Úttalan utakon....

[Erigowi Klavel]

/ Ryni/

* A férfi csendesen felül melléd a bakra, majd egy pillanatig töprengőre fogja, de utána ismét mosoly ül ki arcára. Megfogja az istrángot, s ismét átnyújtja.*

- Na, csapjon a „lovak közé” maga titokzatos kisasszony! * Kacsint rád Miltordis.*

- Holnapra jó lenne Erigowba érni, hisz nem szeretnék lemaradni a fesztivál nyitónapjáról! * Hátradől enyhén, és nagyot nyújtózik. * Mozgalmas kis nap áll mögöttünk, pedig még csak délután van!

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Titokzatos? Csak nem szeretek beszélni magamról, a múltamról.
*Átveszem az istrángot, a pacit indulásra ösztökélem. Egy ritka őszinte mosoly jelenik meg arcomon amikor feléje fordulok pár pillanatra.*
- Egyébként köszönöm amit tett. Ha egyedül botlok beléjük bizonyára nem én kerültem volna ki győztesként. Amúgy.... hogy is gondolta, hogy ha bármi baj történik itthagyom egyedül?... Befogadott az ... Otthonába , ennyit talán viszonozhatok, hogy az első problémakor nem lépek le minden vagyonával. ... Igaz, hogy nem ismerem régóta, és még tegező viszonyban sem vagyunk.... - *ránézek, félrebillentem a fejem és újra elmosolyodom* - Vagy mégis? A kocsiról lelépvén mintha tegezett volna.

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi elmosolyodik a válaszodon.*

- Tudja Ryni én arra gondoltam, hogy ha esetleg ők kerekednek felül az összecsapásban, akkor mentse a saját irháját, mert akkor már nekem úgy is mindegy * Kacsint rád.* A tegeződés! *Kissé elvörösödik.* Nem szándékos volt, csak az indulatok hevében kicsúszott… Mellesleg én vagyok kettőnk között az idősebb. Mit szólna hozzá, ha mégis tegeződnénk!? Tudom, nem ismerjük még annyira egymást, de hát csak útitársak vagyunk, vagy mi! *Mosolyodik el ismét, majd kérdőn figyeli a válaszood.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

-És persze azt is gondolja, hogy megvártam volna, míg magának mindegy lesz
*Az elpirulást elcsípem az arcán - és egy kicsit meg is mosolygom. Ritkán láttam ilyesmit *
- Nem kell izgulni Miltordis, nem zavar, hogy letegeztél. Semmit sem sértettél meg ezzel bennem. Mikor isszuk meg a pertut?

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi elmosolyodik, s vidáman megszólal.*

- Akár most is! * Kotor bele zsákjába és ismét előveszi a már jól ismert kulacsot, a benne lévő finom predocival. Megszabadul annak tetejétől, majd átnyújtja.* Egészségedre Ryni! A találkozásunkra, Erigowra, egy pár boldog napra! * Kacsint rád, s várja hogy te is mondj valami köszöntő félét, s hogy átvedd a kulacsot.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Átveszem a kulacsot, megemelem feléje.*
- A megismerkedésünkre, az itt töltött remélhetőleg szép napokra, Rád, mert befogadtál otthonodba! - *és meghúzom a kulacsot. Az arcom nevet, de a szemem már csak kicsit csillog. Kezdem magam furcsán érezni és ez nem a bortól van - legalább is nem hiszem.*
<Pár órája vagyok együtt ezzel a férfival, és mintha kifordított volna saját magamból. Mikor voltam én utoljára ilyen?! Arról nem beszélve, hogy miért hat rám ő így?>
*Bizony, ha Miltordis valamennyire is ért az emberekhez, észreveszi a változást szememen.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi észreveszi a változást, de ismét nem mond semmit. Nem is tudna erre mit mondani. Miután visszaadod a kulacsot, megemeli ő is, és belekortyol, majd visszatekeri annak kupakját, s enyhén „kínos” csendben folytatjátok tovább az utat. Nem mer a szemedbe nézni, csak a tájat fürkészi. Eléritek a patakot, melyet már láttatok a dombtetőről, ekkor megszólal újra Miltordis.*

- Na, itt éjszakára megszállunk! Van víz, szép rét annak partján. Mindjárt szürkül, úgy haogy síetni kell a kipakolással! Hölgyem megfelel az éjjeli szállás?! * Vigyorodik el ismét, majd most már belemer nézni szemedbe újra. Miután a kocsit megállítod, lepattan róla, s szorgosan kipakolja a szükséges dolgokat. Sátorlapot, szárított húst, s más felszereléseket a tábor veréshez. Mikor a sátorral bajlódik rád néz, s szerényen megszólal.*

- Hmmm… Van egy kis gond! Csak egy sátram van, így mellettem kell, hogy aludjál, ha nem akarsz megfázni az éjjel! Ilyenkor még jó idő van, de az esték azért még hűvösek! * Ejt el egy szerény mosolyt.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*A kínos csendet nem töröm meg - pedig.... Ahogy ő énrám, én sem merek rá nézni. Az éjszakai megállót még a bakon ülve vizslatom meg. Megvonom a vállam.*
- Nekem megfelel.
*Leszállok és segítek lepakolni - már ha engedi. A sátor verésnél is segítenék, majd komolyan nézek rá - bár a szám széle gyanúsan megremeg.*
- Pedig én azt hittem, hogy átadod a teljes sátort számomra Úriember módjára.
*Aztán tényleg komolyra fordulok.*
- Komolyra fordítva. Nekem a csillagos ég is megfelel - van kabátom ami meleget ad, takarónak tökéletes. Nem foglak kitúrni a sátradból, és nem fogok még ettől is több kényelmetlenséget okozni. Már így is bizonyára az agyadra mehetek a.... mindennel.

