Ifin-Kikötő

[Kaspar Otlokir]

Ifin három mérföld hosszú rakodópartját halpiacok, raktárházak, állóhajók, matrózkocsmák, örömtanyák, elhanyagolt és pompázatos szentélyek sora kíséri. Egy kis félszigetre épült Antoh ragyogó kék mázas kerámiával díszített nagytemploma – az északi főpap rezidenciája –, melyet örök ködfátyolba burkolódzó kertek vesznek körül. Alig fertályórányi járásra a Gabonatőzsde alkuszai fohászkodnak Dreinához, akinek szentélyegyüttesét szinte elborítják a fogadalmi szobrok és emléktáblák.
A kikötő bejáratát kétfelől erődök őrzik, boltozatos termeikben mágikus gépezetek mozgatják az öböl nehéz abbitacél záróláncát, melynek roppant, kovácsolt láncszemei egy hajdanán Ifinbe költözött törpeklán mestereinek tudását dicsérik. A hosszú hullámtörő végén álló keleti erőd legmagasabb bástyáján világítótorony örökégő varázstüze izzik.
Ifin nemcsak menedéket kínál a Quiron-tenger hajóinak, hanem gyógyulást is: a várheggyel átellenes Temető domb lábánál hajóácsok és vitorlavarrók műhelyei, szárazdokkok és fatelepek csoportosulnak, tűzbiztos távolságra a város sűrűn lakott negyedeitől. Itt, egy part menti szigeten helyezkedik el a nagykirály flottatámaszpontja, mely hatalmas hajógyár és fegyverraktár is egyben. Itt taláható még a Tiadlaniak tere is, melyen a megcsonkított és tönkretett kettös boltívek állnak. Forgalmát tekintve nyugodtan kijelenthejük, hogy Shulur után a Quironea második legnagyobb kereskedö-központja. A káosz elkerülése végett a kikötöt felosztotta a nagykirály, így most minden kikötömester egy tizedet ural. A tizedek jól elkülönülnek egymástól, vannak csak személy és külön a teherforgalommal foglalkozó egységek. Így fordulhat elö, hogy bár üres mólót lát az utazó, mégsem kap csak napok múlva kikötési lehetöséget a hajó, mivel érkezett. Sokan ezt hívnák a bürökrácia rákfenéjének, de már évszázadok bizonyították hasznosságát, és aki tisztában van a szabályokkal, nem panaszkodik.

[Lorthiras con Dhaarsyl]

//Lorthiras Darkseal//

*Bóklászik még a környéken, próbál keresni egy fogadót... Néha elmegy egy-egy ablak alatt, amelyből világosság szűrődik ki.

<Jó lenne találni valami állandóbb jellegű lakhelyet, mintsem egész életemet fogadókban tölteni... Esetleg találhatok egy elhagyatott házat, vagy ha nem is elhagyatott, majd az lesz!>

*Miközben keresgél, egy pillanatra elvigyorodik gondolatain, majd megy tovább. Már fél órája is lehet hogy úton van, de még mindig nem talált fogadót. Már egyre éhesebb, élelme nincsen, kezd elfáradni a hosszú hajóút és sorbanállás után. Végre szárazföldön járhat, kissé még mindig szokatlannak hat a hetekig tartó hajóút után.*

<Ez a város hatalmas, szerencsém van vele... Jól el lehet itt bújni, nem hinném hogy nagyon kérdezősködnének, no és ha mégis? Hát akkor meg mivan? Majd maximum megtanulja hogy máskor ne legyen olyan kíváncsi!>

*Már egy órája is lehet annak, hogy útra kelt, már kezd sötétedni, mikor megpillant a távolban egy nagyobb istállót, majd egy fogadót, mely a Táncoló medve nevet viseli a cégérből ítélve. Nem habozik sokat, irányát a fogadó felé igazítja.*

[Kaspar Otlokir]

