Feketeleves [ETK]

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A félmondatra felkapom a fejem és kezem lassan a markolatra kúszik.
-Remélem már megváltotta a szabadságát....Nézem meredten a nöt és óvatossan felidézek pár igét amit nemrég tanultam. A szökött rabszolgák roppant veszélyessek, pláne ha lebuknak.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A félre-nem érthető kérdésre megfordulok és öles léptekkel a dszad elé masírozom. Nem is oly rég érzékelt indulataim előtérbe kerülnek - de támadni nem támadom meg.
Igen közel lépek hozzá (már ha hagyja), jéghideg hangon és teljes elutasítással válaszolok.*
- Feltételezése, miszerint szökött rabszolga lennék enyhén szólva téves. Tartózkodjon a továbbiakban attól, hogy az életemet boncolgatja, mert semmi köze hozzá! - *ha a "kedves beszélgetőpartner" kicsit is ért az emberi lelkekhez, akkor észreveheti, hogy itt bizony kevés kell már ahoz, hogy elpattanjon valami bennem, hogy kontrollálni magam már alig tudom... És ha elpattan csak Doldzsah tudhatja mi fog történni...*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Mikor elindul felém a penge kicsúszik egy arasznyit a tokjából, de mivel nem ránt fegyvert bízom benne hogy elbírok vele.
-Ennek nagyon örülök. Nem szerettem volna levágni Önt.
Vissza tolom a thadzsit a tokjába.
-Nem jó dolog egy igéretes jövöt így kerékbe törni! Nehezen tudtam volna elszámolni az Ön életével Doldzsah elött. De nem kívánhatja hogy .... eh nem kell bizonyítania. Ha az az ha nem nem végül is min változtat ez. Nem dolgozom egyik istállónak sem.
Mondom a végén inkább már csak magamnak. A feszültség már nem uralja mozdulataim, türelmessen várom hogy végre elkaparják a nyomorultat a többiek.
-Remélem .... tényleg egyáltalán mit akar ezekkel kezdeni az Úr?-Kérdem a lovagtól.


dzsad

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Levágni? - *a barna szemek szinte elfeketednek... a feszítés végképp a végéhez közeledik.*
- Ígéretes jövő?... Elszámolni az életemmel? Mégis ki a f@sznak képzeled te magad!?!?
SEMMI, ÉS UTOLJÁRA MONDOM, SEMMI KÖZÖD AHHOZ, HOGY KI VAGYOK, KI VOLTAM!
Bizonyítanom meg pláne nem kell senkinek. Én tudom az igazat, Doldzsah szintén tudja, a többit meg lesz@rom!
Felőlem lehetsz bárki pártján, dolgozhatsz bárkinek, de engem hagyjál békén, hacsak nem akarsz laposabb fejjel tovább élni!... - *a harag, düh, a visszafogott indulat kicsapódik arcomra, testartásomra - talán csak egy személy miatt nem ütöttem eddig...*

//zöld szín dzsad beszéd//

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Héhé nyugi kislány! Nekem ez a dolgom! Ha tetszik neked ha nem! Védenem és támogatnom kell kasztom tagjait és megitélését. Ez írja elö a Dzsiah-gat és a kedvedért nem fogom .... bah magyarázhatok én. Ez a dolgom legyen ennyi elég! Felkent vagyok hát teszem mit Uram parancsol. Felölem dühönghetsz és tombolhatsz, ez akkor sem fog változni!
Mindezt a legnagyobb lelki nyugalommal és magabiztossan adom elö, higgadt csendes hangon.


//Dzsad nyelven//

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Kisláááány?!?.... - *kezem ökölbe szorul, már lendülne, amikor az agyamig elhatolnak a többi szavak. Csak bámulok, nézem a dzsadot magam előtt, miközben fejemben a szavai keringenek.
"Előírja a Dzsiah-gat, Felkent vagyok"....
Egyszer csak megmozdulok, a lábai elé térdelek és a földig hajolok - tiszteletteljesen.*
- Bocsásson meg Uram tiszteletnelnségemért, tiszteletlen szavaimért. A következményeket vállalom, bármit is rójjon ki. - *nem kelek fel és nem nézek fel térdeplő-földig hajló testartásomból.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//aljas//

