Beszélő Múlt korcsma…

[Erigowi Klavel]

Beszélő Múlt korcsma…

* Az ide látogató idegen egy kopottas talponállót pillanthat meg Erigow keleti részében. A csehó egy szintes, gránitkőből kirakott falú épület, melybe három kisebb ablak engedi be a fényt. Belépve az ódon ajtón egy kb.10x10-es helyiségbe téved az idegen. Pár tölgyfaasztal, s a sarokban elterülő bárpult látványa nyom el mindent. A kocsmában folyamatos az élet. Fel lelhet itt a betévedő helyi, megfáradt lakost, átutazó idegent, szórakozásra vágyó kalandozót. A fogadós is igen különleges látványt nyújt. Igen, nem más, mint egy törp. Hatalmas szakálla befonva, mélyen ülő barna szemei semmi jót nem sugároznak. Köpköd, káromkodik, s az ittas egyéneket ő maga vágja ki. A neve is sokat mondó: Fejszés Timo.

[Erigowi Klavel]

/ Raziv /

* Ahogy a kocsma közelébe értek egy, egy szintes épületet pillantasz meg. / lásd. a bevezető reagban. / Belépve, hatalmas tömeg fogad. Minden fele emberek, alig fértek be. Vannak itt a helyi polgároktól kezdve, az épp szolgálatát leadó városőrökön keresztül, az ide tévedt, kíváncsi átutazókig mindenki. Fredlegos egy asztalhoz vezet, ahol két tök részeg illető dalolászik, dúdolgat a sarokban elterpeszkedő cimbalmos zenéjére, ki egy barna képű, jobb fülében hatalmas fém karikát viselő dzsad muzsikus. A két részegben azonnal rá ismersz a „családfő” által leírt Mustafára és Beltfergotra. Mustafa vékony dongájú, alacsony emberke. Barna bőre, s mentalitása azonnal elárulja róla, hogy ő is dzsad származék. Beltfergott egy hatalmas termetű, hájas illető, kiknek tar fején az izzadság csillog. Enyhén kancsal is a medvetáncoltató állatidomár. A dalnok bemutat nekik, mint újdonsült társulat tagot, mire az állatidomár csak bólint, de Mustafa szívéjesen, széles mosollyal válaszól:*

- Hukkk.. üdvözöllek testvír Észak eme csodálatos várusában! * Mosolyodik el a fakir, majd hellyel kínál. A dalok rendel egy üveg vöröset, mellyet csodák csodájára egy hosszú szakállú törp szolgál fel. A törp sem semmi, a fogadós. A vendégek között lépdel, az útjában állókat arréb tessékeli, s hangosan káromkodik, közben nagyokat köpve a felvikszolt padozatra. Megkapjátok a bort, majd a bárd önt mindenkinek egy kupával, magasra emeli a poharát,s köszöntőt mond.*

- Üdvözöllek barátom a Quiron Gyöngye színtársulatában!

[Erin O'Shanon]

/Raziv/

-Köszönöm barátaim, a szíves fogadtatást, és most igyunk az egészségünkre és a sikereinkre.
-rendelek még egy rundot.
-Ezt pedig arra, hogy.....nem is tudom mire....szerintetetk mire igyunk? -mosolyogva várom az ötleteket feltartott kupámmal.

<Nah valyon ki mit fog mondani?>


Tűnődök az üres másodpercekben:
<Hiába itt látszik meg a kreativitás és a részegség.A művészt mind kettő teszi.A művész gyakran iszik, onnan merít igazi ihletet, de a kreativiása részegen sem hagyhatja el.>

Itt dől el az kit hogyan is értékelek a továbbiakban,az énekmondó már az elején belopta magát a szívembe, de a többiről még nincs véleményem.