/Lorthiras/

A parti védművek mellett haladva, lassan kezd számodra is körvonalazódni, hogy mekkora maga a kikötö. Nagyjából háromszáz lábanként találkozol egy-egy toronnyal melyek nem a védművön, hanem a parton a stégek, mólok tövében vannak kialakítva. Ezeken a tornyokon a külsö fém lépcsökön állandóan rohangál valaki, a tetején-mivel nyitott így láthatod- három egyén ül, valószínüleg ök irányítják a rájuk tartozó tized sorsát. Neked legalábbis ez ugrik be így elsöre.
A kikötöt a szekérforgalom lanyhulása miatt, viszonylag biztonságossan el tudod hagyni, bár az alatt míg a jó húsz méter szintkülönbséget legyűröd többször is majdnem a falhoz préseltek. Talán nem lett volna olyan rossz ötlet egy hintót fogadni. Mikor felérsz a fal derekáig itt már látod a mögötte megbúvó utcaszintet, és egy hatalmas kölapokkal fedett, ám ránézésre sem mai építésű utat. A fal mögött a helyörség kiszolgáló épületei, azon túl pedig a város sötéten ásító utcalabirinitusa vár. A boltívekkel szemben, és jobb illetve bal kéz felé is folytatódik a kölapokkal fedett út. Sokáig nem ácsoroghatsz a kapuban, így lépteid a nyugvó nap irányába, jobbra fordítod. Az út mellett széles járdaszegélyre bukkansz, így menekülve meg a legázolás nem éppen kellemes élményétöl. Ahogy haladsz, távolodsz a Kikötötöl rohamossan csökken a jelenlét az úton. Mintegy fertályóra múlva már egyedül sétálsz az út szélén. Nagyritkán döcög el melleted egy szekér, vagy robog el egy hintó. A lovas örjárat mi elhalad melleted szóra sem méltat. Mire idáig jutottál több korcsmával és vendéglövel is összehozott a sors, ám nem volt kegyes hozzád. A nagy többség olyan lepukant kricsmi volt ahova még a sarud orrát se dugtad volna be, az igényesebb helyek pedig vagy zárva voltak, vagy egész egyszerüen az ajtónállók nem engedteke be mondván:
-Zárt körü rendezvény!
Mikor az széles út újra falba ütközött kezdett csalódottságod, és éhséged is elhatalmasodni rajtad. A falon négy hatalmas kapu, ebböl már három ráccsal lezárva. Ahogy eléred az utcasarkot jobb kéz felöl mintha muzsikaszót sodorna feléd a szél. Pár percig azért figyelned kell nem-e érzékeid űznek veled tréfát. A jobb oldalt feltűnö falat támasztó részeg katonák közeledése végül meggyöz, van arrafelé nyitva még valami. Pár háztömbnyire haladva már tisztán hallható, hogy elötted valahol mulatoznak a népek, és friss sült illatát sodorja feléd a szél. Lépteid egyre gyorsabban kopognak a macskakövön, egyre több embert-föleg katonákat és hintókat- látsz hol elrobogni, hol csak kóvályogni az úton, útszélen. Még pár percig gyötörnek a kétségek, aztán megpillantod a viharvert cégért, melyen egy férfi talán furulyán játszik egy hatalmas medvének. Bár ezt a mulatságot nem próbálnád ki, a kétszárnyas tölgyfaajtón teketóriázás nélkül belépsz.

//folyt. a Táncoló medve topicban//

[Kaspar Otlokir]

_______________________________________________________________________________
JK:Kirdo Farmine; Joffer Kosztasz
Helyszín: Ifin
Esemény: A Vizirigó "megszállása"
Idö: Viharos
_______________________________________________________________________________

/Joffer/

-Nos Uram Ön egy több hónapja ellopott hajóval érkezett Ifinbe! Ez alapján legfeljebb kalóz lehet, vagy piti tolvaj de kapitány semmiképp. Parancsom van arra, hogy a hajó teljes személyzetét állítsam elö Sed Lotcius Tizedparancsnoknál. Ellenállás esetén bárkit kardélre hányhatunk.
Mikor látja, hogy már szinte a nyelveden vannak az ellenérvek, pro és kontra, felemeli az ujját figyelmeztetöleg.
-Parancsom van. A többit majd a parancsnokkal megbeszéli! Gyerünk Fiúk mindekit összeszedni! Rád néz.
-Gondolom nem kívánja ellenállással tetézni büneit?! Ajkán gyúnyos mosoly fut át majd elfordul töled és levezényli a legénységed partra jutását.
Azt még hallod, hogy Ök erössen hivatkoznak bizonyos egyezményre mely sértetlenségüket biztosítja, mint tiadlani polgárokét. Érdekes módon senki nem mocskolja neved és vádaskodik rólad. Ha hagyod magad akkor betessékelnek a csónakba és a partra visznek. Ha nem ... akkor is csak eszméletlenül.

