Berrana-roda - a pengebárók édene

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A férfi mosolyogva konstatálja a hölgyemény szavait, de érzi, hogy nem kicsit kell alakítani, ha be akar vágódni.*

<… Jól felvágták ennek a kis helyes nuninak a nyelvét, de majd pislog, mikor hanyatt döntöm, s megmutatom neki, hogy mi rejtőzik az északi férfiak perverz gondolatvilágában!…>

- Nem kell arra gyúrni hölgyem! Pont olyan, amilyennek Alborne megteremtette! *Mosolyodik el a dalnok.* Jaj, és bocsásson meg, hogy az intim szférájába léptem! Én is sajnálom, hisz oly lószagot áraszt, melyhez foghatót még nem tapasztaltam! Még jó, hogy a fenyőillat kissé tompítja azt, mert másképp a rosszullét kerülgetné a majdnem tökét vesztet illetőt, ki önnel szemben áll! * Válaszol pimaszul Erlon, érzékeltetve, persze, hogy ő sem vette a nő szavait zokon, s csak a száját jártatja. Hátrébb lép, utat engedve az elviharzó nőnek, utána néz, s „véletlenül” elenged egy megjegyzést halkan, de úgy hogy a nő is hallja.*

- Hmm… nagy a feneke! * Majd mintha mi sem történt volna az érkező Nicolt fogadja mosolyogva.*

- Téged vártalak, hisz farkas éhes vagyok! Közben megismerkedtem egy hölggyel! * Tekint a csukott ajtó felé.*Láttad te is! Ki ő? Hogy hívják? * Kérdez rá a fiúra, közben a szobába visszatér, s leül az ágy szélére.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délben


-Nekem legalább nagy valamim!-nevet fel az ajtó zárása közben.
Nicol zavartan nézett Erlonra:
-Bocs, de te csak így beszélsz egy grófnővel? Ez gázos!-volt őszinte a srác-Azaz veszélyes. Vagy te is az vagy?-néz kritikusan Erlonra.
Letette az illatozó ránott galambcombokat cipóval, salátával.
-Bár ő csak akkor húzza fel magát ha nagyon pimasz lennél. Adriana Uza az, az úrnő vendége és barátnője. Viadomoi. Nagyon szilaj nőci és borzolja a ruháival a kedélyeinket. Bár én csípem-kacsint.
-Nincs férje s nem is akar, sokat lovagol, szereti a sört...amm...és későn fekszik de korán kel. Szerinte neki 3-4 óra is elég a szunyáláshoz, tiszta pazarlás egész nap dögleni. Ő mondta így!
Álldogál, néha a lantra néz.
-Nem nyűg cipelni? Folyton attól tartanék, beakad valamibe vagy elszakad a húrja.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A nő megjegyzése ismét mosolyt csal a bárd szája szegletére, de szó nélkül hagyja a dolgot.*

<… Hmmm.. Majd akkor is ezt mond, mikor alattam nyüszítesz te szuka!..>

* Nicol szavai zökkentik ki gondolatmenetéből, belép a szobába, s falatozgatni kezdi a sültet. A srác felé is nyújt egy combot, majd kortyol egy kicsit a borból, közben a fiúnak „osztja az észt”.*

- Tudod kisbarátom! A grófok, hercegek is ugyan olyan büdöset sz.rnak, mint mi! Én szabad embernek születtem szerencsére, s soha nem alázkodtam meg eddig senki előtt. Ha, valaki pimasz velem, mint ez a Viadomói gróf kisasszonyka, hát én is pimasz vagyok vele! *Kacsint rá a fiúra.* Tudod, egy dolgot kell szem előtt tartani! Mindig csak is úgy viselkedj, beszélj bárkivel is, ahogy ő viselkedik, beszél veled szemben! Nem szabad túlzásokba esni, de ne is hagyd magad! *Falatozik tovább jóízűen.* Hogy is hívják?! Adriana Uza!? Furcsa a család neve!? Látszik rajta, hogy szereti és élvezi is az életet! * Ismét a srácra kacsint.* Tudod, az ilyen vad kancákkal vigyázni kell, mert gyors megbolondítják a férfiszívet! * Majd miután feljön róla a szó a lantjáért nyúl, ölébe veszi, baljával akkordot fog, jobb kezét kicsit megmozgatja, s végigsimítja a csodálatos hangszert. Látszik a dalnokon, hogy imádja eme remekművet.*

