Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Erődtemplom

Ayala még komolyan gondolta a templomba menést, elbúcsúzott Malvától és Firdauséktól s belekarolt finoman Leóba.
-Szükségem lesz most negy szent hely közelségére. Igazság szerint vallásos vagyok. Nem a te hitedben hanem a magaméban, de nekem szükségem van a lelki életre is. Ez nem mondható el mindnyájunkról. Imoen mondjuk kivétel, virgonc, de vallásos csak nem veri nagydobra. Malva hivatásszerűen vallásos, őt aztán nem lehet megingatni hitben, Spazziról nem tudom hogyan áll a hit kérdéséhez, a többieket csak nagy vész idején hallottam fohászkodni, amúgy...-legyint-semmi.
A szeles-napos reggel kifújta a folyó szagát a házak közül, felfrissítve ezzel a várost. Ráakadtak egy keskeny, kanyargós utcácskára, ahol kis virágládák voltak az ablakban és szemét se volt sok, egész otthonos hangulatot teremtve. Kiérve az utcáról egy gránitból rakott masszív, akár erődnek is beillő Domvik templom fogadta őket: valaha talán tényleg erőd volt. Nem kérdéses, kolostor is csatlakozhat hozzá. A felföldön talán érthető mire ez az erődforma. A masszív falakon keskeny, rácsos ablakok voltak, bejárati ajtaja is vastag fa, többszörösen vasalt, egyik szárnya nyitva, szabad bejárást biztosítva.
Az előszoba elég puritán volt, de a belsőbb teremhez vezető ajtó már szép faragott darab volt. ayala elhallgatott és figyelt, Leó mit hogyan tesz, nehogy kiríjon vagy hogy illetlen dolgot kövessen el.
A templomhajó nagynak volt mondható, fekete padok sorakoztak katonás rendben. Egyenetlen gránitlapokból készült a padló, vastag oszlopok tartották a falakat s igen keskeny s magas réseken szűrődött be fény. Bár reggel volt, hajnali homályt varázsolt. Szétszórva olyan 20-30 ember tartózkodott imáiba merülve a teremben. A vaskos oszlopok között embernyi szobrok jelentették a díszt: Leó felismerhette, ezek bizonyára szentatyák másolatai, az egyház valamikori vezetőinek emlékére. Az oltárt hét igen magas karcsú alak szobra vette körül, száérnyakkal. Ayala megbökte, hogy azok kicsodák, nem tudhatta a lány, hogy a hét szobor a hét angyalt szimbolizálja, kinél karddal, kinél könyvvel, feladatának megfelelően. A szobrok tekintete belefúródótt a levegőbe, valahova nagyon messze nézve, el az emberek feje felett.
A hét fő szobor lábainál gyertyákat gyújtogatott egy testes fekete ruhás szerzetes.
Senki nem hangoskodott s hűvös rekedt meg a falak között.