/Kirdo/

A fedélzeten összevissza rohangáló emberek között azért nem teljessen veszélytelenül de eljutsz Jofferhez. Ö egy ismertlennel vitakozik.//válaszol;nem válaszol?; beszáll a csónakba vagy leütik?//Mindenesetre a történtek után eléd lép egy alacsony ám nállad így is magasabb ember és ismeretlen nyelven mond valamit, és tartja feléd a kezét majd a újra mond valamit és a fejszéd felé bök. Ha még most sem teszel semmit//nem adod át// akkor ahoz az emberhez fordul akivel Joffer beszélt alig egy perce. Váltanak pár szót majd a baka -elég lesújtó választ kaphatott- is besunnyog a nagyobb csónakba.
A feltételezhetö parancsnok oda lép eléd és azt kérdi.
-Beszéled pyarron nyelvét törp? Érted amit mondok?
Igenlö válaszod esetén.
-Nos a lopott hajón érkeztél és most erröl kell számot adnod. Jöhetsz önszántadból vagy viszünk! A fegyvered mindenképpen át kell adnod, de ha ártatlannak bizonyulsz akkor visszakapod! A törvények mindekire vonatkoznak így rád is még ha nem is tudsz semmiröl.
Úgy tünik számodra hogy nem elöször beszél néped fiával(lányával ) mert olyan részletekre is kitért amit te hasonló helyzetben nem tettél volna.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

-Nem Kirdokám ezek sokkal rosszabbak, mint a kalózok. Ők városőrök.

*Válaszolom a törpe kérdésére. Csak ezután hallgatom végig az ujjfeltartásos monológját a tisztnek unott arcot vágva. A végén zsebredugom a kezem és a nemességre jellemző sértett mártírromsággal felhúzom az orrom, majd elindulva még visszaszólok a tisztnek.*

-Minek álljak ellent nem engem fognak páros lábbal kirúgni, mikor kiderül mit meg nem enged egy jóravaló nemessel szemben.

*Nem is foglalkozom vele, mintha csak levegő lenne elsétálok. A többi katonával, amíg nem piszkálnak nem bánok se pimaszul, sem lekezelően. Előzékenyen magamtól átszállok a mutatott csónakba minden ellenállás nélkül, majd hanyagul kerszetbevetett lábbal leülök és várom, hogy a partra érjünk.*

[Yvett de Crei]

(Kirdo)

- Városőrök? Akkor meg?... - *és végképp elveszítem a fonalat. Értetlenül nézem Joffert, ahogy elsétál, s beszáll a csónakba, és ugyanezzel az ábrázattal nézem azt a tőllem egy fejjel magasabb egyént aki megszólít idegen nyelven. Annyit leszűrök, hogy valamit a fegyveremmel akar... lehet tetszik neki? Büszkén kihúzom magam a teljes egy lábnyi magasságommal és megveregetem csatabárdomat.*
- Ez lenni törpe fegyver! Könnyű, kitűnő darab, éles, akár még csontot is vág ha kell! - *mindezt persze a kicsit nyelvtörős közös nyelven mondom neki.
A másik férfi kérdésére csak bólintok, hogy értem amit kérdez - vagyis ezt a nyelvet. Szavai után azonban egyre jobban vörösödik a fejem a méregtől. És ezt két dolog is táplálja - az egyik az az arcátlanság, hogy a kapitány csuklóból lekezelt, a másik pedig az, hogy én mint világ életemben becsületes törpe most bűnözőnek számítok - és mindez Joffer miatt.
A férfi felé fordulok a csónakban (Joffer) és elmélázok pár pillanatra, hogy nekivágjam-e a fegyverem, vagy sem. De nem ér meg számomra ennyit az ügy. Hiszek ártatlanságomban, hiszek abban hogy lemosom magamról a mocskot - de bizony Joffer akkor ne kerüljön a szeme elé. Visszafordulok a városőr felé. Hangomon hallatszik, hogy megsértett és ez nem tetszik, de nagyon.*
- Bocsátani meg nekem, de én nem lenni gyermek, akivel lehet így beszél maga. Nem ismerni mi egymást közel, így kérni maga én, így is bánni én velem. Én adni tisztelet maga, bár ez után érdemelni nem meg. Így kérni én, lenni én nekem is meg adva ez tisztelet.
*Határozottan nézek fel rá, ha lehet a szemébe nézek egyenesen (márha a magassági különbség lehetővéteszi).*
- Fegyvert nem szívesen ad én ki kézből. Fegyver egy tulajdon saját mi maradt család örökség.

[Kaspar Otlokir]

_________________________________________________________________________________
JK:Kirdo Farmine; Joffer Kosztasz
Esemény: a partaszállás és kihallgatás
Idö: még mindig viharos, fél órával késöbb
_________________________________________________________________________________

/Kirdo/

A tiszt csak megvonja vállát a kifakadásodra. Mára már épp elég jutott neki a hözöngökböl.
-A fegyver nem maradhat magánál. Kívánja most átadni, vagy majd csak ha a fiúk legyűrték?
Látod hogy a fedélzeten még mindig szép számal akadnak a brigantikból.

