal ver meg, még mielőtt urunk színe elé kerülhetnél. Ez igaz hited dacára is előfordulhat, ha valami ocsmány dög mágiájától vagy kezétől leled a halálod.

Közben egy enyhe emelkedő következik a széles főúton, amikor a tetejére értek, a teliholdnak köszönve jó messzire ellátsz. Nagyjából negyed óra gyaloglásra lehet tőletek egy hely, amit több nagyobb fényforrás övez.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Mi az a mágia? Mikor valaki a füléből színes sálat húz elő, az az?-értetlenkedik kicsit a lány. De ő is hátra tekint néha.
Felérve az emelkedő teteéje, egy elégedett mosoly telepszik arcára.
-Ha nem kéne lesnünk minden sarkot, szép hely lenne ez...
Elnéz a kivilágított hely irányába.
<Nincs messze, mégis, addig bármi történhet velünk.>
-Követnek minket, Marcus?-kérdezte úgy, mint aki várja az igen választ.

[Abdul Al Sahred]

- A mágia az egy nagyon bonyolult dolog, Darton evilági követeként Uram megajándékoz a lehetőséggel, hogy varázsoljak, de nem úgy mint a varázslók. Könyörgök Dartonhoz, hogy segítsen meg, imámtól függ hogy milyen lesz a varázslat hatása, és ő létrehozza a csodát, ha úgy itéli még, hogy kérésem helyénvaló. Ha bajba kerülünk, kérni fogom, hogy a kezedben jelentessen meg egy varázserejű kardot, ami nékül esélytelen lenne, hogy felvedd az élőholtakkal a harcot. Mivel te hű követője vagy, őérte tanulod a hóhér mesterséget, egészen biztos, hogy méltónak fog találni téged, és meghallgatva imámat, megjelenteti a kardot. Ez mágia, és annál sokkal több. Ez maga a csoda.

Egészen lelkes lesz mire mondandója végére ér, de aztán újból visszaköltözik viselkedésébe az óvatosság és az éberség:

-Nem tudom hogy követneke minket, jó esélyel igen. Ha most nem is, visszafelé valószínűleg találkozunk majd velük. Azok a fények ott a távolban, az álszentek kolostorerődjeinek fényei, ott már biztonságban leszünk.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Értem, jön majd egy kard, megjegyeztem-nyugszik bele.
<Csoda a kezemben? Egy isten erejével a markomban semmi esélyük sincs azoknak a büdöseknek>
S a lány teljesen megnyugszik.
-Mondd, mért nyughatatlanok az élőholtak? Ha élőholt lennék, nem foglalkoznék az élőkkel, hanem beköltöznék egy kriptába és nyugton maradnék és sokat pihennék. Mért akarnának bántani minket visszafelé?-értetlenkedett halkan.
Őt nem zavarta álszentek vagy sem azok, akikhez igyekeznek, de ha tudnak akkora tüzet rakni ami eléget egy hullát s szintén kapnak csodát a Holtak Urától, akkor őket is tiszteli.

[Abdul Al Sahred]

- Hogy miért nyughatatlanok az élőholtak, az egy bonyolult kérdés. Az alacsonyabb rendű élőholtak a tudattalan élőhalottak, az ő lelkük a halál során annyira eltorzul, hogy mikor visszatérnek, szinte semmi nem marad meg előző énjükből, néhány emberi vonás marad csak bennük, ami sohasem kellemes, mint az ölni akarás. Akik teljesen megtartják előző személyiségüket, mert olyan is akad, azok általában a velejükig gonoszak voltak életükben is, tehát élőholtként sem várható tőlük, hogy szerzetesnek állnak Persze van még nagyon sok fajtája az élőholtaknak, és nem mind gonosz, nem valószínű, hogy itt a nekropoliszban futnál össze olyannal.

