Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban, Foglalat fogadóban


Ayala meglepetten nézett Leóra, majd megcsókolta. Ez nem mély csók volt, de nem is szájrapuszi. Halk torokköszörülés, s mikor a lány végzett, felsietett a fogadó emeletére ahol a szobák voltak.
-Ayala szerelmes. Béke poraidra...-somolygott Firdaus.
-Mi is itt szálltunk meg. Mindannyian-emelte fel szalvétáját Spazzi-Önök pedig javíthatalan konzervatívok, csak akkor hálnak asszonnyal, ha a nászéjszakán vannak, az előtt inkább szíven szúrnák magukat.
Imoen kétkedve billentette félre a fejét.
-Ezt nem hiszem...Amúgy mi ütött beléd?
-Semmi, elfáradtam, de főleg tőletek. Bocsásson meg, én is felmegyek most a szobába.
Malva szomorúan nézett a piros ruhás nő után.
-Feltörtek az emlékek, akkor ilyen csípős, nem a személye ellen van-pillantott Leóra.

Az ebéd után Leót nem tartóztatta fel már senki. Elbúcsúztak tőle. A pincérnőnél fizethetett s miután megkapta a szba kulcsát, meg is kereshette. Itt nem számok jelezték, hanem ábrák. Leóé volt a csillag. A kulcson is csillag alakú fafaragás lógott. A szobák közötti falakon kis szőttesek lógtak, legtöbbször népművészeti mintákat ábrázolva.
A szoba az utcára nézett, s így a folyóra is. Kicsi volt és takaros, és kétszemélyes! Hm, bármikor tehetnek be mellé valakit. Az ablakban kővirágok állták a meleget, kézzel készített rongyszőnyeg a padlón, egyik ágy az ajtó bal, másik a jobb oldalán s egy asztal az ablak alatt, ami pont szemben állt az ajtóval. Lapján gyertya, vizes kancsó, két fapohár.
Frissen felhúzott ágynemű és szalmával töltött matrac jelentette a luxust.

[Herold Bardelot]

(Leó)

A csókot bizonytalanul viszonzom, még ha nem is az elsö, de a falusi lányok nem halmoztak el kegyeikkel, amelyik mégis megtette volna azt meg a szülei terelték helyes útra .
-Nem hinném hogy szerelmes lenne, ez alatt a pár perc alatt.Nézek kétkedö arcal Fridausra.
-Ez a módja mindennek, egy év jegyesség aztán a nászéjszaka, a másik útra tartják a fehérnépek a dalnok és író párbajhösöket.Vágok nagyon elégedett pofát, és hátra dölök a székemen. Mikor Spazz elmegy és szóba jön a Lian... nevü valaki akkor:
-Így jó eséllyel nem égeti meg magát az ember, vagy legalább van ideje javítani a hibát és nem lép le olyan gyorsan a másik. De nekem semmi közöm az egészhez hisz nem ismerem a részleteket.
//elköszönés az elözö reagból kivéve ugye ayala//
A szobámban meglepödök, habár nem kértem kifejezetten egyágyas szobát, remélem nem azért adott ilyet a pincérlány mert feltételezi hogy valakivel megosztanám?!.
< ... no de legalább messze van egymástól a két ágy ... fenemód csinossak ezek a nök ... habár sztem mind fiatalabb nállam ... de ezt nekik nem kell tudniuk ... no nézzük hol is az a fürdö? ... a szobában nincs ... > Nézek körül megbizonyosodva az elgondolásomról. Miután nem találom lerakom a fegyverövem és ha van utazó láda abba zárom öket. Ha nincs csak a matrac alá rakom. A battyum az ágyra rakom és elöveszek egy rend tiszta ruhát. Szobámat kulcsra zárom és lemegyek a tiszta ruhával a kezemen a földszintre.
-Elnézést Kisasszony merre találom a fürdöt? A ruháimat itt is kimostahatom vagy esetleg valahol a városban próbálkozzak?
****
Köszönöm.//a ruhát ott mosatom ahol lehet, ha a városban akkkor kérek útba igaztást is//
Elindulok a fürdöbe.
< ... végra meleg víz .... nem hideg hegyi patak ... ahol még a... hagyjuk így is mehetek templomba gyónni ... mondjuk nem hiszem hogy lenne valakije a birodalomban de attól másutt még várhatnak reá ... meg egyébként is a nevén kívül csak egy dolgot tudtam meg róla ... hogy szereti a fiatal fiúkat ... ha tudná ... akkor nem lenne ilyen kedves ... de nem ezt aztán végképp nem tudhatja meg senki ... hiányzik ez nekem?? ...így is lehet velük még elég bajom ... elég ha egy pap meglát velük ... a tavaszi zuhatag se mossa le rólam az idegenbarátságot ... no itt a dézsa ...>
Ha van ajtaja a fürdönek akkor magamra zárom/csukom és végre ellazulok a meleg vízben .