- Nem nyűg! Hogy lenne az, hisz ő az én kedvesem! Ő még soha nem hagyott cserben. Mikor unatkozok, szórakoztat. Mikor pénzhíján vagyok, keres nekem! Mikor hölgy társaságra vágyom, odacsalogatja a legszebbet! Te próbáltál már valaha valamilyen hangszeren játszani Nicol? * Teszi fel a kérdést, majd a fiú tekintetét kutatja, s közben párat penget a kilenchúrú lanton. Ujjait megmozgatja, s egy dallamot kezd, óvatosan előcsalni a becses hangszerből, majd halkan dúdolva, s énekelgetve beszél talán saját magáról.*

Létezésem

Orvos vagyok a létezésben,
Gyógyír más bajára,
Ezért lettem én,
E nagyvilág barátja.

Hozzám jön ki kósza lélek,
Szívében él fájdalom,
Gyógyírem vérző sebére,
Ím örömmel átadom!

Megkeresi ki néma sírón,
Egyedül és rettegőn,
Felvidítom hamarosan,
Boldogan és élcnyelőn.

/ Randon tollából /

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, dél után nem sokkal

-Ezt mind tudjuk mi is, szolgálók, de azuért még sem beszélhetek úgy az uraságékkal, akik nekem a kenyer adják mint ahogy ők velem! Az úgy nem járja. Tudod Erlon, te megteheted következmény nélkül, hogy visszaszólsz de én nem-volt őszinte a fiú-Ha én így beszélnék, kirúgnának és aztán anyámék elesnének attól a pénztől amit én megkeresek. Mert minden tetsvérem úri háznál szolgál ám és erre már büszkének lehet lenni!-s ki is húzza magát, látszik, elégedett a helyével és azzal hogy keres.
-Meg nekem azt tanították, hogy ha valaki nagyon paraszt nem szabad az ő szintjére leereszkedni-vont vállat.
-Én úgy szoktam vioselkedni, amilyen vagyok. Te sose felejted el a sok váltakozás meg miegyéb közben ki is vagy igazából? Én már megbolondultam volna-kancsít.
-Uza? Fura név de mondom hogy viadomoi. És való igaz, Ada habzsolja az életet! Beszéltük is a többiekkel a konyhán-hajol közelebb s kiderül, a cselédség hol beszéli ki urait- hogy annyit iszik mint egy kocsmatöltelék, még sem árt meg neki! Hányni még meg rosszul lenni nem láttuk! Ellenben megfogdosta a kapus seggét, és tegnap előtt Leila néni megesküdött Domvikra hogy hajnalban a Hiciano villa testőreinek kapitányát látta kijönni az ajtaján ahogy az ingjét igazgatta!

A lantról szóló dicshimnuszt meglepődve hallgatja Nicol:
-Ööö...én emberekkel szoktam szórakozni, meg igazi lányoknak csapom a szelet hogy legyen a kedvesem, nem egy...hangszernek..-s megvakarta a füle tövét, ép elméjű-e Erlon
-Furulyázgatok néha...
érdeklődve hallgatja a nótát, még le is ült.
-Ah, egy újabb művész! Na, Pico is ilyen volt! De leszúrták párbajban. Kár érte-sóhajt szomorúan Nicol.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Mosolyogva hallgatja a fiú szavait, majd miután befejezte a muzsikát, megborzolja annak szőke haját, olyan apaian. *

