A város kívül...

[Lorin O Krell]

-Hát persze - Vigyorodik el - ön is kap italt szép hölgyem.Valamivel mégis csak le kell mosnom az út porát és mint tudják ökör iszik magába.-Időközben végigondolja hogy hol hallota ezt a kifejezést: emerlin. <Még biztos nem hallotam> ><habár van itt valami de nem tom hol... talán még ő említette á biztos nem .... nem tudom de ismerős valahonnan de honnan a fenéből?Ramyen messélt rollúk valamit de mit is?Szentségit kifograjtam egy nő?Az már bizonyos hogy délről származik de honnan?Hát Yllinorból biztos nem ....>>

[Navaratna]

(Unnur)

-Nem vanni hölgy. Lány-zárja rövidre, nem érti kiket illetnek hölgyi megszólítással, ez a titulus nem szerepel a szótárjában, bár érti, hogy nőket címeznek meg ezzel.
-Hol vanni isz? Itt? Adol nekem ez?-néz a másik arelitára és a kérdés tárgya a kalap maga. Addig saját sisakját letette a holmijára.

Alakuljon bárhogy a beszélgetések további része egyre gyakrabban tekint a város irányába. Inkább kritikusan. Sejti, sok új dologgal fog szembesülni. De elhatározta magát, erős lesz és nem hagyja magát megijeszteni sem letaglózni. lassan a kalap is kezd veszíteni vonzerejéből, mert helyét a város ismeretlen kóhalmaza veszi át. Nagy levegőt vesz, a korg sehol. Viszont van itt három vagy négy pasi, szóval nincs egyedül. 3-4 nővel jobban érezné magát a saját fajtájából, de most nem válogathat. Kérdőn néz Aurinra aztán fejével a város felé int egy "nem megyünk?" értelemmmel.

[Erigowi Klavel]

/ Lorin, Unnur/

* A dartoniták jót nevetnek, mikor a kalap ismét szóba kerül. Az arelita legyint egyet, s megszólal:*

- Legyen a tiéd! Már úgy is untam! Majd veszek másikat erigowban! *Azért látszik tekintetén, hogy szíve sajog bele, de hát a haverok előtt csak nem foghatja könyörgőre. Mindenki felszáll a lovára, s útra készen várják, hogy Lorin is felpattanjon a nyeregbe. Aurin Unnura néz, s egy szelíd mosoly közepette megkérdi:*

- Na te harcos! Van kedved elém ülni a nyeregbe? Úgy is lovagolni akartál Démonon. Meg hát ne gyere pont te gyalog, miközben mindenki lóháton akarja megközelíteni a várost.

- Lorin! *Szólal meg az arelita.* Akkor téged mi szél hozott Arel kegyelmével, ha nem a fesztivál híre?

[Navaratna]

//A karim neve Unnur, nem Venge //

(Unnur)

A lány egy megoldhatatlan problémával találja szembe magát: egyszerre nem tud a fején két izét viselni! Vagy a sisakja vagy a kalap! Mindkettőt a kezébe veszi, hol egyiket hol másikat nézi, majd a kalapot felnyújtja az arelitának:
-Vigyázz rá. Nincs vanni hely ez, de te fej vanni szabad.
Ezután Démonra tekint. Beh jó lenne ha ő egyedül ülhetné meg! Ez így fél siker, de kedvére való. A világ legtermészetesebb módján felül Aurin elé s úgy feszít, mintha a ló nem is a férfié hanem az övé lenne s lett volna kegyes megengedni a dartoniténak hogy az felülhet oda Igazából nagyon örül hogy egy ekkora lovon ülhet. A haját elkezdte varkocsba fogni hogy aztán össze is fonja. Ha erre Aurin tüsszögne, mert az orra előtt hajaskodik a lány, legfeljebb kuncog. Persze minden holmiját is felhurcolta a lóra, nehogy ott maradjon valami! A fonás és helyezkedés után előre szegezi tekintetét a városra.
-Na mutasd meg mit tudsz te kőrakás! Próbálj meg elkápráztatni és megnyerni magadnak! De tuti büdös vagy és zajos, szóval hátránnyal indulsz! (anyanyelvén)

[Lorin O Krell]

