Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután
Résztvevők: Mustafa (Herold Bardelot)
_____________________________________________________________

//Most nem várom be a többieket, hogy tudj még reagolni valamit a „kétsoros” mellé. //

-Tényleg elbeszélünk egymás mellett Uram. Arra szerettem volna rámutatni, hogy akár felül valamelyikünk lovára, akár nem gyalogos tempónál gyorsabban lóval sem fogunk haladni, mert nem kockáztatok sem húzódást, sem törést. Lovat és embert egyaránt érdemes kímélni, hogy ne kerüljünk hátrányba ellenfeleinkkel szemben. Tehát, mint mondottam, nekem nincs kifogásom sem az ellen, ha Dzsana kisasszony mögé ül, sem az ellen, ha mögöttem foglal helyet, de nem hátráltatja a haladást az sem, ha inkább gyalogolni kíván. Az éjszakai tábort mindenképpen időben elérjük.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A lovag szavait hallva, nem tudom miért de nem önt el a keserűség. valahogy nem kívánkoztam én arra a lóra.
-Ebben az esetben Dzsana kisasszony köszönöm a nemes felajánlást de tekintettel az Ön állapotára és arra hogy nem kell rohannunk inkább nem okoznék kényelmetlenséget se másnak se magamnak.
-Lehet hogy nem is árt nekem egy kis séta.
< vajh miért pont az öreg házánál vertek tanyát a nyavajások? Hehe viszont a kis nyikhaj így könnyen beleszaladhat valami élesbe ami nem cipóhoz készült , na majd meglátjuk mit találunk >

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Ahogy gondoljátok. - *monodm egykedvűen, de láthatóan lehangoltan, majd felmászok a nyeregbe. Ha jön Mustafa jön, ha nem nem - nekem oly mindegy .... mostmár.
Elindítom a lovam Malor után. Bolám kézközelbe rakom, nem bízva semmit a véletlenre - ha szükséges szinte azonnal tudjam dobni.
Az utat figyelem, még ha kicsit nehezemre is esik összpontosítani mindenre. De nem szeretnék semmilyen meglepetést - ami még így sem biztos, hogy nem lesz...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap este
Résztvevők: Dzsana (Yvett de Crei), Mustafa (Herold Bardelot)
_____________________________________________________________

*A délutáni utazás eseménytelenül és igencsak csöndben telik. Az egyre sűrűsödő sötét fellegek semmi jóval nem kecsegtetnek. Estére a megszokotthoz képest hamarabb sötétedik a készülő viharnak köszönhetően. Így nem a csillagok fényénél, hanem a fel fel villanó villámfényben pillantjátok meg a táborhelyet. Egy nagyobb tisztást alakítottak ki az ösvény jobb oldalán, melyen helyet kapott egy vastag fa oszlopokon nyugvó tetejű félkarám szerűség. A „menedék” téglalap alapterületű és a két rövidebbik, illetve az egyik hosszabbik oldalán húzódnak körbe a három sorban felszegelt széles deszkák. Nagyságra akkora, hogy öt ló kényelmesen elférjen benne, még az abraknak is ki van alakítva egy kis vájúszerűség a legfelső deszkasor belső oldalára erősítve. Itt állítja meg a kis menetet Malor és szál le lováról, majd bevezetve hátasát elkezdi leszerszámozni a jórészt emelkedőnek felfelé megtett út után.*

-Ez lenne a táborhelyünk. A lovak egymás mellett meglesznek a karám egyik oldalában, mi meg a másik részen felállíthatjuk a sátrakat és még kicsit kijjebb tüzet is rakhatunk. Azt javaslom, hogy az éjszakát azért ne töltsük el teljesen védtelenül. Az őrséget én vállalom. Ha esetleg Önök is szeretnének virrasztani, akkor felosztjuk az éjszakát.