Lassan odaértek a kolostorerőd bejáratához. Hatalmas falak és bástyák övezik, felvonóhíd zárja le a bejáratot, ami most felhúzott, zárt állabotban van. Közelebb érve azt is látod, hogy a fényforrások valójában hatalmas fáklya szerűségek, csak fémből készültek, és nagy fényezett bronz tányérok vannak mögöttük, amik messzire szórják fényüket. Marcus leteszi a tragacsot, lehajol, és egy követ vesz fel. Ügyesen megcélozza a bejárat feletti bronz tányért, ami ettől hatalmasat csendül, úgy véled csöngetett, hogy bebocsájtást nyerjetek.

-Akármit is hallasz vagylátsz ami furcsának tűnik, addig ne szólj semmit, amíg nem kérdeznek. nem harapnak, de mint már mondtam, régimódiak, komolyak, hogy ne is soroljam tovább.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Még azt nem értem, mitől lesz valaki élőhalott, de nem is bírnám azt fel ésszel-sóhajt a lány, aztán csendben marad. Mikor Marcus szól, hogyan viselkedjen az új helyen, biccent. Mulatságosnak tartotta, hogy nem kopogtatóval jelezték a bentieknek jöttüket, de nem mosolygott.
<Lehet, az is illetlen.>

[Abdul Al Sahred]

-Senki nem tudja , hogyan történik pontosan az élőholttá válás, csak a körülmények és az okok ismertek, amik ahhoz vezetnek, ezek közül említettem párat. Nincs két egyforma eset ezért nehéz általános szabályt alkotni, mi zajlik le az ember lelkében és testében olyankor.

Marcus elhallgat, mivel már léptek tompa zaja hallatszik a vastag kapu túloldaláról. Nem tudod honnan lát benneteket az illető, hisz kémlelőnyílást sehol nem látsz, valaki mégis ezekkel a szavakkal szól ki rekedt hangon:

- Nahát, káprázik a szemem! Marcus, te vagy az?

A hang gazdája nagyon öreg lehet, valószínűleg fél lábbal már Darton birodalmába lépett.

- Rég láttalak, szinte semmit nem változtál. Azzal a döggel viszont nem tudom mit akarsz, tüntesd el mielőtt bejöttök.

Marcus nem válaszol, leteszi a tragacsot, és halk imába kezd, a nyakában lógó körökbe foglalt varjúszárny felizzik, majd ahogy kihúny a fény, a tragacson hatalmas lángok törnek fel a semmiből, mindent bevilágítva a környéken. Nem tudod mennyi idő telik el, néhány percnél semmiképp sem több, de mire a máglya kihúny, a hullának nyoma sincs, kis kupac hamu sem maradt utána, a tragacs viszont teljesen ép, kicsit sem égett meg. Csak állsz ledermedve, soha nem láttál még ilyen csodát, maga Darton égette el a hullát. Észre sem veszed, hogy a felvonóhidat közben leengedték, és egy hatalmas fémrács felemelkedése után beléptek a kolostorerődbe, egy hosszú, a falon átvezető folyosóra. Csak most ocsúdsz a hihetetlen csoda után, az eddigi érzést tanácstalanság váltja fel. Ugyanis ha Marcus kérésére Darton elégette a hullát, akkor minek keltetek útra éjjel, mikor a nappal is veszélyes Nekropolisz éjjel mindenféle borzalmat rejt?

[Navaratna]

(Jadrána)

Le se tudta venni a szemét az égő testről. Még csak büdös sem volt! Varázstűz emésztette el, hamvakat hagyva csak utána. Egy ideig csak bámult, közben akár az egész erődöt arrébb tehették volna, annyira nem figyelt. Majd szöget ütött fejében a gondolat...az a bizonyos gondolat...
<Ezt ott, a mesterem udvarában is megtehette volna. De nem. Átvert? >
Jadrána komorabb ábrázatot öltött. Bizalmatlanság kúszott a füle mögé, félrevezetéstől tartva. De nem szólt. Csak valami tompa morranást hallatott.
<Csodának csoda, ezért megérte idáig eljönni, de nem szeretem, ha nem egyenesek az emberek. Mondják a szemem közé ha akarnak valamit, akkor is eljövök, nem kell kamuzni...>
Nem csökkent tisztelete a papi személyek iránt, de a dolgok csűrése csavarása nem volt kedvére való.

