Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Zavarodottan és kissé elveszettnek érezve magam figyelem a beszélgetést. Idegen országban, idegen kultúrában, idegen nyelven döntenek épp a sorsomról. Mégis hiszem, hogy Mirjam és az anyó nem fognak semmi olyasmit mondani vagy tenni, ami bármelyikünkre is bajt hozna. A pap tekintetét állom, bár kiráz a hideg ettől az embertől, de nem nézek félre. Ez az akarat párbaja, melyben érzem nem nyerhetek, de talán sikerül egy döntetlenközeli eredményt kihozni, mely bizonyítja a kámzsásnak őszinteségemet. A kérdésekre egyértelműen IGEN a válaszom, de mielőtt kimondhatnám elérkezünk a kényes részlethez. Mirjam rezdülésére megszorítom én is kis kezét, de mostmár nem vagyok sem zavarodott, sem ijedt. Magabiztosan felszegem fejem és megláthatja a pap is harcos lelkem éledő tüzét tekintetemben.*

-Igen. ... Szeretem. Hű leszek hozzá. Megvédem a gonosztól és mindenkitől, aki bántani merészelné! Ugyan úgy, ahogy eddig is mindent megtettem Érte.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Ha kimerültnek nem is érzem magam, azért a kellemes fáradtság érzése ott motoszkál testemben. Álmos nem vagyok, hiszen mostanában inkább nappal alszom, s az éjszakai világ vált igazi életteremmé. Ami légzését hallgatom, s kivárom, míg nyugodttá nem válik. Nem szólok, hagyom, hogy elnyomja az álom, addig élvezem meleget adó közelségét. Gondolataim, vissza-visszatérnek együttléteinkre, s majdnem felnevetek, ahogy ismét feltámad bennem a vágy.
- Árnyékok Asszonya... ennek fele sem tréfa - suttogom alig hallhatóan, huncut mosollyal ajkamon, s közben nagyon óvatosan, kibontakozok Ami karolásából. "Ha most felébredne, akkor holnap meg sem tudnék mozdulni..." - gondolom izgatottan, persze egy cseppet sem bánnám a dolgot. Teljesen pőrén lépkedek az ablakhoz, s kinyitom, hogy az éjszaka friss levegője átjárja a szobát. Halvány remegés fut végig tagjaimon, s ekkor, Amire pillantok. Visszalépek az ágyhoz, s gondosan betakarom, nehogy meghűljön még mindig szinte izzó teste. Hátamat az ablaktámlának vetem, s a párkányra ülök féloldalasan. Az ezüst holdat keresem tekintetemmel, s arra gondolok, kedvem lenne, valami halk, nyugtató dallamot játszani...
- Hogya... - tör ki belőlem a gondolat, ahogy eszembe jut, hogy odalent hagytam hangszerem, de magamba fojtom a szót, hogy fel ne ébresszem az ágyon csendesen alvó lányt. - Sebtiben magamra húzok pár ruhadarabbot, s mindenféle igazgatás nélkül, mezítelen lábbal indulok az ajtóhoz. Még az utolsó pillanatban eszembe jut a paróka, álcám fontos kelléke.
- Áldott légy Úrnő, hogy értelmet adtál... - mondok gyors fohászt, hogy nem sikerült botor módon lebuktatni magam. Halkan nyitom ki az ajtót, s kisurranok, hogy aztán az ivórészbe siessek, puha, már-már hangtalan lépteimmel. A lépcsőkön leérve, azonnal asztalomra irányítom tekintetem, s bízom benne, hogy amit ott hagytam, azt a helyén találom.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*A pap szeme összeszűkült, árny suhant át megkeménykedett arcvonásán.*
- Nem válaszoltál az utolsó kérdésemre külhoni!
*Mirjam lüktetve szorongatja a kezed, Sazi-mama még a lélegzetét is visszafolytja. A díszes vértbe öltözött katona unottan néz rád, míg az írnok várakozóan, s tollát a papír fölé tartja írásra készen.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*Talán egy fertály óra mire a nő elalszik karodban.
Az ablakot kinyitván hűvös, párás levegő tódul be a szobába - bizony pőrén, kimelegedve hideg. Ha csak nem akarsz megfázni nem csak Amit takarod be, hanem magadra is húzol valami ruhát.
A holdat nem találod felhők tarkítják az eget (és nem ezüst hanem vörös ). Néha-néha ki-ki bukkan egy két csillag a felhők takarásából - s messze a látóhatárnál már narancsos színben játszik az ég alja - világosodik lassan.
Sebtiben magadra kapsz ruhát, s végül a paróka is eszedbe jut - az ivót célzod meg, hogy a szeretett hangszered megkeresd.
A lépcsőn szembeötlik, hogy már nincs senki az ivóban, a székek is össze vannak pakolva, rend van. Csendes minden.
Hangszered nincs az asztalodnál - de mikor ismét jobban körbenézel meglátod a zenészeknek fenntartott pódiumon a Varjak hangszerei között. Tudod, hogy ahhoz senki nem mer nyúlni - láttál már felbőszült "Varjút", amiért illetéktelen hozzányúlt hangszeréhez - két hete történt, s nem lettél volna az ipse helyében... lehet nem is él ... azóta nem láttad itt a fogadóban.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


