Berrana-roda - a pengebárók édene

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Látszik, hogy a dalnok mélyen eltöpreng a nő szavain, de mikor az közelebb hajol hozzá. Ismét fellángol benne a férfi egy pillanatra.*

<… Ohh, te kis ragadozó! Kívánlak, kívánom rugalmas bőröd, feszes feneked!…>

* Majd eme röpke gondolat után ismét a feladatra próbál koncentrálni.*

- Akkor a legfontosabb! Krhmmm… * Köszörüli meg torkát, kezét szája elé téve.* A legfontosabb, hogy egy megbízható legénységű és kapitányú hajót szerezzünk! Meg kell keresnünk a túlélő matrózt, s ha kell kis fizetség fejében magunkkal vinni a szerencsétlenség helyére. Térkép is kell minden féle képen a környékről, az adott helyről, s a környékbeli szigetekről, de ezt elég lesz akkor megszereznünk, miután megtudtuk a hajó elsüllyedésének pontos helyszínét. Hmmm… Halottam valami háborúféléről a sivatagban, azt viszont nem tudtam, hogy Shadon is segíti Gorvikot! Más országok is küldtek neki segítséget? *Néz csodálkozva a nőre a dalnok, hátradőlve ülőhelyén* Én azt hittem a két ország, Shadon és Gorvik ősi ellenségek?!

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-A pénz nem akadály. Grófnő vagyok-jelentette ki elszántan Ada.
-Igen, a két ország rüheli egymást. Ám Gorvik nagy bajba került...akinek eddig nyaltak, azaz Kránnak, magukra hagyta őket...segítséget kértek s a királynő adott...elit sereget vitetett át hajókon...állítólag menekültek érkeznek onnan ide...a nép hol ellenzi, hol helyesli, de hogy beszéd tárgya az tény. Engem jelenleg az unokatestvérem érdekel-felállt, töltött magának egymás után 3 pohárral. Majd elnyúlt a fotelben kinyújtott lábakkal s a mennyezetet kezdte el nézni. Nem öltözött még át, hasa csupaszan kacérkodott a férfival.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok csendesen hallgatta a nő szavait, közben a narancsleves poharát forgatva, nézegetve. Midőn a nő felkelt, s lehúzott 3 pohár italt, a bárd jól szemügyre vette a hölgyeményt, kin még mindig a feszes bőrnadrág „figyelt”.*

<… Hmmmm… Jó kis dög! Ráadásul kétségek közt leledzik! Jó alakalom lenne arra, hogy bevessem magam, s kissé megvigasztaljam szegénykét!…>

* Felkel ültéből, majd rápillant a ledőlő nő szép kis hasára, köldökére, de nem bámulja sokáig. Nehogy feltűnjön a nőnek. Leül arra a pamlag karfára, amin a hölgyemény fekszik, s a nő tekintetét kutatva megértően, s segítőkészen megszólal.*

- Adriana kisasszony! Ne búsuljon kérem! Ígérem megteszek mindent, hogy megtaláljuk unokatestvérét! Jöjjön, ne is habozzunk! Kezdjük el az expedíciót megszervezni. * Felkel és nyújtja a nő fele kezét, hogy felsegítse.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-Első dolog: szólítsd Adának és ne magázz, ne kisasszonyozz mert azt nem szeretem-fogta meg a kezed, lezserül felállt.
-Első alkalommal ahogy rajtakaplak azon, hogy a fogadást megszeged, ki vagy rúgva. Érted?-állt kihívóan közel. Most nőies értelemben... Orrod fahéj illata csapta meg. Ada illata volt, nem egy süteményé. Szemével rád hunyorgott, torokköszörülés zavarta meg a pillanatot:
-Cecilia asszony küldött, hogy megbeszéljük az est programját-szólt egy szigorú hang. A titkárnő. Besavanyodott vénkisaszony állt az ajtóban: sötétbarna előnytelen ruha, ami bár jóféle anyagból volt, jóérzésű nő fel nem venné, mert zsákra hasonlít. A fodrai túl nagyok voltak, mintha a titkárnő a saját nagyanyjának öltözött volna be, a ruha elfedte a csuklóját, súrolta a földet s nyakban magasan záródott. Fekete haja két oldalra volt elválasztva s tarkóján szoros kontyba fogva. Kis szemei sötétek voltak, ajkai vékonyak, összeszorítva nem fejeztek ki semmit, talán csak enyhe unalmat. Kislányok rém-nevelőnőjének tökéletesen beillett volna.
Ékszertelensége visított. Az a két pici fekete kő a fülcimpáiban temetési hangulatot árasztott. Bőre világos volt, sápadt, ujjaival kis bőrkötéses könyvecskét szorongatott. Lábfejét abszolúte nem lehetett kilátni a merevítős szokna alól.
Ada megszokhatta a nő látványát mert nem kezdte el ugratni. Kecsesen ellépett tőled:
-Átadom neked az urat, később folytatjuk a megbeszélést.
Ezzel otthagyott a titkárral, aki bemutatkozott:
-Wanda kisasszony vagyok. Foglaljon helyet, íme az általunk gondolt dalmenet, várom a javaslatait.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A nő szavain elmosolyodik, de közben legbelül érzi, hogy minden porcikájával a lányt akarja. Alig bírja magát türtőztetni Adriana illatát, kellemes ajkainak közelségét megérezvén, majd mit sem törődve a belépő idegennel, hozzáfűzi halkan.*

