Berrana - roda: Glória park

[Lianna Pentangelin]

"Itt én rontottam, előre is bocsi.
Hős sétálni akart. Mondom nézd, itt egy szép, nyugodt park a város közepén, a vámosoknál tett idegesség után egy zöld folt ahol kifújhatjuk magunkat.
Mindaddig nem is volt baj, amíg négy paplovag nem rohant ránk. Khm, üdv a főpap magánparkjában! No de ha a kapu nem volt zárva és senki nem tartóztatott fenn minket! A figyelmemet elkerülte az egyházi címer de hát előfordul az ilyen, emberek vagyunk!
Hamar leiizadtunk, amikor mondták, jó hogy csak ártalmatlan szándékkal kószáltunk ott, mert így nem kell Trevor inkvizítor elé vezetni minket. Ő a város egyik legijesztőbb arca, már csak azért is mert inkvizítor. Nem találkoztam vele, de addig jó. A paplovagok elmagyarázták, hogy a park a mindenkori helyi főpap, jelenleg Leiosz Domenico Sacerdos Maximus nyugalmát szolgáltatott megadni. Hú, ez a hosszú titulus! Persze a Hős azonal megjegyezte. Pf.
A parkot azért körbesétáltuk. Valóban marhák voltunk hogy nem vettük észre a nyilvánvalót: azaz nincsenek rosszlányok a bokrok között, csak békés szerzetesek, hogy nincs se szemét se gyilkos arcélű gyanús alak a tujasornál. S hogy a park túloldalán egy nagydarab templom terpeszkedik, s egy kaszárnyaszerű épület falra vésett írása hangoztatja, ez nemcsak egy szerzetesrend lakhelye, hanem paplovag és boszorkányvadász-kiképző is. Brrr! Vajon leszúrtak volna ha beflangálok egy hogyan néz ki egy boszi órára? Kicsit lányos arcom van..."

[Lianna Pentangelin]

Connak
Városi nagytemplom, nyár, délben

A templomig összezörrenés nélkül megérkeztek. Aysa szinte bemenekült a hideg falak közé. A kapus testvér arca meg se rezzent, diszkréten zárta a kaput utánad és a prancsnok után, az emberei kinn maradtak.
-Uram, van még utasítása?
Aysa leroskadt fájó vállát fogva az egyik padba. A testvér mellé lépett, kérdezett tőle halkan valamit de a lány csaj a fejét rázta nemlegesen.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Védőn karolja a lányt, míg a templomhoz érnek. Az ajtónál biccent a paplovagnak... majd a parancsnokhoz fordul.

- Nem kapitány, innen már biztonságban vagyunk. Köszönöm a segítségét, nem felejtem el. Domvik áldása kísérje cselekedeteit *mondja miközben megérinti a kapitány homlokát.* Ég önnel, s köszönöm az embereinek is. Remélem még találkozunk.
*Majd a paplovaghoz fordul...*
- Testvér, mendraiosz Con Larrodan vagyok, sürgősen beszélnem kellene Dominik Főpap Úrral, nagyon sürgős és fontos lenne. Segítségünkre tudnál lenni?

[Lianna Pentangelin]

Connak
Városi templomban, nyár, délben

-A főpap úr most zártkörű megbeszélésen van, nem zavarhatja senki-közölte a férfi. Aysa a padot bámulta fáradtan.
-Átkísérjem a kisasszonyt az ispotályba a szerzetesekhez? Ő azt mondta nicns rá szükség, de látom, sérült és fájdalmai vannak.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Értem, ha vége a megbeszélésnek mindenképp beszélnünk kellene vele. *mondja tömören, majd a lányra pillant.*
- Igen, kérlek. Elláttam a sebet amennyire tudásomtól tellett, de biztosan hagy kívánni valót maga után. A szerzetesek gondjára bíznám, vigyázzatok rá, nagyon fontos tanú. *leguggol a lányhoz...*
- Itt biztonságban leszel, vigyáznak rád. Nekem vissza kell mennem a fogadóba még a lovakért, de utána sietek vissza, s beszámolunk a Főpap úrnak.

