Berrana-roda - a pengebárók édene

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-Ez egy szép gesztus!-élénkül fel Cecilia.
-Mi?!-fullad majd bele az ajkára toluló, ám ki nem érő szavaktól Ada-Az a gond, hogy sejtem melyik "fegyverére" gondol, és hogy az első szembejövő cici vagy comb eltérítené a fiygelmét, vagy az én ölembe való férkőzés jobban lekötné mint az ügy amiért mindjárt indulok!
-Ada! Higgadt már le-csapott barátnője karjára Cecilia.
-Szerintem ha bevatnád a levél tartalmába, nem jutna eszébe semmi ilyen. Egyébként meg zsák a foltját megtalálta, mert te tudtommal csak a férfiak "pálcáját" szoktad figyelemmel kitüntetni és aztán el is dobod őket amint megkaptad amit akartál-vetette oda csípősen Cecilia. Ada összeprésete ajkait.
-Basszus, te napról napra többet veszel át tőlem.
-A te hibád, rosszra csábítasz! Szerintem igyunk egy hűs gyümölcsitalt, egy hűs szobában, aztán pedig fontolóra vehetnéd az úr önkéntelen ajánlatát.
Ezzel Cecilia megindult a folyosón. Előtte egy inas kinyitotta egy valóban hűvös, zárt ablaktáblás helyiség ajtaját. A szoba nappali benyomását keltette: izléses festmény a legnagyobb falfelületen, zöld alapon virágos huzatú fotelok és kanapék, kecses asztalka a fotelok és kanapék által bezárt hely közepén, aminek intarziája pávát ábrázolt. Kristálypoharak kerültek elő s egy kancsó narancssárga lével teli kancsó.
Cecilia szépen leült az egyik kanapé közepére és díszpárnákkal körbebástyázta magát, hoyg még kényelmesebb legyen ülte. Haját megigazította s töltöt neki a jelen lévő inas egy pohár italt. Ada ledobta magát az egyik fotelba, nőietlenül jobb lábát átvetette a karfáján, de a szoknya bő volt, nem cúszott fel. Alsó ajkát söndörgette bal kezének ujjaival, jobbjában a levelet gyűrögette összetekerten. Jobb lábfejéről lecsúszott a puha papucs, rózsaszínre festett lábujjai előtüntek. Csinos kis lábfeje volt.
-Igyon kérem, ez aztán felfrissít ebben a melegben!-ajánlotta az italt Erlonnak Ceci.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok elmosolyodik a kis „pálcás” vitán, de megvárja, még a két nő elrendezi egymás között a dolgot, majd követi őket a donna szobájába.*


<… Hmmm, ha tudnátok, hogy az a célom, hogy mindkettőtöket gerincre vágjalak, s az minden álmom, hogy egyszerre, akkor leesne az állatok, ti kis nemes kisasszonyok! Látom, a „pálcák” körül forog azért mindkettőtök perverz gondolata! Már csak azt kellene elérnem, hogy az enyém körül! …>

* Szép lassan követi őket, majd megáll velük szemben, még azok „elnyúlnak” a díványokon. Erlon áll, s addig nem foglal helyet, még nem kínálják azzal. Állás közben jól megfigyeli mindkét hölgyeményt. Az enyhén dundi Ceciliát, s a lábait szétdobó Adrianat is. A szép lábfejen megakad a szem, de tudván, hogy azzal rontaná helyzetét, tovább futtatja tekintetét. A felkínált italra bólint, s elmosolyodik.*

- Köszönöm Grófnő! Szívesen fogyasztanék egy kis frissítőt, eme melegben.* Néz a hölgyekre, majd megakad a szeme a levélen.*

- Megtudhatnám a részleteket Adriana kisasszony!? * Néz határozottan a bárd, majd ha hellyel kínálják, leül, tekintetét a nő szemeibe mélyesztve.*

<… Alakul a dolog! Már majdnem egyenlő félnek tekintenek! Mondjuk még messze állok tőle, de ami késik az nem múlik! …>