<<akkor most hogy szólítsam lányom???>> gondolatban jót nevet.
Könnyedén a nyeregbe száll majd az arelitához fordul.
-Igazából csak világot akartam látni.Másrészt úgy hallotam hogy erigow nem csak a dalnokok de az íjjászok városa is .Mivel Haonwelli mesterem nem tudta folytatni képzésemet ,Darton óvja lelkét, ezért gondoltam keresek valakit aki folytatthatná képzésem .Most viszont hogy itt vagyok már semi kedvem a tanulással foglalkozni.-ismeri be inkább csak magának .Közben léptében halad a pap mellet.
Kissé furcsán néz a nőre aki azámára idegen nyelven beszél.<<Biztos igaza van >>
-A fesztivál mikor is kezdődik?-kérdezi egy kis hallgatás után.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur, Lorin /

* Elindul hát a társaság lóháton „felfedezni” Erigowot. Az arelita megigazítja kalapja karimáját, miután visszakapja, s megnyugtató tekintet ül ki arcára, mikor kalapját ismét fejére ülteti. Aurin hatalmasat tüsszent, mikor előtte igazgatja ficánkolva Unnur a hajkoronáját. A többiek jót nevetnek, majd Ruel mond el egy régi, lehet, hogy igaz, de mindenképp jó kis történetet:*

- Képzeljétek! *Kezd bele mosolyogva mondandójába.* Egyszer egy lovag ismerősöm. Név nélkül, s kis társasága. Körülbelül 4-5 kalandozó csapdába kerültek egy kietlen helyen álló kis erődben. Ők bent hatan, kívül egy seregnyi ork. A többiek a lovag fordultak kérdőn, hogy most mi tévők legyenek, hisz ő ért a hadvezetéshez, hát mondja el a teendőket. Ő megvakarta állát, s egyszerűen ennyit mondott: - Lovasrohammal kitörünk. A többiek majd hanyatt estek a döbbenettől *Kerekedik széles vigyorra szája Ruelnek.* Tudjátok miért? Egy darab szamaruk nem volt a szerencsétleneknek, nemhogy lovuk! * A kis történeten jót nevetnek a dartoniták, majd folytatjátok az utat. Lorin kis beszédét konstatálja az Arel pap Fileppió:*

-Hát tudod Lorin, nem árt néha egy kis kikapcsolódás! Az is tanulás bizonyos mértékig. Nagy tanító mester az élet! Főleg akkor, ha velünk tartasz Erigow megismerésében. A fesztivál, ha jól tudom holnap kezdődik, de szerintem „telt ház” van már így is Erigowban. *A pap mondata végére ért, mikor eléritek a kaput. Hatalmas, vasalt tölgyfa szárnyai kinyitva, a rács felhúzva. A falakon posztoló őrök hadát, s szürke mellvértjükön arany kör szimbólumot viselő lovagokat pillantotok meg. A várfalon különböző kilövő, óriási nyílpuskához hasonlító szerkezeteket pillantotok meg. Most „fesztelenített” állapotukban. A várfal is hatalmas. Több, mint harminc méter magas. Unnur te teljesen le vagy taglózva. Most nem ficeregsz a lovag combjai között, hanem tátott szájjal bámulod a hatalmas kőrengeteget. Áthaladtok a kapun. Most látjátok csak igazán, hogy vagy 8 méter széles az a bizonyos fal. Az őrök nem szólnak hozzátok. Egy idősebb, szürke vértet viselő aranykör szimbólummal ékített harcsabajszos lovag néz felétek kutatón. Mikor meglátja az Unnur „takarásában” lovagló Aurint elmosolyodik, s nagyot kurjant:*

- Krad hozott, te bajkeverő! Remélem te és díszes társaságod idén sem fogjátok Erigow falait lábbal kirúgni?! Hogy, s mint? Rég láttam már szerencsére azt a minden lében húsz kanál ábrázatod! *Néz a lovagra a mellvértes harcos széles mosoly kíséretében. Aurin kurtán válaszol*

- Darton segítsen túlélned azt a pár napot, mit szép városodban töltök! *Nevet fel a vidám dartonita.* Remélem a zárkákat kitakarítottátok, mert tavaly fél kiló tetűt bányásztam ki magamból, mikor kiengedtetek?! Na, majd felkereslek öreg barátom, de előtte lemosatjuk az út porát! * Kurjantja el magát boldogan, majd a két régi „barát” int egymásnak, s ti folyatjátok tovább utatokat. Beértek a városba…..*

// Folyt köv. A Beszélő Múlt korcsma topicban….//

[Castor de Vinter]

Liam

//Off: Majd erről a csajról linkelj már be, vagy illessz már be egy képet, hogy tudjam milyen...elég egy portré kép is, nem kell egész alakos...//

-Valóban él a messzi északon efféle lény? -Hát ez remek bátyja! -Van rá mód hogy eljussak abba a messzi Vadonba?

