Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*Cartiss arca először elsötétül, majd egy megmagyarázhatatlan érzés suhan át arcán, s visszaváltozik közönyös merev szoborrá.*
- Szóval alidaxi boszorkány vagy és csak úgy világot látni jöttél ide, pont Shulurba... Holott nyílt titok, hogy a két ország közötti kapcsolat nem teljesen felhőtlen.
És mi az, hogy az a nő azt állította magáról, hogy rokoni szálak fűznek hozzá?! Azt állítod nemes vagy. Akkor tudnod kell a rokonaidról, közeliekről, távoliakról, mindenkiről.
*Látszik, hogy itt bizony kétkedik szavadban.
Mielőtt hasrafordulnál második nagyobb monológod után három lépéssel az ágy mellett terem és megragadja a karod - nem durván, de nem is finomkodik. Szeméből gyötrelmet tudsz kiolvasni, szeretetet, kétkedést, haragot.*
- Nem gondolod, hogy már belekevertél!?! Azzal, hogy titkoltad előttem mindezt. Most már nem csak a te életed van veszélyben, hanem az enyém is. És mindenki ... Rajtad keresztül... Áhhh... - *elengedi kezed, ellép az ágytól* - abba bele sem merek gondolni, hogy esetleg te....
...
Magadra hagylak. Beszélek Zagersaval. A biztonságunk, az életünk van veszélyben. Pihenj!
*Az ajtóból visszafordul. Először gyengéden néz rád, majd megkeménykedik arca - egyértelműen viaskodik samát magával és érzéseivel lelkében.*
- Pihenj, de szökésen ne járjon az eszed! Azt.... azt megtorlom - *ez keserűen bukott ki belőle majd minden további nélkül kilép a szobádból, s magadra hagy.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*Ha nem teszel semmit, akkor bizony a fakanállal megüt párszor a nőszemély. Megütne, mert a második férfi is észbe kap és elrántja mellőled. Magyaráz neki valamit hangosan, szinte ordibálva, mutat a fiúra majd rád. A nő lassan lecsendesedik. Közben a másik férfinak is sikerül lecsitítania a fiút és az akadozva válaszolgat kérdéseire.
Ennek az a vége, hogy az öreg fazon a nevetéstől majd elgurul a kövön lábad előtt. A gyerek sértődötten néz rá, terád félve pillant. A nő és a másik férfi is küszköd azzal, hogy nevetésük ne törjön úgy felszínre mit a földön röhögő társuknak.
Bár elmondta, hogy éhes vagy és nem bántottad a fiút, de láthatólag nem igen jutott el a tudatukig.
Végszóra nyílik a kétszárnyú ajtó, ami mögött Milla is eltűnt. A feltáruló résben először a napleányt látod meg, majd a nyomában az öreget, aki bekötözte sebeidet. Milla elkerekedett szemmel néz benneteket, de az öreg már nincs ilyen kedvében. A három felnőttre rámorran, akik azonnal komolyra váltanak. A fiú is felpattan a földről - ruhájából még csurran-cseppen a víz amivel felöntötted.*
- Mi folyik itt? - *kérdezi tőlled szúrós szemmel a gyógyító.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Urc kissé meghökken a nő harciasságán, de nem szól semmit, ha hozzá érne lehet, hogy kicsit megijesztené, de biztos nem bántaná. Értetlenül nézi, ami körülötte történik, majd mikor kitör a nevetés a fiúra pislant, s bohókásan kacsint egyet. Lassan megemeli rönk vastagságú jobbját, s a fiú felé nyújtja azt kézfogásra. *

- Urc! * Mosolyodik el.* Urc nem esz fiú! Nem szeret zsenge husi!*A kitáruló ajtó felé pillant, majd ismételten felegyenesedik, kezét maga mellé eresztve. Millára néz egy pillanatra, majd az öreg szavait hallgatja nyugodtan.*

