Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Herold Bardelot]

(Leó)

Miközben próbálom összeszedni a gondolataim(habár nincs sok értelme hisz csak a lány körül járnak) tekintetem az ajtóra téved.
<... ez kell most ide ... nem egy liget de jobb híjján... ha már bűnbe esik az ember akkor ne válogasson ...>
-Nem ... nem zavarsz. Ha ... én most kimegyek az udvarra szükségem van egy kis friss levegöre. Le kell higgadnom... ez el fog tartani pár percig ... ha megtennéd hogy addig ne nagyon zavarjnak akkor azért hálás lennék. Nem tudom mik a helyi szokások és nem szeretném ha megijednének. Vagy a nyakamba hoznák az inkvizíciót, a szobámba meg mégse vihetlek fel ...
Kimegyek az udvarra a diófa alá és a lábaimat törökülésben keresztbe rakom egymáson, kezeimet a térdeimre helyezem, felnézek ott van e Ayala, majd lehunyt szemmel rödiv meditációba kezdek. Halkan szavakat mormolok, ha valaki odahajol és jártas a teológiában akkor a teremtö 7. zsoltárát ismerheti fel a megbánások könyvéböl.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban, Foglalat fogadó

-Nem, nem hagylak egyedül, beszélgessünk. Nem jó ha eltemeted magadban a dolgokat. Mondd el kérlek, mi bánt. Nem akarok tapadós, zavaró teremtés lenni, de nem jó ha elfojtasz...dolgokat. Malva mondta, és én hiszek neki-fogta meg Leó kezeit, mikor a fiatalember felállt, hogy kimenjen.
-Igyunk teát, kérlek. Lakatot teszek a számra, senkinek nem mondom el, amit elmondanál nekem. A gyász...arról beszélni kell néha vagy árt a léleknek. Csak egy kis tea. Na, Leopold...-kért szépen a lány, végig a félelf szemibe nézve, kezeit simogatva.
-Olyan szépen néztél rám, most tényleg elhúzódnál tőlem?

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Te ezt nem érted .... mondtam neki hogy ilyen nincs ... Firdausnak ...csak úgy meg nem lehet .... gond az nincs ... vagyis van de mégsincs. Azt sem tudom mit beszélek.....teljessen összezavartál. Jó akkor nem megyek a kertbe.... de szükségem van egy kis meditációra .... hacsak nem akarsz értelmetlen félmondatokat hallgatni. Gyerünk fel a szobámba,.... én most nem akarni most menni emberek közé.
Adom meg magam végül. Kicsit meg is nyugtat a bizalom de nem tudok tisztába jönni a saját gondolataimmal és megint kezdem elveszíteni a lábam alól a talajt.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó


-Mit mondtál neki? Ne haragudj, nem tudom miről beszélsz. Gyere. És mondd el, kid és mikor halt meg-karol Leóba és felkíséri. A szobában leül a másik ágyra, a félelffel szemben.
-Meditáció? Ah, te is olyan agytudor vagy? Az itt nem tilos Shadonban? -most ő is összezavarodott ezen. De le sem vette a szemeit Leóról. Nem volt előtte világos, hogy mi is bántja a fiatalembert igazán. Aztán dűlőre jutott, mellé ült.
-Nem tagadom, tetszel nekem...-kezdett bele- ...de neked nem eléggé...Azaz nem a külsőmmel lehet a bajod...-elkezdte kibontani a haját. Csak ezt ne. Úgy még csinosabban kezdet el kinézni.
-De elmondhatod, mégis mi az...-terítette szét a haját és finoman megsimította a fiú frizuráját.

