Feketeleves [ETK]

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Mikor megpillantom a városkát ergyszerűen nem hiszek a szememnek.*

< Mi a franc...!?
Azt senki nem mondta,hogy egy városon is át kell menni...
Hacsak... Hacsak,már régen el nem hagytam az öreg házát,és Én meg nem vettem észre?!
De hát ez hogy lehet...?
...Akkor ezért mutatott a szekeres ember is a hegynek...!?Már akkor túlmentem!?
Hogy az a...!!!Mekkora birka vagyok!!! >

*Közben közelebb érek a juhászokhoz és látszik rajtam,hogy valami igen csak feldúlt!*

- Mondják csak,merre van az öreg bolond varázslónak a háza??

*Kérdezem köszönés nélkül...*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A felvázolt dolgokra csak bólintok, nem akadékoskodom.*

- Te is! - *válaszolom Malornak, majd középen tartva a menetet baktatok utána. A feszültség növekedésével egyre komorabb dolgok jutnak eszembe.
Egy feketén tátongó lyuk a földbe fúrva - hosszú sötét folyosó, mocsok-vér-hullaszaggal - egy ajtó - újabb sötét terem ...
Igen, ismét az Ifinben töltött pár nap képei villannak fel bennem - ami nem túl rózsás hangulatot okoz az eddig sem túl rózsás hangulathoz képest.
Idegeim pattanásig feszültek, már-már a régi harci eufórikus állapothoz közelítek, amikor a nagy semmi tárul szemünk elé.*

- Mi a .....
*Nem tetszik... Megállok a tisztás szélén és alaposan körbekémlelek, ahogy tudok figyelve mindenre. Valahogy nem akaródzik elhinni, hogy a többi utonálló hármunk elől elmenekült így, hogy mindent hátrahagytak.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Akárhogy figyelitek a környéket nincs sehol egy fia útonálló sem. Malor a sátrak és a ház közötti területen állítja meg lovát és fordul körbe a nyeregben gyanús mozgás után kutatva tekintetével, de nem száll le egyenlőre hátasáról. Dzsana mögött a két megkötözött rabló halkan összesúg.*

-Ezek meg hova lettek?
-Nem tudom. Szerintem itt hagytak minket, hogy elvigyük a balhét. Nem lehetnek itt örökké ezek hárman.
-Igazad lehet. Majd visszajönnek, ha már nincs a környéken a vasdoboz meg ez a két idegen.

*Mustafa azt megállapítja, hogy nem csak kidolgozásban van meg az ajtó és az ablakok spalettái, hanem valószínűleg funkciójuknak megfelelően működnek is. Elég furcsa ez az egy tömbnek tetsző ház. Vagy mágia alkotta vagy tényleg egy darabból vésték ki. A kutat közelebbről is megszemlélve egy „átlagos” kerekes kútról van szó. Természetesen a rendes kutak nem egy kőből vannak, de ebben is megvan minden tartozék. A kötelet feketére színeződött vaslánc helyettesíti, melynek végén egy bádogvödör függ. A kút mélyébe nézve pedig vizen csillan a déli Nap fénye. A hely eléggé csöndes, sőt jobban megfigyelve teljes a csönd. Sem az erdő neszei, sem a szél zúgása nem hallatszik, pedig a fák levelei mozognak a légmozgás hatására.*

/Súrion/

*Az út mellett botját támasztó jobbágy szemében felparázslik az önérzetesség lángja és nem is figyelve nemes vagy nemtelen e az illető visszaszól kissé dörmögve.*

-Tán először Jó Napot Uraság!

*Ezzel vissza is teszi kalapját és pödör egyet a bajszán mielőtt válaszolna.*

-A vénséget Verdinában keresse. Jó lóval úgy másfél napnyi út arra, amerről gyönni méltóztatik. Valahun az ottani erdőkben eszi a penész a firmányos házát.

*Ezzel a hüvelykujjával kissé megböki felfelé a karimát és a kalap a tarkójára csúszik. Így néz mögéd hunyorogva, mintha át tudna látni a hegyláb alkotta kanyar fölött. Azért még bök egyet visszafele mintegy alátámasztandó megállapítását a hely elhelyezkedését illetően.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Egy örökkévalóságnak tűnik,mire a pásztor válaszol és a válasza sem sokat ér,csupán megerősít abban,hogy pont akkora bírka vagyok mint ezek itt,amikre vigyáznak.
Eután nem is tétovázok egy pillanatot sem,vissza fordítom Fahlant és kissé előrehajolva "rászólok".*

- Vágtass Fahlan,ahogy csak bírsz...

