A Tükörvilág

[Herold Bardelot]

(Abu)

Na most szaladt ám fel mindkét szemöldököm és kerekedett ki mindkét szemem.
-Mi az hogy nem Te rángattál ki!?! Sehol nem voltam azóta hogy eljöttem a Szerájból. Elmentem egy fogadóba kivettem egy szobát megkajoltam, fürödtem aztán humtam. Mikor felébredtem már ez a tör magyarázott valami húú de nagy tudásról ami itt van. De idáig csak üres süketelést hallottam. Akkor most hol vagyunk? Azt csak megtudod mondani nem? Hamár ide jársz tanulni?!
Egyre ingerültebb leszek mert úgy érzem mindenki csak átakar verni. Még véletlen se adnak egyenes válaszokat csak kerülgeti a forró kását.
-Jó lenne már tiszta vizet önetni a pohárba mert kezedek ideges lenni. Egyébként a villámvarázsom hogy vétted ki?! Te nem a betegségekben mélyültél el?
Egyre gyanúsabb minden, olyan mint egy rossz álom.
< mi van ha valamelyik vacak olvassa és befolyásolja a gondolataimat? Na szép lessz ha egy vacak illúzióban vagyok bezárva!>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Nem. Nem tudom megmondani hol vagyunk. Én csak belépek a kapun, végigjövök a sötét folyosón és itt lyukadok ki. Még mielőtt ezen is fennakadsz... A mesterem házában van egy boltíves kapuszerűség, fehéres köddel a belsejében. Abba kell belépni. Nem egy ház kapujáról beszélek. Soha nem mondta a mesterem, hogy hová vezet, én meg nem kérdeztem, megelégszem azzal amit itt találok és tanulok.
A varázslatodat pedig nem én védtem ki, te rontottad el valahol, azért sülhetett be.
Mivel én nem voltam, és te meg nem tudod hogy kerültél ide egy tippem van. A mesterem hozott ide. Bizonyára célja van veled is, ha mindezt megmutatta neked.
*Egy kicsit fancsali képet vág utolsó mondatához.*
- Tudod mit, visszaviszlek oda ahonnan én jöttem, ott bizonyára több válasz lesz a kérdésedre.
*Azzal elindul az ajtóhoz, kinyitja.*
- Gyere, fogd meg a kezem, mielőtt elbóklászol, és soha nem talállak meg.
*Ki is nyújtja a kezét, hogy eleget tehess kérésének.*

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

-Érdekes megoldás az oktatásra. Jegyzem meg epéssen majd felállok és hozzá lépek.
-Inkább a válladba kapaszkodnék.
< ha én most itt eltévedek tuti hogy megátkozom de úgy hogy még apánk se ismer rá!>
Megyek és követem a sötétségbe.
< az hogy sötét van alapjában véve még nem baj de hogy egy nyamvadt pont sincs amihez viszonyíthatnék!>
-Messze vagyunk még?! Kérdem vagy 4 lépés után.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Ahogy akarod, legyen a vállam.
*Mondja, majd miután bele kapaszkodsz elindul. Az ajtó hangos dübörgéssel záródik be mögöttetek, és semmit sem látsz. Mintha a szemed világát vette volna el valaki. Pár lépés utáni kérdésedre csak egy határozott "Nem" a válasz.
Így is történik. Érzékeled, hogy megáll a bátyád egy kicsit, majd picit hátrébb lép és újra elindul. Lassan szürkeség von körbe és kibontakozik szemed előtt: a sivatag.
Jusuf arcát elkapod, ahogy hüledezve néz szét maga körül. Hitetlenkedik, dühöng belülről, majd kihúzza magát.*
- Azt hiszem kicsit eltévedtünk.

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

-Kicsit!!! Hogy a picsába kerültünk Ide?!?! Remélem van a közelben pár barátságos amund is csak hogy jó legyen nekünk!! Hova lett a francos kapu?!?!?
-Ezt nem hiszem el!!!
Szabályossan megfeledkezem magamról, ordítozok és marha pipa vagyok. Rugdosom a homokot és szidom aki épp az eszembe jut. A végére kimerülök és lecsillapodva kérdem.
-Ugye nincs egy csepp vizünk se?

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Na igen. A kapunak se híre, se hamva... Mintha nem is lett volna és csak úgy "zsuppsz" a sivatag közepén teremtetek volna. Jusuf mogorván dörzsölgeti állát és tanácskozik magában , amíg te kidühöngöd magad.*
- Nincs vizünk. Semmink sincs.
Nézd, nem tudom hogy történhetett. De kimászunk belőle. Lehet, hogy pont hazajutunk... A nap állásából ítélve arra van dél, így arra indulunk el. Vagy van egyéb ötleted, javaslatod?

