Vigyorit Ezio otthon találja, fejét vakarva s a kecske kötelét nézve. Kecske sehol. -Kölyök! Na végre! reggel itt volt még ez a dög? Mert most sehol nem találom. Lerágott kötéldarab árulkodik arról, a kecske önállósította magát.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Az üzenet írott formában érkezett. Egy idézés forma, hogy mikor és hol, ki előtt jelenjen meg, ahol felolvassék tegnap tett valomását, változtathat rajta ha óhajt és persze sembesítésre is sor fog kerülni.
A reggelit hamar felszolgálják, főtt tojás, cipó, s disznósajt-szelet Közben egy szokatlan külsejű nő érkezett, akit látva még a reggelit felszolgáló nő is megállt egy percre. Csontos alkatúnak tűnt, fején kalappal, s hosszú bőrből készült kabátot viselt, nagy gallérral, ami a vállára is ráborult. ujját kalapjához emlete, többszörösen varrt, foltozott zsákját letette lába mellé ahogy leült és akcentusos shadoni nyelven reggelit kért. Bőre picit barna volt, lehet, északi, valami flúgos külhoni Nadrágot viselt, lábszárán több fém csattal zárulót. -Micsoda népek járnak erre manapság!-ingatta fejét a szolgálólány. Ayala tűnt fel, ásított éppen, világoskék szoknyát, blúzt viselt, nem volt kihívó. Meglátva Leót elmosolyodott. -Jó reggelt! Jól aludtál?-lépett hozzá és arcon puszilta. A kalapos nő rágyújtott s egy kört pöfékelt ki ajkain. Most látni lehetett, fémdarab volt alsó ajkába fúrva. Bizarr ékszer!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
A reggelit megköszöni, még egy mosolyt is megereszt a lány felé de látszik rajta hogy fáradt. Mikor az újabb külhoni is belép, mondhatni leesik az álla. Megrázza a fejét mintha csak egy ábrándot kergetne el a szeme elöl, majd nekilát a reggelinek. A léptek hangjára felpillant és örül hogy Ayala végre megtalálta a hétköznapi ruháit is. -Jó reggelt! Eltelt az éjj, de aludtam már jobban. Tetszik ez a ruha rajtad, miért nem ilyenben szaladgálsz mindennap?Néz rá ártalanul, azért apró vigyor bújkál a szája szélében. -Kérsz reggelit? -A többiek jól vannak? Spazzmatikát is elengedték? -Láttál már ilyen fura szerzetet? Bökök villámmal a jövevény felé. -Szerintem .... inkább nem mondok rá semmit sok jót úgyse tudnék.Megcsóválja újra a fejét és ha kér akkor rendel reggelit a lánynak, majd folytatja az evést. A jövevénnyel már nem törödik, inkább Ayalát fürkészi a kaja felett.
-Ó, mikor milyen kedvem van, a tegnapi események után nincs kedvem, divatolni. Egyvégtében tudnék két napot is aludni, de nem hagyom el magam. Éhes vagyok-s leül Leó mellé, nem variál, eszi ő ugyan azt amit a férfi. Bár a disznósajtra nagy szemeket mereszt. -Ez mi?! Mikor a többiek is szóba kerül, számolni kezd: -Lalish olyan fáradt volt, hogy ott aludt az ispotályban. Szeretném meglátogatni őt is meg Imoent is. Spazzmatika igen itt van, alszik, mert azt mondja, valami mendraiosz is akar vele beszélni. Mi az a mendraiosz? Spazzi nyugtalan lett miatta, fél hogy máglyán végzi pedig van papírja arról, mi a végzettsége s arról is hogy ő nemes. De azért be van ijedve. A kalaposnak is kihozták a reggelit, de ő mellé még feketelevest is kért, az aromás illatra Ayala szaglászni kezdett. -Mmm, ez az illat tetszik. Mit ihat? Hogy láttam-e ilyen nőt?-elmosolyodik-még cifrábbat is. Van aki egészen rövid hajjal él és véges végig fekete bőr ruha feszül a testén. Konkrétan Imoen nővéréről beszélek. Az a lány valami ritka furán nézett ki de jó volt a humorérzéke. A reggeli finom volt és a kávéillat szinte vonzotta a jelenlevőket, hogy maguk is rendeljenek, hátha az felkelti őket. Ayala legalább is nagyon szimatolt. Firdaus érkezett, színes, duzzadt orral. -Jó reggelt! Hogy vagy, Leó? Minden rendben?-tette le magát az asztalhoz. A nő őzbőr nadrágot viselt és bő vajszín inget. -Hallom, ügyesen helyt álltál a sikátorban. Csak azt sajnálom hogy a negyedik féreg nem mutatta meg magát és szabadlábon van.