*Biccent a paplovagnak, ma jd elrobog, hogy a lovakkal együtt térjen vissza, s egyből az ispotályba tart.*

[Lianna Pentangelin]

Connak
Városi nagytemplom, nyár, délben

Aysa felpattan:
-Ne hagyjon itt egyedül! Senkit se ismerek!-közelebb hajol-Nem tudom melyiküket palizták be! Félek hogy pont ezt a paplovagot és akkor elmetszika torkom!...
Valóban erős ijedelem van a szemeiben.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Nyugalom, benne megbízhatsz, de kérlek ne fecsegj meggondolatlanul amíg nem vagyok itt, és akkor biztosan nem esik bántódásod. Egy óra maximum és itt vagyok, az ispotályban találkozunk.
- Kérlek testvér vigyázzatok rá, valaki addig őrizze amíg nem érek vissza, nehogy valami butaságot csináljon. *azzal elsiet*

[Lianna Pentangelin]

Connak
Kolostor, nyár, délben

-Jó, de siessen...-szorult össze Aysa torka, amikor a paplovag karját nyújtotta hogy elvezeti a szerzetesekhez.
A fogadónál még az őrség tartott kutatást, nézelődőkből is akadt, de a holmid és a lovad vigyázva volt, semminek sem volt híja.
(Hova viszed a felszerelésed?)

Aysát a szerzeteseknél leled meg. Kötése új, szorosabb, látszik rajta az értő kéz. A lány kopottas ruhája helyett egy egyszerű vajszín szoknyát viselt, mi bokájáig leért és ugyan olyan színű blúzt, vállaira kávébarna kendőt terítettek. Egy padon ült, ami egy parkra néző keskeny ablaknál állt. A lány elnézte a pompás kertet.
Az egyik szerzetes elkapott egy szóra mielőtt ténylegesen a lányhoz léphettél volna:
-Uram, elláttuk a lány sebeit s adtunk neki méltóbb öltözetet e falak közé. A hátán régi korbácsütés hegeit fedeztük fel, más jegy testén nincs. Ékszert nem viselt. Nemsokára ehet is, ha kész lesz ebédünk.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Elbúcsúzik a fogadóstól, s cuccát a lovakkal együtt a templomhoz viszi.... Megérkezesékor ruhát vált, s mostmár normál öltözékben jelenik meg.
// Egyszerű fehér ing, kívűl szent jelképe, sötétbarna len nadrág, oldalán szent fegyvere, s fekete csizmár visel//
Odabent örömmel látja, hogy a lány egyben van, s kötést cseréltek a vállán.*

- Meg is jöttem *mosolyog a lányra* Köszönöm a törődéseteket Testvérem, s az ebédet is szívesen fogadjuk. A Főpap úr még mindig megbeszélésen van? Kérlek értesíts amennyiben fogadni tudna minket. *s leül a lány mellé*
- Minden rendben?

[Lianna Pentangelin]

Connak
Kolostor, nyár, délben

-Igen, a főpap úr még elfoglalt, feltétlenül szólunk ha felszabadul.
Érkezésedre felkapja fejét a lány, de marad ülve. Nem azért mert illetlen, hanem mert fáradt. Úgy fest, mint aki több napja nem aludt, szemei alatt karikák jelentek meg. Kijött rajta a fáradtság.
-A fejem mint egy ólomgolyó. Gyönyörű ez a park. Eddig csak kívülről láttam a nagy bokrokat, most meg az egészet...-sóhajt.
-Mi lesz most velem?

[Con Larrodan]

(Con Larroda)

- Rendben. Köszönöm mégegyszer a segítséget.
*Mikor a szerzetes távozott...*
- Nem kell félned, itt biztonságban vagy, s ételt is kapsz, és én is itt leszek, vigyázok rád. S nézzük mit tehetek a főzetek ellen...

*A lány mellé ül, leveszi szent jelképét, és csókra nyújtja... Majd tenyerében tartva kezeit a lány hasára teszi, és hal mormolásba kezd...*
//Betegség gyógyítása - Nagyon súlyos - 15 Mp//
*Szent jelképe fehér fénnyel izzik...*

[Lianna Pentangelin]

Connak
Kolostor, nyár, délben

Aysa finoman a kezedre tette kezét:
-Hagyja kérem, legyen bárhogy, megérdemlem. Méltó büntetés ez nekem, ha sose lehet gyerekem. Meg ki venne el egy ilyen múltú lányt? Ha lennének szerzetesnők, én bizony azonnal belépnék közéjük!-sóhajtott.
-Kérem, tartsa meg gyógyító erejét érdemesebbre...