Liam hátrasandít és megnézi úgy igazán a hölgyeményt.

Majd vissza a gazdához:

-Helyre kis fehércselédet nevelt a lányából Firtorgis gazda! - Szép gyermeke van. Aztán ült-e lakodalmat már vagy már túl vannak rajta? -Asszony-e már vagy hajadon?
-Vannak még mások is a családjában? -Esténként hányan ülik körbe a tüzet?
-Aztán miből tartja el a családját?

-A meghívást köszönettel elfogadom. Nem sokat zavarnék talán egy éjszakát, míg kiismerem annyira a várost, hogy magam is boldoguljak...pénzem nem sok van, de akad. Van egy fehér érmém meg egy marék barna.

A lányhoz:

-Ne uramozz enegem te lány! Nem vagyok úr!...és talán ha két három nyárnál ha többet láttam nálad...hívjál csak Liam-nak, úgy szoktak engem hívni...

-Öööö....mi az az almáspite? Azt gondolom, hogy alma van benne, de mi a pite?
- És te mivel foglalkozol Minare? Mivel telnek a napjaid?

//A Kapu előtt://

Liam a gazdának:

-Szeretném átadni a rablókat a várost védő vigyázóknak.

[Erigowi Klavel]

/Liam/

* Szép lassan megközelítitek a város falait, de közben válaszolnak a kérdéseidre. Az öreg kezdi, kissé elmosolyodva:*

- Beriquelre hajóval tudsz egyedül eljutni! Kéthavonta küldenek oda utánpótlást, onnan hozzák a megfáradt kalandorokat. Hát azért nem ajánlom! Nagyon veszélyes arra felé a tenger! Telis tele szőrnyekkel, meg az Északról leúszó jéghegyekkel. A lányom, meg még hajadon! Mióta édesanyja eltávozott közülünk, Krad nyugosztalja kettesben élünk. Van egy felszolgálónk, ki főz, mos ránk. Én íjkészítő mester vagyok. Ebből élek mióta az eszemet tudom.* Mosolyodik el ismét az öreg.* Azért is jöttünk, hogy pár megfelelő alapanyagot gyűjtsek be az erdőbe az íjakhoz. *Ekkor a lány veszi át a szót, kicsit pironkodva:*

- Khmm.. Én ég hajadon vagyok Liam! Apámnak segítek az íjkészítésben, valamint a háztartást vezetem otthon. Estére akkor nagy lakomát ütök, ütünk neked össze megmentőm! * Mosolyodik el a lány kissé felvillanyozódva, látván érdeklődésedet.*

http://halfirka.hu/system/files/images/dianakrallnyito.jpg

* Ekkor értek a város kapujához. Hatalmas, vasalt tölgyfa szárnyai kinyitva, a rács felhúzva. A falakon posztoló őrök hadát, s szürke arany kör szimbólummal ékesített mellvértben „feszítő ”lovagokat pillantasz meg. A várfalon különböző kilövők, óriási nyílpuskához hasonlító szerkezeteket látsz. Most „fesztelenített” állapotukban. A várfal is hatalmas. Több, mint harminc méter magas. Mindezt látva hatalmába kerít valami. Ekkora mesterséges építményt még nem láttál. Tátott szájjal, elakadó lélegzettel figyeled mindezt, de időd nincs reagálni. A kocsi megáll egy idősebb őr mellett, majd Firtorgis szólal meg, s közli az őrrel, hogy mi történt az út mentén. Részletesen elmeséli Minare segítségével a hőstettedet, majd miután végighallgatja azt szól az őr a felettesének. Pár pillanat múlva egy szürke vértes lovag, két alabárdos kíséretében kijön,s eléd állnak.*

- Üdvözöllek idegen! Én Martokon vagyok. Krad felkentje!Hallom hőstettedet! Köszönjük, hogy Fitrogis mesteren és leányán segítettél, valamint azt is, hogy három bűnözővel kevesebb rontja szabadon a város és környékének levegőjét. Fogjátok és vigyétek őket! *Mondja a két őrnek, majd ismét feléd fordul a harcsabajszú, középkorú, hosszú vörös hajú lovag.* Jutalmad 10 ezüst! Ezeket a fickókat már rég keressük, hisz nem ez volt az első bűntettük. * A két őr közben elviszi a martalócokat, titeket pedig beengednek a városon belülre. A kapu tövében folytatjátok a beszélgetést a lovaggal.*