Meglepödök mikor a lendülö ököl helyett csak a leboruló nö hátát látom. Legugolok elé úgy szólok hozzá.
-Hova lett a nagy lendület? Soha senki elött nem alázkodunk meg! Mi Bahradák vagyunk, a hírnevünk a mindenünk. Ha ezt elveszíted semmid sem marad és semmi leszel! Az erösebbet el kell ismerni, ha legyözött, legyöztelek? Úgy gondolod, tiszteletet érdemlek mert papnak nevezem magam? Ha csak hazudtam? Akkor most mit tennél?
Ellépek mellöle, és csak pár méter múlva fordulok vissza.
-Akár fel is kellhetnél már nem? Ez nem túl meggyözö arról hogy bahrada vagy akár valami hasonló lennél. Azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban, mégis CSAK egy nö vagy felfegyverkezve!Magam elött keresztbe font karral várom hogy igazam van-e.

//dzsadul//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap dél – délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Malor a számára is érthető gyanúsítgatás közben ismét felemeli fattyúkardját, de egyenlőre hagyja érvényesülni Dzsanát. A dzsad nyelvű ordítozásra már azért megindul felétek, de hirtelen meg is áll a döbbenettől, mikor a nő lerogy a turbános férfi előtt. Egyenlőre nem tudja örüljön-e ennek a fordulatnak vagy sem. Így kissé összehúzott szemmel méreget titeket, de leereszti a kardot és kis fáziskéséssel válaszol közben Mustafa rablókkal kapcsolatos kérdésére.*

-Magunkkal visszük őket, hogy megmutassák a táborukat és út közben kikérdezhessük mindhármat.
-Egyébként, ha valami titkos elintéznivalójuk van jobb lenne, ha annak máshol és máskor kerítenének sort, mert eléggé illetlen dolog ez a dzsad vita. A végén még a kívülállók elértenek valamit a mimikából.

*A háttérben a sírásókká avanzsált haramiák először kissé elsápadtak, mikor szóba került az ő elhelyezésük, de a lovag szavaira megnyugodtak. Ránézésre ők pont abból a fajta útonállóból vannak, aki bármikor elárul bárkit és bármit csak hogy saját bőrét mentse.*

/Súrion/

*Az úton lovagolva úgy bő másfél-két óra után meg kell állnod egy kicsit pihentetni a lovadat és rád is rád fér egy kis étel és főleg ital. A hirtelen ébredés után nem is reggeliztél, így ezt bepótolva már újult erővel lovagolsz tova. A délután csendes és nagyjából eseménytelen. Csupán egy három szekérből álló kisebb kereskedőkaraván jön veled szeben, de ők is felületes köszönés után folytatják útjukat. Az idő az est közeledtével egyre jobban kezd a tegnapihoz hasonlítani és ismételten küszöbön áll egy újabb zivatar. Egyenlőre nem kecsegtet sok jóval a szabadban töltött idő.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Egészen az est beálltáig igyekszem haladni (vagy amíg az idő engedi) ,de közben folyamatosan keresem az éjszakázásra megfelelő helyet,ami talán még az égi "áldástól" is megvéd.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Már akkor ránézek amikor kiejtette a dzsad a száján, hogy akár hazudhatott is...
A vörös köd leszállt... megszűnt a világ... Malor szavai el sem jutnak agyamig...
A nyaka felé kapok térdeplésből, de nem vagyok elég gyors //rontott Gyorsaság próba//, már sikerült előbb felállnia. Reflexszerűen "ugrok" fel helyemről, s közben a kardom kicsúszik helyéről.*
- Ha az előbb hazudott, hogy pap, innen nem megy el. - *sziszegem neki még mindig anyanyelvemen.* - Ha tényleg csak kiadta magát Doldzsah felkentjének apró cafatokra szaggatom és itt hagyom eleségnek. - *szavaim alatt lassan közeledek feléje - bármikor támadásra készen...*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Nagyon jó! Akkor most mi lessz? Pap vagyok vagy nem vagyok pap? A kezem a markolatra rakom de csak éllel hogy érintsem, nem fogok rá és nem húzom elö. A másik kezemet magam mellet lógatom.
-Ha pap vagyok és megöl akkor mi lessz? Számít egyáltalán hogy pap vagyok-e vagy sem? Döntse már el végre hogy mit akar! Ha így folytaja aggastyán leszek mire végez a tervével! Ennyi totojázás után már rég kutyaszar lenne magából az Arénában. Azzal hátat fordítok neki.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Mondtam én, hogy megölöm?...
*Ha idő előtt megfordul, akkor egy kisívű támadást indítok feléje - azzal nem törődve, hogy idő közben elővette-e a kardját vagy sem.
Ha nem fordul felém egyszerűen kardmarkolattal leütom (megpróbálom).*