- Urc ismer meg sors testvérek! Fiú lenni kics félős Urc tekintet! * Válaszol a feltett kérdésre, majd várja annak hatását.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*Az öreg áthatóan néz - mintha a belsődbe is belátna, amitől végigszalad a hideg a hátadon.
A fiú nem fogadta el a kezed - magától pattant fel a földről. Félve néz rád, kerüli a tekinteted, és úgy áll meg, hogy a fakanállal hadakozó asszonyság közétek kerüljön.
Zaruka pedig ezek után hozzá intézi a szavait - melyet ismét nem értessz, a fiú pedig csendesen, kissé szégyenlősen válaszol neki. Az öreg szemében árnyalatnyi vidámság lobban fel, majd összecsapja a kezét és pattogó utasításokat oszt szét. A három egyén visszatér a konyhába, a fiú a bal oldali ajtón bújik be. Te pedig ott maradsz vele és Millával.*
- Látom már jól vagy. Nos, gyere megbeszéljük mit kell tenned. - *azzal visszavezet a szállásodra. A széttúrt ágyra néz, majd morcosan rád.*
- Ezt így nem hagyjuk. Beágyazunk, letakarjuk pokróccal. Helyetted senki nem fogja rendbe tenni a saját ágyadat.
*Egy székre leteszi magát, láthatólag fáradt.
Milla is ment veletek, de a lány nem szól semmit, még csak rád sem emeli tekintetét. Az öreg észrevehetett valamit a köztetek lévő feszültségből.*
- Urc! Bántottad Millát? Mi folyik itt köztetek?
*Hangaj ellentmondást nem tűrően csattant. Milla zavartan néz rád egy pillanatra, majd Zarukára, végül a tekintete a padlón köt ki.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg kissé fájó szívvel nézi, hogy egy öreg embernek mekkora „hatalma” van a szürke „gúnyába” öltöztetettek felett, kik sokkal életrevalóbbnak, erősebnek tűnnek a barbár, erőegyensúlyon alapuló társadalmi „kasztrendszerének” tükrében. Szíve szerint „rendreutasítaná” a Zaruka nevezetűt, de tudja, hogy ha „reális” eséllyel szökni akar, főleg a két lány kíséretében, szüksége van valamennyi szabadságra, térre ahhoz, hogy feltudja mérni a lehetőségeiket. Így nem üthet le bárkit ki unszimpatikus számára. Még, ha az felgyógyította is őt, s látszik rajta „érti a poént”, de csak utasítgatja a többieket, s parancsokat osztogat, életek függnek tőle. Visza sétál a szobájába, bólint a rendreutasításra, majd mikor felkerül a szó Millához fűződő kapcsolatáról, őszintén válaszol.*

- Jááány istápol Urc, mikor az lenni élet, halál közt! Milla lenni gondos, kedves, segítő nő, ki megtesz minden. Urc gyógyul hamar, tud látni testőr feladat úrnő védelem! *Néz az idős férfi szemébe határozottan, úgy, hogy egy fél szót sem „ferdített el” a valóságtól. Bár tudja, hogy Milla mást is érez iránta, de ő akkor is igazat mondott a saját szemszögéből nézve. Mindezt azért így átgondolva fogalmazta meg, mert érzi, hogy az öreg mélyen belelát a „szavainak” valóságalapjába.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

- Nem erre vagyok kíváncsi Urc! - *látod rajta, hogy sejti itt más is van. Millához fordul kérdőn, aki ráemeli tekintetét.*
- Urc nem bántott engem. Nem tettel. Urc csupán engem nem nézni úgy mint nő, nézni mint kicsi lányt.
*Zaruka egy picit összehúzta erre a szemét.*
- Talán azért lányom, mert az is vagy...
*Erre Milla szólni akart, de az öreg leintette - felemelte mutatóujját figyelmeztetőleg.*
- Cssssssssss......
Az érzelmeink nagy urak felettünk, de ha uralod őket könnyebben tudsz lépni bármerre. Ha uralod őket nem kerülsz ismét bajba Milla. Ne feledd! Mégegyszer nem fogom tudni elsimítani az esetleges ballépésedet.
*A lány becsukta a száját, lehorgasztotta fejét, nem szól semmit.
Zaruka pedig rádemeli fáradtan csillogó szemét.*
- A személyzetnek reggel öttől este 10-ig van munkaideje. Ettől bármikor eltérhetnek - de kevesebb sosincs. Ez idő alatt, ha lustaságon kapnak büntetést kapsz - attól függ mi a lustaság mikéntje.
Valószínű, hogy neked más lesz a beosztásod, mivel te egyből az Úrnő mellé kerülsz testőrként. Remélem tudod mi a feladatod. ... Akár az életed árán is meg kell óvnod az övét! Azt, hogy mit hogyan majd Őnagysága elmondja bővebben, ha végre magához tér teljesen.
Van kérdésed?

