Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________

- Bajod? Nem, az nem lesz tőlle! - *a három jómadár szinte egyszerre válaszolt sokat sejtető vigyorgás közepette. Kérdésedre az asztalnál ülő legidősebb tag válaszol - bőven van mit mesélnie. Hallassz szirénekről, akik bár szépek, de halálosak, hallasz hatalmasra megnövő emberevő cápákról, olyan nagyságú polipról, aminek az a háromárbócos hajó meg sem kottyanna összetörnie amivel ide érkeztetek. Víz alatt élő rút banyákról, akik a tengerek mélyén összegyűjtik a vízbe dobott hullákat és azokból állítják fel mindennél veszélyesebb hadseregét, de csak arra támadnak akik veszélyeztetik birodalmukat. Számtalan történetet hallassz...*
- Viszont még én eggyel sem találkoztam. Kivéve a cápákkal... de azok sem voltak egetverő nagyságúak... Mendemondák, de bizony, hogy alapjának lenni kell!
*Jelenti ki a férfi, a többiek pedig helyeselnek - ők sem láttak ilyen lényeket még...
A társalgást megszakítja Ran érkezte. Bal karjában van vagy öt kishordó - úgy két literesnek néznéd így elsőre; mindegyiken lászt apró csapot. Másik kezében egy nagy fatálcát egyensúlyoz.*
- A gyümölcslevet hozom nemsokára - csak nincs friss... - *Kissé leguggol, s Zak egyszerűen elvesz egy hordót az "öléből" és három poharat, amit kioszt maguk között. Láthatólag már nem először teszi ezt, bizonyára törzsvendégek itt.
Ran körbehordja a hordókat és ismét eltűnik a felső szinten. Azonban nem kell sokat várni megjelenik egy kancsóval a kezében és egy nagyobb szépen megfaragott pohárral, melyen a lakk megcsillan. Eléd teszi. Tölt a pohárba a kancsóból - narancsos színű italt - és eléd tolja.*
- Egészségedre akkor! - *nem is foglalkozik többet veletek, megy tovább a dolgára.*
- És te Farro, mit csináltál zsenge korodban a nagyvilágban? - *kérdezi tőlled az Etlerként bemutatkozó, huszas éveit taposó matróz. Közben Zak mindenkinek a poharába csapol rumot, szétosztja, majd enyhén megemeli.*
- Egészségetekre! Az újabb sikeres utunkra! - *Etler és Karl is hasonlóképpen jár el, s mindhárman rád néznek - várnak...*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ámulva, elkerekedett szemekkel hallgatom a történeteket. Szinte látom lelki szemeim előtt a csodás szörnyeket megjelenni. A végső következtetésükre csak bólintok egyet, de meg vagyok róla győződve, hogy ezek a lények tényleg léteznek. Hisz már az is csodaszámba megy, hogy a szomszéd falun túljöttem úgy... hm ... már lassan fél éve. Ez a felismerés kissé még számomra is meglepő. Bele sem gondoltam eddig, milyen régen vagyok távol és mennyire messze jutottam. Közben megérkezik az innivaló is. A gyümölcslevet megkapva azért még utánaszólok a mostmár "kissé kérges, de jólelkű" pincérnek titulálható férfinak.*

-Köszönöm szépen!

*A többiekkel tartva én is megemelem a poharam, hogy áldomást tudjunk inni. Igaz én csak könnyedebb itókával szállhatok be, de remélem ez nem sértő a számukra.*

-Egészségünkre! Még nagyon sok sikeres utat Mindannyiunknak!
-Nos én csupán kevéssel a hajóra kéredszkedésem előtt jöttem el hazulról. A Kereskedő Hercegségekből származom. Sajnos még nem sokat láttam a Nagyvilágból, de feltett szándékom, hogy minél nagyobb részt bejárjak, mielőtt lesúlyt az öregkor. Node az még odébb van. Talán nem is fogok soha megöregedni, mindig tizenéves srácént fognak emlékezni rám az ismerősök, barátok.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________

