*A lovag nagy levegőt vesz, majd gyorsan kapcsolva érdekfeszítve Dinára néz, majd Messalahra, és végül trixire, aki minden lehetséges kérdést fel tett.*
Bár nem volt túl érzékeny a szellemek jelenlétére azért jobbnak látta, ha elmormol magában egy imát Kyelhez, s kezét a szablyáján tartja, nem mintha látott volna bármit is amit megtámadhatna. - Hé Castor, mi a baj?- <Tán megszálta valami szerencsétlent?...>
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-A kurva anyád! -kiáltja és darabajira szedi a fenyőt. - Szereted a vöröset!? Kapsz majd olyan vöröset, hogy az anyád picsájában se láthattál szebbet, ha ugyan volt anyád te nyomorék! -hörgi közös nyelven és aprófává aprítja a csonkot.
Végül ráköp és meg is tapossa. ...mintha legalábbis szegény csonk tehetne mindenről.
De nem nyugszik meg. Vérben forgó szemmel keresi a buggyant lányt, bár most ő maga sem kelt túl józan benyomást.
-DINAAAA! -HOL VAN AZ LILASZEMŰ???! -bődül el a fegyverét lobogtatva és elkpja a lány karját és maga felé rántja:
- HOL AZ A NYESZLETT LILA-HALSZEMŰ GIRHES KURVA!? MAJD ADOK ÉN A SZÁJÁNAK MAGZATHALÁLT MEG FAGYÁST!!! VAGY CSAK LÁHATATLANUL VAN AKKORA POFÁJA MINT A DAVALONI VÁROSKAPU HEE??? AZ ÉN CSALÁDOMAT SENKI NEM FENYEGETHETI BŰNTETLENÜL!!!-megrázza a lányt mint egy kölyökkutyát.
//Somuris NJK addig, amíg Jómadár nyaral. Viszont Vincent lovag kéne már ide! //
A fenyőcsonkot apríthatja, megadta magát a dühöngő férjjelöltnek. Dina félrebillent fejjel figyelte őt, majd az erdőt, rongybabaként hagyta hogy felhúzzák és megrázzák majd nevetni kezdett. Eszelősen. Ez tényleg nem normális lány, mégha vannak ötletei is. Bár ennek fényében kérdéses, mennyire józan ötletei... -Hé, hé, meg ne nyúvaszd!!! Úgy se érti mit beszélsz!-lépett oda kivont karddal Trixi. -Te is megbuggyantál itt? Milyen lila szemű nő? (T) -Mi van? Mi ütött beléd?! Itt nincs senki és semmi! A gyerekem pedig megvan!-sápadt el Messala, semmit se értett. A dwoon tombolt Trixi idegesen kapkodta szemeit, és fegyverét markolászta. Dina meg csak nevetett, feje ide-oda himbálózott ahogy rázták őt. Hanas lódobogást hallott a cirkuszon át, de iránya még talány volt. De hogy egynél több ló az biztos. Mintha a dalnok is felkapta volna a fejét. Vajon ő is ezt hallotta? Vagy a lilaszemű valamit vette észre? Vagy valami egészen más miatt tette ezt? Dina nem felelt, és semmiféle láthatatlan lény nem adott jelet arról, hogy jelen lenne és el akarná ragadni Messala magzatát.
Trixi szavára ingerülten eldobja Diát és feléjük fordul:
-Ti nem láttátok azt a valamit? Akkor vagy mindenki megvakult vagy csak én hülyültem meg, vagy Dia képes bevonni az őrületébe!
-Az előbb...ott ült a lecsonkolt fa törzsén egy girhes nő, hosszú hajjal és körmökkel és lila szemekkel! Nem láttátok!? Egy kard volt nála. Nem tudom mi volt, de nem ember volt az biztos! A szabad elvonulásért cserébe Messala egy hajtincsét kérte; mikor mondtam, hogy nem adunk, Messala és a gyermekünk halálával fenyegetőzőtt....Hogy elveteti a gyereket, és fagyhalálba taszít!