[Herold Bardelot]

(Leó)

Mikor felérnek a szobába, mielött Ayala bármit is mondhatna bezárom az ajtót majd az ajkára teszem a kezem és:
-Adni nekem negyed óra és én mondani kérdésre válasz.Kérlek.
Azzal leülök meditálni a szoba padlójára. Nagyjábol húsz perc múlva magamhoz térek.
-Ne haragudj de erre szükségem volt, nagyon összezavartál. Firdaussal arról beszéltünk pár szó erejéig hogy szerintem ennyi idö alatt nem lehet szerelembe esni. Meg hogy nálunk nem mennek ilyen gyorsan a dolgok ... mint ahogy az elöbb mentek. Nem nem vagyok agytudor, és kérlek ne is említsd hogy mi történt ... itt. Nem tiltott de általában túl gyanakvó a népem, persze csak ha nem akarsz nekem ártani. Már erröl sem lenne szabad tudnod. Te ... te is tetszel nekem, de ez így nem helyes és nem tehetem. Napokon belül elutazok elutazunk és azt sem tudom merre. Nekem még az apámat kell gyászolnom. Kerülnöm a feltünéstés ezt Veled az oldalamon elég nehéz megvalósítani. Már azt is nehezen állom meg hogy itt ne ..... ezt nem lehet kibírni ép ésszel. Nincs veled semmi gond és velem sem csak a helyzet .... érted?
Nézek rá könyörögve.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdorban, Foglalat fogadó

Ayala nézi, nézi őt.
-Úgy veled mennék...-mondta, aztán sóhajtott.
-Értem amit mondtál, nagyon is. Nálunk is ez a szokás, csak én túl közvetlen vagyok.
Kinéz az ablakon, majd vissza Leóra.
-A templomban még elmehetek veled? Éjfélkor? -kérdezte szelíden, majd közel tolta arcát Leóhoz:
-Egy csók azért még jár neked...-nem mondta ki, hogy búcsú, de lehet, akarta. Átölelte Leó nyakát és most forrón megcsókolta. A félelfet megcsapta a lány frissen mosdott illata.

[Herold Bardelot]

(Leó)
//Az elözö reagomban elfelejtettem bezárni az ajtót meditáció elött, javítottam.//

-Velem? Ugyan hova? Hisz én sem tudom hova tartok! Milyen jövöd lenne melletem? Kóborolnánk halálunk napjáig?Nézek teljessen elkeseredve a szép szemekbe. Legyintek egyet a levegöbe, majd felülök mellé az ágyra.
-Érdekes ezt nem gondoltam volna. Azok alapján amiröl beszélgettetek én inkább arra tippeltem, hogy felétek az egyéjszakás kalandok vannak módiban. Ne sértödj meg nem azért mondtam. Csak nem feltételeztem volna, azok után ott az ivóban, hogy nállatok is szokás udvarolni. A végén kiderül, hogy egész rendes lány vagy.Mosolygok Ayalára és átkarolom a derekát, nem tolakodón és ha elhúzódik felhagyok a tettel.
-Ne aggódj nem néztelek, holmi szajhának csak ahogy mondtad kicsit közvetlen vagy, és ez felénk szokatlan.

-Persze miért ne jöhetnél ezt már megbeszéltük. Te leszel a távoli rokonom, ha így neked is megfelel. Csak arra a kendöre lenne nagy szükség, mert itt kicsit többet mutat a ruhád -simítok végig óvatossan a dekoltázsa vonalán-mint ami még illö.
<... lessz ami lessz ... én tisztáztam a helyzetet ... nem árultam zsákba macskát .. ha még így se riad el ... hogy fogom én ezt bánni ... vagy azt bánnám ha hagynám elmenni? ... más már ennyiért is simán hetekig vezekelne ... nesze neked lelki üdv meg ... ez a feltűnés kerülése? ... kettesben egy gyönyörű idegennel? ... na jó annyira talán már nem idegen ...>
Idáig jutott a gondolatmenetben mikor jön a csók, és az eszmefuttatás megint léket kap. Az illatfelhö, a lány ablakon bebukó fénnyel keretezett arca, hajkoronája angyali látomást varázsoltak a kis szobába. Ma már másodszor, de itt és most nem volt ami visszatartsa az ifjút, túl sok volt ennyi próbatétel egy napra, elbukott. Az akarat légvárát már a fürdö elött súlyos sebek érték, most már semmi hasznát nem vette létüknek. Elragadta a vágy és az újonnan fellobbanó szenvedély. Hosszassan megcsókolta a lányt és finoman hanyatt döntötte az ágyon. Ha akart még viszakozhatott bármelyikük de ez Leónak már eszébe sem jutott. Szép óvatossan folyatta amit elkezdett, teljes figyelmét a lánynak szentelte. Apró símogató mozdulatokkal vetközette Ayalát, kereste a ruha alól csábító igéretet. A legelsö jelre abbahagyta a játékot, de mindeközben csókolta nyaka ívét, száját, arcát és késöbb ha eljutott odáig a melleit is. Nem törödött mostmár a külvilággal, teljessen belefeledkezett a lány testének rejtelmeibe, figyelte minden rezdülését. Óvatossan fedezte fel minden porcikáját mintha valami műalkotást készítene, vezette a lányt és önmagát mind beljebb a paráznaság mélyére. Fejében ott dübörgött ezer meg egy intelem, és zsolozsma de nem találtak figyelmes fülekre. Pusztába kiálltott szó maradt mindahány.