*Miközben ezeket közli a tisztás széli bokrok alól néhány faágat szed elő a tábortűz megalapozásához, de az egyre hangosabb dörgésekkel ekkorra meg is érkezik az „égi áldás”. Az eső hirtelen szakad le rettenetes intenzitással. Aki kint áll még ekkor szinte pillanatok alatt bőrig ázik. Ezt a lovag egy bosszús horkantással fogadja, de a fémlapok valamelyest védik a teljes átázástól, míg visszasiet a fedél alá.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Mivel nekem nem kell a jószágokal foglalkoznom, így amíg ök a lovaikat szerszámozzák le én felállítom a sátram a másik sarokban. Sajnos csak egyszemélyes.//a kis sátor annyi ugye?//
Látva hogy a lovag elkezd fát gyűjteni én kirakok ( nem a menedék elé!) némi elemózsiát hogy meg tudjunk vacsorálni ha már Ö a tűzzel bíbelödik. Leterítek egy nagy kendöt és arra pakolom az ételt.
-No akkor ehetünk is. Ekkor kezd el szakadni az esö.
-Óó hogy a menykö csapna ebbe is nem bírt várni vagy fél órát! Mérgelödök majd legyintek és megvárom hogy odagyűljenek enni.(Határozottan rosszul fog esni ha valaki nem ül oda és : Talán valami gond van ezzel itt? mutatok a kajámra. szöveggel jutalmazom, és "felhúzom" az orrom.)
-Akkor egészségünkre. Az örséget én is vállalom, a hölgy viszont inkább pihenjen, holnap nagyobb szükség lessz az erejére. Mielött kikérné magának, ez nem udvariaskodás hanem józan belátás kérdése.Szólok és mindig affelé nézek aki érintett a mondanivalómban.
Leöblítem a vacsorám és a sátramba mászok.
-Akkor éjközép környékén várom az ébresztést!
Mondom még aztán leengedem a sátorlapot és lefekszem. A helyzetre való tekintettel a thadzsim a "párnám alá rakom"(a kezem ügyében van). Sajnos a mai élmények, és elsösorban a halott miatt nem alszom túl jól többször is felriadok.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Az út során nemigen szólalok meg. Elkönyvelem magamban, hogy ismét szépet alakítottam - már nem is csodálkozom azon, hogy így sült el az ismerkedés és a folytatás.*
<Mi lessz még itt ...>
*A táborhelyet felmérem még a lóról, majd leszálok róla és bevezetem a "szín" alá. A cuccomat lepakolom róla, majd a lószerszámokat is elkezdem leszedni a hátasról.
Így amikor megkérkezik hirtelenjében az égi áldás én fedett helyen vagyok. Amikor Malor beér a fedett hely alá hozzálépek (ha már végeztem a leszerszámozással, ha nem csak utána ha még aktuális a kérdés értelme).*
- Kell segíteni lecsatolni róllad a páncélt? A sátorállításhoz nem értek - fogadó, szabad ég, bokor, a karavánokban meg én mentesültem az ilyen tevékenység alól.
Az őrésggel kapcsolatban igazad van, de nektek is kell a picit hosszabb pihenő - úgyhogy nem fogok belehalni, ha valamivel kevesebbet alszom. Nem vagyok halálos beteg. Gyógyulni meg nem fog hamarabb akkor sem. Pihenek, nem fogok ugrálni. Ha más nem kora hajnalban felkölthető vagyok, de nem ragaszkodom hozzá - de az álláspontomat akkor is tartom - számotokra is kell a pihenés.
*A kiterített kendő mellé telepedem (ha kellett Malornak segíteni, akkor az után, ha nem a csöppnyi monológ után), majd vacsorázom a Mustafa által kiterített étekből.*
- Köszönjük, hogy megosztod velünk az élelmed.
*Nem áll szándékomban még egyenlőre lefeküdni (akár áll a sátor, akár nem). Ülve gubbasztok és figyelem a vihart (ami odabent van.... - csak ez kívülről nem látszik...).*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap este
Résztvevők: Dzsana (Yvett de Crei), Mustafa (Herold Bardelot)
_____________________________________________________________

*A lovag beérve leteszi a fát és elkezdi levenni a merev fémlemezeket.*

-Köszönöm nem szükséges. Leveszem magam egyél addig is. A sátradat majd én felállítom. Az őrséget úgyis én kezdem. Éjközépkor felébresztem Mustafát és majd utána meglátja, hogy szükséges-e Téged is felkelteni.