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-Szerintem nem elég komoly hozzá-húzogatja elégedetlenül a száját Ada.
-Sss, igyál te is, jót tesz. Foglaljon helyet és igyon-facsart narancs leve az, hidegen, alkohomentes, de ritka ital. Cecilia Erlont kezdi el méregetni és nem azt nézi, mennyire jóképű vagy etikett szerinti, hanem hogy tényleg megbízható-e.
-Egy dalnoknak amúgy sem veszem hasznát. Az is csak dízs az oldalán-morog poharát forgatva Ada. Aha,elkezdődött a provokáció.
-A dalnak és zenének sajna nincs helye ott ahova mennem kéne.
-Ada, megkértelek valamire-köszörülte torkát Ceci.
-Tudom, de őt csak az érdekli, hogy szőrös-e vagy beretvált-issza ki pohara tartalmát, összefonja karját és farkasszemet néz Erlonnal.
Ceci csuklani kezd, elpirul. Ő nem olyan szabadszájú és illetlen mint Ada. Ez még neki is sok volt.
-Nos, én nem is tudom erre mit mondhatnék...
Ada felállt. Felszegte fejét, de valami mulattatta. A nő kitalált valami olyat, ami lehet nem fog tetszeni a férfinak és arra számít, Erlon meghátrál.
-Csapjunk össze. Ha ért a harchoz, akkor beveszem a dologba. Ha kiderül, hogy harcban csapnivaló, ejtve a téma és muzsikol egyet ma este az örömünkre. Ha tud harcolni, egy hétig nem érhet nőhöz szexuális célzattal. Ha megszegi, levágom egy tetszőleges testrészét és még azt is elhíresztelen, hogy ön becstelen és a szava petákot se ér. Nos?
Ceci szája elé kapta ijedten a kezét.
-Ada...!-suttogta.
-Semmi Ada. Benne van vagy behúzott farokkal marad a térfelén?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

*A férfi majdnem visszaköpi a narancslevet a poharába, mikor Adriana elkezd kárhálni, majd érdeklődve figyeli a nő kérdést. Pár pillanatig elgondolkodik.*

<… Hmmm. Megér ez az egy puni annyit, hogy egy hétig ne kényeztessem a szebbik nemet?! Hát nem, de most már meg akarom szerezni ezt a vad kancát!!! Kívánom a testét, azt hogy alattam kitárulkozva imádja nevem!…>

* Belekortyol az eddigi „beszélgetés” alatt csendesen ücsörgő dalnok italába, majd belekezd.*

- Először is! Igaza van Adriana kisasszony! Oda vagyok a szebb nemért! Talán az is érdekel, hogy kinek beretvált, kinek nem!? Azonban álom a szavam és, ha önnek csak így tudok tanú bizonyságot adni férfiúi mivoltomról, ám legyen! Vívjunk meg első vérig, ha önnek megfelel!? * Mosolyodik el a dalnok, majd folytatja.* Akkor majd kiderül, hogy ki mennyire ért az oldalán hordozott rapirhoz, vagy más egyébhez. * Dől hátra kényelmesen a bárd, éreztetve, hogy csöppet sem idegesíti a vereség lehetősége.* Tudja mit hölgyem?! Elfogadom feltételeit is, egyetlen kivetéssel! Az, hogy lehet, hogy ha én kerülnék ki győztesen a párviadalból, még ön szabna nekem feltételeket?! Ezt a szexualitással kapcsolatost például?! Felénk az a szokás, hogy az diktálja a dolgokat ki győzedelmeskedik, de ha nagyon ragaszkodik hozzá ám legyen! * Mosolyodik el a bárd.* Viszont, ha én nyerek, akkor ön sem nézhet egy hétig még férfira sem! Mit szól az én kitételemhez?!

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

A nő fölényesen végimérte a férfit:
-Én fogok nyerni, de ha uram bocsá' Arel másképp gondolná, akkor legyen, kiállom azt a vacak kis hetes megtartóztatást.
Arel? Hm, végül is viadomóinak mondták, pyar hitűek az ottaniak, ha lehet hinni a felületes tudásnak.
-Akár kész lenne azonnal kiállni velem a fogpiszkálós fegyverével? Nekem szablyám van ugye ez nem fogja zavarni? persze hogy nem!-válaszolja meg Erlon helyett és büszkén-vidáman kivonult. Ceci szent jelet hányt magára.
-Ugye nem gondolja komolyan? Ez semmilyen oldalról nem felel meg a hivatalos shadoni párbajkódexnek!-sopánkodott Ceci.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A bárd bólint, hogy azonnal „bele is kezdhetnek”, majd a kivonuló nő után néz, de mielőtt utána eredne Cecilia grófnő kérdésére válaszol.*

- Hölgyem! Tudom, hogy nem felel meg a kódexben leírtaknak, de ne féljen, nem ejt egyikünk sem nagyobb sebet a másikon! Tiszta küzdelem lesz, s az összecsapás végén mindketten épségben visszatérünk! *Mosolyodik el a bárd, majd a lány után indul.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

