*Átadom a levelet és várom, hogy Mirjam átolvashassa. Végül mikor megtudom mi áll benne csak bólintok egyet. Hitvesem rémületét érzékelve nyugodt mosollyal nézek rá és közelebb lépek hozzá, hogy biztosan csak ő hallhassa szavaimat.*
-Ne aggódj Kedvesem. Egy papot nem tudok átverni és őszintén nem is akartam. Az őrség és Rotti más tészta.

*Ezzel gyengéden megcsókolom, hogy erőt adhassak a kétségbeesés ellen. Érezhető , hogy most inkább csak próbálom még magammal is elhitetni, hogy mindez sikerülhet és nem vagyok oly magabiztos, mint szeretném. Kissé gondterhelt tekintettel nézek Mirjam szemébe.*
-Figyelj rám Mirjam. Ha mégse... ha elrontok valamit nagyon erősnek kell lenned. Nem szabad, hogy kitudódjon, hogy nem egyedül tettem, amit tettem. Ha szólok fuss, menekülj. Ne nézz vissza csak mentsd magad Drága Szerelmem. Rottit utolsó leheletemmel megpróbálom magammal vinni a Kosfejes Úr elé, hogy megszabadítsalak tőle, de neked nem eshet bajod. Miattam ne aggódj. Nem éltem, csak léteztem tegnap estig. Mindenem amit csak kaptam tőled kaptam. Életem Angyala...
*Ezzel ismét megcsókolom kedvesem, mintha csak ez lenne az utolsó és felegyenesedve várom a romlottság és törvény furcsa kettősét, hogy szembenézhessek velük.*
<Istenek! Legyen elég erőm végigcsinálni mindezt. Ne tévesszek, ne botoljon meg a nyelvem, ne lankadjon a figyelmem. Nem magamért, hanem a legfontosabbért, az egyetlenért, aki igazán számít... Szeretett Mirjamomért!>