*Befejezve a lecuccolást a lovag is a kendő mellé telepszik és megköszönve a megvendégelést nekilát ő is. A vacsora végeztével felállítja a két szintén egyszemélyes sátrat, majd a posztó és láncvértet, mely a lemezek alápárnázására szolgál visszaölti magára. Rövid imát mond féltérdre ereszkedve Kradhoz az utazók Védistenéhez. Elhelyezkedik a kis tűz mellett, hogy viszonylag kényelmesen nekidőlhessen a deszkáknak, de azért védve legyen a természet viszontagságaitól. Kardjára támaszkodva most ismét a régmúlt idők faliszőnyegeken megörökített lovagjaira emlékeztet. Az éjszaka eseménytelenül telik. A heves kezdet után lassan megszelidül a vihar, de az eső belesimulva apró, mindent átáztató permetként egész éjszaka hullik. Éjközépkor, mikor a Kék-hold lenyugszik és felváltja a Vörös óvatosan felrázza Mustafát, majd néhány halk szó után aludni tér utitársatok is.*

-Uram. Itt az éjközép. Eddig csendes volt az este, remélem eben a tocsogós időben ez így is marad reggelig. Minden jót.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//na milyen monszta jöjjön? //

Felkelek, bár már bánom az ajánlatom de szükségszerű. Az álmot pár perc csendes ázással feledtetem. Dobok pár gallyat a parázsra és elrakom a megmaradt kaját. Morgok is kicsit hogy azért nem kellett volna eddig szellöztetni. Megnézem a lovakat, majd leülök a menedék egyik árnyékos foltjába és onnan lesem az éjszakát. Csak a tűz életben tartása miatt mozdulok néha. Mikor kezd hajnalodni elöveszem a pokrócom hisz mindig a reggelek a leghűvösebbek. Mikor közeleg a napfelkelte felébresztem Dzsanát, miután meggyözödtem róla hogy ébren van, megmosdok. Betájolom magam és a reggeli kötelezö imát mondom a szokásos módon Doldzsahhoz. A végén víz áldozattal.
Elöveszem a vacsora romjait és megkínálom a nöt is, majd megreggelizem. //ez mind max egy óra//
-Talán már felkelthetnénk. Bökök Malor felé az államal.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Amikor meghánytam-vetettem a dolgaimat és kellően elfáradtam agyilag is jó éjt kívánok Malornak és bemászok az egyik üres sátorba.
Álomtalan alvásban ringatózom mindaddig, amíg Mustafa fel nem ébreszt.
Azonnal nem is, de pár pillanaton belül felkelek óvatosan nyújtózva - nehogy a sebnek baja legyen. Felöltözöm rendesen és kimegyek a sátorból.*
- Jó reggelt! - *köszöntöm Mustafát, majd hozzálátok "őrködni". Körbejárom a szállásunkat, szétnézve, hogy esetleg találok-e furcsa nyomokat a sárban, majd ha minden rendben visszatérek és leülök a földre hátamat a deszkáknak támasztva. Néha Mustafára téved tekintetem.*
<Nemhiába pap... Meg sem tudnám mondani mikor imádkoztam így utoljára.... még Kadírban meg is szidtak ez miatt.... de kit érdekel... nem ez a lényeg>
*A kínált reggelit elfogadom megköszönve.
Ha marad Malornak belőle összekészítem neki, hogy így várja a reggelije, ha nem, akkor a sajátból készítek neki reggelit össze.*
- Kivirradt. Szerintem is itt az idő. Felkeltem. - *Ezek után megyek be Malor sátrába felkölteni őt. Óvatosan megérintem a vállát.*
- Sajnálom a tegnapi napot - *mondom ezt igen-igen halkan, suttogva, majd megemberelve magamat megrázom Malort.*
- Malor! Jó reggelt! Kivirradt.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*Bensődben kis csengő csilingelését érzékeled az álmok fátylán átszűrődni. A „beállított” ébresztő ideje elérkezett. Kinyitva a szemedet kilesel a sziklasátor rejtekéből. Az eső elállt és a hátramaradt vízcseppek ezrein csillan a felkelő Nap fénye, ahogy elönti a hegyek lábánál húzódó lankákat. Az éjszaka megpróbáltatásaira csupán a vastag „csapás” sötétbarna földes sávja utal, mely a nagy csiga útvonalát jelzi a zöld mezőkön át. Hátasod is megrázza fejét és megélénkülve megszaglássza az arcodat, mintegy jó reggelt -et köszönve.*