[Erigowi Klavel]

/ Raziv /

* A enyhén szólva illuminált rásaság összenéz kérdésedre, majd a „potya bor” fejében, mind kitesz magáért. Mustafa kezdi a sort:*

- Igyuuunk együüüt tesvíííreim, arra. *Hukkk.* hogy soseee lííígyen rosszabb sorunk! *Emeli meg poharát. A köszöntőt a hájas állatidomár folytatja, ki alig bírm már beszélni, s egyáltalán ülni a sok szesztől:*

- Grrrhhh.* Törli meg verejtékező homlokát.* Igyon mindenki arra ami legfontosabb neki! *A dalnok elmosolyodik, s látszik rajta, hogy bár sok szeszt megivott itt is és a pódium mellett is, de ő bírja a „hajtást”.*

- Igyunk arra barátim, hogy hátha eljő a mi szerencse csillagunk is valaha, s sorsunkat, éltünket mi magunk irányíthatjuk a nélkül, hogy bárkitől is függnünk kellene! * Néz szét az asztaltársaságon, majd feléd fordul.*

- Mondj te is köszöntőt Raziv barátom! Kíváncsi vagyok, hogy te mire innál a legszívesebben ebben a pillanatban?! * Mosolyodik el a dalnok, s kíváncsian, tekintetedet kutatva várja a válaszodat.*

/ Az üveg bor 3 réz lesz. Vond le légyszíves a karakterlapodon. /

[Erigowi Klavel]

/ Unnur, Lorin /

* Elképeszt titeket a hatalmas város, az iszonyatos forgatag. A széles, kövezett, kanyargós főúton haladtok. Jobbra, balra több szintes, cicomás, erkélyekkel, faragott párkányokkal díszített házakat, lakótömböket pillantotok meg. A főútból, pedig számolhatatlan mennyiségű mellékutca, kisebb tér nyíilik, melyek zsúfolásig tele emberekkel, s más szerzetekkel. Sok helyen felvannak már állítva különböző színpadok, pódiumok, valószínűleg a holnap kezdődő fesztivál végett. Minden felől iszonyatos mennyiségű zaj hallható. Emberi beszéd, kiáltások, a hintók, fogatok kerekeinek zaja, és a mindent átható több fajta és több irányból érkező muzsika, melyeket lanton, sípon, furulyán, cimbalmon, s más zeneszerszámokon szólaltatnak meg a magányos, vagy társulatokba összeállt muzsikusok. Nem szálltok le lovaitokról, de így csak nagyon lassan, lépésben tudtok haladni. Unnur, de Lorin is szédültök a hatalmas kavalkád láttán. Azt sem tudjátok merre kapjátok a fejetek a rengeteg bejövő információ felfogása érdekében. Láttok itt helyi lakosokat, de legalább ugyan annyi, más tájakról érkezett embereket, s más fajzatokat. Majd egy fertályórába kerül, mire átkecmeregtek a tömegen, s eljuttok a Beszélő Múlt névvel illetet kocsma egy szintes épületéhez /Lásd. Leírás /. Leszálltok lovaitokról, kinyújtóztatjátok elgémberedett végtagjaitokat, majd kikötitek lovaitokat a fogadó előtti „pányvázó” rúdhoz. A kocsmából kiszűrődő hangok alapján rengetegen lehetnek bent. Füst, beszéd, cimbalom muzsikájának egyvelegének, furcsa és groteszk „dallama” hallatszik bentről. Unnur, hozzád lép Aurin, s széles mosollyal mutat körbe jobbjával.*

- Na, ez itt Erigow! A dalnokok, s íjászok hazája! Hogy tetszik?


* Lorin, hozzád hittestvéred szól. *

- Na, tesvérem! Ez ám az igazi város! Haomwell elbújhat mögötte! * Kacsint rád.* A borai édesek, lányai, szépek, s odaadóak, valamint, de nem utolsó sorban, kocsmái, fogadói híresek a jókedvről, s mulatozásról! Valamit még mutatni szeretnék! Képzeld! Van itt a közelben egy szentély! Tudod kié?! Igen, Arelé! Megnézhetnénk, mielött kocsmázni mennénk! Mit szólsz hozzá?!