*A gyümölcslé kellemesen savanykás ízű, de bizony az összetevőit meg nem bírod állapítani. Több gyümölcsből facsarhatták az biztos.
Ahogy inni kezdes társaid is felhörpintik poharuk tartalmát, de figyelmed egy pillanatra megakad Karl ábrázatán. Egy érdekes vigyort nyomott el az előbb azzal, hogy hirtelen meghúzta a poharát, s a vigyor előtt bizony rád nézett. Másik két társadon ilyesminek még csak a jelét sem látod... vajon mi üthetett ebbe az emberbe?...*
- Vicces vagy Farro! Eriontól idáig hajóval jöttél, az egész világot körbehajóztad, és azt állítod nem láttál még a világból szinte semmit!.... más örül ha a szomszédos városba eljut , és már az világjárás neki

*Etler füttyentése zavarja meg a társalgást - s vele egyidőben többen is hasonló képpen tesznek. Mindőjük a felső szint felé meresztgetik a szemüket. Zak hamiskásan mosolyog, rád néz.*
- Úgy látom ma hamar rajzanak a pillangók.
*Hamarosan meg is látod mire értette: vagy egy tucat nő lépdel lefelé a lépcsőn szépen sorban... és hát, a ruházatuk hagy némi kívánni valót maga után. No nem szakadtak, csak inkább hiányosak, és mintha kevés anyagból gazdálkodott volna a szabó...
Az első csoport után hamarosan meg is érkezik a következő, és a harmadik - így lassan kiegyenlítődik az arány a fogadóban, és szép lassan teltházzá is válik.
Az asztalotokat is megcélozza egy négy fős láthatólag barátnőkből álló kiscsapat.
Sandra
Kitta
Mirjam
Rotti

Míg közelednek "ádáz" szembeszéd folyik, és azon a pár méteren el is dől melyik "leányzó" kihez lép közel. Mirjam egy kicsit visszábbhúzódik mindentől, neki bizony nem maradt más párja mint te. Nagyon úgy látszik, nem sűrűn volt még ő sem ilyen "összejövetelen".
Rotti kezdi meg a bemutatkozást.*
- Üdvözlet ezeknek a csodás férfiaknak. Ő Sandra, ő Kitta, Ő Mirjam, én pedig Rotti vagyok. - *esik túl egyszerűen a bemutatkozáson, majd minden további kérdezés nélkül Karl ölébe ül, aki láthatólag nem bánja mindezt.*
- Szép jóestét nektek is! Ő Zak, ő Etler, ő Farro, én pedig Karl vagyok. Mit szeretnétek inni?
*Közben Sandra és Rotti is elhelyezkedik, Mirjam pedig téblábol melletted, majd enyhe pírral az arcán az öledbe ül szék hiányában (már ha engeded). Közben Rotti ragadja magához a szót.*
- Mi ez rum? Akkor ez is jó lesz! Ti fiúk, honnan hajókáztatok szép városunkba?

*Mindez alatt a helyiség egyetlen "sarkában" egy alig három négyzetméteres színpadszerűségen két fő jelenik meg és vidám muzsikába kezdenek. A hangulat emelkedik lassan. Pipa és cigaretta füst száll fel az asztaloktól, zsibog mindenki, alapvetően jókedv uralkodik az asztaloknál.
Ran szorgos hangya módjára jár az asztalok közt, de már nem egyedül. Talán egy tucat segítője is akad, kik az italokat, poharakot hozzák, viszik, s az egyéb kívánságokat teljesítik.

Egy fiatal szeplősképű suhanc lép az asztalotokhoz.*
- Hozzak ide még széket, vagy elég lesz ez a négy is?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Már épp jönne a vidám válasz, mikor a lépcső felé fordulnak a tekintetek. Kis fáziskéséssel én is arra fordulok. A sok lenge öltözetű nőt látva kissé elpirulok és csak csöndben várom, hogy most mi is fog történni, hogyan megy errefelé az ismerkedés. Kissé hirtelennek túnik a végső megoldás. Szinte szikrázik a levegő a kinemmondott üzemetektől és ennyi. Kész. Elrendeltetett. A négyes közeledtére talán még jobban próbálok beleolvadni a környezetbe, hogy ne nekem szegezzék az esetleges krédéseket. Itt is gyorsan lezajlik az aklimatizálódás és már ott is ül a zsószóló Karl ölében. Mikor a többi "hölgy" is elhelyezkedni készül gyorsan feugrom a székemről és a közelebb lépő Mirjamnak kínálom a helyet nem törődve az esetleges vigyorokkal vagy megjegyzésekkel a többiek részéről.*

-Kérem foglaljon helyet Mirjam kisasszony. Ön is rumot iszik vagy esetleg egy kis gyümölcslevet?