- Hmmm…. Eszemben sincs, eszemben sem volt semmi ilyesmi! * Néz kihívóan a lányra, állva annak tekintetét.* Rossz az aki rosszra gondol! * Mosolyodik el a dalnok, majd megfordul, hogy lássa is a szobába érkezőt.*

<… A fene vinné el ezt a vénlányt! Pont „jókor jött” ez a kivénhedt, csatakanca! …>

* Szemével követi a kifelé haladó Adát, s rengő csípőjét „kémleli”, majd visszatérve a valóságba a nőre tekint. *

- Üdvözlöm hölgyem! Én Erlon Arts vagyok! * A nő kérésének eleget téve leül a pamlagra, majd átolvassa a dalmenetet. Feltekint a szöveg végére érve, s megszólal.*

- Hölgyem! Van egy kis bibi! Mi felénk nem az a szokás, hogy dalmenetet raknak a muzsikus orra elé, hanem magának az estélynek a lefolyási rendjét, s a dalnok maga válassza meg, hogy melyik alkalomhoz, milyen zene illő! Mellesleg! * Fűzi hozzá a dalnok mosolyogva.* Gyönyörű a fülbevalója! A ruhájával oly összhangban van, hogy az értő szemnek feltűnik, az ön ízlése tökéletes Wanda kisasszony!

<... Hmmm... Nem árt azért bevágódni a vénlánynál sem! Ki tudja mit hozhat még a jövő!? Lehet, hogy pont az ő segítségével tudok érvényesülni a házban, esetleg Adánál, vagy a grófnőnél később!...>

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-Akkor ideje tisztába jönnie az alkalommal, ha ragaszkodik a maga által összeállított dalokhoz. Nem tenne jót a Hiciano névnek, ha lejáratná rögtönzéssel.
Kinyitotta könyvét s olvasni kezdett benne valamit. A bókot meghallva abbahagyta, ránézett Erlonra -nem lopva, nem sandítva, hanem nyíltan- de a tekintete nem olvadt fel.
-Tudnia kell, hogy Cecilia asszony és Adriana kisasszony mellett még két nemesasszony lesz jelen. Egyikük nemrég özvegyült meg, így a harsányságtól meg kell kímélnie a társaságát. De az sem tenne jót, ha temetésdi indulót, vagy búval teli balladát tálalna elé, nem megríkatni szeretnénk. Alkalmasnak találja magát a feladathoz?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok kutatón fűrkészi a nő tekintetét, miközben az hozzá beszél, s szeretne rájönni, mi ez a nagy magány, férfi nélküliség oka. A nő szavaira felhúzza szemöldökét, s hátradől a pamlagon. Keresztbe teszi lábát, s elmosolyodik.*

- Hölgyem! Legyen nyugodt! Megoldom valahogy! * Töpreng el egy pillanatra.* A negyedik hölgynek nincs véletlenül, bocsánat a kifejezésért! Különlegessége? Adriana kisasszonyt, cecilia grófnőt már ismerem személyesen. Most már tudok a szegény megözvegyült hölgyről is, de a negyedik társukról még semmit! * Vált át egy kissé pimasszá, ami hanglejtéséből azért nem jön le. Gondolatai azonban már más fele kalandoznak.*

<… A krán köves ménkőbe! Itt lesz ez a négy nő! Egy facér, egy kinek távol van a férje, egy megértésre és törődésre vágyó özvegy a négy közül, s én meg pont most tettem ígéretet, hogy mellőzö a női nemet egy hétre! Áááááááááááááááááááááááááááááááááááá…>

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután

-Az özvegyasszonnyal jön a testvére. A nevük donna Maddalena és donna Arletta, mindketten szép kort megéált hölgyek, így ennek tekintetében válasszon művet. Egy adl azonban nem maradhat ki, az, amelyik cecilia aszonynak kedves: ez pedig a Kis olajfaág. Ugye ismeri? Kedves történet a lovagkorból-tesztelte a nő a bárd tudását

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok végigméri a nőt, s elmosolyodik.*

- Hölgyem! Ha érdekli, hát megmondom! Ismerem! * Közben ujjaival a keresztbe tett lábának térdkalácsán „dobol”, majd folytatja monológját.* Persze, ha egyre gondolunk, hisz a kis olajfaág nevezetű dal, sok fajtáját, verzióját hallottam már, s játszottam is. Mondjuk itt délen, Shadonban úgy emlékszem a következő rövid, érzelmes versike ad visszatekintést a lovagkorba. * Gondolkodik el egy pillanatra a bárd.*


<.. Na Erlon ez ám a kihívás! Rögtönöznöd kell! Remélem befog válni a még csak most megfogalmazódó versike!? Én, ki Északról származik nem igazán hallottam még a shadoni kis olajfaág versikéét. Főleg nem abból a bizonyos lovagkorból!...>

*Köszörüli meg torkát a dalnok s belekezd.*


Kis Olajfaág

Olajfaág, kis olajfaág,
Ha, számomra ki, shadlek lovagja,
Nyújtsz vigaszt, mikor fáj, mikor mar,
Én leszek boldog, hős harcosa hazámnak.