*És ezzel a nyakára símúlva nekieredünk,a juhászokkal mit sem törődve!*

< Hogy szakadna le az Ég!!!
Hogy lehetek ekkora hülye...? >

*Amennyire csak a terep engedi vágtatunk vissza egészen addig a fáig,ahol a kereskedővel találkoztunk.Ott egy pillanatra megállunk és jól megnézem magamnak a hegyoldalt,amire a kereskedő mutatott,majd ismét neki iramodva,de most már figyelve az ösvény hegyoldal felőli részét...!*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A nagy csend feltűnik. És nagyon nem tetszik. A két jómadárhoz fordulok.*
- Itt mindig ilyen csendes volt a környék? És vajon van tippetek merre mehettek a többiek? Esetleg van egy másik búvóhelyetek is a környéken?
*A válaszadás közben szép lassan visszafele indulok, de azért figyelve körbe. Megszeretném tudni, hogy hol van az a "hely" (pont), ahol az erdő zajai még hallatszódnak - túl messze nem lehet, mert azt már akkor korábban is észrevettük volna... elvileg...*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A zajok hiánya nem tűnik fel most a kút köt le. Leeresztem láncon a vödröt és húzok fel vizet. Ekkor lesz gyanús hogy milyen csöndes az erdö. Ezt ellenörizve párszor le és fel húzom a vödört, de azzal minden rendben, akkor most csak én süketültem meg vagy senki nem hall semmit az erdö felöl?!
-Ööö izé az erdönek miért nincs hangja? Kérdem meg és nagyon remélem hogy hallom is a hangom. Mikor kiderül hogy nem velem van a gond óvatossan leteszem a vödröt és a karddal a kezemben felderítem a környéket.
< Varázstudó is van veletek nyavajások? Csapda mi? Na majd adok én nektek!>
Dühössen és morogva járom körül a tisztást vigyázva nehogy meglepjen valaki vagy valami.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap dél – délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*A vissza felé tartó vágtát csak a fánál hagyod félbe néhány szívdobbanás erejéig, amíg felméred a helyzetet. Konstatálod, hogy az erdő még bizony messze van, hisz az éjszakai kősátor is az erdőn innen volt jópár száz méterrel. Nekiereszted is mét lovadat, hogy minél hamarabb elérd az erdő út menti szélét.*

/Dzsana, Mustafa/

*A rablók csak a vállukat vonogatják.*

-Hát eddig is csöndes volt az erdő, de nem nagyon figyeltünk rá. Mi nem tudunk másik táborhelyről és csak ennyi cuccunk volt eddig is. A többiek meg biztosan kerülnek egy nagyot az erdőben, hogy nyomuk vesszen és majd később visszajönnek.

*Nem kell sokat visszafelé megtennie a viadornőnek, mert ahogy elhagyja a kővel kirakott tisztásrészt máris hallatszik minden erdei nesz. Érdekes módon a térről is hallani a hangokat, így csak befelé nem engedi valami a vadon hangjait. Mustafa felfedezésére Malor csak a homlokát ráncolja és próbálja leszűrni eddigi ismeretei alapján, hogy mivel is állhattok szemben. Dzsana néhány szót váltva a rabokkal óvatosan visszasétál az erdei ösvényre kutatva a környezet rezdüléseit. Ahogy a pap is elkezd körbenézni a tisztáson a szélén ő is tapasztalja a furcsa anomáliát, melynek köszönhetően csak a vadon hangjai nem jutnak be a kövezett területre, de amúgy minden működik. Mozgás, banditák továbbra sem észlelhetőek.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Tudomásul veszem a banditák szavait.
A felfedezést kicsit fancsali képpel veszem tudomásul, majdhogy biztos legyek benne csiki-csukit játszom két-három alkalommal.
Bemegyek a kikövezett tisztásra, majd ki az erdőbe...
Ha bizonyos, hogy minden működik kivéve a befelé nem jut be hang Malorhoz sétálok a "hűséges kiskutyákkal".*
- A tisztás szélétől normális az erdő zaja. Nem tudom mi lehet, de baromira nem tetszik Malor. Olyan mintha valami megakadályozná, hogy ide bejusson bármi hang az erdőből. Bár a "bármi" nem feltétlenül igaz...
Mustafa! Távolodjál már el egy picit a tisztástól és kiabáljál már felénk valamit próba képpen, hogy az eljut-e idáig.
*Mondom (vagy épp kiáltom) a papnak - attól függ milyen messze van tőllünk.
Majd várakozok, hogy mit hallok, avagy nem hallok az erdőből.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Megállva a fánál végigmérem az erdőt,de semmit sem látok egyenlőre.*