*Egy szuszra darálom le a kis monológot, mert ha közben elhallgatok elvegőért lehet nem jön ki a megilletődöttségtől hamg a torkomon. Közben szétnétzek, hogy merre járhat a zord felszolgáló, de látva a tömeget már-már lemondok az igénybejelentésekről, mikor előbukkan a kölyök.*

-Köszönöm én kérnék egy széket és ha nem gond egy másik poharat is a hölgynek.

*Hirtelen ifjonti zavaromban meg is feledkezek róla, hogy esetleg a többi nőnek is jó lenne poharat meg ülőalkalmatosságot rendelni, de van egy érzésem, hogy ezt ők sokkal felszabadultabban emg fogják oldani a matrózok legnagyobb örömére. Ha megérkezik a szék és a pohár, akkor elősször töltök Mirjamnak abból, amit kér és csak utánna húzom mellé a széket és ülök le. Nem teljesen közel, hagyok egy kis helyet, hogy ne érezze még véletlenül sem kényelmetlennek vagy tolakodónak a közelségem. A hangulat emelkedésével én is kezdem visszanyerni vidámságomat és valamivel magabiztosabb is leszek. Az elharapódzó füst kissé ugyan zavar, de ez talán általános velejárója az ilyen szórakozóhelyeknek. Észre sem veszem, hogy önkéntelenül Miriam arcát bámulom nagy szemekkel és nem is nagyon jutnak el hozzám a külvilág ingerei. A mozgást a sokéves belémvert gyakorlatnak hála ugyan érzékelem, de ha szólnak esetleg hozzám azt nem nagyon hallom meg jelenleg.*

<Na szép. Itt ülök ezzel a gyönyörű lánnyal és a füsttel törődöm. Remélem őt nem bántja a levegő karcossága. Vagy inkább sétálni kellene a friss levegőn? Mi van, ha táncolni szeretne, de én meg csak itt ülök és váratom. >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________


*Mirjam egy pillanatra elcsodálkozik, de azért szerényen elmosolyodva helyet foglal a felkínált széken. Azért a többiektől megkapod a "Nem harap a leányzó", "Lazíts már", "Nyuszi" beszólásokat, s az érdeklődő pillantásokat a többi hölgytől.
Mirjam pedig válaszol vékony, de kellemesen csengő hangon.*
- Ha van gyümölcslé... akkor inkább azt kérnék.
- Naaaa, nem lehetsz ilyen! Megígérted.... - *jött a torkollás egyből Rottitól.*
- Igen, de ha egyszer lehet válogatni... Majd később iszom, most szomjas vagyok.
*Vágta rá a lány csuklóból. Rotti pedig elhalgatott egy félmosollyal a szája szegletében. Kutatóan vizslat téged, majd alig észrevehetően bólint egyet fejével - de ez senkinek nem szólt - bizonyára lezárt magában valamit ezzel. Ugyanis a következő pillanatban felpattan és a párját magával húzva táncra perdül. Karl pedig nevetve követi. Nem sokkal utánuk Sandra is feláll és Etlert magával húzza.*
- Gyere táncoljunk, amíg bírunk! - *Etler nem nagyon akarózik - vagy nem tud táncolni és azért ódzkodik, vagy már megártott az a három pohár rum amit felhörpintett. Szemmel követve inkább az előbbi - érdekesen szökdécselve követi a lány mozdulatait - néha olyan mozdulatot téve, mint aki most hall először zenét.*
- Egy kicsit botfüle van. Soha nem kapta még el egyszer sem a ritmust - *magyarázza nektek Zak, aki jót mulat társa kétballábán.*
- Te is matróz vagy? - *kérdi tőlled Mirjam rádemelve sötét zöld szemeit, melyekben aranybarna pöttyök csillannak meg.
Közben a szék megérkezik, és a plussz 4 pohár, mert a többi lánynak is kértek a többiek.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A szívem mélyén örülök, hogy Mirjam is a gyümölcslevet választotta. Felötlik bennem egy halvány gondolat ennek hallatán miközben töltök neki.*