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Örülök, hogy eljöttél. Kezdtem magam már kényelmetlenül érezni az elöbb.
A bal oldalára állok és átkarolom a derekát. Jólesik a közelsége, mire a kis utacába fordulunk már nyoma sincs borús gondolataimnak. Megállítom egy pillantra, és szembe fordulok vele, a szemébe nézek.
-Köszönöm. A következö meggondolatlan cselekedet gyanánt megcsókolom, majd mintha semmi sem történt volna, vidáman sétálok tovább az oldalamon Ayával.
-Szóval hiszel Istenben. Az jó, de a templomban ki nem mond az istened nevét. Fenyegetem meg játékossan az ujjammal, vigyorogva.
-Félretéve a tréfát, tényleg nem lenne jó, ha Domvik szentélyében intéznél imát a saját istenedhez. De meghitt nyugalmat és csendes elmélyülést talán a mi maradi Istenünk is tud számodra biztosítani. Próbálok a nem éppen szívderítö téma ellenére, vidám hangon beszélni és nem megijeszteni szegényt, újra.
-Mi lesz veletek, ha minden rendben lezajlik és Spazzmatikát sem tartják bent? Mihez kezdtek? Merre indultok? Terelném másik irányba a beszélgetés fonalát. A templomeröd nem nyújt éppen barátságos látványt, biztatóan megszorítom a kezét.
-Csak mindent csinálj úgy, ahogy én, bent nem illik zavarni a hívök nyugalmát, majd ha kijöttünk beszélgetünk jó? Kérdem töle mielött belépnénk, és én is összedem a gondolataimat, hogy ne kerüljünk kényelmetlen helyzetbe. A ruhájával nem lesz gond, de nem akarok egy formaság miatt megint a figyelem középpontjába kerülni. A szabályok közül azt a formát választom, ami az ifjú házasok számára van javalva, ezzel elkerülve minden további kérdést.//a gyűrű-viselés, az csak a földön divat ugye//
A templomba már úgy lépek mintha Aya férje lennék, kicsit magam is elhiszem a szerepem. Lerójuk a szokásos tiszteletet mielött belépnénk a hajóba, majd az oltár felé haladva féltérdre ereszkedve halkan gyors hálaimát mondok a hét archoz. Utána bevezetem Ayát az egyik padhoz és jó példával elöljárva, imádkozni kezdek. Az ima végére gondolataim apám felé szállnak és jó fél óráig csak térdeplek, behunyt szemmel összekulcsolt kezemre támasztva fejem. Lassan riadok fel a képzelet világából. Ayára nézek hogy jól van-e. Majd az oltárhoz megyek, és három gyertyát gyújtok.
-Apámért, bátyámért és a jó felcserért. Mondom hallkan, majd gyors imát mondok lelkük üdvéért. Amint Aya is végzett csendben és illöen hagyjuk el a templomot. Pár háztömbnyire egy parkban leülve válaszolok a feltett kérdésre. Úgy mondom, mintha az iskolpadból felszólított diák felelne, ez a komor hangulat után kissé komikussan hathat, de talán nem is baj, hogy ha oldódik kicsit.
-Halljuk, mit gondolsz most rólunk, hogy láttad egy templomunkat?

[Alauron]

(Ezio)

-Gyerünk a Szelesvár alján. Látom úgy készültél hogy kinn maradunk éjjelre. Nem baj, nem azért mondom.-Egy darabig hallgat, s nézelődik. - Mit gondolsz lesz a faluban néhány lelkes ember aki segít nekünk vermet ásni?

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, délelőtt

Ayala is hasonló okokból tarthatott még a félelffel, neki sem feküdt túl jól az előbbi társaság.
A csók váratlanul éri, meglepődik, majd kicsit elpirulva folytatja a sétát a templomig.
-Maradi isten? Ugyan, csak más. Én sose osztályozom az isteneket hogy jobb vagy rosszabb-e a másiknál.
A tervek szóba kerültekor elméláz:
-Ez egy nagyon jó kérdés. eredetileg meérzésből jöttünk ide, hogyha az, akit tegnap lerendeztünk, még követ miket, akkor shadoni földön nyerje el büntetését. Nosd, ez túl jól vagy rosszul sült el, nézőpont kérdése, de ha a negyedik tag is meglesz, akkor semmi sem tart itt minket. Bár ha valóban ismerőse az a nagyhangú rekedt nő Firdausnak, lehet hogy ő leválik rólunk és vele marad itt egy ideig. Nem vagyunk összenőve, bárki bármikor elmehet. Spazzi tudom hogy idejét érzi annak, hogy hazalátogasson az övéihez. A származása kötelezi. Malva álma az, hogy eljusson Yllanorba, ahol sok hasonszőrű él mint ő. És ha kell, tökegyedül nekilát. Van megtakarított pénze, szeretne lovat venni. Ha Malva megy, megy vele Imoen is. eleven csitri, csípi malva életvitelét. Kik maradtak a végére? Ah, Lalish meg én...Lalish zsoldosalkat. Álland munkaadót szeretne, én pedig...-széttárja kezeit- ...én most szerelmes vagyok de nem szívesen varrnám magam kéretlenül a nyakadba.