Hajtsam fejem álomra bárhol,
Légyen az őseim földje Carappo és Ronella,
Légyen az Gorvik szentségtelen mezeje,
Kis olajfaág, te nyújtsz számomra vigaszt.

Küzdjünk a hétarcú segedelmével,
Irtsuk, ki vétkez eledink törvényei ellen,
Halljunk a hősök oltárán,
Olajfaág, te nyújtsz számomra akkor is vigaszt.


/ Saját költemény /


* Midőn befejezi a fennkölt hősi éneket, a nőre pillant, s halkan megszólal.*

- Remélem erre a gyönyörű költeményre gondolt hölgyem!? * Tekint Erlon a titkárnőre kutatón, s hátradőlve a pamlagon, várja beszédének, szavalásának hatását.*


// Hát ez saját kútfőből jött. Nem túl jó, de egy darab verset nem találtam, mi az olajfaághoz, és Shadonhoz kapcsolódna. //

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

<Hmmm... ilyen hamar megtaláltak? Pancserek... és ráadásul pont ez a szuka érdeklődik utánam... több mint nevetséges>
*A továbbiakban nem igazán törődik a lánnyal, fülel hogy mit mond a másik, de felé sem néz.*

- Egy kupa bort! *veti oda a fogadósnak, és leül a pulthoz.... csendben kortyolgatja a nedűt, megvárja mi történik...*

<Nem félek, hogy elárulna, de jobb lesz óvatosnak lennem...>
*Szorosabbra húzza gúnyáját... s némán figyel...*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, délután


A titkárnő lustán pislogott egyet:
-Ezt az igen kurta változatot még nem hallottam, legyen bármilyen büszke rá. De ami az úrnőm kedvence, s amihez mindannyian ragaszkodunk, az 12 oldalas. Választhat-állt fel a titkárnő-: vagy betanulja az úrnőm kedvenc sorait, azaz a 12 oldalt -tett le egy kötött könyvet Erlon elé, aminek borítóján az állt, "150 kellemes vers a lovagkorból"-, vagy a szöveget kihagyja de a zenésítését tanulja be helyette-s többoldalnyi kottát tett a férfi elé.
-Remélem tud kottát olvasni, vagy különben magolhat.
S a titkárnő visszaült s haláli nyugalommal várta Erlon döntését
-Ebből az egy műből nem engedek.
Valaki majdnem felcsuklott az elfolytott nevetésben, de Wanda meg se rezzent. A bűnös nem látszik, a folyosóról jött.

[Lianna Pentangelin]

Connak
Ázott Macska fogadó, nyár, délelőtt

Aysa idegesen kopogott ujjaival a pult fáján, ajkait harapdálta.
-Rohadt fontos lenne, értse már meg! Egyházi ügy!
-Ugyan, méghogy egy koszos lány ilyenben tudna segíteni az efféle szent embereknek! Ha bajod van, menj a városi őrséghez, de szerintem ott tartanának az ábrázatod miatt!-kételkedett a lányban a kocsmáros, miközben Con rendelését kezdte el kimérni.
-Maga csak ne tippelgessen! A városi őrség egy rakás szar, ha ilyen ügyekről van szó!-volt kétségbeesett a lány s nem nyelte le a csúnya szavakat.
-Jobb ha tágulsz innen, kisanyám, vagy kidobatlak-lett komor a kocsmáros tekintete, a bort Con elé tette.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

<Egyházi ügy... hehe... Hát ez jó... >

*Kortyolgat, majd unott hangon, félvállról szól gorviki akcentussal a nő felé.*

- Aztán mi dóga vón vele? *továbbra se néz felé... a borral játszik körbe-körbe lötyköli a kupában...*

[Lianna Pentangelin]

Connak
Ázott Macska fogadó, nyár, délelőtt

-Maga meg mit szól bele?-fortyant fel a lány-Általában pedig egy ügyben szoktak Domvik szolgáihoz fordulni, az pedig boszorknyság!
A kocsmáros mordult.
-No jól van, ezzel betelt a pohár. eme kell itt kelteni a nyugtalanságot bűnös nőket emlegetve! Kifelé! Zaklasd más vendégét de ne az enyémet!-csapta le rongyát hogy kijöjjön a pult mögül s maga tegye ki a lány szűrét. Ám az csípőre tette a kezét.
-Azt próbálja meg és úgy tökön rúgom, hogy nem lesz több gyereke! Meg fogom magát említeni, hogy akadályoztatott vallomástételben!
Hogy mi? Aysa fel akar dobni pár banyát? Így csak nem saját magát is? Mi ez az egész?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Láttam én hogy merre járt *folytatja továbbra is a borral játszadozva...* de ha nem érdekli... nem az én dógom...

*azzal a zsebébe nyúl a pulton hagy pár rezet, és távozáshoz készülődik...*