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nyna)

Nem vág a férfi szavába. Csendben tűri a kérdőrevonást és a korholást. Nem is védekezik, látja, hogy a kyr távozni akar. Bűnbánóan nézi kedvesét. Beletörődés és keserűség jön le a vonásaiból. Cartiss láthatja, hogy Nynának esze ágában sincs megszökni. Mikor a férfi kimegy és becsukja az ajtót, a kis boszorkány visszafekszik a párnái közé. Egy darabig forgolódik, aztán lassan elnyomja az álom. Rémálmok gyötrik. Tudatalattija jár mint egy szélmalom a viharban. Most már nem olyan biztos magában, de tudja, hogy tovább nem halogathatta a vallomást. Később még rosszabbul jött volna ki belőle.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

~Végigsétálsz a zöldellő bokrok között a keskeny ösvényen és egy boldogságtól sugárzó arcú nő lépdel feléd - felismered benne nővéred. Összeölelkeztek és beszélgettek egymásba karolva fesztelenül, felhőtlenül. Az ég a távolban beborul, sötéten gyülekeznek szép lassan - tudod itt vihar lesz nemsokára.
- Siessünk, mielőtt elázunk! - *hallod testvéred hangját, majd nevetve futásnak eredtek. Nem messze feltűnik egy házikó, apró lugasos kerttel előtte - oda igyekeztek. Azonban nem éritek el.A bokrok közül egy marcona tarkopasz, tetováltfejű férfi lép elő és minden jel nélkül egy rövidkardot döf nővéredbe, aki száján kibuggynó vérrel hanyatlik a földre élettelenül. A férfi ezek után a te hajadat markolja meg, nyakadba beleharap, s a kiserkenő vért nyelvével nyalja fel hamvas bőrödről, majd egy éles szúrást érzel hátadban, s a tetovált fej groteszk mosolyra húzódva homályosodik el szemed előtt.~

*Istennőd nem kegyes hozzád, nem ébredsz fel rémálmodból*

~Végigsétálsz a zöldellő bokrok között a keskeny ösvényen és egy boldogságtól sugárzó arcú nő lépdel feléd - felismered benne nővéred. Összeölelkeztek és beszélgettek egymásba karolva fesztelenül, felhőtlenül. Az ég a távolban beborul, sötéten gyülekeznek szép lassan - tudod itt vihar lesz nemsokára.
- Siessünk, mielőtt elázunk! - *hallod testvéred hangját, majd nevetve futásnak eredtek. Nem messze feltűnik egy házikó, apró lugasos kerttel előtte - oda igyekeztek. Azonban nem éritek el.
Sötétszürke ruhás férfiak támadnak rátok a következő pillanatban. Mindőjüknek hosszúkard van a kezükben. Ryni előrántja a kardját - bár az csak fele támadóitokétól. Ádáz harc dúl, melyből te is kiveszed a részed egyetlen fegyvereddel - egy szép kidolgozású tőrrel. Esélyetek azonban nincs. A négy marcona alak mintha csak játszadoznának veletek - pillanatról pillanatra egyre jobban kifárasztva benneteket, egyre több felszíni sérülést okozván a földre kényszerítenek. Már annyi erőtök sincs, hogy a fegyvereiteket felemeljétek. A földre kerülsz - nővéredet nem látod sehol.... Egy ismerős arc hajol lassan föléd - a parancsnok az (Zagersa). Leszaggatja rólad a ruhát, megbecstelenít, majd a kielégülése után saját tőrödet döfi a szívedbe.~