(végig közös nyelven folyik a társalgás,. mind Ayala, mind Firdaus részéről)
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Ja, itt volt hát, hol lett volna? Nem szokott elmászkálni? Az is lehet a farkasok voltak, hallom hogy elég csíntalanok mostanában. No, eszek pár falatot, aztán szétnézek az erdőben. Ha megtalálom a kecskét, vagy ami maradt belőle, akkor többet tudok mondani. Van egy fáklyád?
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
(Leó) -Nos ez .... inkább kóstold meg. Az íze sokkal jobb mint a kinézete. Rakok elé a disznósajtból és biztatom, hisz nincs benne semmi különös. A máglya-halál eshetöségére beborul a reggeli jókedvem, még az álom is elillan a szememböl. -Nem akarlak megijeszteni, de azzal hogy elpusztította azt a mágikust, a saját alibijét dobta el. Így a hatóság csak annyit fog látni, hogy egy nö egy ismeretlen, valószínüleg gorviki egyént több tanú szeme láttára, szénné égetett. A papríjaival sajnos nem sokra megy. A belépését csak úgy engedték, gondolom én, hogy nem nyúl tiltott hatalmakhoz míg az országban van. Az meg hogy nemes inkább csak ront a helyzetén. Lehetöséget ad a Szent Szék számára a példa értékű ítélethozatalra. A mendraiosz.... olyan papi és világi hatalom kinek a dolga a tiltott tanokat használó személyek felkutatása és likvidálása, hívjuk Öket boszorkányvadászoknak is. Nagyjából ekkor toppan be Firdaus. Az asztalnál nem tombol a jókedv bár ezt talán nem csak Leó hangulata okozza. -Ugyan már. Azért az egy vágásért nem kellettem volna én oda. Csak rohangáltam egész este mint aki azt se tudja merre van arccal. Nem kell ezt eltúlozni. Tehát nincs meg a negyedik, na ennek nem örülök. Ráadásul ha jól sejtem nem is tudunk semmit róla? Akár ez a ... nö-mondja egy fintor után- is lehetne az mi fel sem ismernénk?
-Csak nem kiugrott pap vagy hogy így tudod?-sápadt el Ayala s a kávét úgy lehajtotta ijedtében hogy később sziszegett mert megégette a nyelvét. -Ki kiugrott pap?-kérdezte Firdaus, majd említésképpen, hogy ki lehet a negyedik, a kalaposra nézett. Az meg rá. -Mi lehetnék én ha nagyon akarnék?-kapcsolódott bele a beszélgetésbe a kalapos rekedtes alt hangja. -Ha valami nem tetszik kisfiam, a szemem közé mondd-figyelte a kalapos Leót. -Hé, nyugi kisanyám, nem kell itt kavarni a szart. Szeretnénk a reggelit békésen eltölteni.(F) -Azt nagyon remélem, vagy pár pofont áron alul kimérhetek-dőlt hátra székében a kalapos és elkezdte a kávéját kortyolni. Ayala oda se figyelt a vitára, összefűzte ujjait, magába zárkózva nézett maga elé. őt talán még jobban földhöz vágták azok a kilátások, amiket Leó felfestett. -Nem álarcban járkált. Ha valamelyik őrség igazoltatta, sose titkolta miféle. Bár az igaz, felhívták rá a figyelmét, ne alkalmazza azt amit tud a békesség kedvéért. De önvédelem volt!-jajdult fel, eleredt a könnye majd felállt és feléfutott az emeletre. -Most mivel ríkattad meg?-döbbent le Firdaus. A kalapos megvetően elhúzta a száját de nem kommentálta.
(minden közös nyelven zajlik)
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Ó hogy az a...Spazzmatikáról beszélgettünk. Azt hiszem nem tett jót neki az öszinteség. Riadtan nézek Ayala után, azt se tudom hogy akkor most mi van és ez látszik is rajtam. -Most akkor utánna kéne mennem? Miért kell sírni? Nem mondtam semmi valótlan, bárki ezt mondta volna a helyemben- Emelkedek fel félig a székröl, közben némi tanácsot várok a szép duda orrú Firdaustól. Gyártom magamnak az önigazolásokat, de érzem hogy ezt talán lehetett volna finomabban is. Elhatározom magam és utánna megyek, megkeresem. A kalapos némberrel nem foglalkozom.
