Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Veszett Macskán
Időpont: délben
_______________________________________________________________

- Az információ nagyon drága itt... És nagyon könnyen bajba kerülhetsz.
A Vasmacska nevű fogadó tulaja elég jó kapcsolatokkal bír, és még megbízható is - legalább is személyemet nem egyszer megsegítette, persze megfelelő honoráriumért.... - *néz rád kicsit elgondolkodva.* - Hm..... Igen Ran bizonyára tud segíteni... Ha kérdezné mond meg neki, hogy én küldtelek.
*Miután elmondod neki, hogy megnősültél először csak meglepődötté válik az arca, majd különösen csillogni kezd a szeme, szája széle megremeg... tűrtőzti magát, de nem sokáig bírja - pár pillanat múlva éktelen hahotázás tör ki belőle. Néha-néha megáll, rád mered, majd folytatja a nevetést, mint aki az év viccét hallotta volna. Pár perc után egy könnycseppet törölve ki a szeméből nyughatni látszik lelke.*
- Hát fiam... ez volt az év legjobb.... legjobb mókája.... Én meg már .... teljesen komolyra vettelek. Hallod! Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után... még tudsz nekem újat mutatni magadból. Ezt a fene nagy mókázásod az út során is megcsillanthattad volna... Örültünk volna neki .... Hááááááhhhh ... Még hogy megnősültél.... Ez jó, ez nagyon tetszett...

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

-Hmm. Ran.

*Kicsit forgatom a nevet a gondolataim malmában. Tegnap normálisnak tűnt, így erősen bízok benne, hogy némi pénzért vagy akár sok pénzért is, de megbízható forrásra bukkanok személyében. A morfondírozásból a kapitány röhögése zökkent ki. Meghallva, hogy csak viccnek tekinti Mirjammal való szentesített kapcsolatomat elönt asértődöttség és a méreg. Így köszönhető fiatal, szeplős képemnek inkább mókás az ábrázatom, de a szememből igazi indulat süt.*

-Ez nem vicc! Igenis megtaláltam Életem Angyalát! Első pillantásra egymásra leltünk és egymásba szerettünk! Ma reggel pedig elvettem! Szentesített a frigy! Senki nem vitathatja és szét nem választhatja!

*A hirtelen kitörés inkább a fiatalság lázadó hangja, mert lehet, ha fel is fognám miket mondok én lepődnék meg a legjobban mennyire naív és szürrealisztikus az egész.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Veszett Macskán
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*Indulatos szavaidra a Kapitány egyből abba hagyja a még derengő nevetését és ledöbbenve néz, száját még kicsit el is tátja.*
- Hogy... hogy azt mondog, hogy tegnap délutántól mostanáig - vagyis nem egész egy nap alatt itt megismerted életed szerelmét, és már itt mint külhoni feleségül is vetted?!?
*Azért látszik az arcán, hogy nagyon hihetetlennek tartja a történetet. A beálló csendben neked is eljut a tudatodig, hogy bizony tényleg képtelenségnek hat... és ha nem veled történt volna meg mindez, akkor bizony te sem hinnéd el senkinek. De hát a házasságlevél nincs nállad, hogy bizonyíthasd (egyáltalán kellene?), de a hónapokig tartó szolgálat a kapitány keze alatt talán elég, hogy ezt a hihetetlenséget mégis elhigyje.
A gondolat végére érsz és nagyon komoly vagy, szemeid még az előbbi indulatból kifolyólag szikráznak, amikor látod, hogy a kapitány még mindig elképedve, de azért lassan eljut arra a pontra ő is gondolatban, hogy nem viccelsz ezzel.*
- Hát fiam!... Ezt... nem gondoltam volna... De... ha már így döntöttél... Légy boldog az aráddal!
Esetleg este, egy szűkebb összejövetelen megülhetnénk az esküvőt... Azért mégiscsak a fiam vagy! - *hát... mondja neked valaki azt, hogy egy férfi nem tud elérzékenyülni. A kapitány szemén látod, hogy bizony elöntötte valami kellemes érzés pár pillanatra, meglágyult az arca, s szemébe valamilyen homályos csillogás költözött. Pár pillanatra maga elé bámul, látszik gondolata elkalandozott valamerre - talán a múltba, az emlékei közé...
Ebben a "meghitt" pillanatban hallatszódik le hozzátok a fedélzeten koppanó léptek zaja. Több ember jött fel egyszerre a hajóra. A kapitány megrázza magát, szemébe a vidám csillogás tér vissza.*
- Na, azt hiszem megérkeztek a fiúk... Dologra fel, mert holnap reggel már csak a kifutással bajlódnék... - *azzal feláll az asztala mögül és az ajtó felé lép.* - Maradsz a fiúknak segíteni, vagy tovább mégy a dolgodra?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Eljut végre a tudatomig, hogy mit is csinálok. Elszégyellem magam a kirohanásom miatt és kicsit lesütött tekintettel, szomorkás félmosollyal szabadkozok.*