<Megígérte, hogy iszik? Hmm. Csaktán nem ő is valamiféle felavatásra érkezett "tanult" kolléganőivel?!>

*A Rotti nevezetű nő letorkolására egy pillanatra megcsillan a szememben valami különös izzás, mely eddig nem került előtérbe hisz a magamfajtának luxus, mint oly sok más érzelem is: A harag ízzása. Mégis valami más mint, mikor jogos sérelemért kiált bosszúért a harcos lelke. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy rátukmálja ez a nőszemély a szeszt "társnőmre". Ez az izzás ahogy jött el is tűnik hisz nincs itt szükség rám Mirjam megvédi magát a maga kissé dacos módján. Innentől kezdve a mélázó bambulásé a terep részemről. Nem nagyon figyelem a többiek táncát vagy annak csúfolt ugra-bugrálását. Csak a lány hangjának csilingelésére zökkenek ki és dőlök hátra székemen halvány, zavart mosollyal.*

-Szegről-végről igen, azt hiszem. Ez volt az első hajóutam. Világot akartam látni, de Délről ennyire messzi Északra jönni nem olcsó mulatság. Így felkéredzkedtem az erre induló hajóra, mint kisegítő. Legalább a matrózkodást is megismertem. Egyébként...

<Na most mit mondasz Farro?! "Egyébként mióta az eszemet tudom embervadászatra és gyilkolásra treníroztak." "Nem vagyok más csak a Corga legújabb eszkőze, fegyvere." Mesterek! Ismét megmutatkozott igazatok! A nagyvilág még sok buktatót és nehéz kérdést tartogat számomra. De nem ma! Ma csak egy srác vagyok, aki matróznak állt és nem a bosszú messzire érő keze!... Olyan szép zöldek a szemei. Elveszek bennük pedig nem lenne szabad. Azt hiszem lassan eldől az elme és a szív párbaja. Nem kérdés melyik kerekedik felül... >

-... jól érzed magad? Szeretnél táncolni vagy csak beszélgessünk?

<NA ezt jól megmondtad! Ha eddig nem tartott egy agyatlan tuskónak, akkor ezt is sikerült elintézni! >

*A belsőmben lejátszódó vívódásbó kifelé sokat takar a szinte arcomra fagyott vigyor. Az első elakadás még csak egy túl hosszúra hagyott hatásszünet, de a befejezés után kiütközik a zavar és az önmegrovás különös elegye. Még a jókedv is alább hagy, amit próbálok egy pohárból kortyolással palástolni. Nem is iszok csupán a számhoz emelem a lakkozott ivóalkalmatosságot.*

<Inkább három veszett apagyilkos, mint ez a "felavatósdi"! Lehet, hogy elvakított a Nagyvilág csillogása?!? Megfeledkeztem az oly sokszor fejemhez vágott igazságról. "Az ember mindig maradjon a kaptafánál." Hiába szeretném, hiába hiszem, hogy lehet "normális" életem. Nem tudom, hogy kellene viselkednem, mit kellene modnanom. Semmit nem tudok erről a világról, az érzelmek kavalkádjáról. Mindent megtanítottak, ami hasznos lehet. Akkor ezt miért nem tanították a mesterek? >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________