/ Lorin! Akkor 5-én majd jössz! Jó pihenést!

Ja, és mindketten írjatok fel 1-1 pontot tapasztalásból. Erigow hihetetlenül csodás városának megismeréséért, valamint a rengeteg, más tájról, országból való különböző népségek látványáért. Unnur te még szerepjátékért is kapsz 1 pontot. A városon kívül nyújtott "akakításod"végett. Írjátok fel az előtörténetekben a változásokat. Unnur karaktered ezen felül most járt először városban, s egyből a „közepébe” vágott, s nem kisebb településsel hozta össze a sors, mint Erigowval. Valamint, ha jól számolok, így te 2. Tapasztalati szintre léptél! Gratulálok!
A következő képzettségeket kaphatja meg karaktered, Unnur:. Amiből már volt valamilyen fokon, az egyel magasabbra lép, ami még eddig nem szerepelt, az 1. Fokú lesz:

Kultúra /erv/
Nyelv / erv/
Helyismeret / Erigow környéki erdők/

[Navaratna]

(Unnur)

A lány igen csendben van. Leköti minden érzékét a látvány. A feje fordul ahogy a kapu alá ér, míg a vérthez nem ér, aztán megtörli a száját mert folyt a nyála.
vad színek, nem szűnő zaj, idegen szagok, a lány kicsit szaggatottan veszi a levegőt, a szagok érzkenyen érintették. Túl sokféle. Köhögés is jut belőle. Majd bedugja a fülét, neki eza dínomdánom túl hangos.
Onnan veszi észre hogy megérkeztek, hogy le kellett szállnia a lóról. Megmozgatja lábait, Démonon ülni nem megszokott dolog, széles hátú állat, aztán pusztán pillanatnyi megszeppentségből közelebb állt Aurinhoz. Még ideje sem volt feldolgozni a látottakat, hallottakat, szagoltakat, újabb vad dolog borzolja érzékszerveit: a törp kocsmáros.
-Gyerekférfi?-néz bambán.
<Túl alacsony hogy felnőtt legyen. De túl szőrös is hogy gyerek...>
-A város lenni nagy. És büdös. És hangos. És színes-összegzi. Még bizonytalan, ez lerí róla.
-Mért állva itt meg?

//A szintlépést a hétvége folyamán megcsinálom //

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* - Na, gyere! *Indul a fogadó ajtaja felé Aurin.* Látom az areliták elvannak magukban, legalább mi öblítsük le az út porát! *Majd Ruellel a másik dartonitával egyetemben beléptek a kocsmába, hátrahagyva a két Arel papot, kik kint diskurálnak tovább az utcán. Belépve hatalmas tömeget pillantasz meg, de ahogy a törpe fogadós meglát titeket azonnal csinál nektek szabad asztalt. Úgy hogy egy asztallapon „pihengető” illetőt kipenderít az ajtón, majd kötényével letörli a borfoltos bútordarabot. Ti helyet foglaltok, s hozzátok lép az apró termetű, majd jól végigmér rajtatok mélyen ülő szemeivel. Köp egy hegyeset a padozatra, s Aurinhoz fordul.*

- Mi a fészkes fenét szeretnél inni te akasztófáravaló? * A lovag elmosolyodik a törpe kérdésén, majd röviden válaszol.*

- Én is üdvözöllek Fejszés Timó! A szokásosat! Valamint egy kis harapnivaló is jól jönne! Mondjuk legyen sajt meg cipó a bor mellé. * A törpe felveszi a rendelést, és elsétál, a részegebb fazonokat arrébb tessékelve a söntés felé. Kérdésedre Ruel válaszol.*