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi szívesen fogadja segítségedet, majd levesz öt rudat a kocsiról. Ebből négy rövidebb, kb. 1,5 és egy hosszabb, az kb. 2 méteres. Mind e közben válaszol szavaidra.*

- Őszintén Ryni! Nagyon is örülök, hogy összehozta utjainkat Alborne! Kellemes embert ismertem meg benned, ki színt hoz kissé egyhangú életembe! Szívesen megosztom veled a sátram, hisz bőven elférünk abban ketten is. Egyáltalán nem okozol számomra kellemetlenséget! Képzeld! *Mosolyodik el.* Egyszer még négyen is aludtunk benne! Szűkös volt úgy már, de jobb volt, mint bőrig ázni a hajnali harmattól. Na, gyere megmutatom, hogy szoktam én a sátrat felállítani! * Mondja és már mutatja is. A két két rövidebbet összeköti, hogy kis ágast képezzenek azok, majd a hosszabbal összeköti a két háromszög alakú „ágast". Így elkészítve a sátor vázát. Arra ráhúzza a sátorlapot. Két végére a palástot, melyek közül az egyik középen gombolható. Ez szolgál ajtóul. A sátorlapot kis cövekekkel, s persze egy szekerce segítségével rögzíti a földhöz. Bedob pár pokrócot, s füvet tép a környékről, mellyel kibéleli a sátor alját. Erre a kis „fészekre” teríti a pokrócokat. Egyet, egyet, majd még két pokrócot tesz be takaró gyanánt. A művelet végén rőzsét gyűjt, s száraz ágakat, majd tüzet rak. Persze ezt is elmutogatva, ha érdekel téged. A száraz gallyakból kiválaszt egyet, majd azt elkezdi lehántolni, forgácsolni tőrével. Az összegyűlt forgácsot a kis rőzse közepébe helyezi, majd két kovakövet elővéve, kis szütyőjéből, melyet övén visel elkezdi azokat összepattintgatni. A szikra belekap a forgácsba, majd pár erőteljes fújás, s már ropog is a tűz. A férfi a tevékenység után felpillant, s elmosolyodik.*

- Hogy tetszik a nomád élet?! Ja és szereted a szalonnát? Sült szalonna lesz a vacsora, úti kenyérrel! Elötte, ha gondolod megmosdhatsz a patakban, ja és még el nem felejtem! Kicsit megpróbálhatjuk azt a lovaglást is! * Várja mosolyogva, kérdő tekintettel válaszod.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Én? Kellemes ember?... Talán nem kellene ennyiből ítélned.

<Majd akkor is ezt fogod mondani, amikor kiderül jobban értek a hullákhoz és egyéb dolgokhoz mintsem bármikor is gondoltad volna? ... Azt hiszem akkor már nemigen a kellemes jelzőt kapnám tőlled. Van egy bökkenő... ha utamban állsz... ha ki fog derülni, hogy ellenségek vagyunk rajtad is átgázolok... Pedig a társaságod... kellemes.
Ezt tényleg én gondolom? ... Azt hiszem megártott az utazás....>

*Közben figyelem mit hogy kell csinálni, bár nem mintha szándékomban állna valaha is ilyen életet élni attól több ideig mint ahogy muszáj. Én valahogy jobban bírom a várost, mint a természet lágy ölét...*

- Elviselem ezt az életet. Viszont a városokban jobban érzem magam.
Minden evő vagyok, nem szoktam válogatni
Ne segítsek inkább? Bár tényleg rámférne egy alapos csutakolás.

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi eltöpreng szavaidon, s egy mosoly jelenik meg arcán.*

- Tudod Ryni! Azt mondják jó ember ismerő vagyok! Megérzem azt, ki velejéig romlott, de te nem hinném, hogy az lennél. Nem tökéletes senki sem. Én sem! Nekem is vannak olyan dolgaim, amit jobb, ha nem ismer meg senki. Példa erre a mai útonállós akcióm, de hát ahogy már mondtam. Senki sem tökéletes! * Kacsint rád, majd folytatja a válaszadást.* Eme nomád életmód meg szerintem minden utazó számára egy szükséges „rossz”, hisz minden várost utak, kihalt, területek kötnek össze. Ha, valaki el akar jutni A pontból, B-be, akkor nem árt neki, ha megtud élni a vadonban is! * Mosolyodik el szerényen, majd rád pillant, s végigmér, de nem túl feltűnően.* Ha, van kedved lemosdani, nyugodtan tedd meg. Én addig előkészítem a vacsorának valót, s ígérem nem kukucskálok! * Felkel a tűz mellől, majd a fogathoz indul, hogy lovát kikösse onnét, s kipányvázza a zöld rétre, majd elkezdi előkészíteni a vacsorának szánt szalonnát, s cipót.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

