/Lorin /
*A Fejszés visszaköszön üdvözlésedre, majd miután helyet foglalsz végigmér rajtad, s bólint.*
- Van még, persze! * Kissé egykedvűen mondja mind ezt. Felkell, s elindul a konyha irányába.* Már megint az a fránya munka! *Motyogja bajsza alatt távozóban.*
/ Unnur /
* Szavaidra megemeli kezét a távolodó fejszés, s szavaival is megerősíti mozdulatát.*
- Meglesz szépségem! * Majd „kilibben” a konyhába. Szavaid hallatán a fiatal arelita felkel helyéről, s térdre ereszkedik.*
/ Unnur, Lorin /
* Lorin gunyoros arckifejezésén Unnur teljesen bepöccen, de Lorin ezt már későn veszi észre, A lány meglendíti jobbját, s lesújt a térden lévő férfi fejére. Szerencsére a berögzült reflexei a férfinak segítenek. Elrántja fejét, s épp, hogy orra hegyét súrolja az ütés, s annak szele. Mindketten csodálkozva néztek a másikra. Unnur te elismerően, hogy a férfiban csak lehet valami kurázsi, mivel nem sokan voltak kik eddig el tudták kapni fejük horgod elől, Lorin te pedig azon, hogy a nő nem teketóriázik, hanem ha vélt sérelem éri, azonnal üt. Egymás tekintetét fürkészitek, s valahogy, nem tudjátok miért elmúlt a pillanat feszültsége. Timó nem válaszol a kérdésre, kéréssre, hanem kin matat a konyhában, nem tudván mi zajlott le az ivóban.*