- Látom, helyén van az eszed Nicol! Sokkal töbre is vihetnéd, ha foglalkozna veled valaki! * Kacsint a srácra, majd kortyol még egyet a jó borból, s felkel helyéről, majd az ablakhoz lép, s merengőn nézi a csodálatos nyárfákat. Pár pillanatig csendben figyelve azokat.*

<… Hát igaza van ennek a srácnak! Jó is, ha az ember tudja, hol a helye a „táplálékláncban”. Mondjuk én sem panaszkodhatom. Apám halála óta, elszegényedve, de vidáman járom a nagyvilágot. Mit sem törődve mások bújával, bánatával. Nicol talán az első, aki józanságával, gyermeki őszinteségével le tud kötni egy picit! Szívem szerint segítenék rajta, de sokszor saját magamon is alig tudok, nem hogy másokon. …>

* Gondolatai után megfordul, s a srácra tekint.*

- Tudod mit?! Ha gondolod megtanítalak a lanton játszani, s ha elhozod furulyádat azon is mutatok pár gyönyörű rigmust! * A fiú reakciója után azért érdeklődése átsuhan a facér nőre, s az előző dalnokra, kit leszúrtak párbajban*

- Hmmm… Azt mondod, hogy a testőrkapitány jár a hölgyeményhez!? Nem árt akkor odafigyelni! * Mosolyodik el ismét furcsa előérzetét takarva.* Pico az a dalnok, kinek helyettesítésére felfogattak engem? *Néz kérdőn a fiúcskára.* Azt tudod, hogy ki tette és, hogy miért?

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, kora délután

-Jól vagyok én itt is-szerénykedik.
-Lanton? Komoly?-majd legyint-Nem leszel te itt addig!
-Pico? Nem, ő már akkor nem élt amikor én idekerültem, előtte egy héttel járta meg. S én már 4 éve szolgálok itt. A mostani dalnok berekedt...-fanyalog-Kis homokos, szóval nem lesz riválisod...Pico pedig megsértett egy dallal egy uraságot, az kihívta és Pico megszívta. Ööö, azaz nem vot elég jó...-húzta be a fiú vállai közé a nyakát mert Desi csörtetett fel a lépcsőn és egy papucsot dobot neki. Úgy tűnik valami rossz fát tett a tűzre a fiú, vagy lemaradt valamivel, mert folytott hangon szidja őt Desi, Nicol védi a fejét a szövetpapucs elől de ajka remeg, hogy ne nevessen és kiiszkol. Desi kifújja magát, néz Erlonra, majd a fiú után, aztán bezárja az ajtót. Belülről. Majd megfordul s leveszi a papucsait s a legegyszerűbb mód lehúzta a bugyogóját, berúgta az ágy alá, aztán az ablakhoz lép, átöleli Erlont és megcsókolja.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A fiú kijelentésén elmosolyodik.*

-Azért, ha van kedved pár fogást szívesen megtanítok a lanton! * Kacsint Nicolra, majd nevetve figyeli Desdemona „belépőjét”, s még jobbat derül, mikor meglátja a fiú vidám arcvonásait. Miután Desi kiküldte a fiút, s bezárta maga mögött az ajtót Erlon kicsit elcsodálkozik, főleg akkor mikor a bugyi is „lepattan”. Mosolyogva fogadja a lány közeledését, még kacsint is egyet, s beharapja szája szélét. Átöleli a fiatal husit, s viszonozza annak heves csókját.*

<… Hmmm… Mily heves kis teremtés! Még jól is jön az esti „bemutatkozó előadás” előtt! Kicsit legalább lehűti kedélyeim és a grófnőkkel ésszel, elhúzva minden pillanatot fogok tudni „foglalkozni”. Meg hát nem rossz kis nuni Desi sem! Ahogy tudom a férfiakat eddig elutasította. Na itt az ideje ezen változtatni te kis heves kanca!…>