<Addig nem sikerült eljutnom, mert nem hagytak tanulni... Fontosabb volt becserkésznem a saját húgom... Pheee.... Megérte >

- Ha te mondod Miltordis.
A mai akciódban pedig nem volt semmi rossz - szerintem. Megfenyegették az életedet, azt tetted amit tenni kellett.
Ha nem kell segíteni, akkor elmegyek fürdeni. Gondoltam -remélem!?-, hogy nem jössz utánam leskelődni, nem ilyen tipusnak nézel ki. Amúgy meg gondolom láttál már nőt csupaszon - túl sokat nem nyernél vele... - *mondom ezt egy vállvonás kíséretében, majd elsétálok a patakhoz.
Ott nekivetkőzöm, és először csak a lábamat merítem bele a vízbe.*
<Ez bizony baromira hideg.... De akkor is kell magammal kezdeni valamit... Bár holnap már elvileg a városban leszünk... talán... Essünk túl rajta. Minél hamarabb annál jobb.>
*Azzal belegyaloglok térdig a patak friss vizébe. Jajjgatok és sziszegek neki, de azért gyorsan átmosom magam. Aztán kiülök a partra és várom, hogy lecsöpögjek, megszikkadjon a bőröm - mert törölközőm az nincs.
Fázom, bár ez nagyon nem érdekel - belemerülök a mai nap eseményeinek végiggondolásába. Elmélázok azon, hogy vajon ma mi ütött belém. Keresem azt a dolgot Miltordisban, ami ennyire kifordított magamból - de nem találom. Nem értem és ez zavar - így tovább kutatom az emlékek között, hátha valami felett elsiklottam.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Miután végeztél a frissítő fürdőzéssel, s a lebukó nap utolsó sugarai mellett megszáradtál, majd magadra öltötted a ruháid, a tábortűz irányába indulsz. Látod, Miltordis már előkészített két nyársat. Mindkettőre egy- egy jó darab szalonnát tűzve, azokat beirdalva, s a pevcők végére még kis darab kolbászt is helyezve, sütögetni kezdi a vacsitokat. Mikor megpillant elmosolyodik.*

- Remélem jól esett a fürdőzés!? Én addig, ha nem baj elkezdtem sütögetni a vacsoránkat. *Néz rád szelíden a férfi, majd átnyújtja az egyik nyársat.* Na, hogy döntöttél Ryni?! Megosztod velem a sátrat? * Mosolyodik el ismét a jóképű férfi.*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Hiába... az okot nem lelem meg. Felöltözöm és visszatérek Miltordishoz.*

<Kerestem az okot... nem leltem. Hm... érdekel, de ezt csak úgy deríthetem ki, ha huzamosabb ideig egymás mellett maradunk. Nya... az talán menni fog.
Jó képű, sőt... huuuhúúúúú... Biztos nem lenne rossz lezavarni vele pár menetet. Kérdés, hogy ő mindezt hogy látja. Szép lassan ki fog derülni...
***
Hogy éjszakára egy sátorban? Naná Jjjjóóóóó alkalom...>

- Köszi, a fürdőzés nagyon jól esett, bár iszonyú hideg a víz... de legalább tiszta vagyok.
...
Most sütök egy ekkora szalonnát, meg kolbászt is ... de nekem még ott van a déli pörköltöm is. Azt ki fogja megenni? Nekem az is elég lenne...
...
Ha már ilyen szépen kértél, és azt mondod bőséggel elférünk, miért ne? Egyébként neked kell osztozkodnod velem és nem fordítva.

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi elmosolyodik szavaidon.*

- Nyugodtan süsd meg a szalonnát, s a kolbászt. A pörkölt már szerintem megbuggyant ebben a melegben! Holnap, majd kikaparom az edényből! *Kacsint rád a férfi, s átnyújt egy szelet kenyeret. Miután mindketten jól belakmároztatok a frissen sült szalonnából, s kolbászból, majd leöblítitek a kulacs „apadó” tartalmával. Felkel helyéről, s körbetekint a csodálatosan szép csillagos égen. Pár pillanatig figyeli azt, majd megszólal.*

- Térjünk nyugovóra! Holnap nagy nap jön! Meglátjuk Erigowot, s a Legendák Tornyának égbe nyúló tetejét! * Majd körbeönti vízzel a pislákoló tüzet, lazít ruházatán, s bebújik a sátorba. Csizmáját lerufgja, de belül helyezi a sátoron, hogy a reggeli dér ne érje, majd kidugja fejét mosolyogva.*

- Az ágy megvetve! * Ha követed, azt látod, hogy a férfi a bal oldalán a kis sátornak helyezkedik el. Pokrócát derekáig felhúzta, s ingjét is bőven meglazította, hogy szálkás felsőteste, ki- ki villan alóla. *