*Haragudhat rád az Úrnő, álmodból még mindig nem tudsz menekülni.*

~Végigsétálsz a zöldellő bokrok között a keskeny ösvényen és egy boldogságtól sugárzó arcú nő lépdel feléd - felismered benne nővéred. Összeölelkeztek és beszélgettek egymásba karolva fesztelenül, felhőtlenül. Az ég a távolban beborul, sötéten gyülekeznek szép lassan - tudod itt vihar lesz nemsokára.
- Siessünk, mielőtt elázunk! - *hallod testvéred hangját, majd nevetve futásnak eredtek. Nem messze feltűnik egy házikó, apró lugasos kerttel előtte - oda igyekeztek. Azonban nem éritek el.
A bokorból az amund lány és a barbár lép elő. Mindketten vicsorognak mint az állatok, s szájuk habzik. Nővéred fegyvertrántana, de te megakadályozod.
Szép szóval próbálod őket lenyugtatni, de nem hat rájuk szavad.
Ryni kevésbé tűri a megpróbáltatást, fegyvert ránt, de mielőtt az kiérne hüvelyéből torkát átjárja egy fekete tőr, s valami sárgás-zöldes lé csordogál róla. Nővéred éllettelen teste abban a pillanatban lehanyatlik a földre.
Kétségbeesetten kapsz utána, de a barbár fél kezével a magasba emel torkodnál fogva. Fojtogat és végtelen gyűlöletet látsz szemében. Parancsoló hangot hallassz, de már értelme nem jut el hozzád, de a barbár elenged. Örömöd azonban nincs benne. Egy ívelt penge szegeződik nyakadnak, s egy mélykék szempár fúródik tekintetedbe. Könyörtelen, hideg tekintet. Aztán megérzed .... Pár tőrdöfés... alul, ahol az élet kapuja nyílik... Szólnál, de hang helyett csak hab buggyan ki a szádból. Az amund lány lenyalja azt, majd a torkodnak szegezett kardot egy picit megtolja - húsodba vág.
- Nekem...Te...Nem...Parancsolsz...SOHA!!!
Hallod a fejedben szavait, de már az arcát nem látod csak homályosan. Úgy érzed magad a következő pillanatban mintha repülnél és ez így is van... a földetérés azonban fájdalmas. Arccal csapódsz a talajra, szemed bevérzik, szádból ömleni kezd a vér. És újra repülés.... most háttal érkeztél a földre, moccanni sem bírsz - a fájdalom átjárja egész tested.
Egy alak magasodik feléd. Nehezen de kinyitod szemedet, lassan meglátod magad előtt Cartisst. Undorodó, lenéző, kegyetlen hideg tekintettel.
- Áruló, büdös kis kurva! - *s kezében lévő tőrét szívedbe mártja.~

*Felriadsz. Úszol a verítékben. Szíved hevesen jár, levegőért kapkodol. Kell pár perc mire felfogod mindez csak álom volt.
Egyedül vagy. Tallashina sincs melletted.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nyna)

A rémálmok sora után szinte elszakad a párnáktól sikoltva. Nedves haja rátapad testére, mint az áttetsző selyemhálóing is. Teljesen belesápad a látomásokba. Szíve majd kiszakad a mellkasából úgy ver. Légzése, vagy inkább zihálása szakadozott és rendszertelen. Azonnal sírvafakad és próbál szabadulni a selyem és bársony ágyneműből. Az ágy végén lefordul és nyekkenve ér földet. Elhemperedik és kicsit magáhoztér a padló hűvösétől. Az ablak nyitva van, így izzadt teste megborzong a gyenge szellőben. Libabőrös teste meg-megrándul. Izmai nehezen követik a parancsot, amit tudata kiad számukra. Reszkető mozdulatokkal feltápászkodik a földről. Végtelen gyengeséget érez a végtagjaiban. Majdhogynem összecsuklik. Szédül és próbálja elkülöníteni a valóságot a látomástól. A függöny meglebbenésére hátratántorodik ijedtségében és az asztalnak esik. Épphogy elkapja a széket és lerogy rá. Arcát kezei közé temeti és riadtan várja ennek az egész rémálomnak a végét. Percekbe tellik, hogy magához térjen. Szívverése lassan kezd normalizálódni. Remegve próbál visszamenni az ágyhoz de a stressztől megszédül. Félúton összecsuklik és letottyan a földre. Kezeivel próbálja magán összehúzni a falatka kis hálóinget. Fázik, de nincs ereje felkelni. Jár az agya mint a motolla. Kusza, értelmetlen, elkeseredett gondolatok cikáznak benne. Csukott szemmel az orra alatt motyogva kérleli Morgenát, hogy bocsásson meg neki, bármit is tett rosszul.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*Percek telnek el - nehéz percek számodra mire az ajtó kinyílik és becsukódik. Az ágytól először nem látod ki érkezett, de nem sokat várat magára az illető. Enyhe levendula illatot érzel magad körül, majd a rabszolgád alakját pillantod meg. Szótlanul próbál felsegíteni a földről, de ehhez neked is akarnod kell. Azonban hiába minden ... nem bírod magad emelni. Nem bírsz kiszakadni az álmok hatása alól.
Nehezen, de Tallashina valahogyan mégis eljuttat a párnák közé, nyugodt hangját messziről, nagyon messziről hallod.*
- Minden rendben lesz, azonnal hívom a gyógyítót.
*Megmozdulni sincs erőd, s mire felfogod a szavak értelmét a lány már ki is viharzott a szobából.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Nyna)