< ...Ott kell hogy legyen valahol?! >

*Meg Fahlanra is vetek egy pillantást és megveregetem a nyakát,ami kezd csabzott lenni.*

- Jólvan Barátom!Még egy kicsit ki kell bírnod...

*Ezzel újból vágtába kezdünk egészen,amíg el nem érjük az erdő szélét!Onnan lépésben esetleg ügetésben haladunk tovább és közben az erdőt figyelem,vélhetően egy kissebb ösvényt keresve.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Hasonló következtetére jutva mint Dzsanna én is megpróbálkozom a rálépek a kökörre majd le róla játékkal. Összehúzott szemöldökkel méregetem a házat. Egyre inkább az a gyanúm hogy a bolond Oren műve ez is. Azt sajnos fel nem foghattom miért volt ez jó neki hisz így a közeledö veszélyeket sem hallhatta. Dzsanna kérésére feléjük fordulok.
-És ugyan mit kiabáljak? Talán hahózzak? Ezzel már is eleget téve a felkérésnek. Megvonom a vállam hogy milyen ügyes is vagyok, és az egyre gyanúsabb házat járom körül. Megkocogtatom az ablakokat és az ajtót, hogy tényleg sziklából vannak e vagy csak úgy néznek ki. Ha van kilincs akkor benyitni is megpróbálok bár< mintha azt mondta volna az egyik nyavajás hogy nem bírtak betörni?> Ezzel a kisérletezgetéssel egyenlöre fel is hagyok. Odamegyek a lovaghoz és úgy kérdem.
-Mit gondol nem lenne jó ötlet csapdát állítani és bevárni öket míg visszajönnek? Nem nem halálos és aljas csapdát csak valami olyat ami megkönnyíti a dolgunkat de Ök sem halnak bele. Bár attól tartok ez a fene nagy jóindulata még bajba fog minket sodorni, de nem vitatom a meggyözödésében. Tehát, ebbe még belemegy vagy már ez is túl aljas? Sajnos felszólítás után már nem biztos hogy önként csatlakoznának ehez a kettöhöz. Láthatja rajtam Malor, hogy nem értek egyet maradéktalanul a módszereivel, pláne hogy haramiákról van szó és nem valami jótét lelkekröl. <Az ilyenket nállunk kihajtanák a sivatagba, pláne ha már voltak olyan bénák hogy lebuktak.... bah igaz hogy Doldzsah a tolvajok patrónusa is de nem az ilyen anyaszomrítóéké, ezek ahoz is bénák hogy renedessen kiraboljanak valakit!... na jó legfeljebb megpróbálom megkímélni minél többük életét... de nem a saját káromra!>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap dél – délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*A kísérlet eredménye az, hogy Mustafa hangja sem hallik be a bokrok közül a térre. A házat kopogtatva, tapogatva tényleg kő tapintása van az ajtónak, ablaknak is. Kilincs vagy bármilyen zárszerkezet viszont nem található egyiken sem. Szépen lassan azért sikerül összetömörödni a nyílt térségen a lovas Malor körül. A harcedzett dzsadoknak átvillanhat az agyán, hogy ennél szebb célpontot nem tudnának már nyújtani az esetleges íjászoknak. Malor ismét végighallgatja két társa mondandóját, mielőtt válaszolna kicsit gondolkodik a dolgokon.*

