Feketeleves [ETK]

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Hiába no... ez a hulla nem mozog. Vagy káprázott a dzsad férfi - lehet a tarkónvágás miatt, vagy... vagy passz...
Ilyesmi gondolat fogalmazódik meg bennem, majd sandítok Mustafára, hogy milyen állapotban van. Mivel a gödröt egyedül szépen betemeti, és viszonylag hamar arra a következtetésre jutok, hogy károsodást nem szenvedett nagyon. De akkor vajon miért és hogy mozdult meg a hulla?
Azért menet közben halkan mondom aggályaimat.*
- Mi van akkor, ha nem halt meg csak ájult volt? Egy kis víz... Bár azt hiszem késő a felvetésem...
*Malor kérdésére otthagyom a sírhantot, hozzálépek. Jelenleg nem érdekel a bandita temetése, más foglalkoztat jobban (még az sem érdekel, hogy nem magázom Malort, mint eddig).*
- Ha akarod veled tartok. Ha úgy gondolod... Igyekszek nem hátráltatni, és meggondolni kétszer mit csinálok.
*Mustafa szavaira ránézek, tudom, hogy van még egy elintézetlen ügyem, amit még be kell fejezni mielőtt útnak indulunk.*
- Ugye megbocsátol, de vele meg kell beszélnem valamit mielőtt elindulnánk. - *biccentek a cuccait szedegető dzsad férfi felé. A földről felveszem a köpenyt, mely Mustafáé és odalépek hozzá.*
- Ez az öné, azt hiszem. Köszönettel és bocsánatkéréssel tartozom Uram! Köszönettel amiért segített rajtam, nem hagyott meghalni. Bocsánatkéréssel pedig hitetlenkedésemért és azért, mert leütöttem hátulról.
Ha önnek nincs kifogása az ellen, hogy Önökkel tartok, nekem mégúgysem lehet szavam ez ellen.
És engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Dzsana Khadde.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Én komolyan mondtam amit mondtam akkor, és most is így gondolom. Csak azért mert pap vagyok nem jár számomra megkülönböztetett bánásmód. Véleményem szerint azt csak kiérdemelni lehet. Így megkérnélek a jövöben ezt a fajta bolondságot hagyjuk el rendben? Az hogy egy gladiátor sem fog veled szóba állni ha így térdre veted valaki elött az szinte biztos. Ráadásul semmi nem volt ami szavaimat alátámasztotta volna. Lehet kicsit nyersen fogalmaztam de ki mint vet úgy arat, megkaptam érte a magmét. Többet ez ne legyen téma, légyszíves. A nevem Abn al Mustafa dzser Zulfaim imn Al Mugaffé Signa Hamata el Dzsiah... maradjunk a Mustafánál .

//dzsadul//

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Automatikusan én is átváltok dzsad nyelvre.*
- Megértettem, de engem másképp neveltek - máramikor... Az, hogy nem áll velem szóba más gladiátor baromira nem érdekel. Az már a múltam. Lezárnám és elfelejteném ha tehetném...
Akkor megbeszéltük ... Mustafa.
Ettől függetlenül adósod vagyok eggyel.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Figyelj. Nagyot sóhajt.
-Nem vagy az adósom. Doldzsah gyógyított meg nem én, ha Ö nem akarja én akár fára is mászhatok közben nem történik semmi. Ez ilyen egyszerű, ezért mondom azt hogy attól hogy pap vagyok még nem vagyok senkinél több de több a dolgom. Többek között az is hogy a hozzád hasonlóknak segítsek és .... miért is nem akarsz te gladiátor lenni többet? Jut el agyamig a félmondat.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Ebben nem értek egyet, ha nem vagy Doldzsah sem gyógyít meg. Rám sem bagózott volna. Úgyhogy igen is tettél azért, hogy adósod legyek. És ez így jó akár tetszik akár nem.
Megtehetted volna azt is, hogy hagysz szenvedni. Nem?!?
...
Mert nem kifizetődő gladiátornak lenni. Nem adja már azt mint régen, nem villanyoz fel, és ...