- A jutalmat átveheted bármikor az északi helyőrség kaszárnyájában. Egy pillanat és kiállítom az elismervényt. * Majd besétál az őrség épületébe. Ekkor nézel igazából körül a város forgatagán. Hatalmas, két szintes házakat, lakótömböket pillantasz meg, s a macskaköves, főúton irdatlan mennyiségű ember áramlik. Majd beleszédülsz a szagokba, illatokba, hangokba amit a szél sodor feléd. A látványtól földbe gyökereznének lábaid, ha nem a kocsin ülnél. Hatalmas eber kavalkádot látsz. Van itt mindenféle náció, minden korú, nemű ember, s más fajzatok. A törptől kezdve a félelfen keresztül a gnómig minden. Hatalmas a zaj és a ricsaj. El is sápadsz egy pillanatra, de Minare szavai kizökkentenek gondolatmenetedből.*

- Jól vagy Liam? *Kérdi a lány látván meglepődésedet.*


/ Következő reag az utcák, terek, sikátorok topicba menjen már légyszi. /

[Yvett de Crei]

Ryni

*Csendesen telik el az idő - végiggondolom eddigi életem, érzéseim, s azt amit újat fedeztem fel...
Amikor a domb mögül kibukkan a város csodálatos látképe, tátott szájjal bámulom a csillogó sziluetteket, a magas karcsú tornyokat, aaaaaa... mindent. A város varázsa teljesen hatása alá vonz.*
- Ez gyönyörű... - [i]*suttogom nem is Miltordisnak, hanem csak úgy öntudatlanul kicsúszott félhangosan a számon.
A csókon meglepődöm - reggel óta ez az első közeledési kísérlet, és mivel látom rajta, hogy mennyire örül a városnak, s boldog tőlle ezt ennek a számlájára írom.
Beugrik az álomkép... és egy pillanatra elfelhősödöm, majd a férfi felé fordulok.*[/i]
- Mondd Miltordis! Te mennyire hiszel az álmoknak?

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi kissé megemeli szemöldökét kérdésed hallatán, majd egy pillantra elltöpreng, s utána megszólal.*

- Hmmmm… Hiszek bennük! Szerintem az álmok igen is fontosak az ember életében. Beszélhetnek a múltról, jelenről, jövőről! Utat, példát adhatnak, vagy pont ellenkezőleg. Megóvhatják az álmodót a jövőben váró veszélytől! Persze, abban az esetben, ha az illető jól értelmezi az álom jelentését, mert hát Alborne eme gyönyörű „teremtménye” nem mindig, inkább fogalmaznám úgy, hogy ritkán egyértelmű! Fontos azért átgondolni az álmok jelentését, értelmét, üzenetét, hisz saját magunkból fakadnak, elménk szüleménye! * Mondja teljes beleéléssel a férfi a szavait, majd kérdőn tekint rád.* Miért kérded?! Te nem hiszel az álmok erejében?!

[Yvett de Crei]

Ryni

- De igen! Nagyon is! Az álmoknak sokkal nagyobb a hatalmuk mintsem mi azt eltudjuk képzelni. Kevés a beavatott, aki helyesen értelmez minden álmot, én sem tartozom közéjük... de még egyszer sem csalódtam bennük, s abban amit levontam következtetés képpen.
Tudod... az éjjel álmodtam kettőnkről - *kis hazugság, de muszáj megejteni, és ezt legalább senki sem tudja megcáfolni. Kivéve aki küldte az álmot... * - Együtt kocsikáztunk egy város felé. Az álmomban is hasonló tornyok voltak... - *elmerengek, felidézem magamban az álmot - és a képzeletemmel kitöltöm a "hiányzó" részt kettőnkről.* - Igaz, hogy ott nem voltak ennyien - *bökök a zsúfolt útra alattunk.* - Végigkocsikáztunk egy széles utcán, megálltunk egy fogadó előtt, melynek a cégére egy vitorla volt. Igen, erre tisztán emlékszem... Leszálltunk a kocsiról, szobát vettünk ki - ketten egyet... és boldogok voltunk.
*Rá nézek, beharapom a szám szélét, megfogom a kezét.*
- Nekem azt súgja valami, hogy meg kellene keresnünk azt a fogadót...