A templomban Ayala csendben marad, leutánozza azt, amit lát Leótól.
//gyűrű itt is van csak a tehetősebbeknek telik rá//
Ő végig a padban ül, lehajtott fejjel, de hogy ajka mozgása miféle imát sejt, jó kérdés. Kiérve a templomból nem letört, nem kedvetlenítette el a templom puritánsága.
-Én mindent rendben találtam, kisit konzervatív és régies, de ez nem baj. Ti ilyenek vagytok, ez illik hozzátok. Neked mi a terved? Azt mondtad kovács vagy. Az különös egy szakma, parancsolsz a fémeknek. Hogyhogy nem abban dolgozol?

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Erdőben, délelőtt

-Az attól függ hogyan veszed rá őket-kacsintott. Földúton kaptattak, míg hegyi rétre, legelőre nem értek ki. Jobbfelé, a fenyves határáig végig kaszélók zöld domborulkaai gyönyörködtették a szemet virégokkal telehintve, egy nyáj piszkoskrémszínű foltjai is csatlakoztak az összképhez. Balra fák, bokrok, magasabbra nőtt bogáncsok, majd lassan egy hegyi patak csatlakozott kettejükhöz, lapulevelekkel, böglyökkel.Kopár, szürke csúcsok meredtek ki jobbkézre a fenyvesek közül.
-Az ott a Fogas. Télen mindig onann jönnek a nagy havak. Ez a kis ér a balunkon a Kergető. fentebb itatóvá szélesítették. Látod szembe azt a halmot? Na oda nem szoktak már menni a falusiak, pedig az még a mi területünkön van. Az a neve hogy Figyelem. Vagy Manóhegy a gyerekek szerint. Van a Figyelem meg a Vica között egy völgy, amit Tündérvölgynek hívunk. Én oda nem megyek, furcsa álmosság akar meglepni mindig, akár frissen mennék oda akár nem. Elvarázsolt hely az. Láttam ott egy fehér szarvast, nem vagyok már gyerek, de úgy elszedtem onnan a lábam mintha űznének. A Vica a Kaparós egyik végnyúlványa valahol a végin. na nédd:
-s lemutat az ér melletti felázott földbe. Nyomok vannak benne. Kérdés kutyáé vagy másé. Ezio számára nem kérdés: farkasé.

[Alauron]

(Ezio)

- Látod a körmeit? Ez ordasé, a kutyának jobban le van koptatva. Nocsak, lehet hamar beléjük botlunk. - megtapogatja a nyomot, hogy vajon mennyire friss, és továbbhaladásra ösztönzi az erdészt.
<Ha lesz egy kis kaland ma, talán befosatom egy kicsit ezt a Vigyorit, legalább meglátja milyen kemény legény is vagyok! >
- Nem lehetnek túl messze, ez reggeli nyomnak tűnik.
Terve szerint addig követik a nyomokat míg egész frisset nem találni, ott aztán majd meglátjuk.

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Kovácsinasként dolgoztam apám mellett, míg útra nem kellett kellnünk. Szomorú történet, talán egyszer elmesélem. A fémnek még nem parancsolok, de talán jó pár év múlva majd én is elhiszem, ha ezt mondják majd rólam. Örülök neki, hogy nem volt kedved ellenére az ájtatosság. Akkor Ti most, ha elkapják a negyedik tagot, akkor szétszéledtek a szélrózsa minden irányába?
-Annak kifejezetten örülnék, ha a nyakamba varrnád magad, bár ez az „én most” kicsit gyanús-nézek a lányra cinkossan- meddig tart nállad úgy általában ez az esemény? Gyakori jelenség?
-Képes lennél csak úgy mellém szegödni, mikor azt se tudom, hogy egy hét múlva hol hajtom álomra a fejem? Kovácsinasként nem kószálhatok, az helyhez kötött szórakozás, meg pedig még nem állhatok tán a határig sem, attól tartok.
***
-Hogy miért? Nagyon egyszerű. Milyen idösnek gondolsz, hisz azt látod mit bárki más.
***
-Remélem, nem fogsz most sírva elrohanni! Sóhajtok szomorúan, majd a fülébe súgom a rideg valóságot, koromat.