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban, Foglalat fogadóban

-Ayalának már pedig ennyi elég a szerelemhez-kacsint jóinduatúan Firdaus.
-Ha pedig szeretnél beszélgetni Spazzival arról a faji dologról, keresd meg, mert ő nem keres majd meg téged Külön szobája van, a Piros Holdas.
-Ragaszkodott a nyugalomhoz-öltött nyelvet csúfondárosan Imoen.
Malva csak ennyit mondott a búcsúra forduló Leónak:
-Spazzmatika kedvese meghalt, nem lelépett...

***

Ha tesznek is be valakit Leó mellé, az biztos férfi lesz. Shadonban nem tesznek egymás mellé eltérű neműeket, hacsak nem házasok. Még a jegyesek erényeire is vigyáznak, hogy ne a házasság előtt legyenek egymáséi. Bár néha mégis becsúszik ez a kis hiba Hallott már domborodó hasú menyasszonyról maga a félelf is
A szoba ajtaja zárható. A lépcsőn lefelé menet elkaphat egy szóra egy ébenfekete hajú leányt, aki a fogadóban szolgál, három vizes kancsót cipelt éppen.
-A mosnivalót tegye a fürdő ajtaján kívülre a nagy kosárba. Holnap reggelre hajtogatva ugyan ott találja majd. Ó, a fürdő az nem itt van: menjen le a földszintre, de ne jobbra forduljon, mert ott az étterem van, hanem balra. Két nagy meg egy kis dézsa van benne, a kicsit most töltik fel meleg vízzel, ahogy szólt Didónak.
A víztöltögetés hangja is nyomra vezette már a földszinten a fiatalembert. Girhes legényke az utolsó vödör meleg vizet adta a dézsa tartalmához. Kicsi volt, de állni lehetett benne s akkor derekáig ért neki a víz. A nagy dézsák üresen tátongtak, de abban akár 5 fő is beleállhatott egyszerre!
Mosott ruhák száradtak a fürdőhelyiség végében vékony kötelekre terítve. A kérdéses helyen ott volt a kosár a szennyesnek. A fürdő ajtaja nem volt zárható, csak behajtható. Ám senki nem zaklatta a félelfet, áztathatta magát kedvére, szappan is volt, szivacs is (igazi tengeri szivacs) meg törülköző is. A melegség ellazította, felpuhította testét, majdnem el is álmosította. Teli hassal meleg fürdőt venni egy gyönyörűség
Mikor végre tisztára mosva s öltözve kész volt, alig lépett ki a fürdő ajtaján, Ayalát látta meg. Az ő karján is ruha volt, várakozhatott arra, hogy aki benn van, végezzena fürdéssel, addig nem lépett be.
-Ó! Te vagy az?-és megint elmosolyodott-Ha tudtam volna, nem türelmetlenkedem. Nem várnád meg míg megfürdöm? Nem szeretném, hogy bárki rámnyisson, amikor pancsolok. Vagy ez nagy kérés? Kérlek, Leopold, nem tart soká, ígérem...-kulcsolta össze ujjait könyörgőn.

[Herold Bardelot]

(Leó)


-Elnézést, de néha olyan faragatlan vagyok, erre nincs mentség még, jó hogy nem hallotta akkor lennék igazán bajban....