Kis idő múlva Ada szintén oldalt fűzött bőrnadrágban jelent meg, ingerlően kiemelve kerek popsiját, formás lábait. Már nem papucsot hanem csizmát húzott lábfejére, s egy ujjatlan, mell alatt megkötött türkiz ingben s szablyával állt Erlon elé. Azaz mit állt! Támadt azonnal, ott a folyosón. Semmi tiszteletteljesen egymással szemben állás, üdvözlés, csak bele a közepébe.
A szolgálók némelyike szájához kapta kezét. Hamar lett közönség az udvaron s a folyosón, tisztes távolból a falhoz lapulva. Ceci sűrűn legyezte magát.
Ada vigyorgott. Gyűlölet nem fűtötte, de a kalandvágy s a győzni akarás annál inkább...

//Liannás accomra kérem priviben 4 db KÉ, TÉ, VÉ és sebző értéket összegezve s a dobott érték feltüntetése mellett!//

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Hátrál a támadás megindításakor, majd előkapja rapirját, s megpróbálja hárítani a felé lendülő, pengét, s közben vidáman felkiált.*

- Látom! A kisasszony nem híve a tisztességes küzdelemnek! Na, hát ha így, hát így!* A hátráló dalnok körvonalai kissé elmosódnak. Ezzel megnehezítve a nő támadásait. / Ködalak /. Miután a mágia hatott, ellen támad a férfi, s megpróbálja a lány lendületét megtörni a heves csörte alatt. Véd, hárít, ellenfele fegyverének pengéjét elvezetve önön testétől, s egyenes szúrásokkal megpróbál apró sebet ejteni a nő bármely karján, vállán, hogy nagyobb sérülést ne okozzon. Ha ez nem sikerül, hátrébb lép, s egy körkörös csuklómozdulattal megpróbálja ellenfele fegyverét „elválasztani” annak nőies kezétől. / Lefegyverzés /. Mind e közben, csak beszél, beszél, verset szaval, mi saját magáról, a bárdokról, s költőkről szól.*

Költők dala

Költők vagyunk, a szavak mestere,
Nincs más hivatásunk éltünkben.
Szavainkkal az emberek lelkében
Világokat alkotunk, majd rombolunk le.

Múzsák kegyeltjei vagyunk, dalnokok,
Kik a világot, az életet éneklik meg.
Verseink után férfiak és asszonyok
Sírva fakadnak, majd nevetnek.

De emberek is vagyunk, egyszerűek,
Az élettől megcsömörlött művészek.
Mi is eszünk, alszunk, dolgozunk,
Örök hű társunk a magányunk.

S míg beragyog minket sugara a Napnak,
Mi örökké csak írunk és írunk,
Lelkünk soha nem nyugodhat,
Mert mi mind költők vagyunk.

Az alkotás Siana tollából származik


// A ködalak fénymágiáért levontam a 4 MP-t //

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-Na ne, egy bárd!-sóhajtott Ada, de mosolya nem csökkent. Csak egyik szemöldöke szaladt fel s feszülten figyelt.
Jó formában voltál, fürgeséged előnybe hoztott, időben tudotál lépni a nő támadásaira: így rögtön kivédted a támadását, ami heves volt, de nem balfék. S már közel is volt a csinos kar, hogy rapíroddal kísérletet tégy "megpöccinteni". Hohó, nem fejetlen a nő, mert még zavaró mosódottságod ellenére is bravúrosan libbent el a fegyvered hegye elől. Hm, hevesnek heves de nem stílustalan! Megpróbált egy újabb támadást a lábad felé küldeni, de résen voltál: a szablya éle lecsúszott fémes hang kíséretében a rapír hosszú karcsú testéről. Ada nyelvével csettintett, tánclépéshez hasonló mozdulatot tett lábaival.
Aztán látásod elhomályosult, Ada kárörvendőn cöccögni kezdett. De legyen bárhogy, lefegyverző szándékod már elindult...s nem sikerült. Ez a homályosulás rosszkor jött, s valami meleg csordult végig kézfejeden. Ha láttál volna, nemhogy sikerült volna a lefegyvrezés de egyenesen te nyertél volna, esküdnél rá!
-Első vérig szólt, nem?-hallatszódott Ada kaján hangja. Ceci remegő de erős hangon megszólalt:
-Elég legyen!!!
Ada szablyája nem jött közeledbe.
-Első szabály: shadoniaknál látványosan nem varázsolunk vagy inkvizíció lesz belőle-súgta Ada füledbe, de már nem kárörvendően. Jó tanácsként. A látásod visszatért, épp elkaptad Ada riszálását szobája felé. Aha, egy hét semmi szex?!
S már látható volt a szolgálók riadalma. Buzgón imádkoztak nyelvükön, volt aki el is ájult. Cecilia zavartan zárta össze legyezőjét:
-Nem tudom mit láttam az előbb, de vegyük úgy semmit sem, rendben?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A heves küzdelem kedvére való a bárdnak. Érzi, hogy a lány is nagyon, de nagyon ügyes, de sejti, hogy felé tud kerekedni, főleg azon kis cselt bevetve, melyből fakadólag vonásai kissé elmosódnak. Érzi a másik egyenrangú fél, s nem bírnak médg így sem egymással. Előrelép, hogy lefegyverezze a nőt, de látása elhomályosodik a legfontosabb pillanatban. Midőn megérzi kézfején a vér szivárgását, leereszti rapírját, s megadón széttárja karjait. Miután kitisztul látása, s a figyelmeztetést jól eszébe véste, lassan elteszi fegyverét tokjába, s a távolodó nő felé szól.*