//no vagy vagy, labda ott(szerva ott csere itt) //

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

Ayala nem sértődött meg, hogy a félelf azt feltételezte, hogy másutt hamar zajlik a testi ismerkedés.
...aztán elvesztek a csókban. Hagyta a hátradöntést és a kedves simogatást, arca kipirult, szorosabban húzta magához Leót. Jóleső mormogásokat hallatott a fiú keze után, az a ruha bizony lekerült, már csak egy szolid fehérneműt viselt a lány, de sejthető volt, nem sokáig tartja a frontot. A lány lehámozta Leó ruháit is módszeresen Nem jött félbeszakító kopogás. Nem jött meg a lány józanabbik esze sem, hogy leállítsa őt. Hegyek ráncait utánozta le az ágynemű gyűrődése, elhalt a város zaja, csak egymás sóhajtozása töltötte be a szobát. Két karcsú láb ölelte át Leó derekát, már Ayala combjai közt volt...s a fiú integethetett a távolodó hajónak, aminek neve Szüzesség volt.
Az imák némák lettek, a gyász eltűnni látszott eme másféle érzelmekkel töltött alkalomban, Domvik messze volt, minden nagyon messze volt...de Ayala csókjai és a nyers vágy beáramlott minden pórusán, remegő sötétet hagyva maga után, hogy mind feszüljön robbanásig.
Ayala a haját simogatta, rendezgette. Leizzadtak. A lány hozzábújt, megpuszilta Leó orrát. Ernyedten hevert, a félelf tagjaiban is újfajta fáradtság lakozott. Délutáni napfény csúszott meg a párkányon, hogy ráessen egy asztalra dobott ingen, ami a Leóé volt.

[Herold Bardelot]

(Leó)

Csak feküdt és percekig úgy érezte a menyország kapui megnyíltak és elnyelték testét, lelkét. Az idegesség a gyötrö bűntudat mind elszállt, csak a béke és a nyugalom maradt a helyén.
-Ez mindig ilyen nagyszerű érzés? Akkor már értem a pengebárókat .... . Köszönöm neked!-Újra megcsókolja Ayalát és pár percre elidözik a lányon, felelevenítve az elmúlt alkalmat. Utánna hátradöl és csak tartja karjaiban a nöt, a plafont nézi.
<... ha én ezt korábban tudom ... miért akkor mi lett volna? ... elmész hatukkal? ... és ez hogy fér bele az erkölcseidbe? ... ha gyereke lessz mit csinálsz ... hisz azt se tudod szeret-e ... vagy hogy te szereted-e ... lassan romlottabb leszel mint a lázadók ... nem! elég ennek semmi értelme ... majd az atya kirója a méltó penitenciát ... csend! ... >
Pár pillanatra megfeszül és újra a korábbi Leó fekszik az ágyon, majd felkönyököl a lány szemébe néz és hosszan megcsókolja.
-Ezután érdekes lessz az éjféli mise azt hiszem, tényleg Spazzmatika valami olyasmit mondott hogy van valami dolgotok. Nem fognak keresni?Néz kérdön a lányra miközben a mellbimbója körül köröz az ujjával. Gyönyörködik a látványban míg teheti.
<... miért nem lehet ezt állandóvá tenni ... csak így feküdni és élvezni az élet örömeit ...>
-Csak elérted amit akartál!Néz rá cinkossan és ad egy puszit a hasa közepére.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