- Szép lehetett az utad! A gyönyörű tengeren a narancsos naplemente.... - *és látszik, szinte maga előtt látja a "jelenetet". Szeme a messzeségbe veszik, csillog, majd homályosul és visszatér belé a félénkség - így emeli rád szemeit.*
- Mesélj nekem, persze csak akkor ha van kedved, hogy milyenek a déli népek. Igaz, hogy ott szabadabbak az emberek mint itt? Úgy értem... nem kötelező senki előtt földig hajolni, tűrni megaláztatást...és...
- Na de Mirjam! Ne kezd már megint! Mulatni jöttünk ide és nem a te hülye nézeteidet hallgatni! - *halkan beszélt Kitta, de szeme megvillant a haragtól. Mirjam arca szomorúra váltott, csendesen kérdezte meg.*
- Most meg mit mondtam rosszat? Én csak..
- Te csak... te csak szépen befogod a szád, elhesegeted magadtól az ilyen irányú gondolatokat. Addig én elmegyek mulatni. Mire a nővéred visszajön egy boldog vigyor legyen a képeden, mert tudod mit fog tenni, ha rájön megint min jár az eszed!?
*Azzal Kitta és a kissé csodálkozó arcú Zak is feláll az asztaltól. Mirjam pedig zavarában egyből legurítja a gyümölcslevét. Leteszi a poharat az asztalra. Rád néz, de el is kapja rólad a szemét, majd újra feléd tekint. A kérdésed egy kicsit késve érkezett el tudatába.*
- Én... nem táncolok valami jól... Nem... nem szeretnék egyenlőre .... táncolni. Ha nem ... ha nem bánod.... maradjunk...és ... ha... ööö... elviselsz ... beszélgessünk.....öhm.... én....
*hát úgy néz ki a lány még úgy sincs a helyzet magaslatán ahogyan te.*
- Ugye... ugye nem bánod ha én még iszom... gyümölcslevet.... Csakmert... mert neked hozták és...én...

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ez a naplementés kép eddig eszembe sem jutott. Mármint a hajón tényleg szép volt meg minden, de egy idő után megszokottá vált. Kitta ismételt letorkolására már felfortyanok én is, ahogy elhagyják az asztalt Zakkel megiszom a poharamból a gyümölcslevet, ha már a szám elé tettem és leteszem az asztalra.*

-Álljon meg a menet! Azt hittem Mirjammal arról beszélgetünk, amiről akarunk és nem fognaík még ebbe is beleszólni mások.

*Önkéntelenül ökölbe szorul a kezem az asztal alatt, de Mirjam hirtelen pohárürítése elvonja figyelmemet az idősebbekről. Ha már nem foglalkoznak velünk annál jobb, többet figyelhetünk egymásra. Annak nagyon megörülök legbelül, hogy nem lesz tánc, mert ezt sem tanították anno. MEgkönnyebbült mosollyal vakargatom a tarkóm.*

-Őszintén szólva örülök, hogy nem akarsz nagyon táncolni, emrt sajna én talán még az ott ugra-bugráló matróznál is botlábúbb vagyok. Elvisellek? Inkább nekem van okom örülni, hogy az eddigi szerencsétlenkedéseim ellenére még nem küldtél el.
-Természetesen. Máris töltök Neked. Ne aggódj az innivaló miatt. HA elfogy és még szomjasak leszünk majd rendelünk még. Úgyis a matrózok fizetik az italokat.

*Ezzel a gyümölcsleves kancsóból töltök egy pohárral Mirjamnak és utána magamnak is. Látva a lány zavarát valahogy kicsit magabiztosabbnak érzem magam. Mindketten ugyan úgy "el vagyunk veszve" láthatólag. Kicsit összeszedve a gondolataimat és ismét megbámulva a lány szép zöld szemeit visszakanyarodok az általa felhozott témához.*

-Nos engem is foglalkoztat ez a kulturális kérdés, mert nagyon szokatlan a ti társadalmatok ezekkel a rideg szabályokkal. Délen is vannak nagyurak, akik megkövetelik a földig hajolást és ott is élnek szolgálók, de nincs ilyen bonyolult az egész. Ott szinte lerí mindenkiről hova is tartozik. Az itteni szokásokat elnézve nem tudom ti honnan tudjátok ki melyik "kasztotok" tagja? Ezt már kérdeztem Zakkéktől is, de annyit mondtak, hogy azt úgyis észreveszem, ha másrangúakkal találkozok. ...

<Hmm. Mit csinálok?! Ennyit beszélek, mintha csak én lennék itt a nagy középpont. Inkább Mirjamot kellene hagynom kibontakozni. Csak csapongok itt össze-vissza. >

-... Bocsáss meg. Nem akartam ennyire elcsapongani. Szóhoz sem jutsz mellettem...Már megint... Inkább csendben maradok.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________

- Tőllem... - *hallod még Kitta válaszát a felfortyanásodra, de a hangsúlya eléggé lekezelő volt.*