/Mindenki/

Miután az egész bagázst bepakolták a csónakba elindultok az ítéletidöben a part felé. A kikötö nyugati vége felé tartotok de a msáik oldalon még mindig a viahr ellenére is féynessen ragyog a aVilágítótorony smaragd-tüze. Az egyik mólohoz kikötik a csónakot és mindenkit kisegítenek, még véletlen se essen senki a vízbe. Majd menetoszlopba rendezik a foglyokat és a kihalt partra vezetik. Itt jó fél órás gyalogtúra és a fél kikötö bejárása után a két közponzi boltív alatt a fal árnyékában meghúzódó épületbe vezetnek benneteket. Mindekit leültetnek egy folyosón és egyesével behívják a matrózokat, majd Kirdot is.

/Kirdo/

Belépsz az ajtón amit a strázsa nyitott neked és a szobában egy középkorú kicsit olajos kerol börű göndör feket hajú egyneruhás alak fogad balján íródeák görnyed az asztal fölé.
-Üdvözlöm Sed Lotcius Tizedparancsnok vagyok. Önben kit tisztelhetek?
-Rendben, nos azt ugye tudja miért van itt? Röviden vázolnám az Ön helyzetét.
-Ma estére jelezték nekem hogy a pár hónapja bejelentett hajó a Vizirigó a szigetbirtok irányából Ifin kikötöje felé tart. Mivel feladatom és kötelességem a kalózkodás minden lehetséges úton történö felszámolása így nagy sikerrel áldozatok nélkül sikerült vissza szereznünk a bárkát. A kérdéseim Önhöz:
-Mikor és milyen kapcsolatba került a hajó kapitányával?
-Milyen céllal mentek a Szigetbirtokra?
-Milyen típusú és számú hajót raboltak ki az elmúlt 6 hónapban mióta a hajót ellopták?
-A Szigetbirtokon vagy máshol adtak túl a rabolt javakon?
-Élvez-e bármilyen politikai vagy nemesi mentességet, van- e megbízólevele?
-Miért jöttek pont Ifinbe, és miért nem álcázták magukat?
A kérdések folyamán árgus tekintettel figyeli minden rezdülésed. Az írnok meg körmöl de veszettül.

/Joffer/

A folyosórol téged utolsóként visznek a kihallgató szobába.
Látszik a tiszten, hogy már nagyon unja az egészet, de a kötelesség az kötelesség nem lehet mindenkit csak úgy fellógatni.
-Üdvözlöm, Sed Lotcius Tizedparancsnok vagyok. Úgy tájékozattak, hogy Ön nemesnek vallja magát és az elfogatása körülményeivel nem volt elégedett. Hallgatom panaszait. Bár elötte ezt a nemességet nem ártana tisztázni. Megadná kérem a nevét és címeit, felmenöiével együtt?
****
-Nos Tim küldjön el valakit, hogy nézzen utánna a levéltárban, valahonnan rémlik ez a név.
Az írnok egy paksamétát emel fel az asztalról és a parancsnok elé teszi.
-Nos Uram talán azért mert a kérdéses hajó tulajdonosa a kapitány édesapja, és Ö tette a feljelentést is.
A parancsnok erre a fejleményre igen meglepödve veszi kézbe a papírosokta és belelapoz. Párpercig csak olvas, majd kivesz két vörös pecsétes papírost és eléd teszi.
-Nos ha Ön tényleg Joffer Kosztasz akkor javaslom keresse fel a szüleit, és ne a hatóságokat bolondítsák a kis családi vitáikkal.
A papírokat kezedbe véve az egyik a hajód ellen kiadott körözvény, dátuma lapján alig egy héttel azután adták ki hogy elhagytad Obratot. A papír alján pedig saját családod pecsétjét látod kétség nem fér hozzá. A másik papíros viszont még ennél is lesújtóbb hírt közöl. Az Obrati rontásérsek címezte az Ifin pátriárkához, benne fent nevezett *Apád neve* megtagadja és minden örökös és ingó ingatlan vagyonától megfossza fiát ki született *a pontos adatok* és a del Kosztasz névre méltatlannak találtatott. Tharr a háromfejű akaratából. Itt az érsekség mantikoros pecsétje mellet törpül el a családi embléma.
A parancsnok hagy számodra idöt hogy megemészd a történteket.
-Nos Uram bár Ön már nem nemes és nem is tulajdonosa a –belenéz a papírokba- Vizirigó nevű bárkának, de elfogatását nem látom indokoltnak. Az ártalanságát vélelmezve szabadon bocsátom Önt és a legyénységét. Amenyiben nem támaszt ellene kifogást, az eljárás költségeit a Vizirigóra és így a kedves családjára testálom.
Néz rád, hogy elfogadod-e az ajánlatát, mikor kilépsz a szobából még fél füllel hallod, ahogy az írnokhoz szól.
-Én nem értem ezeket a gorvikiakat…….
A folyosón Kirdo és a legénység néz rád nem túl barátságossan. Eltellik pár másodperc mire a parancsnok is kilép.
-Engedjenek el mindenkit! Mindenki szabdon távozhat. Hadnagy kísérje ki Öket.
Nem fűz komentárt a történésekhez így minden szem- még az öröké is –Kosztaszra mered. Kié kié a maga indulatával és kérdéseivel.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Eléggé kéynelmesnek tűnik ez az igaztalan mártír póz, ígyhát megmaradva ennél sértett gőggel vonulok végig az úton, hogy legalább ezzel a néma ellenszegüléssel bosszanthassan a fránya tisztecskét. Pontosan tudom, hogy egy nemesre bármilyen idegesítő és pökhendi is legyen az uraság úgysem emrnek kezet emelni az egyszerű porpslók, mint ezek itt. A kihallgatásra várva leveszem a viaszosvászon viharkabátomat és szétnézek, hogy hol egy fogas, amire felakaszthatnám. Attól függetlenül, hogy találok-e ilyen alkalmatosságot azért nyavajgok.*