- Unnur! A Fejszés egy törpe. Ő egy másik faj tagja. Nem ember, bár valamelyest hasonlít ránk. Népe fent él Tarin tárnáiban. Azt tanácsolom neked, hogy kerüld a méreteivel kapcsolatos megjegyzéseket, mert igen harapós érte.* Kacsint rád az ifjabbik dartonita. Te körbenézel azért a kocsmában. Rengetegen vannak. Minden féle nemzetiségű egyén. A sarokban egy kreol bőrű, baszott nagy karika fülbevalót vieslő muzsikus adja az alaphangulatot cimbalmán. Előtte egy asztaltársaság helyezkedik el. Négy férfi. Kettő ebből matt részeg. Egy barna képű, s egy nagydarab kopasz. Ott ücsörög velük szemben egy dalnok féle, kinek lába mellé van támasztva egy lant, valamint egy nagydarab barnaképű ipse. Jó erős izomzattal megáldva. Épp valamire köszöntőt mondanak, s húzzák egymás után lefele a kupáik tartalmát. Lassan a fejszés is visszaérkezik. Elétekbasz. Szó szerint egy üveg vöröset, három kupát, két cipót, valamint vagy fél kiló sajtot, majd ahogy jött távozik is. Aurin előveszi tőrét, s feldarabolja kisebb kockákra a sajtot, majd önt mindőtökne egy-egy pohár vöröset. *

- Unnur mire igyunk? Kinek, vagy minek az egészségére? *Kérdi tőled a dartonita, miközben a kupáját forgatja kezében. Azonban neked valami feltünik. Senki nem néz rátok, egy árva megjegyzés, egy odapillantó tekintet sem követi ténykedéseteket. Mintha nem mernének, vagy nem akarnának semmi féle komunikációs "kapcsolatot" létesíteni veletek az ivó vendégei.*

[Navaratna]

(Unnur)

Belép és mellbe vágja a tömeg átvitt értelemben. Óvatos és bizalmatlan, keveselli a női létszámot, ami mondjuk ki, zéró
-Itt lakni nem nő?-furcsálkodik. Majd jön a méregzsák törp, vakkant pár szót a maga stílusában, s Unnur szemöldöke felszalad. Azt észreveszi a gesztusokból, hanglejtésből és magukból a keresetlen szavakból, valószínűleg ismerik egymást a dartoniták és a vakarcs törp. Meghallgatja Ruelt, aztán hitetlenkedve legyint:
-Már faj! Beteg beszéd. Meselények gyerekeknek, pf! Ez szakállas izé nem hál elég asszony azért vanni dirrdurr!-mondja ki a maga által hitt igazságot.
-Nagy töcsk csinál nyugalom!-s össze is fonja karjait, hogy ő szerinte ez szentírás és megingathatatlan tény! Nem tudja, hogy az ahely hol van amiről a dartonita beszél, de ha eddig nem hallott róla, biztos nem is fontos
A fülbevalós fickót kapásból olyannak tartja, aki a férfiakat szereti, nincs hozzászokva hogy nőkön kívül mások viselnek ékszert. Sok az idegen hangszer, de érdekesnek tartja, milyen furcsa keretekből, hordócskákból csalnak elő muzsikát.
Ám jön a törpe, csapdos egyet, mint akit szétb*ssza az ideg és vehemensen dörög is tova.
-Unnur mondja kell ennek nő-néz a törp után.
A koccintó szövegét tudakolva felvidul, megmarkolja a poharat és meggyőződéssel vágja ki:
-A nőkre és a Földanyára!
Ha lehajtotta az időt, már elkezd szimatolni.
-Ezek félnek?-biccent fejével az ivó többi vendége felé s szemeit a két dartonitára függeszti.
-Ti itt úr?

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Jót nevet mindkét dartonita, mikor te a törp problémájáról beszélsz. Aurin a nevetést alig birja abbahagyni, de azért megpróbál valamit kinyögni:*

- Unnur! Bruhaha… Ne mondj ilyeneket! Hi,hi, hi… Mindjárt megszakadok, mint a gatyamadzag! * Utána azért próbálja komolyra venni a figurát.* Lehet, hogy tényleg igazad van, de kérlek ne hangoztasd.! *Kacsint rád a lovag.* Vagy esetleg te akarod megszabadítani szenvedéseitől?* Kérdez vissza, majd Ruellel együtt ismét röhögő görcsbe mennek át. A következő kérdéseden megint jót mosolyognak.*