//Megjöttem. Szerintem a karim tudja, mi a fizika, hallott a nehézkedés törvényeiről és a fénytanról, ha többről nem is. És persze azt is tudja, hogy tele van kivételekkel //
// Mire kaptam fel a fejem???//
Próbálja Dinát megnyugtatni és Castort finoman lefejteni róla. Dinához szól az ő nyelvén: - Mi a baj? Milyen lilaszemű? Én nem láttam semmit. (ekkor kapja fel a fejét)
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
- Hallgassatok el, lovakat hallok közeledni. Lehetnek vagy négyen is... Szól közbe Hanas. Mintha eddig nem lett volna sok a furcsa esemény, most lehet még váratlan vendégekbe botlanak. Tekintete mérgesnek látszik, s kicsit csüggedtnek is, meg fáradtnak. - Remélem ezeket legalább látni fogjuk.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Somuris is lódobogást hallott át a kiabáláson keresztül. -Nem, semmi ilyet nem láttunk és nem hallottunk! Azt a valamit úgy tűnik csak te meg Dina láttátok, de miképp, gőzöm sincs róla!(T) -Haj? Vigye ha az neki olyan jó móka, bár az előbb a lány megtépett, most már érthető, mért. A lovasok hangja már nyilvánvaló volt. Aki hátrafordul, s a szekérnyomon át visszanéz, láthatja, a dombtetőre valóban négy lovas ért fel, ébenfekete köpenyben, amit megtépett a szél. -Na jó, most jön a rossz mese, Trixi? Ez olyan tipikus:négy sötét lovas, naná hogy fekete hacukában, nehogy már más színben...A te hazád, mit jelent négy...? (M) -Annarú! Annarú! -sikított fel Dina a lovasokat látva, megszakítva a donna kérdését, felpattant és rohanni kezdett. Be az erdőbe, látszólag vaktában. Iszonyatos nagy rettegés volt az utolsó érzelem, amit látni lehetett arcán. A lilaszemű izétől nem félt. Sőt, értette a nyelvét. Ám ettől a négy lovastól úgy eliszkolt, mintha egy mitikus rege aquirja jelent volna meg. Az alakok megálltak a dombtetőn, mintha tanakodnának, lenéznek a hóra is... majd lovaikat a nyomra fordították, ami a csapathoz vezet... Messala révetegen bámult a sötétekre: -...a Kígyó megjelent, ura is vele van...
- Hoppá, csak nem a régóta áhított barátotokat és a főnökét látjuk? - néz a többiekre. *Ha Dina így parázik tőle, akkor kicsit én is...* - Futhatunk ugyan de jobb úgy nekünk? Dina talán az erős varázserőt érzi bennük. Attól még legyőzhetők. Castor, remélem maradt még a dühödből ezeknek. - Ne engedjük őket lendületbe jönni, ha rohamoznak, végünk. - nézi a tereptárgyakat, hogy lehetne helyezkedni
Nem tetszik neki ez a kétes kimenetelű harc, legszívesebben loholna a lány után, de gyanítja, a harcosok nem fognak vele tartani, ráadásul lovon hamar utól is érhetik őket, akkor meg inkább emelt fővel csapjunk össze. Kívülről akár bátornak is tűnhet, pedig csak józan megfontolás segít erőt venni lába remegésén.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
Trixiii!- kiáltja Casor, megfogja Messala karját és Trixi kezébe rakja.
-Vidd be kérlek Messalát a fák közé! MOST! -Kérlek tedd amit mondok, ez nem a te harcod! -Ha ezek azok, akiknek én gondlom őket, akkor Hanas, és Vincet szó nélkül rájuk fog rontani, ők nem fognak Messalára vigyázni! Csak rád bízhatom, menjetek már!!! Minél messzebb! Vidd el innen és te is menj!!! Menjetek már az istenit neki! Menj!!! Menj!!!-kiáltja a férfi és "Ranil! Ranil" csataordítással megrohamozza a középső lovast. ("A dwoonok először ütnek aztán nem kérdeznek semmit....)