[Herold Bardelot]

(Abu)

-Megörültél?!
-Mi a szentséges teveszarért akarsz Te délre menni?! Hisz ott az Amundok az Urak ma már, gyerünk keletre akkor vagy a Rászil embereivel futunk össze vagy a Kereskedöhercegségekben kötünk ki. Bah mit beszélek azt se tudjuk hol vagyunk!!
Forgatom a szemem az ég felé mint aki mindjárt eszét veszti ettöl a lehetetlen helyzetöl. Fogom magam és elindulok az orrom után a dűnék árnyékában//ha vannak dűnék//, közben Jusufnak magyarázok.
-Vizet kell találnunk, vagy megdöglünk. Bár lehet így is úgy is megdöglünk!
Éreztetem vele, hogy Öt teszem mindezért felelössé mindezért, nem mintha ennek jelen pillanatban lenne jelentösége.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Elindulsz amerre jónak látod - épp keletnek, de homokdűnék nincsennek. Ameddig a szem ellát sík a terep, száraz, forró homokkal borítva, s még csak egy árva kóró sem utalna arra, hogy itt van valamilyen élet. Jusuf felől pedig azután, hogy elindultál egy minden meggyőződés nélküli erős hangú "Aha" érkezett.
Ezek után lépnél, de nem bírsz, mintha a saját tested nem engedelmeskedne tudati parancsodnak. Lépnél, de lábad egy helyben marad, fordulnál, de törzsed nem moccan.
- Azt mondtam délnek megyünk Öcsém! - *Jusuf hangja dörrent a hátad mögött, de valahogy már nem a megszokott csengéssel. Volt ebben valami idegen, síron túli.*
- Velem jössz! - *és lábad immár akaratodtól függetlenül elindul - megfordulsz, és lépsz, hiába hogy nem akarnád. Szemed megakad testvéreden, aki halálos nyugalommal fordít épp neked hátat és délnek veszi az irányt. Külsőleg semmi változást nem látsz rajta, de a hangja magáért beszélt. Szádat szólásra sem tudod nyitni, így nem marad más számodra mint, hogy saját magaddal megoszd gondolataidat.
Telnek-múlnak a percek, fertályórák, de ti rendületlenül csak gyalogoltok a végtelennek tűnő homoktengerben. Aztán valami lassan kibontakozik szemed előtt a távolban.... Először csak délibábnak gondolod a tikkasztó hőség, szomjúság miatt, azonban ahogy haladtok előre és szép lassam mérföldeket hagytok magatok mögött egyre jobban kirajzolódik szemed előtt egy csodálatos, ám mégis idegen, hátborzongató látvány.
A sivatag körülöttetek csendes, élőlénynek még csak nyoma sincs, bátyád pedig csak megy előre a három fénycsóvát kibocsátó különleges építmény felé. Talán egy mérföld lehet hátra, amikor megjelennek először azok az igen bizarr "valamik" a talajból kinőve. Mintha hullák kezei lennének - bár... nem emberi kezek, hisz csak 4 ujjuk van, és fekete, hegyes karmuk.
Elhaladtok az első mellett, magadban döbbenten állapítod meg, hogy egy kéz bizony akkora mint te magad vagy. Semmi nem történik - a furcsa jelenség még csak meg sem moccan. Elhaladtok még egy mellett, de ismét semmi moccanás - így magatok mögött hagytok vagy féltucatot.
Ekkor érzed, hogy testedet irányító erő lefoszlik rólad. Jusuf még csak hátra sem figyel, rendületlenül halad előre szótlanul.*

[Herold Bardelot]

(Abu)

-Jó lenne ha nem most törne rád az egyeduralmi vágy! Értsd már meg hogy arra nem sok jó vár ránk! Próbálkozom eleinte a lebeszéléséröl. Nagyjából a második harmadik mérföldnél fel is hagyok ezzel.
-Mondtam hogy megdöglünk. Mutatok a kifejezetten amund gyanús épületekre.
< vagy csak én ??? >
-Fordulj már meg Te Istenbarma.
< nah ez szép vagy elment az esze vagy ez egy nagyon ügyes csapda volt.... megy ez nekem>
Mikor elmúlik a kényszer a kezekkel nem törödve meglódulok(lódulnék) az ellenkezö irányba.
< mi lenne ha össze vissza rohangálnék úgy nehezebben talál el>
Ezen febuzdulva rettenetessen elkezdek cikk cakkozni-kívüláló számára kb lép egyet nehezen balra aztán jobbra fut mint egy csiga -és meggyözödésem hogy kijutok.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Jusuf láthatólag nem törődik azzal, hogy te szökni próbálsz. Már épp szöget ütne a fejedben, hogy akkor vajon eddig miért "cipelt" ide, ha most hagy meglépni, amikor megelevenedik az egyik kéz melletted.
Nem tudsz kitérni előle - megragad, hogy majd összeroppantja a csontjaidat, s Jusuf felé hajint el nagy ívben. Talajt érésedkor orrod, szád telemegy homokkal, igen kellemetlen érzés, és már-már fullasztó is. Felnézel, épp a bátyád mellett landoltál, szerencsédre se kezed, lábad, tested nem sérült meg komolyabban.
Bátyád lenéz rád, megvillan a szeme, és arcára groteszk vigyor ül ki.*
- Innen ecsém csak befelé vezet az út, kivelé nem.
*Azzal újra elindul az építmények felé.
Az a "kéz" ami idáig hajított visszatért eredeti nyugodságába, mozdulatlanságába.*