Hosszasan élvezem a melegvizet. Mikor kezdek elbóbiskolni:
< ... nah elég már ... szedd össze magad Leó! ... gyerünk fürdjél meg rendessen ... lassan úgy morgok magammal mint az apám ... de ez azért jól esik ... nézzük ezt a valamit a rongy helyett ... HÉ! ez jó hehe ilyet se láttam még ... mennyi vízet felszív nézd máá ... na hol is a szappan ... ah megvan ... no akkor fentröl lefelé móka indul ... >
Alapossan lesikálom magam, nagyon mókásnak találom a szivacsot életemben nem láttam még hasonlót, nálunk max. egy rongy volt erre a célra. Eddig még fogadóban sem volt szerencsém ilyen luxushoz. Nem kapkodom azért el a csutakolást, szép ráérössen végzek, még a víz is kihült. Utánna megtörölközöm//gondolom az is van//, és felöltözöm a tiszta ruhába. Hajamat egyébként sem szoktam fésülni, csak megtörlöm jó alapossan. Összehajtom a ruháimat-rend a lelke mindennek- és kilépek az ajtó elé. A lányt megpillantva gyanakvás költözik a gondolataim közé, de a ruhát látva el is oszlik.
-Oh Te is ide jöttél? Nagyon röstellem, de most hült ki alattam az egyetlen dézsa víz.
A ruháimat gondossan a kosárra rakom.
-Ne aggódj rögtön szólok valakinak hogy pótolják. Te nem szóltál nekik? Nehogy feleslegessen zaklassam a személyzetet. Nem hinném hogy bárki csak úgy bemenne ha már foglalt a fürdö, de nem sietek sehova, megvárlak.
//ha nem szólt senkinek akkor kerítek valakit aki feltölti valamelyik dézsát meleg vízzel//
-Addig ha nem gond beszélgessünk egy kicsit. Mifelénk így szoktunk indítani, csak ilyen ó-divatúan.Kacsintok rá. Ha beleegyezik akkor egy asztalhoz vezetem és hellyel kínálom.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban, Foglalat fogadóban

-Nem, nem szóltam, azt hittem ez magától megy...
Leó szava után megjelent agirhes fiú, félmeztelenül, csapzott barna hajjal s vödörrel. Biztos le kell ereszteni a dészát, s csak utána töltenek bele friss meleg vizet. Ayala készséggel leült, ölébe tette mohazöld ruháját.
-Végre vehetek fel női ruhát. Olyan ritkán tehetem meg, mert folyton utazunk. Te is utazol most? Hova szeretnél menni?-érdeklődött.
-Tetszik a hazád. Mindenki udvarias és csendes. A kikötő nem, de a tengeri emberek mindig mások. ma majd el szeretnék menni megnlézni az egyik templomotokoat. beengednek engem, vagy mivel világos a hajam majd elzavarnak?-aggodalmaskodott. Aztán megérintette Leó kezét puhán.
-Ha veled mennék oda biztos beengednének, mert becsületes arcod van.

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Miért, utazni nem lehet nöi ruhában felétek?-Döbbenet ül ki az arcomra.
Miféle vidék az ahol a nök nem utazhatnak biztonságban? Arra nem élnek férfiemberek kik megvédjék öket a haramiáktól? Netán számkivetet vagy hogy ez a sorsod?Egészen felháborodok, majd azért- ráébredve hogy elragadtattam magam- lecsillapodok és kicsit el is pirulok.
-Bocsásd meg az elöbbi kirohanásomat, kicsit elragadtattam magam.
****
-Biztos vagyok benne, hogy remekül nézel ki szoknyában és most már megvallom kicsit kíváncsi is.
-Azt hogy merre megyek..... nem tudom igazán.Úgy gondolom ha majd odaérek ráismerek a helyre és megtelepszem, de attól tartok ez nem a héten, talán nem is ebben az évben lessz. Kicsit elszomorodom mikor apám halála eszembe jut, el is hallgatok pár percre.
-Annyit beszéltünk már rólam de még nem is mondtad te mely vidékröl származol? Sajnos névröl sem ismerek sok helyet még a birodalmon belül sem, mesélnél kicsit róla? Milyen arrafelé az élet hogy élitek mindennapjaitokat?-kiváncsiskodok óvatossan.