-Mindig és mindig, ha odafigyelnek egymásra azok, akik ölelik egymást...-mormogta a lány. Ő leót nézi, majd szintén a plafont. Ki tudja, mi jár az ő fejében! de ha újra ránéz a félelf, mosolyt lát.
-Ha kellek nekik, megkeresnek. Ügyesek abban, hogy keresni...-nyújtózott, melle reagát a férfi érintésére, haspuszi után ajkaihoz vonta Leó száját s megint átölelte.
-Éjfélig sok időnk van, s nem tudok betelni veled...-suttogta a fülébe. S Ayala keze lecsúszott a férfi lába közé, hogy újfajta módon ismertesse meg az örömökkel, csókolgatva a fiú nyakát. S estig ki nem szándékozik ereszteni kedvesét maga mellől. Ez az árok a "bűn" fészkében mélyült jókorát. Ha ezt mind meggyónja, vajon mit szól majd a pap?
Szürkületkor ült csak fel Ayala, nyújtózva egyet.
-Megéheztem. Te nem?

[Herold Bardelot]

(Leó)

< ... ilyen a világon nincs ... az angyalok velem vannak ma ... vagy az ördög maga ... mindegy ...>
Az estig tartó szórakozás alapossan kimeríti Leót de most ez zavarja a legkevésbé. Az élmények és érzelmek kavalkádja forgó kaleidoszkópként festik be a kis szobát a szivárvány minden színével. Próbál lépést tartani a növel de annak tapasztalata lehengerli és magával ragadja.
-Jelen pillanatban ... azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány.Somolyog és hátulról átöleli Ayalát, fejét a vállára teszi úgy néz merengve maga elé.
-Akár ehetünk is. Ha én ezt mind elmesélem a gyóntató papnak.... Életem végéig kolostorban leszek. Vagy megsütnek. Miért van olyan érzésem hogy a délelötti szavaim most álszentnek és hazugnak tünnek? Egy fikarcnyival sem vagyok jobb mint azok kiket elitéltem látatlanba.
Miközben simogatja a lány combjainak belsö oldalát mindkét kezével (egy egy ujjal épp csak érintve) látszik rajta hogy a hogyan tovább gondolata zavarja de nem mer kérdezni. Túl szép ez az idill ilyen gyakorlatias kérdésekhez. Sajnos már elörevetülnek a világ árnyai, a pragmatikus és hétköznapi kérdések, melyek megoldásra várnak. De nincs rájuk jó megoldás.
-Azt hiszem nem megyek ma gyónni, jobb a békesség.Jutok végül elhatározásra.
-Valamiért nem nagyon akarok most találkozni Firdausékkal. Már látom elöre a:mi megmondtuk vigyort az arcukon. És szerintem nem elég dús a fantáziám ahoz hogy elképzeljem mit fogok még kapni tölük.Nevetek fel a gondolatra.
-Gyere menjünk enni, a világ még várhat!-puszilok a vállgödrébe-
Elkezdem keresgetni a ruháim, majd felöltözök. Mikor kilépünk a szoba ajtaján:
-Adjunk a látszatra vagy csapjunk a lovak közé?- Kérdem reménykedve....

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

-Nem tűnsz annak. Szerintem csak meggondoltad magad. És fiatal vagy. Én meg szeretlek és ebben nincs semmi rossz-puszilta meg Leó arcát. Öltözködni kezdett.
-Nem szólnának a lányok semmit. Imoen esetleg vágna pofákat, de ő még gyerek. S miattam ne hanyagold a vallásod. Szeretnék most is elmenni megnézni a templomot, de lehet, éjfél túl későn lenne. Talán holnap. Ha még itt leszel. Remélem igen. Én itt leszek-nézett kedvesen a félelfre. Mikor a lány vacsorakész, ruháján semmi nem látszik abból, amin viselője egész délután átment. Takaros.
-Úgy menjünk, ahogy nem kellemetlen neked. Fűzzük össze az ujjunkat?
Ha Leónak ez így megfelel, akkor így tesz.
Odalenn csak Lalish volt ismerős arc, kicsit nyugtalannak tűnt. Ivott valamit. Meglátva Ayalát, odaintette őket:
-Rád vártam. Spazzi szólt, most hagyjalak. Megjöttek. Imoent felismerték és majdnem elkapták. A lelkét kifutotta.
-Hol?-merevedett meg a szőke lány, felhőtlensége eltűnt arcáról. Lalish szeme a félfefre vándorolt.
-Beszélhetsz előtte.
-Csak mert lefekeüdtél vele, nekem nem nyerte el a bizalmam-vont válat hanyagul Lalish. Ayala harciasan összepréselte ajkait.
-Ne beszélj róla így. Szeretem.
-Remélem is-hagyta annyiban a barna lány-A kikötőben. Mondtuk neki, hogy maradjon a seggén, de nem, ő látni akart egy igazi mocskos ivót belülről. Látta is, majdnem a kelleténél hosszabb ideig.
Ayala ajkait kezdte harapdálni.
-Ezt a vacsorát sajnos nem tudom elkölteni veled. Amiért itt vagyunk utolért minket.
-Én nem bánom. Tegyünk pontot a végére-állt fel Lalish. Ayala Leopold szemeibe nézett:
-Holnap reggel eljössz velem a templomba?-halkan kérdezett, hangjába félelem keveredett. Mintha félne attól, hogy nem lesz neki holnap, de azért szeretne egy ígéretbe kapaszkodni.

