- Bár a dögöknak jó a fülük, azért az orruk sokkal jobb még annál is. A kakast levágjuk, a vérét szétlocsoljuk egy kicsit a gödör alján, meg beletesszük nekik csalinak. A gödröt lefedjük, mer' ha látják a mélységet nem ugranak bele érte. Aztán hazamegyünk. No képzeld el, hogy egy éhes farkas vagy, és errefelé kóvájogsz. Megérzed a fínom, friss húst, és a kiontott vért, erre az jut eszedbe jó lenne harapni valamit. Akkor idejössz, és elhezded keresni, hol lehet? De nem látod, viszont érzed hogy itt kell lennie, és akkor...egy reccsenés, a fedezék leszakad, és már bent is vagy. -magyarázza mosolyogva a tervet.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Ezionak Erdőn, nyár, késő délután A férfiak hümmögnek a tervet hallva. Majd úgy tesznek ahogy tőlük telik. Végezvén a vermezéssel, ők visszainduláshoz szedelőcködtek, bár tudták, az éjjel az erdőn lepi meg őket. Rezi kutyája fegyelmezetten cirkált az aljnövényzetben, Augusta pedig a csirkés epizódból vette ki részét, ő sem jött hiába. -Mi lesz, Ezio? Tényleg felmászol egy fára itt maradni?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Inkább nem, úgyse látok majd az orromig sem. De nem megyek vissza a faluba, hanem a közelben maradok, reggel korán megnézem mi történt itt. Szóval jó utat, és köszönöm a segítséget. Nem leszek soká adósotok, megszabadulunk ezektől a farkasoktól. -Miután a falusiak távoznak, úgy dönt arrébb húzódik, de csak úgy fél mérföldnyire, hogy reggel közel legyen, és hallja a hangokat a csapda irányából. Fás részen táborozik, ha veszély van talán lesz ideje menekülni. Íját és vesszőit maga mellé helyezi, őrtüzet is rak, kését pedig felcsatolja övére. <Bolond vagyok. Ha ezek itt éjszaka vadászni indulnak, és a környékre gyüllnek, még bajba kerülhetek, azzal hogyx kint maradtam. Most mi a fene legyen?> Inkább nem alszik éjjel, csak pihen, bóbiskol, de nem akar teljes álomba merülni, és a tüzet se akarja kialudni hagyni, bár kis tűz, de azért legalább valami világosságot ad. Augusta kajája most jól fog jönni vacsorára.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Augusta viszont veled marad, a falusiak pedig ugyan azon a tisztáson vertek tanyát, ahol te korábban Vigyorival. Az éjjel hajnali 1/2 magasságában, amikor az éj a legsötétebb volt, akkor lett izgalmas. Augusta nem volt veled lőállásodon, arrébb tanyázott, meglepően bátran viselkedett, mint aki aludt már kinn a vadonban. de azért szemén lehetett látni, rebbent ha süni röfögött a bokrok alatt vagy ha őz zörgette meg a faleveleket. Reggelre 3 farkassal kevesebb lett az erdő, a vermelés ennyi sikert hozott. Viszont hulla fáradtan nézhettél csipásan a napba s a fű mindenütt vizes lett a leszálló harmattól. Augusta szemei is karikásak voltak, nagyokat ásított, de izgatottan virrasztott a farkaslövős órákban. Semmi baja nem esett, ami kisebb csodával határos! Nagyon büszke volt rád, hogy fiatal, a környéken kezdő vadász létedre sikerrel jártál. Két nagyobb hímet meg egy nőstényt ejtettél el. -Ilyen izgalmas éjjelben sosem votl még részem! Nem igaz hogy nem féltem, morogtak rendesen, meg a szaguk! -kommentálta reggel az eseményeket a lány. S kezed megszorította, miután pokrócot terített vállaidra.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Örülök hogy végül velem maradtál idekint. -egyébként is boldog a siker miatt, s Augusta jelenléte megédesíti a pillanatot. Mosolyogva arcon csókolja a lányt. - Ha szeretitek a vadhúst, szívesen adok egy pár nyulat, vagy valamit neked és családodnak, már a segítséged, nomeg a vacsora miatt is. Finom volt.
--- Ha a farkasprémek nem használhatók hagyja őket, de igen akkor a nappalt a nyúzással tölti. Ha lehet a legszebbet kiválasztja és Don Valenció részére félreteszi. Ha akad még másik is, akkor megkérdi a falusiakat, élőször a lányt, hogy kell e nekik. <Nem sajnálom tőletek emberek. Segítettetek, és ne baj, ha nem a szütyőmet húzza a prém ára, úgyis megvan mindenem. Majdnem... >
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Miattam nem kell nyúlcsapdát kitenned, van nekünk nyulunk odahaza!-nevet fel. A puszitól elpirul de nevet.