-Igen, nekem is tetszik a shadon birodalom és szeretek is itt élni, de úgy érzem valami hiányzik, valami megköti az ember gondolatait, szavait, ezért is kelltem útra.
-A templomba nem a hajszíned miatt nem fognak beengedni.Mosolyodok el szélessen ezen a túlzott feltételezésen.
-Viszont ha túl ... hogy is mondjam merész, kihívó öltözékben jelensz meg biztos lehetsz benne, hogy a szertartást végzö atya kivezettet a templomszolgával. Már csak a hívök lelki üdve miatt is.
-No igen szándékoztam elmenni az éjféli misére, ha gondolod elkisérhetsz, de akkor azt kell mondanunk hogy legalább jegyesek vagyunk. Ennél a résznél kicsit bizonytalan képet vágok, mint aki nem biztos abban hogy ez olyan jó ötlet, mégis csak gyónni megyek vagy mifene. Kezembe veszem a kezét és nézegetem pár pillanatig.
<.. nono ... csak ésszel még félreérti ... épp nem hiányzik egy fruska a nyakadba ugye? ... no akkor tedd csak le a kacsót ! ... >
Óvatossan letszem a kezét, mielött elengedném azért végigsimítok rajta.// //
-Ha megkérdik és nem tudunk illöen válaszolni, mindketten az utcán találhatjuk magunkat, gyorsan. És akkor még az ájtatos képem se húzna ki minket a bajból.Derülök jót a megjegyzésen.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban, Foglalat fogadóban

Ayala kedvesen mosolygott:
-Lehet, csak nem praktikus. Öhm...Leopold...Meg tudom védeni magam, nem kell férfi kísérő. Igaz, jól esik a figyelmesség, de hat éve már a magam lábán állok és testőr sem szükséges mindig. Más nők szoknyában utaznak, férfiakkal, erről biztosíthatlak. Pyarroni vagyok. Ugye tudod hol van Pyarron?-kérdezte kicsit félve. Nem nézte le Leót, de az ebédnél úgy látta, a félelf nem tudta, mi merre hogy fekszik és inkább megkérdezi.
-Nem vagyok számkivetett, magam választottam meg az utam-hunyorít nyugodtan-Rendhagyó teremtés vagyok, de nem romlott. Nem haragszom, máshoz vagy hozzászokva.
A fiú nyitott ajtónál munkálkodott, a padon, amin ültek láthatták, megáll megtörölni a homlokát. Még a használt vízzel bajlódott.
-Ha feszélyez a jegyes ötlet, lehetek a testvéred is. Te is világos hajú vagy, én is, nem köthetnek bele. Vagy ennyire rosszat tételeznek fel két fiatalról egymás oldalán? Elég kirekesztő hozzállás. Én megpróbálok mindenkiről elébb jót látni, aztán ha a jelek arra mutatnak, valami nem klappol, akkor átgondolom. Ez sokkal kedvesebb, nem? A ruhám miatt ne aggódj, majd terítek a vállamra egy aranyos kendőt. Úgy meg fog felelni?
Elpirul a kézsimítástól.
-Te rettentő udvarias vagy és ez jól esik. Ritka a jólneveltség-s arcon csókolta Leót.

[Herold Bardelot]

(Leó)

<... ilyen törékeny teremtés ... és már hat éve megvédi magát ... ez roppant furcsa ... >
-Te képes vagy megvédeni magad? -öszintén csodálkozva kérdezem.
-Ezt nem gondoltam volna-somolyogva- mondjuk azt sem hogy külhoniakkal találkozom a birodalom közepén.

-Háát ha a térképeteket elém tennéd bajban lennék.-mondom pironkodva.
-De a birodalom tartományait ha kívánod helyböl felsorolom.Mosolygok rá.
-Látod minket ezekre a dolgokra tanítanak, így nincs is mi után vágyni mit nem kaphat meg az ember, hisz nem tudja miröl marad-e le. Most azért eszembe jut pár dolog, de ez nem az a hely és óra.
Kicsit gondolkodom az ötletén.
-És akkor mit csinálunk ha kérdeznek töled valamit vagy csak köszönnek? Te nem beszélsz shadoniul igaz?

-Spazzmatika mindig ilyen gyorsan felhúzza az orrát? Mint valami nemes dáma.
Azt még nem is mondtad mi járatban vagytok mifelénk. Hat szép nemes hölgy kisérö nélkül felvet némelyekben bizonyos aggályokat.

-Köszönöm de nem szolgáltam rá,//puszira//bárki más így viselkedbe egy úrinö társaságában.