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Azt hiszem ...én is szeretlek.
-Ezt az érvelést azért pár pap kétkedve fogadná.Mosolyodok el. Nem miattad hanyagolnám a gyónást és a templomba elmegyünk, megígértem. Jó akkor menjünk holnap, de akkor nem látsz majd misét. Remélem én is itt leszek.Magam felé fordítom a szemébe nézek és megcsókolom.
-Nem vagyok túl jó színész, talán ez még nem illetlenség.- és a derekára fűzöm a kezem-
-Ha meg az így jártam.Felhötlen jókedvvel kísérem le az ivóba hogy végre visszatornázzam az elhasznált energiát.
Rövid én megmondtam fintort vágok Lalish megjegyzésére.
-Te most komolyan azt hiszed hogy míg Te, Ti vásárra viszed a böröd addig Én itt fogok malmozni vagy a templomban az imapad szélét fogom rágni idegességemben? Nem vagyok én vénasszony.Nézek végig magamon.
-Kaptam pár pofont az Élet nevű nagy játékmestertöl mostanában, és nem akarom a következöt tétlenül várni. Ha már ahoz kevés volt az eröm, hogy egy öreg embert meggyógyítsak talán pár martalócot megpróbálhatok mellöled elragadni! Ha most azzal jössz hogy ez nem az én harcom akkor el kell keserítselek, nem ismersz és lehet nem is fogsz, ha sokat nyakaskodsz.Tört belölem elö újra a fürdö elötti felháborodás. Remélem a bizalmad majd sikerül elnyernem, mindenesetre nem foglak benneteket az inkvizíció kezére juttatni, ezt már most megigérhetem.Fordulok Lalishoz.
-Gyerünk fel a kardokért, és indulhatunk is.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