[Abdul Al Sahred]

Egy kicsit még rágódsz a dolgon, de elteszed későbbre, bizonyára van magyarázat, hogy miért jöttetek ide, és miért nem tudhattad jöveteletek igazi célját, mert most már biztos vagy abban, hogy az nem a hullaégetés volt. Most már arra is oda tudsz figyelni, amiről a másik kettő beszélget. Aki beengedett benneteket, valóban aggastyán, Marcusba karol, hogy gyorsabban haladjatok. Arca himlőhelyes, testalkatra nézve sovány, mégis pocakos, pár szál haja hófehér. Mikor figyelni kezdesz, az öreg épp a fejét csóválja rosszallóan:

- Azért Marcus akkor sem volt szép tőled, hogy átálltál az eretnekekhez. Flavius főatya a fiaként nevelt téged. Jó tudom, szigorú volt, és nem értettetek egyett a legtöbb teológiai kérdésben, de mégis. Nagy kár érted.

Az öreg lassú csoszogó tempójához vagytok kénytelenek alkalmazkodni, segítség nélkül valószínűleg még ennél is lassabban mozoghat, így csak most jutotatok ki a folyosóról egy nagy udvarra, ahol azonban egy szál fű nem sok, annyi sem töri meg a kikövezett udvar monotonitását. Az udvarból több bástyaszerű épületbe nyílik ajtó, nagyon kuszának tűnik az egész épületrendszer. Az egyik ilyen bástyán áthaladva egy belső, kisebb udvarba értek, ahol egy hatalmas központi épület tornyosul, úgy érzed valósággal rátok telepszik méretével és komorságával. Ennek a bejárata felé igyekeztek, az öreg újból megszólal, továbbra is Marcushoz intézi szavait:

- Ugye tudod, hogy ezúttal nem úszod meg? Most nem tűnhetsz el egy szó nélkül, már vár téged, és vár egy beszélgetés, amit tizenöt éve meg kellett volna ejtened vele. Te mindíg is jó fiú voltál, akármilyen kemény is legyen a beszélgetés, ne légy hálátlan, mégiscsak ő nevelt fel, ő hozott el az árvaházból, jóval fiatalabban, mint azt szokás. Egyszer lenyelhetnéd a békát. Tudod milyen zsémbesek az öregek, ő úgyse fog engedni az igazából.

Közben az épület kapujához értek. Mielőtt belépnétek, Marcus válaszol az öregnek:
- Abban igazad van, hogy már rég beszélnem kellett volna vele, és örülök, hogy most megtehetem, mielőtt Darton maga mellé szólítja. De nem érzem hálátlanságnak, ha nem értek vele egyet. *Hozzád fordul* Tudom felmerült benned egy kérdés, ami nagyon foglalkoztat, és látom hogy nagyon emészt a dolog. Bízzál bennem, nem csaptalak be, később mindent elmagyarázok, most mennem kell.

Az öreg pap beléd karol, és miközben Marcus belép az ajtón, ti elkanyarodtok balra egy kisebb épület felé, noha a kissebb jelző csak a főépülethez viszonyítva igaz, és beléptek, Hosszú folyosókon mentek végig, néhol a keresztfolyosókon lefordultok, majd egy egyszerűen berendezett szobába vezet, ahol csak egy nagy faágy , meg négy szék található. Az ágy szemmel láthatóan nagyon kényelmetlen lehet. Fényt a kandallóban pattogó tűz ad.