* A hosszan tartó csók közben, szép lassan kipattintgatja a lány blúzának gombjait, s mikor annak keblei kibukkannak, elveszi ajkait a lány szájáról, s „beletúr” annak melleibe orrával, szájával bizsergeti a „bizsergetnivalót”, majd bekapja, óvatosan megszívja keményedésig a kebleket. Jobbjával felemeli a lány szoknyáját, majd végigsimít óvatosan combján, s ez után felhúzza a lány combját derekáig. Ha érzi, hogy a lány teljesen beindult, akkor óvatosan megemeli ebben a pozitúrában, balljával hátát tartva, majd szép lassan az ágyra helyezi, s fölékerekedik, nyakát, arcát, csókolva, combját simogatva óvatosan.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, kora délután

Semmi tiltakozás, hagy mindent, bár az is igaz hogy nem hagy időt lassú kerülgetésre, szinte húzza a férfit az ágyra, vonja magára, húzza arrébb maga is szoknyáját, sürgetve az egyesülést. Amikor pedig megtörénik, az ajkába harap, ne árulja el a háziak közül senkinek, hogy épp mit művel a frissen szerzett énekessel.
Desi nem volt már szűz, minden férfit csak nem hajthatott el s hevessége sem a szüzek sajátja. Kifinomultságot nem kell tőle várni, cselédlány, nem kuplerájos hölgyemény s nem is elit púderes muff, nem kell sokat tenni jelen helyzetben neki ahhoz, hogy jól érezze magát, mondhatni, alig ficergett párat Erlon, a nő máris megfeszült, aztán elködösült szemekkel elernyedt az ágyon levegőért kapkodva.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A bárd kiélvezi a fiatall husi minden rezdülését, vonaglását. Érzi, tudja jól, hogy ami most fog következni a lány egy életre megjegyzi.*

<… Ohh, kicsikém! Látom, „értő” kezek még nem értek, pihe, puha testedhez. Eddig csak pár „kontár” foglalkozhatott veled, de most eljött hozzád Erlon bácsi! Olyat mutatok neked, hogy azt még vénasszony ként is emlegetni fogod fogatlan barátnőid, s a fiatal, hancúrra kiéhezett lányok előtt. …>

* Az alatta vonagló lányt forrón megcsókolja, majd óvatosan elindul egyre lejjebb szájával csókolva annak finom testét, melleit, hasát,. Köldökével is eljátszadozik kicsit, majd lefelé indul. Combjait, vénusz dombját érintve, simogatva, majd óvatosan „ eljátszadozva” alant. Egyre gyorsabban, egyre hevesebben, derekát, medencéjét tartva a hölgynek, hogy minél jobban tudja koordinálni csípője mozgását. A lány csúcsig juttatása a cél. Remegő, testét, porcikáját figyelve. Mindezek után sem hagyja abba. Desit hasra fordítja, kicsit megemeli jobb combját. Feljebb tolva azt, s utána hátulról kezdi el „megajándékozni” férfiasságával. Érzi, hogy ez neki is őrülten jó, s hagyja, had hatalmasodjon el rajta is a kéj…. Vigyázva azért, hogy egy csepp sem menjen „rossz” helyre. Mindezek után a lány fölé hajol, csókot lehel annak fiatal orcájára, majd melléfekszik, s simogatja a lány kecses testét.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