/Dzsana, Mustafa/

*A hajnal tényleg hűvösre sikeredik, de a felkelő Nap sugarainak is van már annyi ereje, hogy élvezhető langy időt teremtsenek. Az eső eláll és a fűcsomók között meggyűlő kis tócsákon megcsillannak a Napsugarak. A lovag nem mutatja jelét, hogy magától felkelne. Dzsana érkezésére sem ébred még, de ahogy a nő megérinti a vállát megmozdul és még kissé álomittasan hunyorog a sátor nyílása felé a reggeli fényben. A rázásra már teljesen kinyitja mindkét szemét és megenyhült pillantást vet a felé magasodó nőre.*

-Azt hiszem már felébredtem. Köszönöm az ébresztést. Neked is jó reggelt.

*Kikászálódva a takaró alól előbújik a sátorból és nagyot nyújtózik, majd kiegészíti avarvörös pantallóból és fehér vászoningből álló ruházatát a csizmájával és járkál kicsit a karám előtt, hogy elgémberedett tagjait megmozgassa.*

-Jó reggelt Önnek is Mustafa. Köszönöm mindkettőjüknek, de most nem vagyok éhes. Majd talán később elmajszolok a lovon ülve egy kis kenyeret vagy sajtot. Azt hiszem lassan összeszedelőzködhetünk. Az út hátralévő szakaszán valószínűleg lassabban tudunk majd haladni, mint tegnap a rablók miatt.

*Ezzel először elcsomagolja a sátrakat, majd ellátja a két lovat. Ezzel el is van jó fél órát, majd bíbelődik egy kicsit a saját ruházatával és vértezetével is. A félvért levétele még nem is annyira munkás dolog, de az azért gyakorlottságra vall, hogy egyedül fel is tudja ölteni rendesen a teljes szettet.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

<Vajon hallotta azt amit mondtam? >
*A takarókat összeszedem és összehajtom a sátorból, de a sátor szétszedését már értő emberre bízom.
A reggelit szótlanul visszacsomagolom - ha Mustafáé, ha nem a lovon lévő nyeregtáskába rakom, hogy ne kelljen cipelni - ezt Mustafa tudomására is hozom (de ha ragaszkodik hozzá, visszaadom neki ).
A felnyergelt lóra visszaakasztom a táskám, és a pajzsom, magamra veszem felszerelésem és én menet kész is vagyok.*
- Ez aztán szép művelet.... Naponta gyakoroltad életedben a vért egyedüli felvételét? - *jegyzem meg a művelet elvégzése közben, majd amikor indulnánk:*
- Mond Malor, van itt a környéken patak, vagy tavacska? - nem pocsolya.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Az imával végezve még pár percig állok és bambulok az erdöbe, majd mivel okosabb nem lettem így visszamegyek a többiekhez.
-Jó reggelt mindenkinek!- Köszöntöm öket.- Jól aludt mindenki?
Az elemózsia felölem mehet a nyeregtáskába legalább azt sem kell nekem vinnem. nem csinálok belöle problémát. A sátramat lebontom és visszatuszkolom a hátizsákom tetejére. A lovag szenvedését a vérttel csöndben nézem nem fogok most ezen viccelödni. A fegyverem kivonom és a pajzsom is felcsatolom, akadályt nem jelentenek, és növeli az önbizalmam.
Menetkészen várom hogy induljunk.
-Úgy gondolja várható a drágaságok idö elötti bejelentkezése? Célzok a haramiákra.
-Önnek nincs vértje Dzsanna, lehet nem ártana felhúzni nem?