- Hagyd, kérlek... Igaza van, ez... nem ide tartozik. - *csitít Mirjam, s eközben a kezedre teszi a kezét nyugtatólag. Pár pillanattal később viszont elrántja, mintha tűzbe nyúlt volna. Ennyi idő neked is elég volt ahhoz, hogy úgy érzed magad, mintha fordult volna veled egyet a világ...*

- Igazat mondott Zak barátod. Ha összetalálkozol magasabb rangúakkal azt észreveszed. Nem csak azon, hogy mennyien kísérik, de a viselkedés, az öltözködés teljesen más...
Itt meg van határozva, hogy milyen színű ruhát viselhet egy adott kasztbéli. Te idegenként sedularnak számítol. Szabadon jöhetsz, mehetsz a városban. Szinte bármilyen színű gúnyát felvehetsz az arany kivételével. De arra kell ügyelni, hogy ne legyen nagyon ékes az öltözet, ne látszódjál famornak. Hordhatsz fegyvert, ha van és akarsz, de használni nem használhatod. Kivétel az önvédelem, de ezt itt érdekesen kezelik... mert ha van aki helyi és ellened vall, akkor nem fognak a szavadnak hinni. Márpedig itt nem tudhatod ki ellenség és ki barát. Itt nagyon álszentek az emberek, nagyon.... képmutatóak. Sosem azt teszik amit szívük szerint tennének, alakoskodnak a hatalomért és az mindegy hogy honnan mit vesznek el... még mások élete is egy lyukas réz ha azzal ők magasabb pozícióba jutnak... ha azzal nagyobb hatalmat kaparinthatnak meg. Az alvilági befolyás nagy. Nincs olyan utcasarok ahol nem lenne valamelyik klán besúgója, informátora...
*Elhallgat hirtelen, ajkába harap. Rémülten néz rád.*
- Bocsáss meg... nem kérdeztél...én pedig túl sokat beszélek...
Hazádból miért jöttél el? Tényleg csak a kíváncsiság hajtott? - *a kitöltött italt most kortyonként fogyassza. Mintha a félszeg tartása felengedett volna kicsit, hogy már csak ketten ültök az asztalnál.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Az érintésre hirtelen nem tudom mit is reagáljak, így csak leszorítom a tenyerem az asztallapra, hogy még véletlenül se remegjen meg a puha cirógatásnak tűnő piianatnyi közelségtől.*

<Mi ez??? Torkot metszeni tudok, de egy alig ismert lánytól összeborzongok? >

*Egyenlőre nem tudom még hova tenni az új és furcsa, de érdekes módon kellemes érzéseket, amik mostanra kavarognak lelkemben. Így egyenlőre csak érdeklődve hallgatom Mirjamot. A jótanácsát hallva végig nézek magamon és kis önirónikus félmosollyal konstatálom, hogy a túldíszítettség veszélye nem áll fent és ismerve anyagi lehetőségeimet nem is most fogok aranysújtásos pantallót venni. A fegyverviselés és használat viszont már annál inkább húsbavágó kérdés lehet, így hálás pillantást vetek a lányra, hogy kérdés, kérés nélkül is kitért erre. Az nem probléma, hogy nem használhatom a tőröm, hisz önvédelemre tökéletes a két lábam és az ifjonti gyorsaságom. Az alakoskodás elmítésére összehúzódik a szemöldököm, de végül egy egyetértő bólintással nyogtázom magamban, hogy ebben hasonlítanak déli "rokonaikra" az urakságok és az alvilág hatalmasságai. A hirtelen hallgatásra és rémült tekintetre megfeszülnek az izmaim és hátrasandítok, de aztán Mirjam szavai hallatán kissé elvörösödve felengedek.*

-Elnézést. Azt hittem valaki közelít. Nem kell bocsánatot kérned nagyon szívesen hallgatlak.

*Kortyolok én is az italomból miközben lazán kinyújtom az asztal alatt a lábam. Valahogy nekem is sokkal jobban tetszik, hogy csak kettecskén vagyunk és nincs még másik hat ember, aki kajánul bámul és kritizál minket. *

-Félig a kíváncsiság. Talán inkább az a helyes kifejezés, hogy nagyobb részt kíváncsiság. Mellékesen egy üzenetet is rámbíztak és a címzettet szeretném megtalálni, hogy átadva a hírt a világlátásnak szentelhessem magam.