-Ayala érzékeny, ha karakán mód kivágtad elé az ábrát, jobb ha körbebocsánatozod-túrkált az oldalán lévő szütyőben dohányért Firdaus. Ayala sírása a nők szobájából jött. Odabenn halk vigaztalaó hangban Malvát ismerhette fel Leó. Az ajtó zárva, ha bemegy, felnéz rá a papnő. Az áfgy szélén ülnek, a szőke lány Malva vállára borulva sír. -Mit mondtál neki? csak azt ismételgeti, hogy "Leó szerint..." Ugye nem dobtad?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
< nem értem én a nöket... ez az igazság ez így megy errefelé... megvizsgálnak mindent, és csak a tényeknek hisznek ...> Felmegyek és a lányok szobája elött megállok egy pillanatra, mély levegöt veszek, utánna bekopogok és belépek. Becsukom magam után az ajtót. -Nem dehogy...Legyintek Malva kérdésére. Odaülök Ayala mögé és megsimogatom a hátát, megfogom a vállát, szolidan húzom el a papnötöl. -Aya légyszíves figyelj rám egy kicsit. Tudom, hogy amit mondtam rém rosszul festi le a dolgokat, és nagyon sajnálom. Egyébként nem vagyok pap, de mivel slan vagyok nem árt tudnom néhány dolgot arról, hogy is járhatok ha nem vigyázok. De ez most nem fontos. Firdaus is akkor érkezett, meg a némber is bele okvetetlenkedett a beszélgetésbe, így nem bírtam befejezni. Spazzmatika oldalán lehet felhozni mindenkit! Téged Malvát, engem azokat akik látták a mágikust. Ök mind tanúk, és itt a felföld szélén negyon nem szertjük a gorviki varázslókat. A legfontosabb hogy a Macska él. Belöle a papok ki fognak szedni mindent, és ha tényleg olyan régóta együtt volt ezzel a .... akkor Ö maga fogja igazolni azt, hogy Spazzmatika ártatlan. Azzal amiket kiszednek belöle, egyértelművé válhat hogy benneteket üldöztek idáig. Itt azért nem vetnek máglyára minden nap egy külhonit. Spazzmatikának jó ajánló levelei vannak nem? Akkor ne aggódj. A boszorkányvadász csak a szem és a kéz de mindent a papság, az agy irányít. Közben az arcát kezét simogatom, letörlöm a könnyeit. Ha esetleg zavarná az érintésem hagyom és csak szavaimmal próbálom megnyugtatni. Kedves hangon magyarázok neki, ha valamit nem ért türelmessen újra elmondom. -Engem behívtak ma ebéd utánra a vallomásom ismertetésére és a szembesítésre, gondolom ti sem maradtok ki a sorból. Ott lessz lehetöségünk arra hogy védelmünkbe vegyük Spazzmatikát. Viszont arra megkérnélek benneteket hogy ne ferdítsetek semmiben mert szerintem a papok mindent megfognak tenni azért, hogy a legkisebb hazugságot is kiszürjék. Lódítással többet ártanánk magunknak és neki is.
-De neked rögtön falra kell festeni az ördögöt, a legerősebb következményekkel zúdítottál el! nem volt jó érzés!-szipogta Ayala. Hagyta hogy a férfi letörölje a könnyeit, nem volt elhúzódó. Malva arébb ült és figyelte őket. -Leó, mi a szokás? Egyenként hallgatnak ki minket vagy egymás szeme és füle láttára, hallattára?Mi is akkorra kaptuk hogy jelenjünk meg, amit te mondasz. Spazzmatikát kivéve, őneki már délre ott kell lennie a papok előtt. Ki sem dugta az orrát még a szobából, a reggelit is felkérte. (Malva)
(közös mind)
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Remélem jobban vagy?Aggódva nézem Ayalát. < én ezt nem akartam, én csak elmondtam amit tudok hátha segíthet > -Nem akartalak megijeszteni, csak próbáltam azzal segíteni hogy elmondom amit tudok. Malva kérdésén rágódok egy picit. Nem akarok ismét az elözö hibámba esni. Megfontolom hogy mit is mondjak. -Én eddig egyszer vettem részt tárgyaláson évekkel ezelött. Az egy jószáglopási ügy volt egy kis faluban innen messze. A templom vezetö papja hozott ítéletet. Oda bárki bemehetett és a felek egymásnak szemtöl szembe kellett, hogy elmondják a vádakat. Ez szerintem más lessz, hisz itt mágiát használtak, ráadásul nem papi személyek. Mondjuk az idézésben az áll, hogy lessz szemebsítés is, de nem tudom hogy mind ott lehetünk-e, vagy egyesével hívnak be minket. Ördögöt falra festeni meg nem akarok, újra. -Nincs kedvetek esetleg mégis reggelizni?Nézek a lányokra. -Firdaust is úgy otthagytuk, azt se tudta mi van, hirtelen. -Utánna ha van kedved elmehetük megnézni egy templomot. Ajánlom fel Ayának hátha jobb kedvre derül ettöl.