-Micsoda bánásmód?!? Ezeket a szegény, derék embereket és ráadásul egy köztiszteletben álló nemest is csak így várakoztatják, mint a lábasjószágot a karámban. Ez az illem és jómodor telejs mértékű sárbatiprása. Eddig úgy tudtam Ifin őrsége ennél kifinomultabb stílusú, dehát mit várhatna az ember, ha szegény jó bakákat pukkancs dúvadak vezénylik és az igazi tisztek az irodában ragadnak a fals letartóztatások miatt.

*Ahogy behívnak utolsóként kicsit változtatok a kiállásomon és lejjebb adva a kivagyiságból ide már egy teljesen ártatlan arckifejezéssel felvértezve lépek be.*

-Üdvözlöm az Urakat! Nevem Joffer Kosztasz. Talán már hallottak a családomról Abaszisz talán legjobb kereskedődinasztiájáról. Igen Uram. Lenne kifogásom. Ugyanis az a pokróc őrvezető vagy milyen rangban lehet teljesen modortalan volt és nem adta meg a kellő tiszteletet és előjogokat egy köztiszteletű nemesi sarjnak.

*Mikor meghallom, hogy apám köröztetett leesik az állam és köpni-nyelni nem tudok. Kicsit emg is támaszkodom, ahogy megfordul egyszer a világ. Habogva veszem el a katonától a leveleket és lázasan ide-oda járó szemekkel olvasom el vagy kétszer-háromszor, mert nem tudom elhinni, amit látok.*

-Mi? Mi? Ho..? Mihogy?

*Ezek után kis önirónikus vigyorral összegöngyölöm a papírokat és megvonva vállam vidáman válaszolok.*

-Nagy bolond az öreg biztos emgint bekattant, mikor ezt írkálta. Ettől függetlenül egyrészt pontosítanám Önt. Illetve kérném az engem megillető eljárást. Amennyiben: Egyfelől Ön kicsit eltúlozta a helyzetet. Csupán az örögségből dobtak ki a szülők, de a nemesség születés jogán továbbra is jár csak nem családilag, hanem egyszerű háznélküliként. A másik pedig csupán annyi, hoyg akkor visszatérnék a hajóra a személyes holmiaimért, hogy elhelyezkedhessek valamelyik fogadóban, amíg ez a kis félreértés tisztázásra nem kerül. A szabadonbocsátás számomra egyértelmű volt, mintahogy az is, hogy a Vizirigóval együtt az egész hercehurcát is apámék akarták, így övék a kiadási oldala is. Köszönöm a figyelmességét további jó munkát.

*Ezzel zsebrevágom a kezem(a papírokkal együtt ), majd kifáradok a helységből. Egy kis hatásszünet után a kíváncsi tekintetek kereszttüzében félmosollyal arcomon megszólalok.*

-Na mi van veletek? Szabadok vagytok. Nem megmondtam, hogy mindent elintézek?!? Menjünk a személyes holmijainkat magunkhoz venni, hogy végre lepihenhessünk valamelyik vendéglátóipari egységben.