- Uraknak, urak vagyunk, de nem vagyunk mi itt vezetők! Csak ismernek, ismerik a dolgainkat, tudják, hogy kinek „dolgozunk”. * Mosolyodik el Ruel, miközben válaszol neked.*

- Tudod, mi Darton felkentjei vagyunk, a rosszabbik fajtából. S az együgyűek azt hiszik, ha ujjat húznak velünk máris a színe elé kerülnek. * Te ebből a szövegből nem sokat értesz, de már jön is vissza a törp, hisz „lenyeltétek” már azüveg bort. Hoz még egy kupával, majd odaveti neked.*

- Mi tetszik borzoska?! Úgy nézel rám, mintha hullát látnál. *Teszi fel a költői kérdést Fejszés Timó, de elnyom mindent a két lovag röhögése a szavak hallatán.*.

[Navaratna]

(Unnur)

-Á, lehet minden rész ily kis, nem tudja Unnur-bizonytalanodik el, hogy ő meg a törp mi lenne ha esetleg...Egyelőre bizarr valami neki a törp.
Mikor meghallja a Darton szót, nem világlik felismerés a szemeiben:
-Mi az a Darton? Ki és hogy ken fel ti? Ti nem vaj!-s elhűl. Embert hogy lehet felkenni?! Ebben az értelemben a felken igét nem tudja hova tenni.
Közben ráadásnak jön megint a törp újabb runddal.
-Nem borzas, Unnur. Te mért ideges? Kis fütyk? Vakar? Nincs nő?!-kérdezi fejét félrebillentve teljesen értetlenül. Ruel figyelmeztetése, miszerint a mérteket ne firtassa, kiröppent a fejéből.

[Lorin O Krell]

/off.:Viszajöttem nagyon jó vót . Kösz . Ott volt Larodan és Sion is .

Lorin
Őőőőő-kezdi kissé amúlva-izé menyünk persze persze menjünk.-mondja növekő bizlommal de még mindig a város által akozott sok tartja fogva.
Amíg mennek a szentély felé pár percig még álmálkodik . Több "Lantost" is meg figyel ugyanis szereti a zenét .Majd észbe kap:
-De én-elkezd kutakodni a tárisznyájában majd csalódottam fordul a hittársához-nállam nincs áldozat.-Megrázza a fejét -Remélem istennőnk nem orrol meg rám azért mert ezegyszer nem mutatok be neki áldozatot.

Ahogy halad a templom felé egyre jobban megszokja a várost.Noha Haonwell tényleg gyönyörű volt, az elfnegyed és a természet beszivárgása a városba ott is lenyűgözte de ez más.Máhogyan is nyűgüzi le. Ámélkodik a tömegen miközben egy közeli jóbarát tanácsa jut eszébe-"Óvakodj a tömegtől, a tömeg vonzza a tolvajokat.Hogy honnan tudom?Szerinted miből fizettem az italod?"-az ővéhez nyúl majd erszényét begyömöszöli az öve mögé.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A törp szemöldöke homlokáig felemelkedik, mikor szavaidat pár pillanatnyi gondolkodás után felfogja, majd „alsógatyáig” elvörösödik, de nem hagyja azért szó nélkül. *

- Kisanyám! *Köp egy hegyeset a padlóra, ezzel is időt nyerve a gondolkodásra, hogy most mi a frászt is mondjon erre.* Nem tudom mi a rútságos nyilára játszod meg itt magad!? Tudod mi felénk egy igazi nőnek épp oly szép szakálla van, mint nékem. * Simítja végig rőt „testékszerét”.* És úgy bánik a csákánnyal, mint te azzal a kupával a kezedben! Figyelmeztetlek! Ha itt hepajkodni kezdesz kipenderítelek, mint macskát szarni! Értve vagyok?!* Majd meg sem várva válaszod ellépdel a szokásos, durakodó módon, ezzel is elkerülve a „kényes” téma további folytatásából származó „közröhejt”. A két dartonita ámúlva figyeli mindezt, majd miután halló távolságon kívül kerül Timó feléd fordulnak, s egyszerre mondják ki amit gondolnak:*