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Úgy néz ki ezt az adós dolgot nem úszom meg.
Az viszont határozottan elkezdte érdekelni miért is akar pályát módosítani a nö.
-És? Folytasd nyugodtan, most egy darabig már úgyis az úton megyünk. Lépek ki az erdöböl az útra.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nem akarom fojtatni, és ez meg is látszik rajtam, vonásaimon.*
- Nem érdekes az életem, nincs róla mit beszélni, és főleg nem ennyit. Kérlek, hogy hanyagoljuk ezt a témát, jó? Elégedjél meg azzal, hogy nem vagyok rabszolga. Voltam, de már nem vagyok, legalább 20 forró nyár óta Doldzsah áldásából.
Beszélhetnénk egyébként úgy is, hogy Malor megértse. Egy kicsit bunkók vagyunk.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Azon hogy a nö ennyire elzárkózik nem tud napirendre térni. Azt meg végképp nem érti hogy miért kéne bármit is megosztania a loavggal. A javaslatot pár percig fontolgatja, majd jobb abékesség elven, hagyja a nö múltját.
<... végül is csak fél órája találkoztunk éthetö ...>
-Ahogy gondolod. De nem látom ennek okát. Te is önszántadból csatlakoztál hozzá haramia kergetésre, vagy valami adósságot törlesztesz éppen? Már elnézést Uram hogy nem önt kérdem.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Jobb így mindenkinek... - *ejtem még el ezt a félmondatot kissé morogva, majd tovább lépnék, hogy elvegyem a kantárszárat Malortól. Az újabb személyes kérdésre megtorpanok, és mielőtt szólnék bármit is számolok magamban.... Majd csak akkor válaszolok, ha a kantárszár a kezemben van.*
- Nem tartozom semmivel az Úrnak, nincs mit törlesztenem feléje.
... (kis szünet után)
Volt valami konkrét úticélod? Vagy csak úgy mentél neki a vakvilágnak?

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Felölem. Rántom meg a vállam.
-Nekem aztán mindegy.
-Hogy merre megyek? Na ez jó kérdés. Ha jól tudom valami vén bolond házához mert sok rémmesét hallottam a faluban róla, gondoltam megnézem. Hátha tudok vele valamit kezdeni, még ha nem is építek házakat. De sajnos csak nagy vonalakban vagyok tisztában a környékkel így most ha más nincs csapjuknk kicsit a haramiák füle tovébe. Poroszkálok a beszélgetés közben az úton és néha az elébem tévedö kavicsokat rugdalom. Teljessen réveteg képpel, nagyon mélyen legondolkozva lépkedek.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Mikor kinyitom a szemem,megijedve hirtelen körbe nézek,hogy ki az aki világít...!
Ám rögtön rá is jövök,hogy Én vagyok az... És pillanatra becsukom a szemem...*

< Hogy szakadna le az ég...!!!Ma tényleg minden balul üt ki!
Most mát biztosan meglát...!De ha meg becsukom a szemem,akkor meg semmit sem látok...
...A ffenébe! >

*Azzal újra kinyitom a szemem és most már szándékosan,teljesen körbe kémlelem a sátram környékét,tudva,hogy elárulom magam...
Közben Fahlan fokozódó nyugtalansága sem kerüli el figyelmemet és háttal nekidőlve nyugtatgatom...*

- Hhóóó...
Nyugalom.Én sem így akartam...
De így legalább te is látsz valamit...
És ha menekülőre kell fognunk,akkor talán nem törjük ki a nyakunkat...
Csak maradj már végre csendben,hogy esetleg halljak is valamit...

*Majd ismét körbenézek a sátorból kissé kihajolva...*

< Köszönöm szépen Arel...!
Mint a vadmacska mi...?Inkább mint két viharlámpa...!
És ha pislogok,akkor meg még villogok is össze-vissza... Őrület!
...De legalább látok valamit... >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Malor csak bólint, hogy beszéljétek csak meg, amit akartok. Innentől kezdve nem mutatja jelét, hogy érdekelné a beszédtéma. Az látszik az arckifejezéséből, hogy mennyire lesújtó a véleménye a neveletlenségeteket hallva, de nem szól semmit csak vezeti a sort, majd az útra térve kissé előrébb is rúgtat lovával. Így már a közös nyelven elhangzottakat sem érti. Az út egyébként eseménytelenül telik. Nem erőltetett a tempó sem. A meleg meglehetősen fülledt időt eredményez, de ez nem az a száraz forróság, amihez a sivatag népe szokhatott, hanem a párás, feszültséggel teli levegő. Menet közben úgy a délután közepében járhattok, mikor a lovag különösebb kérdés vagy magyarázat nélkül befordul az erdőbe. Az út melletti bozót itt meglehetősen ritkának ígérkezik és néhány lépésnyivel a zöld „lepel” mögött feltárul egy meglehetősen gazos, de széles és egykor valószínűleg sokat használt ösvény. Még itt ott szegélyköveket is fel lehet fedezni a gyökerek és növényzet közül kikandikálva.*