[Herold Bardelot]

(Abu)

Mikor megragad a kéz
Röptömben
A homokban fulladozva
Köpködöm és törlöm ki számból szememböl a homkot, majd a kezeket nézem .
< valahogy csak ki lehet innen jutni.... talán ha lenne rés a gyűrűjükön...>
Felállok és mikor abbahagyom az imbolygást, a kezem használom ellenzöként, szétnézek hogy merre lelhetnék egérutat a sorok között .
Mikor úgy vélem nem találok megindulok az árny után mit egykor a bátyámnak neveztem. Nem épp a családi béke és a szeretet ünnepe jár az eszemben .

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Alaposan körbemémlelsz.
A kezek szabályos távolságokban vannak egymástól - úgy 10 lábnyira. Elvileg el lehet iszkolni két kéz között - de gyakorlatilag... megfordul a fejedben a kudarc eshetősége, főleg azok után, hogy az bátyádnak kiadó valaki rátapintott a lényegre: csak befelé van út, kifelé nincs.
Követed hát, hisz mi mást tehetnél.
Eléritek hamar az első piramist - s az idegen kezét egy tenyérlenyomatba helyezi, még ezidáig nem hallott csengésű nyelven felrikkant, s az előttetek lévő kőtömb hangtalanul elcsúszik jobbra. Látni engedvén azt a folyosót mi mögötte húzódik meg. Felfelé vezető lépcsővel, alacsony belmagassággal, és a végén sárgásan vakító fénnyel. Ahogy haladtok felfelé mintha a lépcsőnek nem akaródzna véget érnie - az a sárgás fény csak nem akar közelebb érni.
Elhaladtok egy beugró rész mellett - először azt hiszed beuró csupán, de melléérve látod, hogy egy jobbra nyíló folyosószakasz, nagyon enyhe látási viszonyokkal.
Jusuf - vagyis aki neki adta ki magát - nem törődik azzal, hogy te bámészkodol, vagy hogy egyáltalán jössz-e utána. Ő csak megy töretlenül előre a fény felé.*

[Herold Bardelot]

(Abu)

Na , majd késöbb megpróbálom most kicsit mintha nem lennék formában. Márha lesz késöbb.
A folyosón egyre kedvtelenebbül követem azt a valakit. Az oldaljárat láttán felemelem a kezem és szóra nyitnám a számat….
Majd becsukom és megyek tovább.
-Egy zombi többet beszél ennél!
Dörmögök magamban, és azon filózom jó e nekem ha odaérünk ahoz a fényhez.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________


*Tovább mész ...
2-3 tucat lépcső megmászása után újabb beugró rész következik - újabb homályos folyosószakasszal. De most mintha látnál valakit állni tőlled úgy 10-15 lábnyira. Bő köpenyben álldogál, csuklyával a fején, majd lassan elindul? (lebeg?) a folyosó távolabbi vége felé egyenletes sebességgel, mint egy sétáló ember.*

[Herold Bardelot]

(Abu)

<állj már meg te nyavajás!.... de rohadt sok lépcsö van itt!... na én leülök...>
A keresztezödésben ülve látom meg a "lebegö" valamit.
< tök jó akkor most nekem is így kéne haladnom hogy ne fáradjak el?.. kíváncsi vagyok mi lessz ha nem megyek utánna.. mondjuk most egydarabig biztos hogy nem is tudnék ... hé ne arra menj erre vagyok!...>
Sajnos már ahoz sincs eröm, hogy kiálltsak így csak ülök kétségbeesetten a lépcsön, és nézelödök körbe körbe hátha jön az Isteni szikra, és meglátom a kiutam ebböl a "rémálomból".// nem azt jelenti, hogy fel akarok ébredni!//