Nos a falusi husinak nem volt része még abban hogy férfiak ajakon kívül máshol csókolgassák, folytottan sikkant egyet és felhúzza lábait:
-Mi az ördög...?-néz a férfira kipirult arccal.
-Nem, nem, ah!-rázza fejét s lemászik az ágyról. Mutatóujjával köröket rajzol halántékánál és nevetgél. Úgy látszik, ahhoz hogy merészebb szerelmi praktikákba vonja a lányt, még várnia kell. Megigazítja szoknyáját, benyúl az ágy alá, bugyogó fel, megkereste papucsait is. Haját is főkötője alá túrta -lám most visel ilyet!- majd mélyeket lélegzett hogy viszoinylag nyugodtnak tűnjék ha kilép az ajtón...
-Majd, holnap-kacsint a férfinak s kilép...A lépcső tetején három szolgálólány várja csillogó szemekkel, izgatottan. Ahogy kisiet Desi résnyire hagyva az ajtót, szinte letámadják, hogy meséljen, mondja el...! A viháncos csapat eltűnik a folyosókon...
Így kezdődik a jóféle pletyka...
Az ebédbe ha nem kezdett még bele, mert Desi megzavarta, kissé kihűlt ekkorra, ha meg már a bendőben van, jelzi, férne még belé.
Délután akár sziesztázhat, pihenhet, Nicol zavarja csak meg, hozza a mosott ruhát s elviszi az ételmaradékot. Közben újabb lódobogás, szintén érkezett valaki, de már ment is.
-Adriana kisasszony, levél, levél!-kiabálta a kapus. Nyílik az ajtó, a nevezett pimasz kisasszony dzsad stílusú gyöngyökkel kivart papucsában megindul a folyosón. Haja feltűzve a feje tetejére, pár tincs szanaszét lóg, ruhája vékony lenből készült, alul ciklámen, s ahogy fut felfelé a ruha, úgy csap át feketébe. A bő szoknya suhog, karjai éktelenek. Leérkezik átveszi az udvarban és leül az egyik padra egy tormbitavirágos cserje mellé.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok elmosolyodik Desdemona „meghátrálásán”, de tudja, hogy eljő még azaz idő, mikor „teljesen kinyilatkozik” előtte a lány. Fekve figyeli a lány gyors öltözködését, majd a résnyire hagyott ajtón keresztül pont rálát a fehércselédek „csevejére” . *

<… Hmmm… Jó jel! Nem árt a kis pletyka! Még a végén, ha lesz módom sokáig maradni, mindet „felpróbálom”. …>

*Nyújtózik el jól eső érzéssel az ágyon, majd felkel, s falatozik még a maradék galambcombból, úgy pucéran. Lemosdik, most alaposabban, a kis „közjáték” nyomait eltüntetve. Majd felfigyel a lovas érkeztére. Felkapja oldalt fűzős, fekete , bőr nadrágját, s a frissen mosott és vasalt nemesi fehér ingét, mit a mielőbb Nicol hozott vissza. Felhúzza lovaglócsizmáját, s felcsatolja díszes tokjával egyetemben rapírját is, majd, mintha csak úgy véletlenül, ráértében tenné, kilibben a fekete, bő szoknyás hölgyemény nyomában. Kitárja az ajtót, majd körbepillant, mintha csak unalmában tenné azt. Meglátva a padon ülő, s levelet olvasó kívánatos nőszemélyt, elmosolyodik, s kimért léptekkel elindul a teraszon, hogy minél közelebb férkőzhessen a nőhöz. Letámaszkodik egy arra alkalmas könyöklőre, korlátra, vagy kerítésféleségre, majd a nem túl messze lévő hölgyet figyeli egy darabig, majd mikor látja, hogy az a levél végéhez ért, megszólítja.*

- Remélem jó hírek, szép sorok vannak ama levélben díszesen lefektetve?! Hisz egy ilyen gyönyörű teremtésnek biztos vagyon udvarlója, vőlegénye, ki epedve felrótta azon sorokat, távoli tájakon öntől, remegő kézzel!? * Ejti ki szavait lassan kimérten, enyhe mosollyal szája szegletében a lány reakcióit figyelve, kutatva, s tudván, hogy talán a testőrkapitányon kívül nem igazán foglalkozik a nő senkivel komolyabban.*