-Nem tudom mi célt szolgálhat ez a hangkirekesztés. Stratégiailag semmi értelme ebben egyetértünk, de valami oka biztosan volt, hogy így alakították ki. Azt nem tudom azért elképzelni, hogy a varázslót ennyire zavarta volna a madárcsicsergés annak idején, de ki tudja ezeknél. A csapdát nem tudom hogy gondolta Mustafa. Vermet ásni, zsineget kifeszíteni nem fogunk véleményem szerint. HA arra gondol, hogy mondjuk Önök elrejtőznek a sátrak, bokrok takarásában a visszatérők bekerítése végett azt el tudom fogadni. Én itt megvárom őket és felajánlom a megadás lehetőségét, ha elfogadják szépen visszavisszük őket. Ha nem, akkor pedig bekerítve őket rászoríthatjuk a csapatot a fegyverletételre. Önök hogy látják a dolgot? Tényleg szükséges lehet ez a fajta lesvetés?

*A két rab közben csendesen hallgatja a „haditanácsot”. Nem akaródzik beleszólniuk, de azért érdeklődve lesnek a végkimenetelt illetően.*

/Súrion/

*Ismét vágtába fogtok hűséges társaddal. Már jócskán benne jártok a délutánba, mire eléritek az erdőt. Ekkorra a ló is kifárad annyira, hogy meg kell állnod, mert már kicsapott a habos tajték a hátán, nyakán a megerőltetéstől ebben a melegben. Kis kényszerpihenő után tudjátok folytatni, de a kidőlés elkerülése végett csak könnyű lépésben haladtok. Egyenlőre nem látszik semmi ösvényszerű az erdőben, de az is igaz, hogy nagyon sűrűnek tűnik az aljnövényzet az erdőszélen.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Az erdőhöz érve,egy kis pihenő után lassan lépésben folytatjuk az utat.Az erdőt figyelve szinte semmit sem látok a sűrű ajnövényzettől.*

- Hát komám ide értünk,de semmit sem látok.Te érzel valamit?
...Talán ha beljebb mennénk kicsit...?

*Közben Fahlanhoz beszélek,vagy inkább csak hangosan gondolkodom.
Majd kissé bevágunk az erdőbe...*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Az valahogy baromira nem tetszik, hogy Mustafa hangját nem hallom... Amikor újra megjelenik a kikövetett tisztáson azért rákérdezek a dologra.*
- Hallottad a kérdésemet, vagy egyáltalán semmi sem szűrődik be....
Mert ha szóltál vissza és nem hallatszott bajban vagyunk, de nagyon.
Azt sem hallanánk meg, ha egy byzon vágtatna felénk...
*Majd Malor monológja után.*
- Mivel nem hallunk semmi külső zajt maximum ők állíthatnak nekünk csapdát. Azt tudjuk, hogy sokkal többen vannak mint mi. Mégis hogy keríthetnénk be őket? Tudják mennyien vagyunk - két részre oszlanak és kész a legegyszerűbb csapda amit csak fel lehet állítani és ha akarunk ha nem belesétálunk. Magunktól, tudatosan. Ugyanis ha már előjönnek és harcra kerül a sor nem fog senki nekiállni számolni, hogy megvan-e mindenki, vagy esetleg valakik még rejtőznek a bokrok közt arra várva hogy második hullámként leteperjenek bennünket. És nem is tudnánk - még ők sem tudták megmondani, hogy pontosan mennyi társuk lapul meg itt. - *bökök a foglyok felé. De arcomon tanácstalanság van. Töröm a fejem mit lehetne tenni e helyzetben, hogy mindenkinek megfeleljen és a banditákat is elfogjuk.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Hallotam és vissza is kérdeztem! Érdekes ez a ház. Hogy a francba járt ki és be az öreg? Tűnödök félhangossan.
-Az tényleg nagy baj hogy kevesen vagyunk, de ezek csak nyavájások. Az utolsó oroszlán is nagyobb kihívás ha formában vagyok, és nem feledkezem meg a vértemröl. Bár az igaz hogy ez a fura csend nem hajtja a mi malmunkra a vizet, de ha a házba be tudnánk menni akkor nem férnének hozzánk egyszerre mindannyian. Bár akkor meg bentragadunk. Mégse kószálhatunk hetekig utánuk az erdöben! Egyedül hány haramiát tud feltartani? Kérdem Malortól. Töprengek és arra a következtetésre jutok hogy ide csapda kell de az okosabb fajtából.
-Mi lene ha valaki közölünk eljátszaná hogy ez a kettö elkapta, bah nem jó. És ha csak öket hagynánk itt és mind az erdöben lapulnánk? Ja akkor meg a felszólítás marad el. A fene megette. Csak az lenne jó ha be tudnánk jutni a házba. Ök nem tudtak és ha már elég sokan itt vannak rajtuk üthetnénk. Talán lennének páran akik ellenálnának, de nem nézek ki ezekböl annyi kurázsit. A java biztos hogy feladná magát. Így mis is megúszhatnánk a küzdelmet és a csürhe nagy része is az ítélöszék elé jutna. Meg ezek sem tudnának megszökni addig. Aki meg olyan, azt úgyse tudjuk élve elkapni, ez volt ott az úton is pedig nem akartunk mészárlást< legalábbis eleinte >. Bármilyen más ötletet szívessen veszek de sajnos a kóválygást az erdöben nem fogom csinálni. Miközben dumáltam azért hagytam szóhoz jutni Öket is. Miután befejeztem várom a jobbnál jobb gondolatokat, majd ha kimerültünk akkor mégis a házat kezdem el piszkálni. Próbálkozom az ajtóval, feszegetem//nem töröm bele a töröm// tolnám befelé, majd fennhangon felszólítpm több nyelven
-Nyílj ki! Meg más ilyen marhaságokat próbálok meg a vége felé már inkább kínomban.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*Az erdőben a sűrű bokrok miatt nehezen juttok előre a fák között. Jó két órás gázolás a sűrűjében és már embernek, állatnak egyaránt tele a hócipője a szúrós, ragadós bozótossal. Végül a kínszenvedés emghozza kétes gyümölcsét, emrt egy helyen az erdőszéli növényzet mögött kezdődik egy szegőköves, de nagyon gazos ösvény, mely a hegy felé vezet az úttól. Ezt biztosan nem vetted volna észre, ha kintről szemléled az aljnövényzet összefüggő sávját. Sajnos az út nem olyan jó állapotú, hogy léptetésnél gyorsabb tempóban lehessen rajta lovagolni a mukás veszélye nélkül.*