//off : csak hogy ne legyen félreértés a *** rész a lány kérdéseit válaszait takarná.//

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Erdőben, legelőn

Úgy tűnik, az állat itt ivott, majd bement a bozótosba. Vigyori oda nem trapolt be, ő a bozótossal párhuzamosan sétált inkább s elnézte a fákat, meg a nyájat. éles füttyentéssel hívta fel magára a figyelmet a juhász, Vigyori visszaintett neki. Már a kutyák hangja is elért visszhangozva.
-Te, kölyök: valamit nagyon csaholnak fent a dögök, intett a juhász, nézz már oda kicsit!-szólt a hapsi s felmutatott a rétre, ami azért 100 lábbal odébb volt.
Valóban, a fenyves felé fordulva osztották a kutyák az észt valaminek, a bárányok pedig lefelé kezdtek futni onnan.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, parkban, délelőtt

-Hogy szétszéledünk-e? Nagy a valószínűség. Annyi év után egy kis különlevés időszerű.
Mikor szóba kerül a szerelem és annak gyakorisága, Ayala elpirul.
-Ez most különleges alkalom. Azt hittem futó fellángolás vezérel, de tévedtem. Így addig tart, amíg viszonzást talál...
Tényleg nem érti, mért kéne a határig mennie Leónak, rá is kérdez, s gondolkodás nélkül rávágja, hogy 20nak gondolja. Ám a fülében egy magasabb évszám kerül napvilágra, meglepődik:
-Ezt nem hittem volna! de hogyan?...várj, csak félig lennél ember? A másik feled micsoda? Mert ilyet sem betegség sem átok nem csinál, hogy valaki fiatal de közben meg telnek az évek és nem látszik meg rajta!
Semmi ijedelem semmi rettenet nincs a lány arcán, érdeklődő és kíváncsi. Megsimítja Leó arcát:
-Mért lógatod az orrod? Én ebben semmi szörnyűt nem találok. Ellenben nekem van olyan bűnöm, hogy ha azt megtudod, felállsz mellőlem és itthagysz.
És első ízben most sűti le bűnbánón szemeit.

[Alauron]

(Ezio)

- Jó, de te meg gyere kicsivel mögöttem, nehogy váratlanul mellettem teremjen egy farkas!
Megvizsgálja a szélirányt, és ha teheti a széllel szemben közelíti meg a fenyvest, a bokrok szélén haladva. Ha takarásba ért, de még messze van megáll egy pillanatra, hogy felajza íját, és vesszőt helyezzen az idegre. Hátrapillant, hogy Vigyori hol jön. Ha ez is kész, tovább indul a fenyves felé, most már lopakodva. Ha tud, akár a bokrok közt is halad, de ha nem, mert túl sűrű a bozót, akkor csa a szélén, takarásban.
<Most bizonyíthatok...>

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Én ember vagyok! Mondom határozottan, talán kicsit hevesebben is mint kéne.
-Nem vagyok se tündés se manó, se más … az az elf vagy mi se. Se fél de negyed-mutatom elöbb az egyik majd a másik kezem, hogy teljessen egyformák- sem látod ugyan olyanok! Elég nekem ez az átok is, nem hogy még valami izé legyek. Átkok pedig, ennél furcsábbak és rondábbak is vannak. Szívessen elcserélném bármely tisztes asszonysággal elhiheted, de kinek kéne …ez! Kicsit lenyugszom és átölelem.
-Annak örülök hogy ez téged nem zavar. Azt nehezen tudom elhinni, hogy ilyen csinos és szelíd teremtés –újabb csók- valami rettenetes titkot hordozna. Nyugodtan mond el ha akarod, bár ne túl hangossan. Cinkossan körülnézek.
-Nehogy valami besúgó meghallja. Ezt már csak súgva.