- Köszönöm a férfias küzdelmet hölgyem! Ígérem legközelebb óvatosabb leszek, de eljő még az a nap, mikor én kerülök ki győztesen! A szexszel kapcsolatos kijelentését értelmezhetem úgy, hogy mégis érdemesnek tart arra, hogy önnel tartsak? *Teszi fel a kérdését a szobájába belépő Adrianának, majd Cecilia felé fordul, s meghajol*

- Elnézését hölgyem a közjátékért! Valamint köszönöm is egyben a megértését, s ha nem bánja most távozom! * Visszatér szobájába, s lemossa vérző kezét, közben eltöprengve azon ami az imént történt.*

<… Mi a fene ütött belém?! Így még nem jártam! Soha nem homályosodott még el előttem a világ, s pont most kellett megtörténnie!? Áh, ez nem lehet véletlen! Még a végén kiderül, hogy Adrianának is van egy, s más a tarsolyában, azon kívül, hogy nagyon, de nagyon jól bánik a szablyával! Mellesleg jó lesz észben tartanom a szavait! Nincs kedvem az inkvizíció elől menekülni! …>

* Megtörli kezét, s megnézi, hogy elált e a vérzés, majd miután meggyőződött mind erről, felveszi lantját, s a titkárnő „nyomai után” ered. Kilép szobájából, s körbe tekint, hogy „normalizálódott-e a helyzet a rémült szolgálók között, majd keres egyet, s megkérdi, hogy merre találja a titkárnőcskét.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-Átöltözés után a társalgóban megbeszélünk egy s mást-mondta félig visszafordulva Ada. Nem, nem kakaskodás lesz, nem is Erlon férfiúi milyensége lesz a téma, hanem talána levél. Túl komolyan nézett rá a nő ahhoz, hogy kacérkodást sejtessen.
Cecilia közben lenyugtatta szolgálóit, dolgára hessegette akit kellett.
-Rendben, de a kezét kötöztesse be.
Ceci tanácsa helyénvalónak tűnt: a vágás kiáltott egy könnyű fásliért. Varrni nem kellett de a sebszélek szabadon hagyása csalogathat fertőzést. Szerencsére Nicol ott termedt mint egy kimondatlan kívánság:
-Hú, nem voltál semmi! Te varázsló vagy?-érkezett a srác tiszta vászoncsíkkal.
-Mutasd. Eh, ez semmi. Tudsz még trükköket?-faggatta a férfit.
-Most aztán lesz pusmogás rólad! Eddig is volt, csak másféle de ezek után!-csettintett elismerően.
Sebkötözés után a társalgóban -hol a narancslevel szolgálták fel- csak Ada várta Erlont, Ceci asszony nem.
-Magunk leszünk, viselkedjen-szólt előre Ada-Ceci úrnő most a titkárnőjével nézeti át az est menettervét. Addig van időnk arra hogy vázoljam, miről lenne szó. Már ha rá tud hangolódni és nem folyton nunikra gondolni-volt epés Ada.
-Az ügy családi, az enyém és nem vidám. És ha viccelődni mer velem, beverem a képét vigyor nélkül-csavargatta láncát, aminek medálja egy sólyom volt ami egy holdsarlón gubbasztott. Csinos ékszer

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Mosolyogva néz a fiúra, miközben az ellátja sebét, s hallkan odasúgja neki, hogy más ne hallhassa.*