-Ha nem vagyok tolakodó, te megtudod mondani mit akart Firdeus azzal az elph vagy valami félig elph dologgal? Most nem zavarnám ezzel Spazzmatikát és úgyis lefoglalsz.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

Ayala sugárzott:
-Nos, értek a kardhoz. Egész jól. Meg még az ostorhoz, kiszedem egy ember kezéből a kupáját, anélkül hogy a kézfejét megcsapnám vele nagyjából ennyi a tudományom, de csak veszély esetén használom a kardom. Ami most a szobánkban van.
Kicsit ráncolta a homlokát:
-Rengetegen vannak, akik nem elégednek meg azzal, ami a szülőföldjük ad. Elvágyódnak, útra kelnek. Lehet, csak pár évre, s hazatérnek, de lehet, mindörökre. S nem azért, mert meghalnak, hanem mert máshol lelik meg azt, amit otthon nem. Te is járkálsz most, keresel valamit. Mi van, ha ahhoz, hogy megleld, át kell lépned a határokat? Fogod merni? Több nyelven is beszélsz. Ez szokatlan. Itt alig beszélnek shadoniul kívül mást. Ennyi előnyöd már van. És bizony te is juthatsz arra a követlkeztetésre, itt nem terem babér. Nektek azt tanítják, elégedj meg azzal, ami körülötted van, mert bűn többre vágyni, messzire kívánkozni? Aki jó hazafi, úgy is hazatér s sok ismerettel gazdagíthatja övéit. Te nem így gondolod? Aki megteheti, lásson egy kis világot.
Beszívta ajkait.
-De sokat fecsegtem! és igazad van, egy kukkot nem értek az anyanyelvedből, így gondban lennék. Akkor maradok a jegyesed
Spazzit hallva kuncogott:
-Ő tényleg nemes. De nem firtatja. Itt délen senki nem ismeri a családját, hiába is emlegetné. És tényleg hasonlítasz a kedvesére. Bár ő...ő idősebb volt nálad...Spazzi nem lenne velünk, ha ő még élne. Akkor férjhez ment volna. S rajta kívül senki más nem nemes közülünk. Firdaus zsoldosnő volt most 32 éves és járja a világot. Én -itt felnevet- takács lánya vagyok eredendően, de aztán változott az életem egy nagyot. Imoen utcagyerekből lett az ami. Lalish egy nemes balkézről fogant lánya s sose ismerték el. Azaz egy fattyú, elég kötekedő is a maga nemében. Malva...hm...-sóhajtott de csak kimondta- papnő. Ha kiderülne nem lenne belőle semmi, pyarroni panteon egyik istenét szolgálja, de tiszteletben tartja az ország törvényeit és nem kelt zavart, nem kezd el vallásgyakorlásba a főtéren. Mert azzal megsértené a helyieket. De bántatlan marad, jelenléte nem káros, már csak a ...hogy is magyarázta Spazzi... a nemzetközi papi széki dolgok miatt. Nekem ez magas-vonta meg vállát.
-Elfek? F-fel ejtsd. Sose láttam még olyat. Spazzi már igen. Azt mondja, jól néznek ki. Bocs, nekem ennyi maradt meg a beszámolóiból. Hosszú hajú, nem öregedő lények. Shadonban tündéreknek hívják őket. Igen, erre tisztán emlékszem.
Leó ezzel nem jutott közelebb. Szép hazájában sokmindenre ragasztják rá a tündér szót s nem mindig jelent pozitívat...Ki ne hallott volna csecsemőrabló, vagy szemfényvesztő felföldi tündérmesékről? Vagy akik elcsavarják az ifjak fejét, akkor is ha fiú, megbecstelenítik s ott marad az illető szégyenben? Hah, hány fiatal fiú szembesült egy efféle tündérrel való pásztoróra után azzal, hogy 9 hónapra rá a saját gyerekét tette valaki a küszöbre csúfondárosan? Mondjuk ez eddig mind mese volt. Leó sehol soha nem találkozott konkrét esettel, vagy elszenvedő alannyal, vagy így kitett gyerekkel...Hacsak magával nem?!
A benti fiú már a meleg vizet kezdte el belemerni a dézsába.