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Erdő, rétnél, délelőtt

-És ha ott terem, mégis mit csináljak vele? Rúgjam fel, vagy mi?-döcögött az ötleten Vigyori.
A szél balról kapta meg a ruhát meg a hajzatokat, nem hátulról, de nem is szemből. A bárányok bégetése erős lett, a juhász meg hátrébb tolta kalapját a fiatal vadész láttán.
-Ő vóna az?
-Ő bizony, Liva bácsi.
-Na hadd lám mihö kezd!-támaszkodott rá egy botocskára, de fél szeme a nyáján volt, s feszült figyelmében összevonta szemöldökét.
farkasszag izgatta a kutyákat, Liva bácsi elhívta onnan őket, ne zavarják a férfiakat a munkában.
A fenyősort mág 50 lábra se közelítette meg Ezio, amikor szemete látott villanni, jobbról szürke bunda surrant el, balról meg kettő állat nyíltan kijött a fák közül, s figyelve leste a nyájat meg a két idegent.
-Bassza meg ezek jól közel vannak megint! Innen fél óra séta a falu! (V)

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, park, délelőtt

-Hohó. Ember nem néz ki 32 évesen így! Ezt azért én sem hiszem el, de te sem! ha csak valaki be nem mesélt neked valami könnyen hihetőt. Én a hajam teszem rá, hogy van benned elf vér. Ami ebben az orszáégban biztos nem jó dolog, de most komolyan megvernének csak azért mert más vagy mint ők? Vagy ha kiderülne az egyház megnézne közelebbről mint egy ritka állatot? De te jó hívő vagy meg minden más! ha meg valóban emiatt akarsz elmenni innen, a csajok tudnak olyan helyet, ahol sok olyan él mint te: embernek néznek ki de nem annyi időt élnek, hanem többet. Sokkal többet s ráncot se vet az arcuk.
Könnyebb volt Leó dolgával törődnie, semmint a magáéval. Rögtön csendesebb s vonakodóbb lett ráterelődvén a szó.
-Őszinte leszek. Bár korai lehet, de te is őszinte voltál: mielőtt Spazziékhoz csatlakoztam, nem voltam végig dolgos leány. Megismerkedtem egy barnás bőrű férfival, aki azzal hitegetett, ha a neje leszek, minden földi jóban részem lehet. 16 éves voltam, nem szerettem a fárasztó munkát, s tudtam, szép vagyok. Hiába volt a férfi jóval idősebb nálam, láttama ruháin, jómódban él, amiből nekem is csurranhat, ha igent mondok. Úgy is lett, elvitt apáméktól. Arról viszont nem votl szó hogy van még vagy 6 felesége! de már késő volt visszakozni: az ő népi szokásai szerint a felesége voltam s Erionban volt egy zárt, védett háza, oda vitt engem is lakni. Igaz hogy jobbakat ehettem, dolgoznom se kellett meg kényelmes ruhákat hordhattam, s kiszépítettek a szolgálóláényai, de a feleségei nem szerettek engem, irigyelték a szőke hajam. Ők mind olyan barnák voltak mint a férjem, Rahim. Ráadásul kiderült teherbe estem. Született egy kislányom, aki a Mirabar nefvet kapta. Közben én majd belebetegedtem abba, hogy elzárva tart engem meg a többi nejét Rahim. A szülés után 3 hónapra rá, épp mikor betöltöttem a 17-et, Rahim úrnak vendégei voltak. Spazzi és a többiek, Imoen nélkül, ő még akkor nem volt velük. Úgy gondoltam, itta lehetőség, szabad nők, akiket nem araként fogad, csak meghatja őket az esetem, pár szót róttam papírra,- mivel fogságom alatt elkezdtem írni olvasni tanulni Rahim nyelvén- amiben segítséget kértem. Mikor arra tértek, hogy valami fizetséget kérhetnek, Spazzi engem kért fizetségnek, szolgálólány gyanánt. Rahim kellette magát, napokon át ment az alku, pedig rossz felesége voltam én már akkoriban, nem telt bennem öröme. Aztán megköttetett, Spazzinak köszönhetem hogy újra szabad vagyok, de milyen áron! A kislányomat ott kellett hagyni...Van egy lányom, Leó, Mirabar. Szép mint egy álom, nagyon aranyos...Az az álmom, hogy egyszer újra visszakapom őt...tettünk is rá próbát...de Rahim közben elhagyta Eriont...ő is meg az egész háza népe is Damakba utazott...letelepedni...-s Ayala elkezdett sírni.