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Urunk bocsánatában részesíti mindazokat kik megtérnek nyájába, s tiszta szívvel hisznek benne. Könyörületes, s megbocsátó. Lesz még részed elég szenvedésben, kérlek ne utasítsd el Urunk áldását. Élhetsz más vidéken, mostantól egy új élet vár rád. Bűneidet meggyónva, s az Egyházat segítve lelked megtisztul, s újra az az ártatlan Aysa vagy, ki kislány korodban voltál. Ne dobd el magadtól az új élet adásának lehetőségét. Szülj fiút, s neveld Domviknak tetszően, erősítse ő is seregünket...
//Ékesszólás 3. //

*Azzal mintha mi sem történt befejezi az imát mit elkezdett... bizakodva hitének erejében..*

[Lianna Pentangelin]

Connak
Kolostor, nyár, délben

Aysa belenyugodott abba, hogy őrajta itt és most gyógyítást hgajtanak végre, nem tiltakozott többet, lehajtotta fejét beleegyezően.
Újra érezted, ahogy istened megérint s abban az örömben részesít, hogy erejének közvetítője lehess s azt jóra használd. Magabiztosság és frissesség marad nyomában, Aysa pedig elmosolyodik fejlehajtás közben.
-Ez meleg volt-közli meglepetten s hasa megkordul. Dél van, ebédidő. te sem mondhatod azt hogy nem tudnál enni. Komoly beszéd vár rád a főpapnál s csata később az igazságért. Ehhez pedig kell az erő, kell az étel.
A kolostor étkezőjében külön asztalhoz ültetnek le a lánnyal. A szerzetesek nem ehetnek egy asztalnál nővel. Burgonyafőzeléket adnak ropogós, belül puha cipókkal s a végére sört sötét fakupákban. Gyenge sör de nem rossz az íze. Aysa úgy eszik, mint aki éhezett. Nem fal, de gyorsan tűnik el benne az étel. Még a fatálkáját is kitörölte cipódarabbal.
Mikor az étkezés alatt felolvasó testvér szava elhal, ugyan az a paplovag lép hozzátok, aki a kapuban is fogadott:
-Domenico Sacerdos Maximus fogad titeket. Kéri, keressétek a Tekercsszobában. Odakísérlek titeket.
Ezzel számos nagy, hideg kövekből rakott, cicomától mentes folyosón haladsz át, Aysa végig a nyomodban. Majd egy lépcsősort megmászva az emeleten végre az egyik vastag tölgyfaajtó előtt vége szakad a menetnek. A paplovag diszkréten kopog, aztán meghajol feléd s távozik.
-Szabad!-jön bentről a hang. A főpap állt önmaga portréja előtt s méregette, minden oldalról megfelelő-e a festmény. A művész maga előtt összefűzött ujjakkal várja a szentéletű ember kritikáját. Láttad mikor készült a festmény, amikor a parkban üldögélt a főpap s legelőször fogadott.
-Hm, itt ez az árnyékfolt lehetne világosabb.
A festő bólintott.
-Hallom, halaszhatatlan dolgot kell közölnie velem-pillantott rád a főpap s gyűrűjét csókra nyújtotta. Aysa megszeppenve toporgott, szemeit a kövezetre vetve.
-Nem örülök hogy visszament ama fogadóba. Sokat kockáztatott vele. Ő kicsoda?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Csak kedvesen mosolyog a lányra.... az ebéd gyorsan telik, látva hogy a lány milyen hamar végzett maga sem húzza sokáig. Az ennivalót megköszönte, s követik a lovagot a megjelölt szobához. A protokollt betartva némán várakoznak míg a főpap meg nem szólítja őket...s csókkal illeti a szent gyűrűt. majd újra kiegyenesedik.*

- Kérem bocsássa meg, hogy így önre törtünk, de fontos információk birtokába jutottam, ami egyben megkönnyíti, s meg is nehezíti a helyzetünket....
- Engedje meg, hogy részletesen beszámoljak... *nagy levegőt vesz, és belekezd mondandójába...*
- Az fogadóban maradt holmimért tértem vissza a volt szállásomra, álöltözetben nehogy felismerjenek. Ott találkoztam ezzel az ifjú leánnyal, ki Aysa névre hallgat. Életére törtek fényes nappal, nehogy vallomást tudjon tenni. Információi vannak a Fekete Jáspisról, a szekta vezetőjéről Etreáról, és az Augustino testvért megkörnyékező nőszemélyről is beszámolt. És mindezek tetejében kiderült, hogy a főbanya nem elégedett meg Augustinoval, egyik leányát kinek kilétét legnagyobb titokban tartja a bálon akarja "bevetni".

- Az itt megjelent ifjú nővére miatt maga is eme szekta tanonca volt, de megbánta bűneit, s kész tanúskodni a szekta ellen. Továbbá ismer néhányat Etrea lehetséges búvóhelye közül...