[Herold Bardelot]

(Leó)

//Nem tudja hogy nem az apja fia, nem beszélt neki senki a csecsemöröl és nem is fog mivel a pap is halott már, ha jól számolom az apja meg volt vagy 100-110 éves mire megölték, így még a fiatalságán sincs fenneakadva, hisz az apja már öreg volt mire hozzá került.//

-Ne aggódja a családfád miatt én is csak egy kovács fia vagyok ki maga is kovács.... inas egyenlöre. Mondom még vidáman.
****
Az hogy újra eszembe jutott apám, az indulás, a csata majd a párnák közt elhaló tekinet árnyat von az arcomra.
-Az ember nem mindig azért indul el mert akar. Van hogy muszály, mégha nem is tűnik úgy, hinni kell a bölcsebbnek és hallgatni a jó szóra.
Összefonom magam elött a kezem és elhallgatok, miközben gondolkodom.
< ... még nincs két hónapja ... akkor még minden rendben volt ... aztán az út ... és amikor kellett nem volt pap sehol ... vagy mi voltunk rossz helyen ... talán apám ideje jött el ... azt se tudom milyen idös volt ... most meg itt ismerkedem egy külhoni növel ... kinek szándékai hagytak maguk után némi kívánni valót ... és a gyász? ... már meg se dobban a szívem ha eszembe jut ... milyen meséböl szakadt rémség vagyok hát én! ... el kell mennem a templomba! ...>
-A határokat sokkal könyebb átlépni , ha már ott áll elötte az ember mint eljutni odáig... az csak egy lépés. Talán azt még meggpróbálhatnánk hogy valami távoli rokonom vagy aki rég elszakadt már külhonba, ha akarod. Ez a jegyesség mégse olyan jó ötlet, nem szabad ezzel viccelödni.
Látszik rajta, hogy valami nagyon elkeserítette és nem a lány volt az, ez egyértelmű de a jókedve elszállt mint a pipafüst. Csak ül a padon és nézi a fiút ki a dolgát végzi.

[Lianna Pentangelin]

//Ja, tényleg. Én egy olyan kis flúgos izéke vagyok Még jó hogy emlékeztetsz //

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

Ayala érzékeny volt, s így észrevette a hangulatváltozást. Felső ajkát az alsóra tette és csendben maradt. Aztán Leó vállára tette egyik kezét.
-Jó. Leszek az unokatestvéred, aki pyarroni. Bocsánat, ha én okoztam valamiképp a rosszkedved.
A fiú kész lett, el is ment, Ayala pedig csendesen bement, behúzva maga mögött az ajtót. Neszezés. Biztos most vetkezik. Csogoó hangok, tehát fürdik. Seprőhangok. Biztos az a Dido nevű valaki az. Léptek az emeleten, szekérzörgés az utcáról. A kis folyosón, amin Leó ült, egy ajtó nyílt a hátsó udvarra. Diófa állt ott, alatta kis virágágyással. Méhek zümmögtek s egymáshoz verődtek a szélben a levelek. Aztán Ayala sikított.
-Darázs!!!-feltépte az ajtót és egy szál törülközőben, mezítláb állt a folyosón, vizesen. Haja feltűzve a fejete tetejére szárazon.
-Benn van egy darázs! Ha megcsíp, felpuffadok és meghalok!
Kis víztócsa alakult ki alány körül és alatt. Kipattanhatott és magára kaphatta a törülközőt, nem volt száraz.
Az ominózus darázs valóban ott zümmögött a fürdőhelyiségben.

[Herold Bardelot]

(Leó)


Csendben üldögélek a folyosón hányodva érzelmeim hullámain mikor meghallom a sikolyt. Felugrok de még arra sincs idöm hogy egyet lépjek már ki is vágódik az ajtó. <Huh még jó hogy a törölközö rajta van vagy a gyónást kicsit korábra kéne hoznom>
-Hogy .... mi ..a ...Kérdezném aztán meghallom a kulcsszót DARÁZS. Kis mosoly kúszik az arcomra aztán a meglepetés.
-Meghalni meg felfújódni? Egydarázstól? Nyugodj meg, semmi gond mindjárt elintézem.
Belépek a fürdöbe és kezembe veszek egy törölközöt. Behúzom magam mögött az ajtót nehogy kimenjen szegény "behatoló". Azzal mint valami hálóval próbálom elkapni a bűnöst, ha sikerül akkor össze tekerem a törölközöt és kiviszem a parkba. Ott elengedem és visszamegyek a fürdöhöz. Gondolom a sikolyra mások is összeverödtek. Ha Ayala nem képes vagy akar válaszolni a kérdésekre akkor megteszem helyette én, miközben(ha nincsenek lent a barátnöi) visszakisérem a fürdöbe. Itt ellenörzöm hogy nincs-e több kis orvgyilkos és magára hagyom Ayalát ha úgy látom hogy megnyugodott.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