-Ez valóban nem a te ügyed, ne veszélyeztesd magad...
-Sss...-emelte fel kezét lalish-Gyere, csak. Majd megtudod. Majd megtudod.
Ayala tátogott. Társnője beleegyezik, ez látszik, hogy menjen fegyverestül, mindenestül? Hang nem tudott kijönni a torkán, de a barna higgadt maradt, megint felmutatta nyugtatólag tenyerét.
Leopold kardja készen állt, mint mindig. Vigyázott rá a fiú.
Ám a lányok szobájában, ahova lalish vezette őket, nagy volt a tömeg: kapkodták magukra a ruhát négyen: Firdaus és Malva, meg két férfi. Ikrek volt, egyformák, hosszú sötétbarna haj, napbarnított bőr, rapír...Ah, megtalálták a maguk bajvívóját
-Üdv kölyök!-vigyorodott el az egyik férfi, miközben övét csatolta fel mezítláb, de már nadrágban
-Szép a barátnőd-kacsintott Leóra a másik férfi, miközben kabátját simította ingjére. Ő már előrébb járt a ruházkodásban. Egy hatszemélyes szobában voltak, ahol három ágyat kapásból összetoltak és gyűrött volt az ágynemű. A levegőben kis izzadtságszag, ami biztos nem sportból származott, sokkal inkább...szeretkezőktől
Ayala ajkait harapdálta.
-Gyerünk már, mire Spazzi átjön, ne legyen itt senki. Főleg nem ti-mérte végig az ikerpárt Lalish.
-Ó, de szúrós, bár ittmaradtál volna, mosolyt csaltunk volna az arcodra!-veselkedett neki zoknijai után egyik csizmájának az egyik iker.
-Mosolyt akarsz? Akkor faron szúrlak tőrrel!-fanyalgott a barna nő.
Közben Malva is kapkodta magára homijait, de nem elég gyorsan, Leó így is látta félmeztelen a göndör hajú papnőt...Meg valami mdeált a nyakában, amit nem tudott szemügyre venni eléggé. Firdaus lezser volt: dohányzott: egy szál ingben. Szórakozottan nézte a hangyabolyt. Ablakot nyitott, legalább friss levegő érkezett be.
-Imoen? (A)
-Spazzinál, odaát. Biztos beszélgetnek. Te, bugyi legalább van rajtad?-nézett Firdausra, aki hanyagul vállat rántott.
-Minek azt. Sose hordok.
Az ikrek felnevetett szinte egyszerre.
-Áldjon téged Domvik jó szokásodért!
-Na kifelé-unta meg a várakozást Lalish és elővette a törét.
-Oh, igen is, máris, kisasszony!-vigyorogtaka férfiak, de csak kitakarodtak onnan.
Firdaus ráérősen elkezdett öltözni, háttal Leónak, de popsija egy pillanatra felvillant, amikor nadrágját húzta. Ayala eltakarta Leó szemét.
-Ezt azért még se-morogta. Időben. lalish alig zárta az ajtót, a őiros ruhás Spazzi jelent meg. Futólag leóra nézett.
-Mért vagy itt?
-Összejött Ayalával. Segíteni akar. Védelmezni őt.(L)
-Tipikus. Ayala meg tudja védeni magát. Mi is-húzott maga alá egy széket komoly arccal a nő.
-Nem nézed sokba a magunk fajtát, de éppen most készülsz azzá válni, amik vagyunk: kalandozóvá. Ezt a bélyeget magadra akarod nyomatni? Fogalmad sincs, mikkel találkozhatsz. Nagyon megbánhatod, mert olyat láthatsz, ami megkérdőjelezheti a világképed. Nagyon fiatal vagy még, nem akarsz továbbra hazád védelmező tudásával megelégedni mégis? (S)

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Köszönöm, remélem nem fogod megbánni.Meghajlok elötte, de nem úgy mint az divatos hanem mint amikor apámmal gyakoroltunk, a küzdelem elött.//tiadlani meghajlás vagy hogy írjam//
Magamhoz veszem a fegyvereim és ellenörzöm öket. Megnyugodva, hogy mindent rendben találtam követem a Öket a lányok szobájába. A látvány vigyort csal az arcomra a morbid helyzet ellenére.
-Üdv nektek is, látom nem unatkoztak a Hölgyek.Vigyorgok tovább.
-Igazán köszönöm feltűnt.
-Jó jó vettem.Hátat fordítok a ruhatárnak.
Mikor bejön Spazzmatika azért eltüntetem a képemröl a mosolyt, mégiscsak komoly a helyzet, állítólag.
-Elindultam egy úton és nem ma. Legyen elég annyi, hogy ebben az országban, sajnos bármennyire is sajnálom nem lessz maradásom. Apám is azt hitte meg tudja védeni magát és egy nátha vitte el. Én többet az ilyen mondatokat .... mondjuk úgy nem mérvadóak. Bélyeg, ha kicsit másképp öltöznétek, és visszafognátok magatokat, senki nem mondaná meg hogy nem vagytok shadoniak, ezen könnyű segíteni. Az meg hogy vándoroltok .... én is ezt teszem .... és nem látom az út végét. Sajnos van egy kis .... "idö" gondom így huzamosabb ideig nem maradok maradhatok sehol. Túl fiatal vagyok? Hisz nem is ismersz! 32 tél elég lessz?Nézek egyenessen Spazzmatikára.
-A világképemmel már így is van gond elég. Azt hiszem érthetö voltam.

//pszi üzenet//