-Itt fogsz aludni. Az éjjel már nem indultok vissza, a fogadónál most nagy a felfordulás. Szükséged van valamire? Éhes vagy? Szólj nyugodtan, ha igen. Bármire szükséged lenne, itt a jobb oldali szomszéd szobába kopogj be, a szolga aki ott lakik örömmel segít.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány csendes árnyékként követi az öreget és Marcust. Meg se mukkan. Nézi a sötét hangulatú helyet. dartonnak biztos tetszik. Ő azért pár muskátlit el tudott volna viselni színfolt gyanánt
Megtud pár dolgot a férfiról, helyben hagyja. Ez Marcus magánügye, rá nem tartozik.
<Most meg itt hagy mert beszélhetnékje van egy vénséges öreggel. Hm. Tudta jól hogy ez eltart, ezért csomagoltatott ételt. >
Mikor az öreg "átnyergel rá", meglepődik, rá is néz, aztán belenyugvóan elindul vele.
<Fura helyzet. Még nem tudok neki nevet adni, de majd ha tudok, kibököm.>
Aztán kiderül, itt tölti az éjjelt.
<A fogadós tudta. Ezért mondta hogy nem lesz munkám este. Valami történik ott s ők előre megérezték. Marcus talán ezért lesett folyton hátra. S a mesterem se véletlenül lett elfoglalt. Hm, hm. Eltávolítottak onnan, bizonyára az érdekemben. >
-Köszönöm, ételem van, de vízre szükségem lenne hogy igyak-közli, miután megrágta a hallottakat. Nyugodt, és egy árva kérdést nem tesz fel.
<Akkor holnap megyünk vissza.>
Ha az öreg ezután távozna, elbúcsúzik tőle s átkopog a szolgának vízért. vacsorázik, tűnődve, aztán szösszen egyet. Váráson kívül nem jut előrébb. Koslatni idegen helyen meg nem fog, tudja mi az illem.
Lefekvés előtt imába foglalja, hogy reméli, folytathatja tanulmányait, azaz semmilyen akadály nem gördül elébe, s próbál elaludni az idegen helyen. A kényelem csökkentett jelenléte sem zavarja, ez nem szálloda

[Abdul Al Sahred]

Látod a mesteredet kivéreztetve a fogadó előtt heverni, hollók tépték épp a szemét. Ott hever a kocsmáros és Marcus teste is, de fejüket levágták, és kicserélték, úgy illesztette vissza a tettes. Forgolódva riadsz fel, megkönyebbülsz, hogy csak álom volt. Mikor kinyitod a szemed, az egyik széken Marcus ül, úgy tűnik alszik. Az álom rémképei már sokkal kevésbé riasztóak. Amint az ablakon kinézel, látod, hogy még csak pirkad.

[Navaratna]

(Jadrána)

Leizzadt, de nagyon. Rosszat álmodott, s nem szerette. Némely babonás falusi ilyenkor gyógyfüvet gyújtott meg s körbelegyezte magát vele, hogy elűzze a rosszat. Jadrána ilyet sose csinált, de a hajnali fény meg hogy nincs egyedül, megnyugtatta.
<Itt nekropoliszban megtanulom értékelni a társaságot. Falun bosszantott s szerettem egyedül lenni. De itt a túlélést jelenti, s szerencsére senki sem tolakodó vagy bugris>
Felül, nézi Marcust, aztán odamegy hozzá és megböki a vállát, ha azt látja, nincs ébren.
-Legalább összetoltad volna a székeket, ha álmos vagy. Ülve nem kényelmes. Most tiéd az ágy és enyém a szék.
Nem kérdezi, hol járt, mire jutott és mikor érkezett. Majd ha reggel lesz, de akkor is csak az utolsót. Ha a férfi szeretne neki elárulni valamit, úgy is megteszi.

[Abdul Al Sahred]

Ahogy megbököd, felébred, még félálomban van, és ahelyett hogy átmenne az ágyra, összetolja a székeket, elhelyezkedik rajtuk, mielőtt tovább aludna csak ennyit mond álomittas hangon:

- Maradj csak nyugodtan az ágyon, pihend ki magad. Visszafelé nem lesz ilyen nyugodt utunk, *ásít egy hatalmasat* majd később mesélek, most aludjunk.