/Dzsana, Mustafa/

-A csapdát úgy értettem, hogy ti felmászhatnátok egy-egy fára, így hallanátok és látnátok, ha közelednek a haramiák. Ha kiözönlenek a tisztásra pontosan az lenne a lényege a dolognak, hogy összeszedjétek a második hullámba várakozókat és az esetleges íjászokat. Addig én lefoglalom a többit.

*Mondja Malor teljes meggyőződéssel. Azt nehéz lenne megállapítani, hogy jelenleg ennyire elszánt és idealista vagy csupán két külhoni útitársát szeretné ezzel kiküldeni a tűzvonalból.*

-Nos Mustafa akár mind a tizenvalahányat is. Amíg van elég helyem hadakozni, amit ez a kövezett tér biztosít az összes közelharcra vállalkozót lefoglalom, amíg Önök az íjászokkal foglalkoznak. A két jómadarat addig ide rögzítjük a kúthoz. A ház… Hm… Az igaz, hogy a házba bejutva csökkenthetnénk a túlerő és a rajtaütés veszélyét. Egyrészt mi el tudnánk bent lenni, amíg visszaérnek a martalócok, másrészt legalább a lövészektől védve lennénk. Nem tudom elképzelni, hogy az öreg hogy jutott be.

*A két jómadár halványan somolyog a tanácstalanság és az esélylatolgatások kapcsán. Közben ismét a ház felé fordul a pap figyelme, de most a lovag is közelebb léptet és szemügyre veszi az alkotást. Eközben a tőrös módszer a várt eredményt hozza, azaz semmi változást. A fegyver ugyan ép maradt, de nem is mutatja a bejárat sem jelét a lazulásnak. A legkülönfélébb „ajtótáró varázsszavaknak sem engedelmeskedik a ház, legalábbis a Mustafa által iymert nyelveket használva.*

-Gondolja, hogy valamiféle varázsszó kellene a kinyitásához? Ha van konkrét ötlete, hogy mi lehet az esetleg én is segíthetek, hátha valami általam ismert nyelv hatásos lesz.