Erion utcáin

[Garmacor]

// Off tegnap délután elment és el is olvastad elvileg.

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Kriak és Egren
Esemény: Küldetésben (Mindent vissza!),Harc a Parkerdő lényeivel
Helyszín: A Parkerdő
Idő:23.00. körűl
____________________________________________________________________________


//Off: Bocs erlsikkadtam az ügy fölött, mert Herold szenvedett egy menetet a dobásaival...//

Azért a lény a fejével a kezében korántsem olyan veszélyes harcos, mint volt Kriaknak, de átkozottúl szívós szikkadt halott húsa van. Ketten kaszaboljátok elkeseredetten az élőhalottat, és a csonkolásra-játszó harci taktika beválni látszik. Többször kell célzott támadást leadnotok ugyanoda mire a páncélozott testet le tudjátok választani a többi részétől. Ez nem egyszerű feladat, tekintve a lény szablyája is jópárszor eltalál benneteket, felváltva hol Kriakot, hol Egrent attól függően, éppen ki van előtte.
A lába, karjai csak nem akarnak leválni...eltaláljátok többször is tisztán de az a mágia ami egyben tartja nagyon szívóssá tette...életetekben nem kínlódtatok ennyit még azzal, hogy lekaszaboljatok valakit. Csak a megrendítő erejú csapások voltak hatásosak ,de egy akkora hevességgel bevitt támadás a védelem rovására megy. Végül Egrenne sikerül leválasztani az egyik lábat, és így már nem okozott gondot az egyensúlyát vesztett lény szétdarabolása. Csúnya mészárosmunka ez, de már torkig vagytok a fejükkel visszajövő hullákkal ezért párban lelkesen és dühösen forgácsoltok, akár a favágók, akik nagy és nehéz munkát akarnak letudni végre egyszer és mindenkorra.
//A csata alatt és 10 Fp-t veszítetek mindketten//
Nem kevés elégtétellel a tekintetekben néztek végig a műveteken: egy szétgányolt feketepáncélos élőhalott-testen. Sikerült. Ez már nem mozog. Viszont a fegyverek kicsorbultak és újra kellene őket élezni. Míg ez nem történik meg -2-vel kevesebbet sebeznek. Szeretnétek ezt a nyomurolt férget máglyára rakni, ha lenne rá lehetőségetek...

Egy erdei tisztás szélén álltok...a fák között egy lerobbant de valamikor szép ki kúria sziluettje látszik a homlokzatán egy lobogót lenget a szél...

__________________________________________________________________________

Jutalmazás:

- mindkét karakter harci tapasztalatot szerzett kapnak 1 Tp-t

[Garmacor]

//off semmi gond megesik
zihálva állok egy pillanatig a maradványok felett majd a kúriára majd Egrenre nézek
- Ez a dög az élet megcsúfolása. Nem szeretnék több ilyennel találkozni, de a megalkotóját szívesen megszorongatnám.
- Birod még? Vagy inkább megvársz itt? Én talán a közelbe lopakodhatok észrevétlenül. Már amennyire ezek után észrevétlenek maradhatunk.
megvárom Egren válaszát majd a tisztás széléhez lopakodok, de még takarásban maradok. Egrent csendre intem ha velem jön. Majd megfigyelem a környéket és a kúriát igyekszek különös tekintettel bármiféle mozgásra illetve keresem a legrövidebb utat a nyílt részen

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

-A fene megette ezt a kibaszott erdöt! Soha nem hittem volna hogy Erion kapuin belül de a Nekropoliszon kívül ilyen dögöket kell levágni! Még a kardom is hazavágta! Kicsit megrugdosom, egyrészt a kimerültségtöl, másrészt a feszültség levezetésére is.
-Most már hozzuk el azt a vacak vásznat, még egyszer nem jönnék vissza jószívvel.
Tokjába csúsztatom a kardom majd elmegyek a földbe szúrt lándzsámért. Megpörgetem magam elött, jó minden rendben, ennek semmi baja, csak minöségi munka.
-Rögtön indulhatunk.Leellenörzöm nem e lazult meg valami rajtam a mészárosmunka közben, nehogy csörögjek mint egy bohóc osonás közben. Ami kilazult rögzítem majd intek, hogy kész vagyok mehetünk. Mindent megteszek hogy ne csapjak zajt, de Kriakot (és magam ) nem hagyom egyedül ezen az Istenektöl elrugaszkodott helyen.