Malvának egyelőre nem volt több kérdése, Ayala sem volt már olyan riadt így semmi akadálya nem volt annak hogy a félbeszakadt reggelit elfogyasszák. Leérve meglepő jelenet várta őket: a kalapos nő és Firdaus együtt ivott és az illőnl harsányabban beszélgetett. idegen nyelven Leó számára. Nocsak, van még egy olyan nyelv amitnem értene de a nők igen? Ayala Malvéra nézett de a papnő vállat rántott: -Nem, nem tudok asziszul, fogalmam sincs mit hadoválnak. De egész jól összebarátkoztak. -Nem így váltunk el, elég tüzes volt a hangulat mielőtt felfutottam a szobába. Igaz. Most meg élénken társalognak néha egymás szavába vágva s nem úgy néznek ki mint akik veszekednek és ferekedés lesz belőle. A székek zajára, ahogy Leóék leültek, Firdausnak eszébe juthatott, hogy vannak ott mások is: -Nem fogjátok elhinni!-fordult a nők és Leó felé. -Ez a bige ismeri az öregem! (F) -Kicsi a világ-sóhajtott Malva. -Kicsi bizony! Faggatom hogy meséljen kicsit az otthoniakról, bár jön könnyen magától. Kiderült, hogy ő is járt azzal a kurafi Tomarral! -Szóra sem érdemes az a csávó, egy puhapöcsű khm...-legyintett a kalapos. Ayala a káromkodásra elpirult. -Jó, akkor reggeli után templom és aztán az ispotály. Rendben?-nézett Leóra hogy ne kelljen odafigyelnie a többiekre. -Ti is jókor találtok egymásra!(M) -Ott volt tegnap a kavarodáskor, és épp arról beszéltünk, hpogy lehet, tudja ki a negyedik tag és hogy hol van. Ez a hír már másoknak is érdekes volt. -Hogy hívnak?(F) A kalapos félmosoly közben felelt: -Kóbor Ronja. -No Ronja, tanúskodnál is ha úgy kéne?(F) -Bizonyos összegért cserébe mint a huzat. tegnap valahogy el voltam ázva de nem annyira hogy ne nyöghetnék semmit valahogy nem engem pécéztek ki az őr urak hogy bevigyenek kihallgatni -nevetett rekedten. Ayala kényelmetlenül érezte magát. -Firdausnak néha megdöbbentő barátai ismerősei bukkannak elő. Én már rég elvesztettem a fonalat. -A segítség elkél, a máglyahalál kerülgeti drága barátnőnket.(F) Ayala meszívta ajkát, de nem tört össze. -Máglyahalál? Az szar ügy. Az unokatestvérem idevalósi. A hugát bevádolták, egy hónap alatt eljutott a szerencsétlen a börtönön, kínvallatáson át a tűzre. Azóta a rokonom hite tejesen megrendült. Szerinte nem volt banya a lány csak nagyon szép és a helyi pap akart rámászni. Vacak egy ügy!-ingatta fejét Ronja. Pap, aki kéjsóvárságból boszorkánysággal vádolna egy nőt s aztán arról nem derül ki hogy ártatlan s tűz által hal? Hm,ha ez esetleg igaz, amire kicsi az esély, ez bármelyik rokon hitét megrendítheti a Hétarcúban.