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

- Átadom. - *fújtatok egy nagyot. Fegyveremre úgy nézek mintha attól félnék elvesztem örökre, de azért a tíznagy kezébe rakom.
Tűrtőztetem magam attól, hogy Jofferrel beszédbe elegyedjek. Ahhoz túl ideges vagyok. Ilyen állapotban lehet nem is tudnám beszélni a közös nyelvet...
Az út számomra nehéz, és igencsak elfáradok, révén, hogy a tempót nem az én pici kurta lábaimhoz igazítják.
Elhatárolódva mindenkitől várakozom a folyosón amíg be nem hívnak.*

- Dabbib béli Kirdo Farmine, a nagy Ranga és Teda sarja, ki Gtecr fia, ki Rakohi sarja, kinek apja Vofaki, ki gyermeke Sabrufnak Uram!
...
Helyzetem nem érteni én. Lenni tudatlan mi folyik erre köröttem.
...
- Hónapokkal ezen nap előtt, messze északi részén földnek, Tiadlanban. Lenni mi ott vendégek... ööö... vendég idegen.... Ottani tíznagy adni munka, hozzunk el ládát, melyen pecsét tiadlani. Ezt megtenni, hatóság átvenni tőllünk láda, és utána jönni ide, majd maguk jönni.
Út során nem rabolni ki mi egy hajó sem! Nem lenni mi kalóz! Senki! Legénység lenni hű tiadlani férfi, kit tiznagy osztott be hajóra, Joffer lenni kicsit lusta ember férfi, de nem lenni ő sem kalóz. Én meg nem bírni hajót, többet enni hagyma mi óvott hányástól s többet lenni kabinban mint bárhol máshol hajón, bár konyha nem vanni benne, én lenni főzni nő tudni nekik.
Nem lenni én semmi politika tag, én lenni egyszerű világjáró törpe, ki hinni azt szabad és nem sért törvény mit tett azzal másik ország törvényével szemben helyes pedig.

*Határozottan beszélek, de látszik baromira dühít a hejzet. Nem rá vagyok mérges ezt érezheti is. Szavaim pedig őszinték.*

[Kaspar Otlokir]

_________________________________________________________________________________
JK: Kirdo Farmine; Joffer Kosztasz
Esemény: vissza a Vizirigóra
Helyszín: Ifin Kikötö
Idö:viharos, úgy du 10 felé
_________________________________________________________________________________


/Kirdo/

Mikor válaszoltál minden kérdésre a parancsnok bólint az írnoknak.
-Nos az ön vallomását alátámasztják az eddig felvett jegyzökönyvek. Kérem várakozzon a többiekkel a folyosón míg az elsö számú vádlottat is kihallgatom, remélem meggyözö érvei is lesznek nem csak panaszai! Úgy néz ki Önt nagyon csúnyán rászedték Hölgyem remélem nem Ön fogja meginni a levét! Bár ezt kétlem! Fűzi hozzá és látod rajta hogy ha csak azon múlna hogy milyen kedve van már mind lógnátok, talán már ebbe az esöben.
Az ajtón az írnok kérésére bejön egy ör és kivezet vissza a folyosóra.


Kirdo:
- Hogy mi?!?.... - *először értetlenkedem, majd nagy nehezen leesik a tantusz. Arra, hogy megtudtam Joffer rászedett, bele rángatott piszkos ügyeibe, bűnözőt csinált belőlem, holott még egy hazug szó sem hagyta el a számat életemben... Feldühít.... Úgy távozom a kihallgató szobából, hogy ökölbe szorul a kezem. Sajnos ekkor még nem jön el az elégtétel vétel ideje. Így megvárom míg Joffer is kijön...
Amikor Joffer kilép az ajtón kissé remegve de eléállok - nem szólok, nem kérdezek - egyszerűen csak nekitámadok gyűlölködő, haragos tekintettel.*


Joffer:
*Értetlenül és ártatlan pofával fogadom a törpe kitörését.*
-Most mit csináltam már megint?! Kihozlak a slamasztikából és ez a hála?
*Ezzel széttárt karokkal hátrálok kicsit a haragos nő elől.*
-Valaki segítsen. Megtámadtak a városi őrség parancsnokságán!


Hm:
*Mikor az elsö indulatos mozdulat elindul az egyik ör Joffer elé lép, sajnos elég szerencsétlenül, mert olyan helyen csapod meg amit még sokáig fog emlegetni, meg is hajol elötted, na nem a tisztelet jeleként. Ketten közben hátulról a hónod alá nyúlnak, és szabályossan felemelnek. Ekkor lép ki Sed parancsnok és rádordít.
-Azonnal befejezni! Mi ütött magába? Azt akarja hogy itt tartsam éjszakára?!


Kirdo:
*Haragtól elborult arccal törpe nyelven válaszolok.*
- A becsületemért hagy vegyek elégtételt úgy ahogy megkívánja a lelkem!


Hm:
*Pár percig csak néz rád mindenki értetlenül majd a parancsnok dönt.*
-Egy nap elzárás. Rendzavarásért és egy porkoláb megtámadásáért! A többiek elmehetnek. Nagyon úgy néz ki hogy az Uraság családja a ludas a félreértésekért, mindeki szabad és ártatlan. Öt meg vigyék el lehiggadni! Azonnal!