<… Hmmm… Talán ezen szavaim egy nyíltabb, őszintébb beszélgetésnek lehetnek alapjai, mint a délelőtti kissé félre sikerül, ismerkedési „akcióm”!?…>

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

Ahogy az udvarra sétál Erlon, láthatja, izgatottan bontja fel a nő a levelet, majd elkomorul az arca. Nem úgy, ahogy szerelmi visszautasításnál szoktak a nők elfelhősödni, hanem mint aki súlyosabb hírt kap.
Meghallva a férfi szavait felnéz, a szemeiben semmi játszódási hajlam:
-Na mosd duguljon be!-pattan fel s fel s alá kezd járni.
-Amanda!-kiáltja. Szolgálólány jelenik meg.
-Kérek egy kupa páleszt de most azonnal! Mintha élnél, csipkedd magad!-ripakodik a lányra. Milyen hamar átcsapott korbácsba, az előbb még egész kellemes kedve volt. Az előbb...a levél előtt...
Amanda térült fordult s tálcán jött is a kupa tömény. lekapta róla Ada, s beleivott. A kortyok csak nem akartak végetérni de aztán félúton csak elemelte szájától az italt. Amanda nagyot nyelt. Elhűlt azon, mennyit tudott magába dönteni úrnője.
-A maradék marad, tedd el.
Amanda letette a padra, meghajolt és iszkolt is el.
-Maga még mindig itt van? Mért nem dugja a fejét valamelyik cselédlány szoknyája alá?-fújta ki mérgesen a levegőt a nő, de már nem járkált hanem visszaült a padra.
-Ada, ne beszélj kérlek így!-szólt egy másik női hang a korlátok felől.
-Tudom hogy fárasztónak és feleslegesnek tartod a rangodhoz illő beszédet de mást ezzel vérig lehet sérteni, főleg olyankor, amikor azt se tudja mit vétett-kezdett el verdesni egy frissen kinyitott rózsaszín legyező.
Donna Cecilia valóban kedvenc színáben pompázott, amiben rózsaszín rózsának tűnt: fodros mélyrózsaszín ruha, ami előnyösen mutatta kicsit duci alkatát. Arca nem volt püffedt, feleslege arányosan osztódott el testén. Szőke haját feltűzte s kiegyensúlyozott nőnek tűnt.
-Önnel még nem találkoztam-terelődik figyelme Erlonra.
-Te meg elmondhatnád, mi ütött beléd hogy épp most készülöd leinni magad szivem...-csap egyet legyezőjével.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok látván, hogy a hölgyemény rossz híreket kapott, s szavai csak tetézték a nő gerjedelmét, kissé elcsitul, s csendesen követi figyelemmel a történéseket. Azt, hogy a cseléd miként iparkodik úrnője parancsait végrehajtani. Azt, hogy Adriana, hogy nyeli a szeszt. Épp válaszolni akar a nő kérdésére, vagy inkább kijelentésére, mikor meghallja a másik női hangot. A hang forrásának irányába fordítja tekintetét, s jól végigméri az érkező hölgyeményt. *

<… Aj, jaj! Itt van a ház úrnője azaz donna Cecilia! Pont ilyennek képzeltem el! Szép arcú, kicsit molett a jóléttől, kinek az a legnagyobb napi feladata, hogy melyik bálra, milyen ruhát varrasson magának. Arról pletykálni, hogy melyik férfi, melyik úri hölgy szobájában töltötte az éjszakát. A szolgák hadát „osztani” egész nap, bálványozni barátnőjét, mert az merész, szabad, azt tehet amit akar. Ő meg egy idős férj mellett tengeti sorsát, veszti el fiatalságát a hatalom, a pénz, apja erőszakos esküvője végett, amit azért erőltetett a lányra, hogy családjuk jobb körökbe kerüljön, gazdaságilag, pénzügyileg talpra álljon a nőcsaládja. Azért látom szorult bele egy kis jó indulat, együttérzés is! Hisz „megvéd” barátnéja haragjától!…>