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*A vásárlás után keresve a kijáratot, a fogadóba vezető visszautat érdekes helyre "bukkanok". Megszemlélek itt is mindent - kíváncsiság munkálkodik bennem. A közönséges háziállatok közül is van egy pár amit még nem láttam, így szememet csodálkozva meresztem a világra.
Az "elkülönített" részt is megcsodálom, majd leesett állal járkálok a kertecek között. Úgy érzem magam, mint ha egy nagy mesébe csöppentem volna.
A gyíkszerűség... csodálatos, hisz eddig csak az elbeszélt történetekben hallottam ilyesmiről - felidézem magamban, és így, hogy látom az állatot, megpróbálom kiszűrni mi lehet még igaz a róla szóló történetekből... lehet minen igaz?... ezek után...
A krumpliszerűséget borzadva nézem, nem hiszem el, hogy az a valami él, így közelebb megyek, hogy jobban szemügyrevegyem. Azonban a sárgás gőzfelhős böfögésre vissza is húzódok teljesen tőlle és jó nagy kerülővel hagyom ott. Borzadály... de ez mit keres itt?...
A kerülés egy kétfejű ogréhoz vezet, nem közelítem meg, valószínű nem lenne barátságos... de még így is nagy hatással van rám, hogy így a saját szememmel láthatom.
Mint egy kisgyerek úgy csodálkozok rá az állatokra, teremtményekre - de boldognak ezért nem mondhatom magam.
Meglátom majd mindegyikőjükben a szépséget, a természet gyönyörűségét, a csodálni és tisztelni valót, de a ketrecek tompítanak mindent. Eljátszok a gondolattal, hogy ki kellene engedni őket... azonban felfogom ésszel, hogy ezzel a tettemmel egytől-egyig halálra ítélném őket. És nem csak őket...
Lelkivilágomat most úgy tudnám jellemezni, hogy az egyik felem örül, hogy itt lehetek, és láthatom ezeket az állatokat, teremtményeket, míg a másik sír - hogy itt ketrecbe zárva látom őket elszakítva otthonuktól, élőhelyüktől, mindentől... Tudom mit érezhetnek...
A hótigrist már szorult szívvel nézem és fokozódó dühvel. Kegyetlenség és merénylet a Földanya egyik édesgyermekével szemben...
Odalépek az egyik lándzsás emberhez és megfogom a kezét (csak annyira, hogy észrevegyen, és hogy ne bökdössön).*
- Mit csinálni vele? Hagyják békin, nem látni, hogy fél!?! Ő itt elpusztul, nem otthon ez neki. Maguk meggyalázzák természetet, megcsonkítják... Ezzel magukra haragítják a Földanyát!

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Yarradic Pagan
Esemény: Nézelődés
Helyszín: Állatvásár
Idő: délután
____________________________________________________________________________


- Óh ördög és pokol még egy őrült arelita! -Gyertek fiúk, tartsátok szemmel a nőt, mert újabb hőbrgőnk van! -az állatvásár őrei kicsit megsűrüsödnek a környéken és rosszkedvű gyanakvással dobolnak az ujjokkal a nyílpuska tusán, hogy mi az már megint...- Táguljon már innen hölgyem, ha jót akar!! - mordul rád az egyik lándzsás talán maga vadászta le? -Tátsa a száját ha annyira akarja, de ez a tigirs holnap az Arénába megy. Már ki lett fizetve. -mopndja egy másik és ráteszi a ketrecre a lakatot. A hótigris fülét hátracsapva és szőrét borzolva morog.

-Azt hiszi maga az első aki idejön pattogni az állatok jogaiért? -kérdi gúnyosan egy kékbársony dolmányos kalmár.
-Bezzeg az ogrék, vagy a pincerém szabadságáért senki nem küzd! -mutat a kalmár a "krumplira".