(közös nyelven mind)
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Mikor elindulunk lefelé beugrok a szobámba a kardjaimért és felcsatolom öket. Ilyen szférájú beszélgetés után jobban érzem magam így. A földszintre érve én is furcsállom a baráti légkört, hisz az elöbb még éppen némi áron aluli kiszolgálás volt kilátásba helyezve. -Azt hiszem azokat az indulatokat is én gerjesztettem.Vágok bűnbánó pofát. < érdekes mennyi nyelven beszélnek az emberek a világon> Ayalát az asztalhoz kísérem és leültetem, majd mellé ülök és folytatom amit kénytelen voltam megszakítani az elöbb, a nagy szám miatt. Nem tudom Ayának mennyire ízlik a sajt, de én jól belakok belöle a beszélgetés végére. Mikor a máglyahalál és a korrupt papság kérdése felmerül, már szinte semmi sincs a tányéromon, és ez nem is baj, ugyanis még egy falat már nem menne le a torkomon. Gyanakodva nézek az új barátság születése láttán. Ahogy halad a téma egyre elöre, a lány máglyahaláláig úgy leszek egyre komorabb. Ezt a lányok betudhatják annak is, hogy a hitemet és életemet kérdöjelezik meg az északi szavai, pedig.... < a bátyám is így járt, ezért voltam kénytelen elhagyni othhonom, és rám is ez a sors vár ha nem vigyázok, valahogy nem tiszta ez nekem, hogy égethették meg a bátyám és az a kislányt is, hisz mindketten ártatlanok voltak a családjuk szerint. Az nem lehet hogy a papság ilyen mértékű romlottságát Domvik eltűrje. A nemesek az más kérdés, de a papok Domvik felszentelt szolgái! Oh Domvik segíts, hogy tisztán lássak!> Várok csendben és szomorúan üldögélve, hogy Aya is befejezze a reggelit. -Akkor ha gondolod indulhatnánk, még vissza kell érnünk a vizsgálat elött. Persze csak ha még mindig komolyan gondolod, és meg akarod nézni Domvik házát. Fordulok hozzá. Majd felállok az asztaltól és úgy folytatom. Közben ha jön Aya neki is segítek udvariassan. -A pénzért vett tanuskodást Én nem tartom sokra, de kérdezzétek meg Spazzt. Ha akarja Ö bejelentheti az új tanút, hisz korábban megy mint mi. Elindulok Ayalával vagy nélküle, és megkeresem a városban a legnagyobb templomot.
-Farkasok? Azért a szagukat vagy a hangjukat hallottam volna. Mikor elmentél, itt voltak még? És hova készülsz? Csak nem ki az erdőbe? Nem is ismered még mi merre. Ne menjek veled? Oh, a reggeli már itt van, cipó, sajt meg tej. Fáklya? Van három de mindet nem adom. Na, mi legyen? Odabenn reggeli alatt ha Ezio szeretné, meg lehet beszélni hogy Vigyori vele menjen. Morzsaseprés közben megkapja a fáklyáját Ezio, s a hapsi ételt meg egyebet kezd el csomagolni: szalonnát, kenyérvéget, italt, takarót. Ha Ezio készen áll, ő bizony nem rest nekivágni az útnak. -A pónid szerintemne hagyd itt őrizetlenül ha farkasvadászatra viszel. Add le a faluba Rezihez. Rezi jó cimbora, lehet réz nélkül is beveszi. Kicsit hibádzik neki egy kereke, de jó ember. A pónit valóban szívesen fogadta a magas, viszonylag erős testalkatú, piros arcú, meglehetősen szőke férfi, aki sokat mosolygott, amolyan gyengeelméjű mód, de nem volt tehetetlen: ahogy átvette a pónit, mérhetetlen állatszeretete tapintható volt. -Rezi ellátja magát, földet művel, állatokat tart, de azon túl nem terjed a tudománya. A nőkhöz nem ért, amíg élt az anyja, vele élt. Rezi békés ember, nem árt senkinek. Láthattad, a portáját sem veri fel a gaz. Ezután vigyori másról kezdett mesélni: -A hegy, aminek az oldalába építették a várat, az a Kakasdomb. nem domb, de a neve az. Ez meg itt jobbkézre a Szelesvár. Khar úr szerint régen földvár állt rajta de mára semmi se maradt belőle. No, kakasdomb és szelesvár között van még egy vonulat, ami aztán szanaszét ágazik lábaival, völgyeivel, az pedig a Kaparós. Meg ne kérdezd mért Kaparós, nem vagyok helyi medve. Ha majd elmegyünk inni, az öregék elmesélhetik. No, pont a Kaparós előszobűjűban azon a kis tisztáson lakunk mi. mehetünk a Kakasdomb tövében, amerre a favágók, faszénégetők járnak, meg amerre az a dinka tehén szokott feltűnni, meg mehetünk a Szelesvár tövébe, ami egy ideig a legelőkre visz ki majd a Kaparós vadonjába. Hogy óhajtod?-rúgott arrébb egy követ.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!