Utolsó szavai már mély egyenletes szuszogásba fulladnak, úgy tűnik ismét elaludt.

[Navaratna]

(Jadrána)

Halvány mosolyt hagy arcára kúszni, aztán visszamászik az ágyához, s lefekszik.
<Fájni fog a nyaka és a háta. Széken aludni rémes.>
Nézi kicsit Marcust, de nem gondol semmi rózsaszínre, inkább nyugodt. Ha vele kell visszamenni a kocsmához, akkor semmi baj nem lesz. Hisz aki tud Dartontól kardot kérni, azt az isten figyeli, szóval a legjobb társasággal fog visszamenni.

[Abdul Al Sahred]

Visszafekszel az ágyba, már elmúlt a rémálom hatása, így mély álomba zuhansz. Reggel magasabban jár a nap mint ahogy azt megszoktad ébredéseidkor, de legalább kipihentnek érzed magad a körülményekhez képest. Marcus már felébredt, háttal áll neked, az ablakon néz kifelé, így nem veszi észre rögtön hogy felkeltél. Egy idő után megfordul:

-Remélem jól aludtál, nappal van ugyan, de allighanem harcolnunk kell a hazajutásért. *megköszörüli a torkát, és egy ki szünetet tart, mint aki nem tudja hol kezdje mondandóját* Mint már rájöttél, nem a hulla miatt jöttünk ide, és elsősorban nem itt akadt dolgunk. A lényeg az volt, hogy ne legyél a fogadó közelében, nem volt biztonságos. Olyannyira nem, hogy mindenkinek a saját bőrét kellett óvnia a múlt éjjel, és az lekötötte az emberek teljes erejét, rád senki nem tudott volna vigyázni. Ugyan mind Darton elé igyekszünk, de nem idő előtt. Rád sok feladat vár hóhérként, de nem vagy még felkészülve, pláne nem ilyen ellenfelek ellen. Azt viszont jogod van tudni, ha nem is részletekbemenően, de nagy vonalakban, hogy mi történt tegnap a fogadóban. Mielőtt folytatom, esküdj Darton nevére, hogy soha senkinek nem meséled el, amit most hallani fogsz, és azt sem, amit a fogadóba viszaérve látsz majd. *Megvárja mit teszel, hosszasan várakozik. Ha nem teljesíted amit kér, szó nélkül pakolni kezd, mély hallgatásba burkolózva.* Egy hónappal ezelőtt megjelent nálunk egy nemes, fejvadászokból álló kiséretével. Hogy melyik országból, az nem fontos, a lényeg hogy Eriontól messze van. A nemes felesége gonosz varázslat áldozata lett, amitől vámpírúrnő vált belőle halála után. Ez nem lett volna akkora gond, ha sikerül levadászniuk és megtenni az óvintézkedéseket. Nem így történt, a vámpírúrnő hosszú utat tett meg Erionig, egyenesen ide a nekropoliszba jött, csak találgatni lehet miért. Valószínűleg egy vámpír testvériség vezető posztját betölteni, ki tudja. A nemes kötelességének érezte, hogy elhúnyt feleségét örök nyugalomra segítse. Nem szeretetből, inkább becsületből. Azt kérte tőlünk, hogy mivel mi tökéletesen ismerjük a Nekropoliszt, fogjuk be vámpírúrnő feleségét, de élve. Haza akarja vinni, és ott szívébe döfni az ezüst tőrt, hogy hazai földön szórja szét a szél hamvait, mivel a vámpírok porrá válnak ha végleg megölik őket. Gondolhatod, hogy ilyen veszélyes feladatot nem ingyen vállaltunk el, mit gondolsz, mennyit kérhettünk tőle cserébe?