A darázs repkedett, látszott, eltévedt kicsit. Párszor megközelítette Leót, aki egy alkalmas pillanatban-a rovar a dézsa szélére szállt- törülközővel elkaphatta. Az ablakon ki is ereszthette.
Odakinn Dido futott összemeg a legény, aki ferdén mosolygott, mulattatat a szitu és Ayala lábait nézegette. A lány magát ölelte, a féleflre nézett:[/i]
-Kiment? Komolyan?-karja libabőrözött, fázhatott.
-Ó, köszönöm szépen...szóval a darázs most már eltakarodott. Még egyszer köszönöm-visszaszökkent a fürdő ajtaja mögé s folytatta a fürdést.
-Még szerencse, hogy maga itt volt-vigyorgott a fiú és ment a dolgára.
Mikor Ayala kilépett, igen csinosan festett: mohazöld vékony ruha, ami a bokájáig ért, csónaknyakkal, a ruha alsó széle olyan hímzésekkel volt ellátva, mintha egy pávaszemet utánozna élénk színeivel. Karcsú derék, közepes, kerek keblek, amire kelleni fog egy kendő tényleg, mert a vékony ruha még a mellbimbókat is kirajzolta. Haját ugyan úgy visszafonta, lábán szandál volt. Rámosolygott Leóra.
-Minden rendben zajlott. Nélküled igen nagy bajban lettem volna-s szennyesét magához szorítva újra megcsókolta Leót. Addig, amíg hagyják.

[Herold Bardelot]

(Leó)

Visszaülök a padra, a kissrác megjegyzésével nem törödöm, lessz elég bajom nélküle is.
< ... méghogy belehalni egy darázscsípésbe ... ez már megint milyen butaság .. már miért fújodna fel... talán kicsit bedagad a helye ... na de felfújódni ... ez igazán túlzás ... viszonta az törölközö nagyon jó helyen volt... ha nem úgy jött volna ki ... na akkor több lenne itt a pap mint kéne ... elég lessz már ... gyászolunk ... na de azok a lábak huh ... asszem lessz penitencia böven ... >
Mikor Ayala kilép az ajtón pár percig tátva marad a szám. A váratlan látvány és a gazdag részletek egészen lekötik a figyelmem. Az illemmel mit sem törödve bámulom szinte megigézve a nőt. Összeszedve minden akaraterőm épp heves elnézést özönben kezdenék.... mikor az egész jól kigondolt magyarázatot belémfojtja. Az ellenállásom mint kártyavár omlik össze. Átölelem és önmagam számára is váratlan hévvel viszonzom csókját. Eltelik pár perc mire a józan ész áttör az érzelmek viharán. Hirtelen de nem durván eltolom magamtól és gyorsan körbepillantok.
-Ezt... nem lenne szabad ... nem itt és nem most ... meg egyébként is... nem is ismerlek... alig pár órája találkoztunk... én még nem tehetek ilyesmit ... a gyász .. ezt nem lehet ... Atyám bocsásd meg fiadnak az ifjonti bohóságot.Nézek az ég felé miután nem sikerült értelmes mondatot kinyögnöm a számon. Utánna lerogyok a padra és csak nézem a gyönyörűséget.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

Ayala aztán elveszett a csókban s ő is megcsipkedi picit az arcát, amikor a fiú elrebben.
-Bocsánat...meggondolatlan voltam...Gyász?-megszeppen kicsit, és inkább leül Leó mellé.
-Én nem is tudom hogy kérjek bocsánatot...Én...ez most nagyon ciki...-szívja fogát-A csók jó volt, azt nem bánom, jaj, mért nem...áh...tényleg ne haragudj...-ujjait tördeli. Majd megsimogatja Leó arcát.
-Hagyjalak egyedül? Zavarlak?