Egy farkas bundája használható fel csak, de az nem afféle díszes, hogy az úrnak lehessen adni ajándékba. Késő délután érkezel meg a lánnyal a lakhoz, Vigyori ott van, sokatmondóan méreget titeket. -Jól elmaradtatok, fiatalok. -Te meg összegondolsz most mindent. Csak egy dologra tudsz gondolni mindig!-legyint felé Augusta, nyelvet ölt, elbúcsúzik tőled s megy a faluba. -Látom, sikeres voltál-s nem tudni, a bundára, a lányra vagy moindkettőre érti. -Khan úr fia, Ramiro szereti az efféle szőröket. Szerintem add neki.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Azt fogom tenni. De most álmos vagyok, egész éjjel fent voltam. Nem azért amire te gondolsz. -bár hallhatóan nem lenne ellenére. Lepakolja a motyóját, és lefekszik, hogy kialudhassa magát. Nem akar felkelni reggelig.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Reggel beszélgetésre keltél. Meg arra, hogy elfeküdted a nyakad a nagy alvásban. Odakinn, ha jól fülelsz, felismered a hangban az úr lányát, aki vidáman nevetgél Vigyorival, meg talán a testvérével. ha kidugod a fejed, a fejek feléd fordulnak, Vigyori bele is kezd: -Na, fiam, kapd magad, érted jöttek! Hamarább akar érkezni a vendégük, ki akartnak vinni az erdőre, hogy megmutassák, hol szokása az uraságoknak vadászni! Ramiro -tényleg ő volt a harmadik hang gazdája- bólogatott, hogy valóban így van. A nemes lány mezei virágokból készült csokrot forgatott tenyeri között és szélesen mosolygott rád. -Elaludtad a hajad.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Gyorsan kitörli az álmot a szeméből, magára kap valamit és kimegy a nemeifjakhoz.<Hajj, de elaludtam! Most mehetek ki étlen, szomjan...legalább egy kulacs vizet magammal viszek.> - Jó reggelt kisasszony, s önnek is úrfi. Egy pillanat, és kész is vagyok. Megkeresi az előző nap elejtett farkas prémjét, amit estére felakasztott száradni. A cafrangokat még egy kicsit meg kell dolgozni, mert Ezio nem tudta elvégezni ezt a munkát idő híján teljesen, csak lenagyjázta. Odabent magához vesz még egy kulacs vizet, és valami ennivalót, ha talál hirtelen az asztalon. <Nembaj, legalább a szűcsnek is lesz egy kis dolga.> - Ramiro úrfi! Szeretném ha elfogadná ennek a farkasnak a prémjét. Küzdött keményen, de csak nem menekült, de olyan bátor volt, hogy nem hagyhattam ott, a porban feküdni. -átnyújtja a prémet, s a pónijához siet. Nem telik bele sok időbe, s máris útra kész. //Persze, ha nem pónival kell menni, akkor gyalog megy. //
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
A két testvér azt a leendő vidéket mutatta meg neked, ahol a vár ura és vendégei majd vadásznának. Egy tisztásnál fejeződött be az erdőség elnagyolt körbevezetése: -Innen szokásunk indulni, és ide is érkezünk meg a zsákmánnyal. Délutánra itt már terített asztal, és étkek várják a megfáradt vadászokat. Megtárgyaljuk hogyan zajlott a hajtás, ki mit lőtt...És persze belakunk ahogy jólesik. Szerintem vaddisznó lesz terítéken ebben az évszakban, talán szarvas is...-vélte Ramiro. -Kár, hogy amíg mi eszünk, addig a segédek és Ezio az állatok belezésével, nyúzásával lesz elfoglalva...-így a lány. -Csak nem te is jönni akarsz, hugom? -Már pedig igen-kacsintott rád Helja. -A vendégünk meg lesz illetődve, hogy a család legifjabb hölgytagja is a vadászatnak hódol...-ironizált Ramiro. -A lovaglásnak hódolok, nem a gyilkolásnak. -Ugyan, élni kell, és az élet a húsban van!-nevetett a fiú. -Nem Domvikban?-nézett rád és nem testvérére a lány.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Hát, habár én nem tudhatom, s biztos mást tanítanak a bölcsek a nemeseknek...én azt vallom, az élet ott van körülöttünk. Az erdő, a fák, a természet tele van élettel. Olyannal is amit látni sem lehet, s nevüket csak az istenek ismerik. Vagy az Egyisten. <Ez biztos nem fog tetszeni nekik, de én kimondom amit hiszek. Lehet nem túl bölcsen teszem, de most hallanak a szellemek, meg a tündérek. Itt vagyunk kint, és ha megtagadom őket megharagszanak rám.>
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Te a régi hitet követed?-kérdezett rá egyenesen Ramiro. Nem ült ki megütközés arcukra, inkább kíváncsiak voltak. -Én hol ezt hol azt-vont vállat Helja. -Ha ezt anyánk hallaná, gyorsan visszaszívnád-mosolygott Ramiro. -Nem olyan régóta vettük fel Domvik hitét, ne feledd. anyánk lánykorában még nem hódolt neki, csak a házassága köttetett az ő szentsége alatt. A fiú örült a bundának
A beszélgetés végeztével visszalovagoltak veled a várig. És ezt jól tették. Az úr intézője tájékoztatott arról, hogy másnap este éjszakai vadászatra óhajt menni az úr és vendégei. Az úr gyermekei nem lesznek jelen, csak a felnőttekről lenne szó. Légy készen, s a napközben látott területen, lesről íjjal akarnak majd vadászni.