- Tudod Nicol, ha sokat gyakorolsz a furulyán, s jósok időt mellettem töltesz, te is képes leszel ilyesmire, de el ne mond senkinek! * Kacsint Nicolra a bárd, majd hangosabban folytatja.* Nem hiszem, hogy bármi varázslat lett volna, talán a nap úgy sütött, hogy megtévesztette az embereket. * Kacsint a fiúra ismét, majd megköszönvén a seb ellátást, a grófnő szobájába siet. Megpillantva Adrianat megtorpan egy pillanatra, majd mit sem zavartatva magát, helyet foglal a nővel szemben. Hátradől, s elmosolyodik.*

- A nunikat kerülnöm kell egy hétig, ha jól értem hölgyem! * Hunyja be egy pillanatra szemét, majd kacéran a nőre pislant.* Ígérem komolyan fogok viselkedni, de előtte el kell mondanom valamit! Furcsa érzés, hogy egy ilyen nő, mint ön, ki kiválóan forgatja a szablyát, s talán máshoz is ért. *Válik hangja sejtelmessé.* annyit nem tud kinézni egy dalnokból, hogy az ne csak a nőkre tudjon gondolni, hanem talán más, komolyabb dolgok is foglalkoztatják. Nem mondom, hogy rossz érzéssel tölt el, nem érdekel, mit gondol rólam, de furcsa, hogy ennyire nem ismeri az embereket! * Mosolyodik el, majd komorabb arcot vág.* Na, váltsunk témát! Ígérem figyelmesen végighallgatom, s ami tőlem telik, megteszem, hogy segítsem önt eme fontos családi ügyben! * Önt magának még narancslevet, ha talál, s hátra dőlve, az italt kortyolgatva hallgatja a nő mondandóját.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-Mért, értenem kéne az emberekhez?-szalad fel egyik szemöldöke, aztán legyint.
-A levélben az áll hogy az unokatestvéremet szállító hajó elsüllyedt a szigeteknél...folyamatos a keresés az utasok után, s én hiszem hogy a rokonom él. Meg akarom találni. Nagyon kedves ő nekem, így ez nemcsak rokoni kötelességem de baráti is!
-Halljam, érdekli, vagy inkább marad itt, a villában, hűsölni, élvezni az ellátást és az úrnő szórakoztatását?-vett nagy levegőt.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A férfi eltöpreng Adriana mondandóján.*

- Hát az biztos, hogy kényelmesebb lenne itt maradni, s szürcsölni a narancslevet, de a fene tudja miért, mi ütött belém önnel tartanék! Azonban lenne egy pár kérdésem az úttal kapcsolatosan. Van önnek hajója, mivel unokatestvére felkutatására kellhetnénk, s tudja pontosan, merre is süllyedt el a rokonát szállító vitorlás?! Igen nagy a szigetvilág, ha jól tudom. Tele kalózokkal, meg egyéb nyalánkságokkal. Gondolok itt a Gorwik közelségéből fakadó ellenséges hajókra. * fejti ki véleményét a bárd.* Hölgyem én nem vagyok ide valósi. Értesüléseim is csak azok, mit más utazóktól hallottam, vagy magam tapasztaltam a tengeren. Én ön mellett állok teljes mellszélességgel, de szerintem ide egy átfogó terv kell! Vagy van már esetleg? *Néz a lányra kérdőn, elfelejtve egy pillanatra annak női mivoltát, s a feladatra, a kihívásra koncentrál.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-Hajóm nincs. De tudom, Regina melyik hajóval s milyen úticél felé indult és melyik kikötőből. Az ottani kikötőmester pontosabban tud minden olyat, amire szükségünk lehet. Eddig 4 túlélőt találtak, abból egy matróz...a levél ezt is írja. Már pedig egy matróz képes körülírni, melyik mérföldnél történt abaleset s ahhoz viszonytva, tengeráramlással egybevetve már leszűkül a terület, hol kell keresni az unokatestvérem-könyököl térdeire a nő, s így közelebb hajol hozzád.
-Gorvik? Kisebb bajuk is nagyobb annál, hogy velünk foglakozzanak. Nem hallott a háborúról? Hogy a sivatag nagyhatalmú lényei lerohanták őket s shadoni katonák mentek segítségükre? Megfordul a világ mire kettőt pislogunk-húzta el a száját a nő.
-Terv kell, igaz. de olyan hirtelen érkezett a hír, fel kell fognom rendesen-dőlt hátra gondterhelten. Már nem volt izgága, csak egy nő, akinek nyakába szakadt egy rokoni vész.