*Elhallgatok. Kicsit elsápad az arcom, de egy nagy korty gyümölcslé után visszanyerem színemet.*

<Mindjárt kitálalsz te címeres barom! Oké, hogy új ez az érzelmi kavalkád, de ne feledd, hogy ki vagy és mivel tartozol saját uraidnak!>

-Ne is beszéljün erről. A "munka" mostmár biztosan kibírja pár napig, ha eddig kibírta.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________


- Tényleg? Szívesen hallgatsz? - *egy boldog széles mosoly jelenik meg szája szegletében. Elveszi a poharat amibe töltöttél neki italt, s megissza a maradékot belőle.*
- Milyen jó lehet, hogy a nagyvilágban csak úgy szabadon jöhetsz-mehetsz! Tudod én is vágyom már el innen. De a szüleim... a nővérem - *és itt Rotti felé pislog párat* - nem engednek... mondjuk így. Mondván nem nekem való az, mert... mert buta vagyok. - *utolsó szavait halkan mondta szemlesütve.

A fogadó többi részében a hangulat egyre vidámabb. Több és több pár jelenik meg az asztalok között táncolva, bukdácsolva. A felszolgálók serényen járnak köztük. A füst egyre nagyobb lesz bent, bár még elviselhető.... de egy óra múlva már bizonyára nem lesz ennyire jó a helyzet.

Ran közelít, mosolytalan arccal - még mindig csak a szeme csillogása árulja el, hogy jó a kedve. Egy tálcát egyensúlyoz a kezén, üres poharakkal rajta.*
- Van még a frissen facsart gyümölcsléből? Hozzak még, vagy a fiatalok esetleg mást szeretnének?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Mirjam mosolyát látva én is hasonlóan reagálok. A "szabadság" említésére kissé elmerengek és a mennyezet egyik repedését vizslatom, mintha csak onnan pottyannának ki az emélkek, gondolatok.*

<Közel sem vagyok igazán szabad, hisz még ily távol a hazámtól is kötnek az eskük és a szabályok. Az viszont igaz, hogy szerencsére ma este nincsennek itt a Mesterek, mert mellettük Rotti és a többiek is csupán amatőr kezdők a fiatalok letorkolásában és az életkedv néhány szó általi teljes sárbatiprásában. >

*A néhány pillanatra előtérbe kerülő emlékek hatására megdörzsölöm a bal lapockám alatti bordákat. Egy "régi" ellenkezés emléke. Az utolsó halk szavak hallatán elkertekedett szemekkel meredek a lányra.*

-Buta?!? Te? Nem. Nem vagy buta. Csupán az öregedő generáció féltékeny a fiatalabbra, mert azt hiszik, hogy nehezen összekuporgatott befolyásukat túlszárnyalják majd.

*Miközben teljes meggyőződéssel bátorítom Mirjamot közelebb hajolok és a kezemet megtámasztom. Vagy a tudatalatti vezérelt vagy a vakszerencse játszik ma, de a lány kezét sikerül megfognom. Csak a kis monológ végén veszem észre a dolgot és pírrel az arcomon lassan visszahúzom a kerezm. Az érzések kavargása közepette legalább az hoz egy kis megnyugvást, hogy most nem remegtem meg. A segítőkész díjbirkózó érkeztére és kérdésére arcomra ismét a kölvilágnak szóló nyugodt mosoly kúszik, mely jótékonyan leplezi a benső vívódást és esetleges bizonytalanságot.*

-Köszönjük szépen nagyon finom a gyümölcslé. Azt hiszem van még egy kevéske és biztos vannak jobban fogyasztó vendégek is, mint mi kettecskén.

*Belekukkantok a kancsóba és meg is lötykölöm, hogy megállapítsam mennyi lehet benne. Becsléseim szerint úgy egy pohárnyi van még, ami az eddigi fogyasztásunk fényében talán kevésnek bizonyulhat. A végleges rendelés leadása előtt Mirjamhoz fordulok, hogy megtudjam mit szeretne még.*

-Mit kérsz Mirjam? Rendeljünk még egy ilyen gyümölcslevet vagy esetleg mást szeretnél?