- Hé, te nő! Még a végén igazad lesz! Ilyet még nem pipáltunk! A Fejszést így megfutamodni, még nem láttuk! Azt hittük menten neked esik, de lám csudát, inkább visszavonult! * Mondják egyszerre szavaikat, majd ismét a röhögésbe merülnek.* Igyunk! *Kiálltja el magát Aurin, melynek hatására többen is megrezdülnek a fogadóban, s felhajtjátok kupáitok tartalmát. Te már érzed fejedben a vörös nedű hatásait. Nyelved nem pörög úgy, hogy szokott, s gondolataid is el-el kalandoznak. Főleg Aurin övcsatja felé. Ez még semmi. Vannak olyan pillanatok, mikor kettőt ltsz mindenből, s mindenkiből. Bekel csuknod jól erősen szemeidet pár szusszanásra, majd újra kinyitva azokat, ismét „normálisan” látod a világot, de pár pillanat múlva kezdődik az egész elölről. A két lovag figyel téged, majd mosolyogva megkérdi Ruel.*

- Ittál már te Unnur egyáltalán bort?

[Erigowi Klavel]

/ Lorin /

* A tömegen nagy nehezen átverekszitek magatokat. Az egész város egy megbolydult méhkasra hasonlít. Jó fertályórányi gyaloglásba telik, mire egy kisebb fás ligethez értek, ami az egyik mellékutcát öleli körül.*

- Na, meg is érkeztünk! *Szólal meg rendtársad.* Van nálam egy flaska bor. Neked adom, hátha Arel elfogadja áldozatul tőled. * Majd egy közeli fára vetődik tekintete.* Szép sólyom! Esetleg a tied? * Hangzik fel a költői kérdés. Mikor te is odapillantasz, meglátod a madarad, ki épp tollászkodik egy cseresznyefa rózsaszín virágpompába borult ágai között.*


// 1 tapasztalati pontot kapsz tapasztalatból, mivel ráéreztél arra, hogy eme hatalmas forgatagban a tolvajok száma is megnőtt, ezzel elvéve egy Hm-i húzást tőlem , de megmnetve pénzes szütyődet. Légyszíves írd fel a karakterlapodra//

// Ja, és a következő reagodat légyszi az utcák, terek, sikátorok topicba írd már...//

[Navaratna]

(Unnur)