// KÉ - 53 , TÉ - 108 , SP - 5 //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//Az apró cafatokra szaggatást élve tervezted? Elég durva lenne.//

Nem forgok Én semerre, nem azért fordítottam hátat. Akkor most hasikálok a fejem meg majd hasigatni fog.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap dél – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*A sűrű viharfelhők egyre csak gyűlnek az égen, így valamivel hamarabb köszönt sötétség a környékre, de ez nem az igazi kellemes nyáreste, hanem az égiháború előestéje. Az úttól kicsit feljebb a hegylábon kiszúrsz egy nagyobbacska szikla együttest a füves lanka közepén. Két hatalmas kőlencse van egyrésztg mélyen a földbe ágyazódva, másrészt egymásnak dőlve. Így természetes sátort képeznek, mely alatt, ha az ember kicsit rendezi a terepet viszonylag kényelmes, de mindenképpen száraz fekhelyre lelhet. A lovat is be lehet hozni alá, de akkor a tábortűz kiszorul a „mélyedés” előtti területre. Az erdő itt már feljebbhúzódott a hegyoldalon és nincs számottevő bozótos sem a környéken, amiben esetleg elrejtőzhetne valaki vagy valami. Megállva az egész délután tartó ügetés után mind ló, mind lovasa meglehetősen elfáradt és a hangulatra még a levegőben vibráló elektromosság is rányomja bélyegét. Összességében nem ígérkezik valami felemelő és pihentető éjszakának a mai.*

/Dzsana, Mustafa/

*Ugyan még mindig nem ért egy kukkot sem Malor, de a nő felugrására és főként a kardrántás miatt előrelendül, hogy néhány öles lépéssel átszelve a tisztást útját állja a hátbatámadásnak.

-Ne! Dzsana mit csinálsz?!

Sajnos a lovagi harcmodor és a súlyos félvért megteszi hatását és így késve érkezik a felmentés. Miután Mustafa hátatfordított és nem is próbál kitérni a rá zúduló csapás alól a dzsad viadornőnek enyhén szólva is könnyű dolga van. Ahogy a markolat hangos csattanással célt ér a turbános alak szemei előtt a fájdalom szikráit szórva robban öröknek tetsző sötétségbe a világ. Kívülről annyi érzékelhető, hogy egy csúf hangú csattanást követően nyikkanás nélkül eldől a dzsad férfi teste. Ekkorra ér oda a lovag és rögtön a nő és áldozata közzé lép. Kardját védekezésre készen tartja rézsút maga elé. Rögtön látszik ábrázatán, hogy nagyon nem tetszik neki ami mos történt és meg fogja védeni a magatehetetlen alakot, ha rákéynszerítik. A következő pillanatban arca eltorzul tehetetlen dühében, ahogy Dzsana mögé mered.*

-Vissza! Megállni!

*A bokrok zizzenései tudatják csupán, hogy a három jómadár kihasználta a tálcán kínálkozó alkalmat és a lovaggal egy időben iramodtak neki az ismerős erdőségnek, hogy egérutat nyerjenek.*

//Mustafa: Sebzés nincs, de ájulás igen. „Egy dobásig kimaradsz.” //

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Ütés ---> tisztulás - a vörös köd felszáll...
Dühösen és egyben csalódottan bámulom az elterült dzsadot, majd Malort, aki kettőnk közé lépett.*
- Nem ölöm meg, kivéve, ha hazudott és kiderül, hogy tényleg nem pap.
*Malor kiálltására azonnal megfordulok, gyorsan felmérem a helyzetet. Ha úgy ítélem meg, akkor az egyik szökevényt megpróbálom maradásra bírni a bolával (szigorúan csak lábra való dobással). Ha nem alkalmas már az időpont egy ilyen jellegű támadásra a lóhoz ugrok, miközben hátraszólok Malornak.*
- Kötözd meg és vedd el a fegyvereit, és bármit is mondana ne engedd el. - *azzal a haramiák után lovaglok.*