Joffer:
*Joffer örül, hogy megúszta a verést, de azért valahogy hozzá nőtt már a kis nő. Legalább volt kit ugratni, ha nagyon jött az unalom, így miután felkapták azért szólé néhány szót a parancsnokhoz.*
-Uram ne haragudjon rá. Ő már csak ilyen szeszélyes és lobbanékony. Biztosan tűrtőzteti magát, ha megígértetik vele. Ő állni fogja a szavát és nem is kell elzárással terhelni egyikünk lelki nyugalmát sem.


Hm:
*Pár pillanatig felválltva néz hol rád, hol a gyötrödö beosztottjára. Utánna megvakarja az állát, és a törp nöre néz, de az nem úgy tűnik, hogy csillapodna.
Odalép elé, és az arcába néz.*
-Befejezte? Mindenki ártatlan és szabadon elmehet! De ha ezt az örjöngést azonnal nem hagyja abba akkor bezáratom, világos!
*Toppant is a végén egyet, úgy néz ki kezd Ö si a türelme végére érni. Néhány matróz is próbál csillapítólag "Kirdózni", meg"Hagyd már".*


Kirdo:
*Megdermedek a parancsnok szavaira. Elkerekednek a szemeim.*
- Mi? Lenni mindenki ártatlan? jelenteni ez azt, hogy Joffer nem lenni bűnöző, nem lenni lopott hajó?


Joffer:
-Az csak a kissé bolond apám egyik botlása volt. Én ezért mondtam, hogy bízd ide emgoldom a problémát. De te nem figyelsz csak csapkodsz.
*Szemforgatva emelem az "égre" tekintetem ismét felöltve az igaztalanul meghurcolt mártír pózát.*


Hm:
-Örülök hogy végre leesett. Igen jól hallotta, az Úr és az apja felelösek ezért. *Mondja Sed.*
-Engedjék el, és tüntessék el Öket a szemem elöl! Amint a hajón összeszedték a holmijukat nem akarom látni magukat! Értve vagyok?!
*Igenlö válasz esetén visszamegy az irodájába és jól bevágja az ajtót. A sérült katona is öszeszedte magát.*


Kirdo:
*Az őr elé állok akit megütöttem.*
- Kérni elnézést, én nem akarni önt ütni meg. Másnak szánni, kár volt lenni közbe lépni, ötlet nem volt túl jó részének.
*Majd még mindig morcosan, de azért megyek a hajóhoz a cuccomért...*


/Mindenki/
Mielött Joffer nagy lelkessen lelépnél a papírokkal Sed Tizedparancsnok megállít és eléd tartja a markát - idő közben eszébe jutott ugyanis, hogy a papírok nállad vannak.
-Kérem az iratokat! Sajnálom de legfeljebb másolatokat kaphat, ezek itt maradnak. Ha igényli visszajöhet miután meglátogatta a saját hajóját, és átveheti öket.
Addig nem enged sehova míg a paírokat át nem adod nemesség ide oda az ott kincstári tulajdon.

A hajót egy dokkban találjátok a kikötö hadihajókat tároló részén. Már lehorgonyozták és biztosították helyzetét, így egy pallón minden gond nélkül a vihar ellenére is fel tudtok jutni rá(Kirdo pls azért egy ügyi próbát +2 vel, kudarc esetén a hajó és a moló közé esel a vízbe, egyébként feljutsz a hajóra, visszafelé siker esetén +4 a mód. kudarcnál ... majd meglátjuk)
A holmitokat rendben találjátok, mindeki azt hoz magával amit akar(ami a karlapon van term. a hajót nem )
Miután kivezetik a díszes társaságot az elzárt katonai területröl többet nem törödnek veletek és a matrózok is gyorsan elhúznak a rossz idö miatt valami Kopasz Homárba, vagy hova.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Fancsali képpel átadom az iratokat, de mindenképp kérek belőlük másolatot. Majd holnap visszajövök értük. Ezek után visszaveszem a viharkabátot és elindulok a többiekkel, hogy a hajóról összeszedjem a holmimat. Közben azon morfondírozok, hogy mit is kéne csinálnom ezek fényében. Egyenlőre az egyetlen dolog, ami eszembe jut, hogy valmai közeli fogadóban megszállok és veszek egy jó meleg fürdőt. A többi várhat. Gyorsan számba is veszem, hogy hova lenne érdemes mennem. Mintegy váletlenül Kirdo mellé sodródva a séta közben azért megkérdem az ő véleményét is.*

-Nos Kirdokám. Most merre? Velem tartasz valamelyik közeli fogadóba, hogy végre pihenhessünk is vagy más terveid vannak?