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A kelő nap első sugaraira,mindha megmozdúlna bennem valami.Szépen ébredek,nem felriadva,csak egyszerűen tudomásul veszem,hogy reggel van.Közben a távolból már a korán szorgoskodó harkály kopogását hozza a szél.
Lassan kinyitom a szemem és körbetekintek,gyönyörű a hajnal.A számlálhatatlan esőcseppek csillogása olyan mint megannyi kis drágakő,amik szinte csak arra várnak,hogy a felszedjem őket...
De Fahlan "gondosan megóv" attól,hogy bolond módjára neki álljak a gyűjtésnek.Mikor beleszagol a képembe,vissza zökkenek és megpaskolom a pofáját.*

- Neked is jó reggelt.
Hogy aludtál cimbora?
Rég volt már ilyen zűrös esténk mi...?

*Közben felülök és pár pillanatig még bámulom a tájat.Majd lassan feltápászkodom és kilépek a "sátor" elé,hogy kényelmesen nyujtózkodjak egyet.Ezután visszalépek és Fahlant kivezetem,had élvezze ő is a hajnalt.Én meg vissza ülök és falatozok egy kicsit,hiszen éhesen nem lehet kezdeni a napot...
Reggeli után össze csomagolom a holmimat,Fahlant is felszerszámozom és mindent szépen a helyére igazítok,meg a két,még nedves ingemet,felterítem a nyereg mögé a pokrócra.Utána Én is magamra veszem a vértemet és felszíjjazom a kardjaimat,majd vissza indulunk az útra,hogy folytassuk,amit előző nap abbahagytunk...
Közben halkan beszélek a lovamhoz,de inkább csak hangosan gondolkodom.*

- Talán ma már odaérünk...
De sietni semmi féle képpen sem akarok,mert úgy is ott kell éjszakáznunk.
Meg külömben is,csak holnap tudok neki kezdeni a "ház bontásának"...
És ki tudja,ha a mai nap is olyan lesz mind a tegnapi,akkor...

*És visszanézek a távolodó csiga ösvényre.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- De, van vértem, és ha megvárjátok míg visszalovaglok a városba, a fogadóba ahol megszálltam, akkor felveszem és ígérem sietek vissza. - *mondom ezt Mustafának egy kicsit viccelődő ábrázattal, majd hajszálnyit komolyodom.* - Nem mondták előre, hogy mit is fogunk csinálni, másra számítottam.... - *nézek Malorra, majd gyorsan korrigálva elkalandozott kibuggyanni szándékozó gondolataimat folytatom* - Öh... azt sem tudtam pl. hogy több nap az út. Én úgy voltam vele csak jövünk és megyünk egy nap alatt...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap reggel – délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

-Sajnálom patak nincs a környéken. A város mellett van egy nagyobbacska tó, illetve a hegyekben találhatóak vízerek, tengerszemek.
-A rablók tegnap is felbukkantak, így a táborukhoz közel jobb minél óvatosabbnak lennünk.
-Sajnálom, ha csalódást okoztam. A mi kultúránkban a törvényen kívüli haramiák nem a szomszédban laknak. Mint már tegnap is mondtam nem tartóztatok és nem kényszerítek senkit az út folytatására.

*Az utolsó mondatokat akár gúnyolódásnak is veheti az ember, de a hanghordozás arról árulkodhat, hogy a lovag eléggé rossz hangulatban van jelenleg. A lovát felszerszámozva és elővezetve várakozón néz társaira.*

/Súrion/

*Az út tovább visz dél felé a hegyek lábait követve kanyarog a lankás mezőkön át. Az éjszakai esőnek köszönhetően egyenlőre kellemes idő ígérkezik, de a mai nap a csapadéknak köszönhetően biztosan párás lesz. Nem látni senkit és semmit a környéken, ahogy szétnézel. Egyrészt ez szerencse, hisz a fura „éji rém” se állja utadat, se a banditák nem mutatkoznak. Mondjuk így ki tudhatja mikor is kell lefordulni a helyekbe a ház felé, illetve mennyit is jelent az a másfél-két nap, amit az öreg említett, mint utazási időt. Hisz ő akár gyalog, lóval, vagy netalán repülő szőnyeggel is érthette. Az biztos, hogy a tegnapi nap folyamán gyorslábú társaddal nagy távolságot sikerült leküzdeni, az erdős részt már magatok mögött is hagytátok. Itt már csupán a magasabb hegyoldalban látszanak törpefenyők.*