- Kegyes vagy hozzám... - rebegik ajkaim alig hallhatóan a fohászt, amikor megpillantom mandolinomat. Fájdalmas lett volna az elveszítése, ráadásul bajban lettem volna, ha újat kellett volna készítenem. Határozott mozdulatokkal indulok meg az előadótér felé, ahol a többi hangszer is nyugszik. Bár eszembe jutnak a korábban történet, egy pillanatig sem nyomasztanak ezek a gondolatok. A saját tulajdonomról van szó, amit SENKI sem vehet el. Mivel minden csendes és láthatóan a személyzet is alszik, nem töprengek sokat azon, hogy fel merjek e lépni az emelvényre. Céltudatosan tartok a feketeszín mandolin felé, amit szinte teljes egészében magába olvaszt a helyiség félhomálya. Kezemet kinyújtom, s magamhoz veszem, a többi hangszerrel nincs dolgom, pillantást sem pazarolok rájuk. Ha sikerül gond nélkül mindezt megcselekednem, akkor az emelet irányába távozom, hogy visszatérhessek Ami szobájába...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*Minden további nélkül sikerül elérned mandolinodat. Semmi különös nem történt - kivéve egy furcsa mozzanatot: az ivót egy szürke macska szelte át a konyha felől és az emeletek irányába iszkolt el. A lépcső tetején megállt, mintha csak megnézte volna, hogy merre menjen tovább, majd felfutott az emeletre.

Az másodikra felmenve nem találkozol többet a cicussal - ki tudja merre mehetett.

Mikor belépsz az ajtón Ami ül az ágyban, kisimult arccal, csillogó szemekkel néz téged ahogy belépsz. Az ablak már be van csukva - lehet a beáramló hidegre ébredt fel.*
- Azt hittem itthagytál, de ... ez most meglepett, nagyon kellemesen.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Állom a pap tekintetét. Pontosan, ahogy megígértem saját magamnak az este. Soha nem fogom hagyni, hogy amíg én mozgok bárki is Mirjamot bánthassa. Még az életelm árán is.*

-A válaszom minden kérdésre Igen. Ezt maga pontosan tudja. Ahogy mondtam, megvédem Mirjamot mindentől és mindenkitől erőm legjavát adva és ha kell... az életemet is.

*Tekintetem szintén megkeményedik és dacosan, kissé dühösen meredek a pap szemeibe elfogadva a ki nem mondott kihívást. Mostmár nem félek a vereségtől, nem csak döntetlen közelébe akarok lavírozni. Meg akarom nyerni a lelkek párbaját és hiszem, hogy a Mirjam iránt érzett szerelem elég erőt ad ehhez.*