*Végül a lány által mondottak alapján adom le a rendelésemet Rannak. Az idő közben már szemmel is látható dohányfüstnek nem örülök igazán, de kivárok hátha lesz szellőztetés valami furfangos módon, ha ablakok nem is nagyon vannak a pincehelységen. *

<Ha ez így megy tovább torokkaparó lesz a helyzet. Majd kimegyünk levegőzni. Hagy pácolódjanak a többiek saját levükben... azaz jelen helyzetben füstjükben. >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________


*Mirjam fülig vörösödött arra, hogy te nem tartod butának. Ezt a "pírt" még fokozta az, hogy megfogtad a kezét. Elkerekedő zöld szemeit a tiédbe fúrja, s még akkor sem akarózik neki elszakadni, amikor megjelenik Ran.
Aki érdekes mosolyra húzza a száját...*
- Nekem minden vendég egyforma... lényegtelen ki mit iszik... Hát igen, ebben nem sok van. Örülök, hogy így ízlik. Nos? - *várakozóan néz Mirjamra, aki még mindig vörösen nézi arcod, majd zavartan szólal meg.*
- Hát... én nem szívesen innék mást. Ez... nagyon finom.
- Rendben Akkor hozok még egy kancsóval - *és Ran tovább is megy. Nem sokára meg is érkezik az újabb kancsó ital.
Mirjam eközben szétönti számotokra a kancsó aljában lötykölődő kevéske italt - de látszik rajta, ez csak pótcselekvés, hogy rád ne kelljen néznie.
Amikor végzett azonban felemeli tekintetét. Különös csillogás játszik bennne, arcára enyhe pír ül ki - mintha kicsit melege lenne. Nem szól, csak egy kicsit beharapja a szája szélét, majd elveszi rólad tekintetét és a mulatozó tömeget vizslatja.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ismét beleveszek a különös csillogású zöld szemek látványába. Kissé megilletődötten ülök, amíg ran meghozza a második kancsót és Mirjam széttölti az előző maradékát. Mivel úgy tűnik most ő használja ki ezt a lehetőséget zavara leplezésére, így csak csendben ülök és figyelem gyönyörű vonalait. Ezen magam is meglepődön és kis, szinte láthatatlan fejrázás kíséretében elszakítom pillantásom. A kissé illetlen viselkedésem miatti zavaromban még megköszönni is elfelejtem a kitöltött italt. Majd mikor ismét a smaragdok tüzét érzem magamon viszonzom pillantását. Ahogy a mulatozókra vándorol a lány tekintete még egy kicsit ülök mozdulatlan, majd elszánva magam az asztal takarását kihasználva az esetleges figyelő tekintetek ellen mostmár tudatosan megfogom a kezét. Én is a tömeget nézném terveim szerint, de minduntalan visszavándorol tekintetem Mirjam arcára, szemeire. Fejemet próbálom kissé mereven tartani, de jelen helyzetben csak a látómezőm szélén érzékelném, ha pontosan szemből közelítene valaki annyira lebilincsel a mellettem ülő teremtés. *

<De gyönyörű! Nem is tudtam, hogy létezik ilyen érzés, mint ami most járja át bensőmet. Ennyire jó és felemelő.>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________

*Nem csak a bensődben érzed a változást. Tested is "produkál" "bizonyos reakciókat" a lány látványára, hangjára, érintésére. Egyre jobban érzed, hogy mással nem is igen akarsz törődeni, a külvilág egyre jobban megszűnik...
Mirjam keze megremeg a tiédben, de most nem húzza le onnan kacsóját. Rádnéz, és valami vad lobbanást látol szemében, de nem igazán érted jelentését.
Torokköszörülés, majd a tömeg figyelése, újra rád néz, újra megköszörüli torkát, poharáért nyúl szabad kezével és megissza annak a tartalmát. Újra rád néz, s közben érzed apró tenyere megszorul kezeden. Szóra nyílik a szája, különös csillogás játszik szemében, majd kissé bátoratlanná válik.*
- Én... elmegyünk táncolni? - *egyenes volt a kérdés, de megüti fejedet, hogy biztos ezt akarta mondani? Viszont a szándékát egyértelműen is jelzi - még mindig szorítva a kezed feláll a székéről.
Jelenleg a hangulatnak megfelelő zene szól a két zenész hangszeréből - talpalávaló pörgős szám.*