-Volt itt már egy Arel-papokból álló banda is ha azokkal szemben álltuk a sarat, magát olyan gyorsan ki fogjuk dobni innen a francba, hogy az anyja sem ismer magára! Úgyhogy addig hordja el innen az irháját, míg még úriemberek vagyunk!

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Kriak és Egren
Esemény: Küldetésben (Mindent vissza!)
Helyszín: A Parkerdő
Idő:23.00. körűl
____________________________________________________________________________


Egy kis nemesi vadászkastélyra láttok rá. A sövénykerítés mára teljesen elborjánzott, jótékony búvóhelyet, takarást adva a házba bekukucskálni vágyóknak, így az udvarba nem láttok be, hogy ott vannak-e és milyen erők...ellenben a háztető homlokzati részén jól láthatóan egy íjász őrszem posztol, -iiletve üldögél a tetőn- sziluettje jól kirajzolódik a holdfényben, mellette egy kis gong a tetőhöz rögzítve.

[Garmacor]

az őrszemet látva elkomorodok majd halkan suttogni kezdek
- Maradj itt. Megkerülöm az épületet. Talán oldalra nem lá oda az őrszem és akkor a fal melett a zászlóhoz juthatok. Ha kitör a balhé akkor fuss én könnyen megtalállak az erdőben.
majd az erdő határán úgy hogy az őrszem ne vehessen észre elkezdem megkerülni a kastélyt. Ha találok olyan helyet ahova nem lát oda ésl eljuthatok a kerítésig akkor elmegyek addig és ott újra körbenézek

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Beleegyezöen bólintok és hátrébb húzódok pár métert majd guggolva a lándzsára támaszkodva várok és szinte meg sem mozdulok. Csak a szemem jár és a fülem hegyezm.

[Joe Lyon]

/ Barlon Ergvont /

<… Hmmm… a Szegénynegyedben?! Gondolhattam volna! Van esze annak a rohadéknak! Olyan, mintha tűt keresnék a szénakazalban…>

* az északinak kissé komorabbá válik a tekintete, lerí róla a gondterheltség. Megvakarja szakállát, majd rápillant a tisztre*

- Azért megtekinthetném azokat a jegyzőkönyveket Hadnagy úr? Hátha segítségemre lehetnek a nyomozásban!?

<… Pfuuu, de jó lenne egy szemtanú! Azt sem tudom, hogy nézhet ki ez a szarláda!? Jó lenne egy általános jellemrajz, vagy hasonló módszerek, esetleg valami jellegzetes vonás arról a ganéról! …>

* Hátradőlve székén az aktakukac tiszt tekintetét fürkészi.*

< …Kis mocsok! Remélem segítségemre leszel!? Megtehetnéd életed első jótettét, te anyámasszony katonája!…> * Mind ezen gondolatai közben álcául utálata leplezésére egy enyhe, bizalmaskodó mosolyt elejt.*

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*"Az Arénába" ... megdermedek egy pillanatig és csak az állatot nézem, hisz nagyon jól tudom mi vár ott rá. Kiéheztetik... és ha egyszer-kétszer sikerül is legyőznie az ellene kiállítottat - egyszer biztos lesz egy harcos, aki őt öli meg.*
<Óh... Természetek anyja, Te aki eddig mindig vezettél és utat mutattál! Most mihez kezdjek? Ennyi fegyveres őr, lépni nem lenne időm. És mit érnék el vele? Engem megölnek, a hótigrist szintén, vagy ha nem is, de újra befognák.
Tehetetlen vagyok és ez kissé dühít.
Ha ennek a romlott világnak nem kellene ez az ocsmány szórakozás, akkor békén hagynák ezeket a nemes állatokat.>
*A kissé agresszív és elutasító szavakra egy tudatlan félmosolyt helyezek arcomra.*
- Na én nem csinálni baj, csak látni rossz, hogy cica mennyire fél. És tudni én itt neki nem jó, de hát mit csinálni én ennyi harci férfi közt?
*A kalmár felé fordulok, kissé riadt arcot vágva.*
- Én nem bántani senkit, nem akarni rosszat. Az előbb mondani maradhat ha akarok én, most akkor mégsem? Engedni meg nekem, hogy szóljak cicához. Nem tenni semmi bajt, hisz itt lenni maguk, harcos férfiak, lesni én mozdulatom. Én csak beszélni... Én bármit megtenni, ha beszélni hozzá pár szó, utánna ígérni elmenni, vagy bármi...- *kérlelő, szinte már rimánkodó arcot vágva adom elő mindezt.*