A felföldi nő nem totojázott, megragadta Messala karját, aki az érintésre megrezzent hogy most mi ez a sietség, és Dina után húzta, idő után már futottak s lecsittegte a donna újabb születőben lévő kérdésözönét. Vincent Castorra pillantott, de kardja már kezében volt: -Mért is kéne azonnal lerohannom őket? Neki még a donna rebegése nem világosította meg elméjét, hogy milyen kígyóról van szó...azaz hogy lehet, ez a kijelentés az ő lovagjával azonos. A lovasok még 2-300 lábnyira voltak Castortól, így érdekes kirohanás tanúi lehettek de nem lassítottak! őrült ötlet mozgásban lévő lovak ellen csak úgy földön állva támadni, de ki ismeri józannak a dwoonokat ? Tereptárgyak? Fenyves áll a dalnok rendelkezésére, rakás sűrűn növő fáival, hóbuckáival azok alatt. No meg a lehetőség, hogy szalad a nők után Vagy ki a dwoon után A lovakba nyugtalanság költözött. A lovasok ék alakba alakultak át...így már nem a középső volt kiszemelhető a katonának, hanem az ék feje. Egyikük -jobb szélen- valamit elkezdett pörgetni a feje felett, parittyára hasonlított, de nem volt bugyor része kővel. Surrogó hang kezdett erősödni, minél tovább forgatta.
Félig hunyt szemmel a lovasok felé néz és fojtott szavakat mond a szélbe: hassogra prismah, prismah hasszimetrass, un ere duas. Ezután körülnéz és megpróbál kikerülni a surrogó hang hatósugarából.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
-MERT AZ EGYIKÜK A KÍGYÓ-LOVAGJA -kiáltja oda Vivnentnek.
-HANAASS! LŐDD KI A PARITTYÁST!
Mikor a dwoon már lendületbe jött már nem lassított továbbra is az ék fejét támadta; illetve az ékben legelsőnek rohamozó ló lábait! -Castor nem szívbajosokodott az "ártatlan" állat miatt, a bőrükre ment a játék, és csak egy esélye volt lovasok ellen: ha kiiktatja a lovat. Berobban a lovas mellé de nem a nyeregben űlő harcost támadaja, (elsodornák Castort), hanem lendületből lecsapja a ló lábszárát! Aztán kitér a felbukó hátas és lovasa elől.
//A többi cselekedetem azután írom, ha ez sikerül.//
*Miután végre nagy nehez felfogja, és döntést tdu hozni hogy mi legyen. Megpróbálja utolérni a Dwoont, közben kivont kardja mellé pajzsot is ránt, és így rohamozza meg a lovasokat. Tudja jól hogy Dwoon mire készül hiszen CAstorrol tudja hogy tapasztalt katona, és a feleségéért bármire képes, így ő is követve a példát, nem a lovassal hanem a loval foglalkozik pontosabbn azt támadja. A sűvítő hangról csak reméli hogy Hanas és a dalnok megoldják ezt a gondot.*
Társai készséges segítsége láttán úgy dönt nem akarja őket veszélybe sodorni azzal, hogy vár amíg ki tudja venni melyík is a kígyópáncélos Scevola. Felajzza íját és mivel egy ideig még lőtávolságon kívül lesznek, gyorsan leszúr két-három vesszőt a lába elé, hogy csak fel kelljen kapnia azokat. Mivel nem tudja mire is számítson a fura kötelet pörgető alaktól jobb szélen, őt veszi célba. Azt nem tudja melyík a kapitány, tán az aki középen halad, de a két rohamozó társa mozgásából úgy látszik azok középtájon fognak támadni, ezért végül úgy engedi útjára a vesszőt, ahogy eltervezte, akár két lövést is lead rá... Ha első lövésével lenne olyan szerencséje, hogy leteríti a fickót, akkor a bal szélen haladó következik, hogy ne zavarja társai támadását.
//Kezdeményezés: 41 Célzás: 132, második lövés: 128 sebzés: 8, második lövés: 6//
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.