* Erlon a nő felé fordul, meghajol, mikor az megszólítja, kezet csókol neki, s köszönti:*

- Mélységes tiszteletem hölgyem! * Megemelkedik a kézcsók után, s folytatja.* A nevem Erlon Arts Észak, Erigow szülötte! Dalnok, muzsikus, ki ha jól tudja, az ön csodálatos estélyén fogja zenéjével a fenséges rendezvényt színesíteni! * Mosolyodik el a bárd, majd csendesen folytatja, mielőtt Adriana válaszolna a feltett kérdésre.* A hölgy, ha jól sejtem rossz híreket kapott levélben! Én nem tudván ezt, kérdezősködni mertem, vesztemre! * Mosolyodik el szerényen, a donna szemeit kutatva, hátha „rálel” valami féle „ támpontra” amivel a nő közelébe férkőzhet.*

// Köszi a TP-t felvezetem a karakterlapomra //

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

Ahhoz, hogy Erlon mindama illdomos köszöntést véghezvigye, mit eltervezett, fel kell menni a lépcsőn a donna mellé a korláthoz. Mert ő az emeletről nézett le az udvaron tartózkodókra.
-Oh, Arts, a férjem biztos hallotta már ezt a nevet. Ő szinte mindenkit ismer, bámulatos!-húzta el a kézcsók után kecsesen jobbját.
-Nem lesz nagy estély, épp ezért a titkárnőmmel majd beszélje meg, milyen dalokra gondoltam.
oldalán kis szütyő lógott, belenyúlt, mutatóujja és hüvelykje között kis bonbon jelent meg és bekapta.
-Ön nem kér? Mogyorókrémes.
Cecilia kipihent volt, érdeklődő, de személyeskedés vagy kacér kikezdés nem volt szemeiben. Persze ez még változhat, alig pár pillanatnyi ideje mutatkozott be neki a dalnok!
-Ada, jobb ha megbeszéljük, mi az, ami felzaklatott!
A nevezett felpattant a padról és feldurrogot a lépcsőn. Közben ékes shadoni nyelvezettel ecsetelni kezdett valamit, s mire felért az emeletre, már cecilia is elszomorodott.
-Először is nyugodj meg, mosd meg hideg vízzel az arcod. És verd ki a fejedből hogy felkerekedsz, te sem tudsz jobbat tenni mint vársz!
-Vár a halál! Verbuválok pár alig taplót és felkutatom!-dobbantott indulatosan Ada, kezei ökölbe szorultak. Most látni csak, hogy a ruha ujjatlan, Ada karra izmos nő. Biztos nem a hímzéstől.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A donna viselkedésére ő is „enyhén” távolságtartóbbá válik, s a felajánlott csemegét, óvatosan, elutasítja.*

- Köszönöm szívéjességét Grófnő, de nem élek édességgel! A titkárnőjét, pedig mindenféle kép felkeresem még az estély előtt!* Hajtja meg enyhén fejét az udvari etikett szerint, majd hátrébb lép, utat engedve a „felzúduló” Adrianának. Shadoni nyelvezetből egy kukkot sem ért, de mikor a nő áttér a közösre látszik, hogy felkeltette annak mondanivalója a bárd érdeklődését.*

<… Na, itt az alkalom! Most bevágódhatsz a kis fruskánál! Egy hős bajnok, ki felajánlja kardját egy nemes cél érdekében!…>

- Hölgyem! * Fordul Adriana kisasszony felé a dalnok.* Ha, jól értem bátor lekületű egyéneket keres!? Ha, önnek megfelel szerény személyem, akkor kardom, s jó magam tudom felajánlani egy nemes cél érdekében! * Kihúzza magát, majd, meghajol enyhén a lány előtt, de tekintetével a hölgyemény szembogarait kutatja.*