/Súrion/

*Lovad nyugtatásodra és közelségedet érezve kissé megnyugszik. Még így is csak az esőcseppek hangját hallod és körültekintve a sátor körül abban a jó tíz láb széles körben nem mozdul semmi. Vagy mégis… Ahogy jobban figyelsz az izé eredeti feltűnési irányába valami sötétebb szürkés-fekete ovális átmetszetű árny rajzolódik ki az éjszakában. Még nem ért a fénykörödbe, de már csupán egy-két lépés választhatja el tőle. Mintha óvatosan cserkészné be leendő áldozatát. Nagyon lassan araszol egyre közelebb, nem sieti el, de célirányosan közeledik a sziklasátor felé.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Vén bolond háza...
Arról már én is hallottam egy-két dolgot. Például, hogy már sokan elindultak oda, de még senki nem tért vissza. Meg, hogy tömérdek kincs lehet ott felhalmozva... bahhh...
*Egy lefitymáló ábrázat jelenik meg arcomon, még legyintek is hozzá egyet kezemmel.
Malor eltávolodott alakját nézem meredten és elgondolkozva.*
<Szép... besértődött, amit nem is csodálok. Azt hiszem rendesen le lett oltva ez a pislákoló valami... Mi is?... Göcsört, szerintem csak képzelődtem tegnap.>
*A többórás gyaloglás viszont egyre jobban nem tetszik. Így a beszélgetési akarásom is egyre jobban elapad, míg végül már csak magamra figyelve baktatok az úton Malor után, Mustafa mellett (ha idő közben meg nem unja szótlanságom és másfelé nem megy).
Pihenés híján a seb jobban érezteti magát, húzódik és szúrva-fáj. Akaratlanul is egy hajszálnyival lassabb tempót veszek fel. Igyekszem minél kevesebbet megállni pihenni-inni, hogy ne hátráltassam a menetet.
Délután viszont még az idő sem kedvez nekem. A párás melegben gyöngyözni kezd homlokom, s a levegőt érezhetően nehezebben veszem. A párás meleg a gyaloglással, a sebbel a mellkasomon, a kimaradt ebéddel együtt lassan kiveszi erőmet.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Csendben követem a párost, utolsóként a sorban. Gondolataim a sír körül forognak. Pontosabban a halott vagy nem annyira halott körül. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy még látjuk a szerencsétlent. A nagy elmélkedésben majdnem sikerül tovább mennem a kis erdei csapás helyett az úton. Pár lépés után tűnik fel, és hirtelen megállok.
< Hoppácska. Hova lettek?>
Körül nézek és a többiek után sietek.
< Na ezt majdnem megint összehoztam. Jóhogy nem egy márid üstjébe sétálok bele egyböl. >
Kicsit jobban figyelve az elöttem haladókat, még mindig a gondolataim kötnek le.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Mikor körbenézve meglátom a sötét foltot előttem,megijedve,reflex szerűen villám gyorsan befordulok a sátram takarásába,háttal neki.
Szívem vadúl kalapál és az ijedség,mint valami villám csapás,fut végig a testemen.
Ekkor rám tör a felismerés,hogy ahogy bámulok magam elé teljesen megvilágítom a sátor belsejét.Gyorsan lehunyom a szemem és egy nagy levegőt veszek,majd hirtelen ki is engedem.*

< Remélem csak képzelődtem...!? >

*És ezzel hirtelen kifordulok az imént látot valami felé,lábaimat kis terpeszben szét vetve,és kardjaimat neki szegezem.*

- Áááááh...!
Megáállnii!

*Kiálltok rá és "ugrásra" készen,feszűlten figyelek,nem törődve az arcomba verő esővel,ami gyorsan bőrig is áztat... *