<Nem adom fel soha! Inkább a halál! Ha most ezért elfognak, megölnek hát legyen! Csak azt kérem az élettől, hogy ha erre most sor kerül annyi haladékot nyerni tudjak hóhéraim ellenében, hogy Mirjam elmenekülhessen.>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*A pap anélkül, hogy a tekintetét elszakította volna a tiedtől megmoccan. Ruhája rejtekéből egy díszses aranytőrt húzott elő bal kezével, míg jobbjával egy férfi ökölnyi nagyságú fém gömböt. A gömböt átadta a harcosnak, aki felnyitotta tetejét, és így ketten egyszerre léptek elétek - alig egy lépésnyire hozzátok.
A harcos kinyújtja a fém gömböt eléd, a pap feléje a bal kezét - mintha kérne valamit - leeresztett jobbjában a tőrt tartja, de nem úgy néz ki mint aki támadni akarna.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A tőr előhúzására még jobban próbálom magam mögé húzni Mirjamot, hogy ha támadás lenne ebből engem szúrkáljanak. Végül mégsem történik semmi harcias, de ez a gömb és a pap gesztusa nagyon idegesít. Szaladgál a hátamon a hideg, de ezt továbbra sem mutatom. Nem szerzem meg ennek a sarlatánnak azt az örömet, hogy félni lásson. Kis értetlenség után csak megtöröm a nagy csendet.*

-Nem vagyok járatos a gömbös-késes szertartásokban.

<Ez megint mi lenne? Nem tudom mi folyik itt, de már nem fogom sokáig bírni ezt a hólyagot meg a bádogdobozt. Itt mindenki megkukult vagy túl hülye, hogy felfogja így nem jutunk előrébb. A városőrök meg csak közelednek! Mi ez az egész? Mit csinálok én itt egyáltalán? Nem kell ez a sok kifacsart külsőség. Ezóta már vagy két utcányit megtehettünk volna a néma ácsorgás és majomkodás helyett. Ha nem változtatnak gyorsan a dolgokon nem érdekel a toroni "etika", fogom Mirjamot és megvédem a magam módján! >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*A papnak pengevékonyra keskenyedett el a szája, a helyzetet Sazi-mama mentette meg - gyorsan elmagyarázta mit kellene tenned, mi következne:*
- Adni oda fiam néki bal tenyér. Vág kis seb, cseppen vér kehely, vágni majd Mirjam is övé is bele csepp, kötni eztán meg két kéz egy szalag, szentelni kehelyvízzel te..ő...

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kicsit hezitálok. Nem akaródzik elengednem Mirjam kezét a hátam mögött. Végül csak megteszem. A pap szemébe nézve továbbra is előre nyújtom neki balom nyitott tenyérrel. Várom mi lezs a vége a szertartásnak, de egyre nő bennem a feszültség a lassúság és késlekedés miatt.*

<Vágj csak csuhás! Vágj, amíg még megteheted! >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Amint a tenyeredet kinyújtottad eléje baljával a csuklódra fogott a pap - ahoz képest jó erős szorítása van - s a jobb kezében pihenő tőrt teketóriázás nélkül végighúzta tenyereden. A friss vér egyből kibuggyant, lecsorranva kézfejeden egyenesen a fém kehelybe. A seb nem mély, és pár csepp vér kivételével több nem is jön belőle.
Ugyanezt elvégezte Mirjamon is - érdekes, hogy még csak nem is szisszent fel.
Ezt követően a kámzsa alól egy vérvörös bársonyszalag került elő, jó két lábnyi hosszú, és a vágott kezetekett összekötötte, tekerte. Kántálni kezdett félhangosan, de nem érted ismételten. Körbejár benneteket, majd elveszi a katonától a kelyhet, és minden bevezető, figyelmeztető nélkül tartalmával nyakon önt benneteket. Nem sok minden volt benne - maximum egy decinyi lötty a véretekkel keveredve - egyformán kaptatok belőle mindketten.
Ezek után a pap az írnokhoz lépett, kanyarintott valamit a papírra, valahonnan pecsétviasz került elő az írnok zsebéből, ami a papírra került. A pap bal kezén lévő gyűrűt belenyomta a viaszba és szó nélkül távozott, s mögötte a kísérete. Utoljára az írnok, aki kezedbe nyomta azt a papírt amit itt készített, majd ő is távozott.
A 10 éves fiúcska is gyorsan lelép utánuk, végül csak Sazi-mama maradt Könnyes szemekkel néz rátok, majd a papírt a szekrényre rakja (persze ha engeded kivenni a kezedből). Visszamegy hozzátok, kedvesen megcsipkedi orcátok és valamit mond toroniul. Mirjam elvörösödik, hebeg kicsit, mire a mama rekedtesen felnevett és téged vállon ölelve távozik a szobából.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Láttam már furcsa dolgokat otthon is. A corga papja sem volt valami fukar, ha vérről volt szó, de ez azért mégis bizarr számomra. Esküvőn vérrel locsolkodni?!? Nem értem ezt az egészet, de nem is érdekel mostmár. Ahogy a pap végre alákanyarintja és lepecsételi a papírt lassan eloszlik a lelkemet nyomasztó kétség. A papírt csak fogom és rá meredek, de nem igazán tudok kivenni belőle semmit. Sazi-mamának adom mikor elveszi, hogy csináljon vele, amit csak akar. Kissé megilletődötten fogadom az anyó "jókívánságait". Az ölelésre csak egy bátortalan mosolyszerűségre futja és csak akkor lélegzek fel igazán, mikor távozik a szobából. A szekrényhez lépek és ismét kézbe veszem a papírt.*