[Herold Bardelot]

(Leó)

< nem hiszi el hogy ember vagyok…. miért mi más lehetnék? Úgy nézek ki, úgy beszélek mint egy ember, soha nem is láttam más teremtményt!>
A nyelvem hegyén volt már az ellenvetés, aztán hagytam, vajon milyen csínyt követett el. Kíváncsi voltam, hagy mondja hát, majd utána visszatérünk erre az ember meg elf kérdésre.
< … nálunk is szoktak a lányok rossz döntést hozni…. hat feleség milyen vidék az? …. ah egy gyermek vajon mi lett vele…. olyan fiatalon szülni nem veszélyes az? … cserébe? … téged? … mi vagy te, állat? … ez ….ember … kereskedelem …. és Spazzmatika kérte?....az az ember meg belement?.... otthagytad a gyermeked mikor még fél éves sem volt? ….talán már nem is él Domvikra… lehetöség? … hiszen te választottad! …. Kényelmetlen volt az aranykalitka? … akkor miért szült neki gyereket? … köszönni? …. Hogy a szolgálataiért cserébe … ezt a szabadságot adta …. inkább a legsötétebb verem … >
Mikor sírva fakad, nem nyúlok felé hogy vigaszt nyújtsak, elhúzodok töle, komor tekintettel várom, hogy befejezze a sírást.
-Könyörgöm mond, hogy ezt az egészet csak most találtad ki. Kérem vészjósló hangon. Látva hogy az igazság kegyetlen, és a határon túli rémmesék talán mégsem csak a képzelet szüleményei, elzsibbadnak a végtagjaim, és dübörög a vér a fülemben. Szóhoz sem jutok, csak nézem ezt a nöt, aki a létezö bűnök legnagyobbikát vallotta meg, és azt várja hogy segítségére legyek. Nézem, és lassan valami elszakad bennem.
-Én…. Kezdenék bele, de inkább lenyelem az éppen eszembe jutó szavakat. Elszámolok magamban tízig, aztán újra tízig.
-Nem tudom mit vársz most tölem. De ha ez mind igaz, amit most elösoroltál, akkor nincs jövönk együtt. < … és ez a múlt több mint terhes … >Nem akarlak bántani, ezért szépen kérdem. Ekísérjelek az Ispotályba vagy nem szükséges? Üres tekintettel nézem az arcot ami pár pillanattal ezelött még oly kedves volt.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, park

Ayana mereven nézte a lábfejét, felnézett, de meglátta leó arcát, akkor az ő arca is bezárult:
-Nem most találtam ki. De legyél bármi, nem vagy különb senkinél. Ugyan úgy tudsz bántani s nem hiszem hogy lelkiismeret-furdalást is érzel közben. Egyedül megyek az ispotályba, te csak törődj magaddal meg az előítéleteiddel, mert úgy látom, az megy neked, meg az egyéjszakás kapcsolatok az élen! Úgy érzem, a mi dolgunk veled véget ért, tehetsz eleget egy tanúzásnak aztán menj ahova akarsz!-pattant fel és otthagyta a félelfet.
A vallomástételig még bőven van ideje Leónak, pláne most, hogy ez a problémás nőszemély is távozott.