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

*Újabb fárasztó út vár rám a hajóig. A hangulatom egyre jobban a bányász béka feneke alá süllyed. A vihar is tetőzi minden rossz érzelmet lelkemben, most azon jár az eszem mekkora barom voltam, hogy eljöttem otthonról - ilyen dolgokra a nagyvilágban nem számítottam.
A rossz hangulat, a vihar, az elkalandozó önmagamat korholó gondolatok, a vékony palló a hajóra felvezetve, az enyhe ingás és a tömzsi darabos mozgást eredményező lábak - mind, mind közrejátszik abban, hogy a hajóra vezető úton egy nagy, hangos, meglepett, kétségbeesett "Ááááááááááááááááááááááááááá"-val a tengerbe zuhanjak.
Testem hamar a vízbe merül, a csapkodás amit produkálok egyértelművé teszi: ily közelségbe vízzel még nem kerültem, nem tudok úszni.*

//Ügyesség-próba elvétve.
Ügy. 12+2=4 - Dobás: 9//

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Azon kicsit felhúzom az orrom, hogy miután megmentettem Kirdot még válaszra sem méltatott. Így már csak a csobbanás után nézem meg mi történt. Elősször meghökkenek, majd gonoszkásan elvigyorodom, utóbb összeráncolt szemöldökkel fordulok a matrózok felé.*

-Szerintem nem tud úszni valami kötélfélét kéne vetni neki. PErsze miután ez már nem az én hajóm és nem szeretném, ha kötéllopással vádolnának a poroszlók, így valahonnan máshonnan kéne szerezni.

<Hm. Lehet be kéne ugrani és kimenteni. Áhh. Még a végén megfázok. >

[Kaspar Otlokir]

_________________________________________________________________________________
JK: Kirdo Farmine; Joffer Kosztasz
Esemény:Úton a holmikért, fulldoklás
Helyszín:Ifin-kikötö
Idö: Vihar a javából, nem tudnátok megmondani mennyi lehet az idö, de most nem is ez a bajotok
_________________________________________________________________________________

/Mindeki/

Joffer orrfelhúzva Kirdo pedig az orrát a földön húzva ér a zuhogó esöben a Vizirigóhoz. Elöször Joffert engedik fel a hajóra, utána jönne a törp. Azonban a törp élete elsö igazi vizes élményével lett gazdagabb majd bugyborékolva eltünik a hajó és a móló közötti kis terület felszíne alatt//annyi körig bírod levegö nélkül amennyi az állóképességed, ha fel akarsz vergödni akkor az eröddel megeggyezö számú körig tudsz a felszínen maradni.//
A vízben nagy csapkodás kezdödik, küzdelem az egyre nehezebb ruhákkal és a percekkel a levegöért//gondolom//. Joffer csak áll és néz a hajó korlátja mellöl, arcát látod ahogy mond valamit a matrózok felé, de nem érted. Mielött újra átcsapna fejed felett a víz azt látod hogy az egyik matróz a hajót a mólohoz rögzítö kötelekhez ugrik és veszettül elkezdi letekerni. A többiek a moló szélhez sereglenek, és egy lándzsa nyele is nyújtózik feléd, de sajnos rövidnek bizonyul. Elmerülsz, alattad a feket sötét mélység, nem is lenne vele baj mondjuk egy barlang lenne, és nem a mocskos kikötö vize. Ahogy felnézel a hön vágyot felszín felé egy kötelet látsz belevágódni a felszín tükrébe. A szádból szálló buborékok ölelik körül menekülésed utolsó lehetöséget majd egy test csapódik melleted a vízbe, ezernyi szilánkra robbanta a víz tükrét.
//elöször kérem Quatort te reagolj, nem bontottam szét a reagot egyértelmű ki mit láthat//

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

-Ezaz! Csak serényen a kötéllel, mert a végén elm... Na már el is merült. Valaki ugorjon utánna, aki közelebb van!

*Teljes beleéléssel dirigálok a matrózoknak, de azért megszorul a kezem a korláton, ahogy a kis nő vergődését és végül elmerülését látom. Valami ismeretlen izé motoszkál bennem. Biztos emghűlés, emrt a sokak által emlegetett "lelkiismeret" eddig nem zargatott mirét pont most akarná elkezdeni?! Azért kigombolom a viharkabátom és alatta a vörös háromnegyedes kabátomat is. Magamat azzal nyugtatom, hogy csak a meleg miatt és nem készülök egy hajó és a móló közzé ugrani ebben az ítéletidőben.*

<Na gyerünk Kirdo! Tudom, hogy ennél többre vagy képes! Fog már meg azt a nyavajás kötelet te törpenőci! >