-Bárcsak érteném a toronit. ... Azért lehet az sem ártana, ha tudnék olvasni.

*Ezzel visszateszem a friss házasságlevelet és Mirjamhoz fordulok. Megfogom gyengéden a kezét a kezét és a szemébe nézek boldog arckifejezéssel. Az előbb érzett harag és tehetetlenség elszállt, mintha nem is létezett volna. Ismét csak Ő létezik, a drága angyal, aki végül hites feleségem lett. Az érkező őrség már semmit nem tehet. Nem szakíthatnak el egymástól és csak ez számít. Csak csendesen figyelem hitvesem, miközben ajkamhoz emelem kezecskéit és forró csókkal pecsételem meg kis sebét, melyért ismét én vagyok a felelős a lavinával, melyet ifjonti hévvel elindítottam az este és mely már-már eltemetéssel fenyegetett mindkettőnket.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Becsukom magam mögött az ajtót, s hangtalan léptekkel indulok be a szobába. Út közben óvatos mozdulattal leteszem a hangszert, s elmosolyodom, ahogy elhangzik Ami mondata.
- Igazán? - kérdezem halkan. - Dehát... miért kellett volna eltűnnöm? A mai éjszaka gyönyörű ajándék, s kizárólag kettőnkről szól... Régen nem találkoztam olyan szenvedélyes nővel, mint te Ami... - mondom őszintén. - Bocsáss meg nem akartalak felébreszteni... elég hűvös van odakint - intek a most már csukott ablak felé.
Az ágyhoz lépek, leülök Ami oldalán, s bal kezemmel - a lány lábai fölött átnyúlva a túloldalra - megtámaszkodom. Jobbom kézfejével megsimítom arcát, s a csillogó szemekbe nézek.
- Aludj kedves... még alig pirkad - mondom, s közben kigombolom sebtiben magamra kapott ingemet. Én is lefekvéshez készülök, szinte vonz az ágy melege, no és persze... Ami. Borzongás fut végig rajtam.
- Ne aggódj, még ébredéskor is itt leszek... hacsak ki nem érdemlem, hogy kirakd a szűröm - mondom viccelődve.


Edit: figyelmetlenségből elkövetett ablakcsukás.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Mirjam csak áll a szobában és olyan arcot vág, mint aki nem hiszi el, hogy pár perccel ezelőtt férjhez ment.
Sokáig nézi az ajtót ami a mama után becsukódott, majd téged figyel csillogó zöld szemeivel - és még mindig hitetlenkedve. Hagyja, hogy a tenyerébe csókolj, majd hozzád simul és magához szorít szorosan.*
- Tudod mit mondott Sazi-mama mielőtt kiment?
...
Hogy pecsételjük meg úgy ahogy szokás, és ne gondolkozzunk még a következő percen sem. - *mondja neked mindezt úgy, hogy közben arcát a mellkasodba fúrja.*