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi töprengve hallgatja szavaid.*

- Hmmm… Ha, jól sejtem az Anthon Vitorlája lehet az a fogadó, amiről beszélsz! Megszállni nekünk, kettőnknek te nőszemély?! * Mosolyodik el Miltordis.* Jó kis álom lehetett, s szerintem ezt be kell tartani, ez olyan típusú álom! * Bólogat komolyan, majd nem bírja tovább és felnevet, tudván, hogy most saját „malmára hajtja a vizet” Átkarol, s nyom ismét még egy puszit.*

- Na akkor csapj a lovak közé, s irány az Anthon Vitorlája! Egy késdobáló, matrózok is járnak oda, de ne foglalkozz vele! Pont nekünk való! Vannak szobái, olcsó, fürdeni, kényelmesen aludni is lehet benne! Ha már az említett hely volt az álmodban, hát legyen! * Látszik, hogy a férfi majd kicsattan a vidámságtól.*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Felnevetek és továbbmenésre ösztökélem a pacit. Lassan hajtom a kocsit, mert azért eddig az út egyedül az enyém volt - kacsázhattam, de most van forgalom szekeres, kocsis, sőt, gyalogosok is akadnak jópáran. Amikor már forrósul a talaj - többen és még többen lesznek fészkelődni kezdek, majd Miltordis felé nyújtom az istrángot.*
- Azt hiszem most kellene átvenned. Nem szeretnék senkit elütni, bár igaz, hogy nem száguldunk... Ráadásul az utat te ismered.

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Miltordis elmosolyodik, midőn felé nyújtod az istrángot, majd bólint, s átveszi. Most már több időd van figyelni az idegenek hadai közt. Látsz itt minden féle népséget, kik a városba tartanak, gyalog, ló háton, szekéren, hogy részesei lehessenek a fesztivál nyitónapjának. Megpillantasz nyurga testalkatú, kecses mozgású, enyhén hegyes fülű illetőket, alacsony, nagy szakállú törpöt, ki egy hatalmas zsákot hordoz, Barna bőrű, vidám népséget, kik egy szekéren ülve négyen idegen nyelven beszélnek. Vágott szemű, sárgásabb bőrű párt, kik egymás mellett sétálva figyelik a tömeget. Férfit, nőt, gyereket. Mutatványosokat, különböző hangszerekkel „felfegyverkezett” illetőket, s még a városba sem értetek be. Lassan haladtok, pedig a kapu őrsége, nem is nagyon ellenőrzi ezt a felbolydult hadat. A Várfal közelébe érve látod, hogy annak falai vagy negyven öl magasak. Tetején posztoló őrök, kőhajítók, dárdavetők sorakoznak. Látsz jó pár szürke vértben sétálgató, aranykör szimbólumot viselő lovagot is, kik kutatón tekintenek a városba érkezőkre. Nem sokára ti is sorra kerültök, s át tudtok haladni a hatalmas boltíves főkapun, melynek vasalt tölgyfaszárnyai tárva nyitva. Rápillantasz Miltordisra, s ő viszonozza nézésedet. Látod rajta, hogy elemében van, s majd kicsattan a boldogságtól.*

- Gyönyörű! Gyönyörű igaz Ryni?! Ennyi nép, ekkora vigadalom! Ez maga Erigow, bár még be sem értünk a városba!

[Yvett de Crei]

Ryni

*Rácsodálkozom a világra a magam csendes bezárkózott módján. A sokféle nép, a színes forgatag és mindezt nem a sötétebb oldalról nézem. Magával ragad, de nem teljesen. Lelkemre egy árny telepszik, egy facsart érzés, hogy nekem eddig ez miért nem adatott meg. Gyermekkorban, cseperedve... Serenáékkal sem láttam a cirkuszos életet boldognak, hisz nem nézők oldaláról voltam köztük - keményen kellett dolgoznom, s még ráadásul csak megtűrt voltam. Később... később meg már engem nem érdekelt, hiába Lícia foglalkozásának, nem tudott megragadni semmi sem. Ha akkor másképp döntök, hallgatok rá, akkor most lehet jobban értékelném a percet, s lehet ez az egész Miltordis és énköztem nem így alakult volna. Ránézek a férfire - és mint mindig észreveszi pillantásom. Kettős érzelmemmel az arcomon mosolygok kedvesen, de mégis valahol egy picit szomorúan.*
- Igen, gyönyörű... Soha nem láttam még ehez hasonlót, ehez foghatót - *mondom halkan a körülöttünk nyüzsgő forgatagot nézve, bár lehet, hogy nem halja meg a forgatag zajában.*