A lány közelsége és érintése kicsit megnyugtatja. Elcsöndesedik egy kicsit aztán motyogva folytatja az imádkozást. Úgy fekszik el ahogy Tal az ágyra rakja. Szemeivel a távolba, a semmibe néz. Átkarol egy párnát és mozdulatlanná merevedik.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)


* A krog csendesen hallgatja az idős férfi szavait, majd enyhén felkapja a fejét, mikor az Milla „ballépéséről” beszél, de inkább nem mond semmit. *

<… Mi rosszat tehetett szegény lány, hogy ki kellett húzni a slamasztikából!? Hmmm… Egyre kuszább itt minden! Tallashina dühkitörései, Milla titkai, meg az úrnő lebecsmérlése. Először a kappitánnyal történő furcsa, ismeretlen nyelven szóló vita, most meg Zakura kétértelmű szavai: Őnagysága!? Na, még a végén kiderül, hogy minden csak látszat, mi körülöttem folyik?!…> * A gyógyító szavai zökkentik ki gondolatmenetből.*

- Igen Urc tud mi dolog testőr! * Szavait bólintással is megerősíti.* Véd Úrnő itt, város. Ki lép közel, Urc csap szét, ki mond rossz, Urc átgázol ember, ki fenyeget, széthasít jó testőr! . *Néz az öreg szemeibe, várva azt, hogy az mit szól mindehhez. A korg így tudja elképzelni a testőr feladatot, reméli az itt, ezen az elátkozott helyen is azt jelenti, mint otthon.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

- Többé kevésbé fiam! De majd bővebben elmeséli a Kisasszony. Úrnő, gazda, vagy ahogy tetszik.
Szerencsésnek mondhatod...
*Nem tudja folytatni, Tallashina robban be az ajtón, láthatólag nagyon sietett, már Zaruka épp nyitná a száját, hogy jól leteremtse, amikor a lány megelőzi a mondandóját.*
- A Kisasszonyt most szedtem össze a padlóról, magán kívül van! Azonnal jöjjön!
*Az öreg nem is szól semmit erre. Az előbbi fáradságát meghazudtolva felpattan helyéről, magához veszi a fonott kiskosara, s kiviharzik Tallashina után. Ott maradsz Millával, aki fészkelődik kicsit a széken.*
- Megyek, dolgomra, munka kell végezni. Te maradni Urc, vagy menni Úrnő szoba fel? Mert akkor én kísér el te oda.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Urc csendesen hallgatja a történteket. Mikor Tallashina betoppan a szobába, egy pillanatra felcsillan a szeme, de mikor látja, hogy „gond” van, elkomorodik. Az elviharzó „páros”után tekint, majd Milla szavain töpreng el egy pillanatra. *

<… Meg kérdjem, mi volt az a Ballépés!? Beszéljek vele Talalshináról, meg róla?! Mit mondjak ennek a szerencsétlen lánynak, ki oly jó hozzám, ki pátyolgatott még lábra nem tudtam állni?! Rengeteg kérdés, rengeteg egy korg számára! Főleg ily gyorsan egymás utánban!…>

- Kísérj Milla! * Szól csendesen Urc, majd lassan, kimérten a lány után indul. Figyelve a fiatal, bájos teremtést. Csendesen követi, majd egy olyan folyosórészen, mely kihaltnak tűnik halkan megszólal.*

- Milla lenni rendes lány! Urs tud ezt jól! Urc nem akar rossz neked! Urc kedvel barát! Te lenni fiatal! * Simítja meg a lány haját „testvériesen”.* Urc szív lenni Tallashina, de Urc szeret barátság te! Ért kicsi lány!? Urc szeret, te jókedv! Rendben!? *Néz a lánykára őszintén a hatalmas barbár.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________


*Percek, órák?... Neked oly egybe függ minden, az időérzéked abszolult nem működik.
Magányos, rémségekkel teli percek ezek, s hiába ébredtél fel, az álom még mindig kísért.
Tudatod mélyéről érzékeled, hogy kinyílik az ajtó, Zaruka lép be rajta.
Aggodalommal teli tekintettel hajol föléd.*
- Asszonyom! Asszonyom, hallja, érti a szavam?