A vadászat félig sikeres volt, félig meg nem. Az úr vendége, egy keszeg, vendéghajas úr meg fecsegő kísérete nem először volt éjjeli vadászaton, de az őr mégis megfázott. Így jár az, aki nem öltözik fel eléggé melegen. Három őzet és két megtermedt borzot sikerült lőniük. Az egyik testesebb borz bundáját megkaptad ajándékba. Épp kialudtad magad, amikor sürgető kopogás vert ki ágyadból. Helja volt az, teljes izgalomban és aggodalomban. -Ezio, csak te segíthetsz!-fogta meg kezed fenemód közvetlen mód, s meg is szorította azt. betolt az erdészházba, hogy ne kinn álljatok, ahol bárki megláthat titeket. Lovát nem láttad, Vigyori pedig házon kívül tartózkodott. Őszbe hajlott az idő s a tüzelő kitermelését felügyelte. -Kérlek, kapd össze magad és segíts megtalálni Alnaro hercegét! Reggel kiment az erdőbe és azóta nem jött vissza! Ezt a szégyent, hogy bajba esik a vendégünk!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Értem kisasszony, és nyugodjon meg, bízzon bennem, meglesz a herceg úr sértetlenül.- megpróbálja kiszabadítani magát az illetlen helyzet alól, s elkészülni az útra. Még jó hogy ruhástól feküdt le, fáradtságában, így most azt nem kellett felvennie, és nem állt pőrén a nemes lány előtt. Kést mindenképp visz, de íjjal most nem bajlódik, végülis nem vadászni megy.- Mutassa hol látták utoljára? Vagy van valami ötlet merre mehetett? Hányan keresik még? <Le merem fogadni, hogy az uraságok gondot csinálnak belőle, és azt akarják majd úgy találjak rá hogy ne legyen feltűnő az eltűnése, tehát senki más nem keresi majd...> - Helja kisasszony, kérem vezessen oda ahol utoljára látták a hercegurat, én onnan futva keresem. Lóhátról nem lehet olyan jól követni a nyomokat. -és valóban, póniját nem is veszi elő. <Remélem a tündérek nem rabolták még el a herceget!>
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Nem olyan könnyű a dolog!-harapdálta aggódóan a lány az ajkait. -Szóval...a herceg úr...Alnaro herceg úr...hogy is kezdjek bele... Ujjaid nyomorgatta, aztán csak kibökte: -A herceg úr igazából egy macska. Ez a neve, Arnaro hercege. A gazdája, aki főnemes, rám bízta hogy sétáltassam meg pórázon a bolhás dögöt...Én untam, lekapcsoltam a pórázról...erre kilőtt, be az erdőbe és hiábahívogattam, nem lelem! Ugye tudsz nekem segíteni? Látva, hogy már kapod is magad össze, megkönnyebbül. -Ah, tudtam hogy rád számíthatok!-s karjaival átölelt csókot nyomott az ajkaidra. Hosszan. Túlzottan hosszan. S a tetejébe még ölelt is. Vaníliaillat csapta meg az orrod, efféle parfümöt parasztok nem használnak, így szokatlan volt.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
A meglepetés nem jó kifejezés arra amit érzett. Megirémült a lány tettétől, és felkiáltott riadalmában, ellőkve magától a másikat. -Ááá..jajj, hát ezt nem lehet! Kérem, nagyon szépen kérem ne akarjon tönkretenni. <Vajon mivel érdemeltem ezt ki? Inkább megkeresem a bolhás macskáját, és legközelebb figyelem hogy egy lépés közelségbe se menjek hozzá. Úréknál így megy ez? Ez a lány egy nagy céda!> Igyekszik leküzdeni riadalmát, ami részben a meglepetéstől -hogy valaki így rávesse magát -részben attól hogy ez a valaki épp a gazdája lánya, részben pedig attól hogy nehogy kitudódjon mi történt, mert biztos ráfogják, ő volt a hibás. Nem tud uralkodni a mandanivalóján: - Megkeresem a macskát, de csak azért mert ez a dolgom, semmi másért. Aztán hajnalban elhagyom az apja birtokát. Kérem addigis ne nehezítse még jobban az életemet. <Hát ennek is meg kell lennie. Csak Augusztát sajnálom majd. >
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.