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Yarradic Pagan
Esemény: Nézelődés
Helyszín: Állatvásár
Idő: délután
____________________________________________________________________________

Kérlelő szavaid eloszlatják az őrök gyanakvását, kissé megenyhülnek, hogy a szőke nő nem balhézni jött, és újra elvegyülnek az Állatvásár forgatagában.
Viszont a dagadt kalmár szkeptikus és gúnyos marad.
-Ha mindenáron fel akarja zabáltatni a karját, vagy a lábát, hát tessék csucsujgassa csak őrült tyúk! De senki nem fogja sajnálni érte! És nem piszkálja a tigrist! Már az Aréna tulajdona! -mondja a kalmár és karbafont kézzel figyeli ténykedésed a ketrec körül.

***
A hótigris egy nőstény idegesen járkál-forgolódik a ketrecében ide oda. Közeledésedre vad hördüléssel, szőrborzolással reagál.

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Kriak és Egren
Esemény: Küldetésben (Mindent vissza!)
Helyszín: A Parkerdő
Idő:23.00. körűl
____________________________________________________________________________

A megszerezni kívánt lobogó épp egy zászlótatóba van tűzve a ház homlokzatán, az őrszem épp fölötte öldögél és figyel.

//Kriak//
Sikeresen megkerülted a házat. A hátsó tágas udvaron egy újonnan ácsolt magasles áll. A toronyban valaki szivarozik. A sötétségben fel-felizzó a szivarvég jelzi, van valaki a toronyban. Sziluetját kirajzoplja a kelő kék hold. Egy íjász.

//Egren//

Idegesen toporogva ottmaradsz a tisztás szélén. Eh...de jó lenne most az a nehéznyílpuska amit eladtál...
Egyenlőre minden csendes. A házban néha tompított fények, olajmécses halvény lángja izzik fel itt-ott szobáról szobára vándorolva. A háznak lakói is vannak. Kint minden csendes, az őrszem, néha teshelyzetet vált, hogy kényelmesebb űlés legyen a tetőn. Fészkelődés közben ahogy ellőrehajol, hogy átforduljon a másik ferde tetőre, a hátán lévő tegezének szája hirtelen a föld felé néz, és jó kétmaréknyi tollas vessző hullik le a földre a bejárat elé. A fickó fojtott hangon káromkodik saját bénaságán, majd ügyesen, gyorsan és rutinusan leereszkedik a ház homlokzatán a bejárat elé, hogy a kiesett nyílvesszőit összeszedegesse.

[Kalmárfejedelem]

______________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem
JK: Barlon Ergwont
Esemény: Információgyűjtés
Helyszín: A Városőrök Kaszárnyája előtt
Időpont: délután
________________________________________________________________________

-A jegyzőkönyveket? -húzza fel a szemöldökét Gonzales - Persze.

Kotorászni kezd az asztalán, és tiszta papíruszt és kalamárist tol az orcádba.

-Fogalmazza meg a kérvényét, írja le kicsoda ön, kinek a megbízásából és mi célból kér betekintést a jegyzőkönyvekbe. Készítse el három példányban, menjen vissza az Északi Kereskedelmi Szövetség házába és hitelesítse az okmányokat Jerom de Servian atyával. Után a jöjjön vissza, két példányt adjon oda az írnoknak, egyet nekem. A szokásos átfutási idő egy hét, én a kérelmét továbbítom a felettesemnek, aki jóváhagyja és a meghatározott ügyfélfogadási időben betekintést nyerhet a dokumentumokba.

-Kérdés van? -mondja Gonzales

[Garmacor]

látva a hátsó udvarban lévő őrszemet visszamegyek Egrenhez a már járt úton

// off a többit attól függően hogy épp mi a pillanatnyi helyzet Kriak nem tudja mi újság elől