Szórakozónegyed - A Critai tábla

[Enriquel]

Nagy kő esik le a szívemről, hogy a hirtelen jött káromkodás nem sikerült túl hangosra. Lopva Estára pillantok párszor, de semmit jelét nem látom, hogy észrevett volna bármit. A Tábla teréhez érve, az események felgyorsulnak körülöttem, s derűsen figyelem a kavarodást, ahogy az ügyes trükkel kiszabadítják pancser barátukat. Jó kedvem azonban hamar elpárolog, először a felhő természetellenesen gyorsan szívódik fel, majd a másik őrjárat hangjait is meghallom. Sírhatnékom támad, miközben kellően a közelbe nyomakodok. A felbátorodó őrök láttán és a parancsszavak hallatán azonnal rájövök, hogy ha nem cselekszem, akkor bizony igencsak füstbe ment terv lesz ez. Kétségbeesetten pillantok körbe, de a lábak erdejében nem látok túl sokat. Egy megoldás maradt hátra, de ezt aztán kamatostul behajtom azon a bugyuta fráteren. Sebtiben elővarázsolom az erszéynemet, s a tömeg fedezékében bízva, elkiáltom magam, miután társaim már túlhaladtak rajtam:

- Az Égiek pillantottak rám! Nyertem! Legyen egy jó napotok! - kiáltom színlelt vidámsággal, s az erszény tartalmát magasra hajítom, hogy jól szétterüljön a téren. Bízok benne, hogy a csürhe, magra éhes szárnyasokként veti magát az érmékre, kellően sűrű tömörülést okozva.

[Kalmárfejedelem]

________________________________________________________________________________

JK: Rogreff
Esemény: Szabadító akció
Helyszín: A Critai Tábla-tere
Idő: délután
_______________________________________________________________________________


//Off: Megnéztem az Adatlapod, hogy mennyi pénzed van, aztán rájöttem, hogy neked nem is lett megmondva, mennyi pénzed van......Mindegy miután most szétszórod az erszényed tartalmát úgy is 0 lesz. //

Ötleted fényesen bevált -mondjuk fáj a szíved a kemény munkában zsebmetszett ezüstökért és rezekért, sőt néhány arany is volt benne- de hát a szüség törvény bont.

Az emberek összeszaladnak mint a kiszórt magra a galambok, remek útakadályt képezve ezzel az éppen üldözésre induló erioni városi őrségnek.
Átesnek rajtuk, majd az átseő őrökben a többi társaik esnek át, időt hagyva ezzel a Szürkecsuklyásoknak, hogy eltűnjenek.
Az őrjárat hivatásos varázslója a haját tépi és a botjával kopog az utcakőn dühében:

-Én nem hiszem el hogy ti valamikor kalandozók voltatok baromarcúak! Ezt a béna bagázst! -Majd én megmutatom hogy...-már nem tudta befejezni a mondatot, mert épp egy aranytallér esett elé az erszényedből amire legalább heten ugranak, elsodorva ezzel a varázslót a lábáról botostul, aki eltűnik a lábak és a testek sűrűjében.

A társaid sikeresen felszívódtak, ám az érkező őrjárat kapitánya rád mutat, és int az embereinek, hogy kapjanak el.

__________________________________________________________________________

Jutalamzás:

- a karakter leleményességéért 1 Tp-vel jutalmazom.

//Off: Nézd át a szintlépéstáblázatot, nálunk másképp van mint az ETK-ban...egyszerűsítettük.pl 3 Tp-től vagy 2. szintű.//

[Enriquel]

"Egészen jól sikerült ez a kis mutatvány" - veregetem gondolatban a saját vállamat. A dühödt mágiaforgató felé pillantok, s térdemet csapkodva röhögök rajta, a második őrjáratról megfelejtkezve. Hiba. Képemről lefagy a mosoly, s szürkészöld bőröm most inkább hajaz az élettelen szürkére, ahogy kifut arcomból a vér. Természetesen eszem ágában sincs felvenni a harcot - nem ettem gombát - az embereket próbálom fedezékül használni, s sikamlós angolnaként elslisszanni. Apró lábaimat szemfényvesztő gyorsasággal kapkodom, s a legközelebbi sikátor felé veszem az irányt, ami emlékeim szerint nem zsákutca. Hogy a többiekkel mi történik, az vajmi kevéssé érdekel, én megtettem ami tőlem tellett, s inkább a saját bőröm mentésével foglalkozom.

// Rendben köszönöm, megnézem majd a táblázatot. A pénz meg most valóban nem számít már, bár akartam kérdezni, aztán úgy gondoltam a mutatványom után teljesen lényegtelen. //

[Kalmárfejedelem]

//Off: Rusnya Rogreff-nek a következő reagját a Kereskedőnegyed: Kalandozó küldetésben c. topicba írom.//