A szakállas nő képzetét olyan bizarrnak tartja, hogy nem felröhög, hanem elképed és valahogy úgy néz a dartonitákra, mintha szemeivel azt akarná kérdezni: ez vicc volt, vagy komolyan mondja? De azt tutira veszi: a törp talán azért ideges, mert nincs megfelelő nő, azaz álmai szőrös arcú hajadona és aki nem talál ugyebár társaságot magának, az gyakran kapja fel a vizet No jó, nem mindenkinél fordul ez így elő, de Timónál igen Vagy nagy valószínűséggel igen.
A bor mellékhatásai nincsenek ellenére. Ivott már piát, igaz nem bort, hisz a szőlőt mint olyat nem nagyon ismerték. Bátrabbnak, fesztelenebbnek érzi magát, ami nyelvtudásának romlását hozza magával és gátlástalanabbságát. Közel hajol Ruelhez:
-Unnur isz, nem bor, ...pálinkát, basszus, nem vagyok már gyerek!-torkollik a mondat emrelinbe.
-Most Unnur csinál tánc, mert szeret és most akar...aztán...aztán úgy megfektetlek, hogy visszakapod amit korábban adtál nekem!
S akár értette valaki a végét, akár nem, megcsókolja az idősebb dartonitát, feláll, kicsit lendületesen, meg is lódul a feje, de kihúzza magát fejrázás után.
-Unnur akar zene! Jó, ropsz zene!-kiáltotta el magát. Melege volt, mintha kicsit izzadt is volna, tömeg van, ivott is, s levette kis mellényét, ingjét pedig melle alatt megkötötte, hogy hasa fedetlen maradjon.
-Szakáll!-rikkantja-Nédd, én nincs szakáll, de tud jó tánc, ti asszonyi tud tánc?
S megfeledkezve magáról táncolni kezd. Nem izgatja, hogy be van kicsit rúgva, az sem, hogy sokan vannak körülötte, nem bátortalan. Képes hamar átadni magát érzéseinek, nem féli azt kimutatni de nem is zuhan züllött túlzásba, mint azok a kiábrándult romlott lelkek, kik kilátástalanságukban és megkeseredésükben ragadtatják magukat szélsőséges esetekre. Unnur nem romlott még a civilizicáió által, így képes önfeledt lenni, bátran bujaságot vinni táncába, de nem úgy, mint kiművelt szajhák teszik zseton reményében, hanem magáért a tánc, önkifejezés öröméért. Fonott haja hadd röpüljön, ő boldog, jól érzi magát, repülni tudna!
-Nézd lányod, Földanya, kikacagom a kőlakókat, kik magas falakkal zárják el magukat szent szűz arcodtól!-leheli mosolyogva.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A darotinta széles mosollyal konstatálja csókodat, majd enyhe gúnnyal hangjában, vagy inkább vidámsággal hangjában megdöbbenésedre válaszol utolsó mondtaodra, mondjuk nem emrelinül, hanem ervül:*

- Mondta már ezt nékem boszi is, nem egy, de mind lihegve, kéjtől fáradtan hanyatlott le a lepedőmre! * A válaszon meglepődsz, de felfokozott hangulatod, s a „jótékony” bor hatására nem reagálod le a dolgot. Felkelsz, s jó pár vendéget „arrébb tessékelsz” laza, pörrenős mozdulatoddal. A körötted álló férfiak miután látják mire készülsz szívéjesen helyet „biztosítanak. A sarokban lévő cimbalmos felpörgeti az ütemet, majd hatalmas ujjongások kísérik, midőn „rucidat” lengébbre „igazítod”. Felpörögsz! Átadod magad a zene, a tánc, az önfeledt boldogság gyönyörének. A férfiak körötted téged bámulnak, egymáshoz, s a közelebb esőkhöz súgnak valamit. Tekintetükből, kocsányon lógó szemeikből arra következtetsz, hogy rólad beszélnek. A két dartonita italukat kortyolgatva figyelemmel kísérik ezt az egészet. Timó szóra sem méltatja kijelentésed. Legyint egyet, s a pult mögé távozik, s a kupákat rendezgeti hatalmas „műgonddal”. Lehet, hogy nem akar ismét „kényelmetlen” kijelentések össztüzébe kerülni?! Nem tudod, de most nem is érdekel. Pörögsz ott, a férfiak körbe állnak, de nem nagyon közelítenek feléd. Miért? Ugrik be agyadba. Talán nem találnak elég vonzónak?! Az nem lehet. Inkább a két kísérőd jelenléte tarthatja vissza őket. Látod többjükön, hogy teljesen bevannak gerjedve, de lapos pillantásaik azért a lovagokra is rávetődik néha, néha. Mulatsz, táncolsz, s egyszer csak valaki elébed ugrik, vagy inkább huppan. Egy jókötésű, napcserzette bőrű, világos frizurájú ipse az, kinek barna szemei kissé homályosak jelenleg.. Járása kissé ingatag, mintha mindig az egyensúlyát keresné. Alkarja telis tele tetoválással. Valamiféle csónakokat, s idegen nyelven írt szavakat motiválva. A fiatal férfi, kinek igen, igen akadozik a nyelve a sok lőrétől, hozzád lép, s megfogja karodat.*

- Kizsanyám! Hukk… Ropjunk egyet! * Majd, ha hagyod magad megpörget.*