-Elnézést kérek a kirohanásomért. Csak tudja Kapitány Úr nagyon nehéz ilyen fiatalon idegen országban elfogadtatni az emberekkel a házasságunk tényét. A szűk körű ünnepséget még nem tudom megmondani, hogy sikerül-e összehozni. Ígérem még a délután folyamán megpróbálok ezügyben is eljárni. Ha mégsem jönne össze, akkor is köszönöm szépen a felajánlást. Ön nélkül nem történhetett volna meg velem ez a hihetetlen csoda.

*Kicsit én is elérzékenyülök, de ez inkább a boldogságérzet visszatértével jár, mintsem könnyezéssel, de azért jó látni, hogy egy kérges lelkű tengeri medve is együtt tud érezni velem. A léptek megtörik a varázst, így felveszem a holmimat és ismét a vidám mosolygás közepette megdörzsölöm hasamat.*

-Nagyon sűrű volt az elmúlt alig egy nap. Őszintén szóval tegnap délután óta nem ettem semmit, így ha nem haragszik inkább valami harapnivaló után nézek és megpróbálok minél többet elvégezni a rám váró loholásból. Elköszönni mindenképpen szeretnék eljönni. Addig is szép napot Kapitány Uram!

*Ezzel vállamra vetve a hátizsákot és balomban lengetve a sombrerot halk fütyörészéssel elindulok fel a fedélzetre, majd hangos köszönések után vissza a Horgas Hóhérba.*

<Hosszú a tennivalók listája és rövid a nap. Remélem sikerül megtalálnom Mirjamot, hogy még kifutás előtt bemutathassam a Kapitánynak. Mondjuk lehet, hogy nem lenne szerencsés a történtek után egy ideig hangoztatni az egymásratalálást. >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Veszett Macskán
Időpont: délben
_______________________________________________________________

- Ne nekem hálálkodj fiam! Köszönd magadnak, hogy megemberelted magad, mert ha másképp álltál volna a munkához bizony hamar kidobtalak volna a tengerbe.
*Ami igaz is... ugyanis ez a vén tengeri medve tud ám könyörtelen lenni, ha akar. Talán ezért is nincs sok baja a legénységével - megtanulták tisztelni, és mindig észben tartják mit lehet és mit nem.

Ahogy felmégy a fedélzetre szemben veled épp lefele készülnek volt társaid. Mindenki kipihentnek látszik, kivéve Karlt... valahogy sejted miért...*
- Farro! Micsoda meglepetés! Már azt hittük nem is látunk, olyan hamar eltűntél a Vasmacskából azután a cafka után. Na... jól telt az éjszaka? Jó volt a kicsike? De ugye nem kért sokat? - *hallod özönleni hozzád a kérdéseket, vigyorogva...*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

<Megvédem mindentől és mindenkitől....>

*Visszhangoznak saját szavaim tudatomban. A "cafka", "nem kért sokat" részeknél legszívesebben kitépném a nyelvüket hiába "cimborák" és matróztársak. Kissé morcosan meredek a társaságra és morogva válaszolok nekik.*

-Mirjam nem cafka! Ő a kedvesem! Ne beszéljetek így róla!

*Karlra valahogy nem nagyon nézek talán azért, ami Rottival történt. Sejtem, ha minden kiderülne végül az én pártomra hajlana egy romlott nőszemély ellenében, de azért mégis zavar a dolog. Így komoly arcot vágva várom a megjegyzéseket, kérdéseket.*

<Hová jutottál te taknyos. Már nem is nevetsz a társak vaskosabb tréfáin? Pedig egész úton ugrattak a fiatalságom és szinte minden téren tapasztalatlanságomon. Mégis, ha Mirjamra mondanak rosszat, akár csak viccből is rögtön "tüskéket növesztek". >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Sipítva próbálsz levegőhöz jutni, de valami nagyon akadályoz benne - a csurom vizes lepedőd tekeredett köréd, főképp fejedre és nyakadra. Próbálsz mielőbb megszabadulni tőle, de legelső kísérleted kudarcba fullad, arccal a padlóra esel, de szerencsédre nem ütöd meg nagyon magad, csak homlokod fáj a koppanástól eléggé.
A légszomj még mindig kínoz egy kicsit, úgyhogy a fejeddel nem is igen törődsz, hanem inkább a vizes lepedőt kapod le magadról, bár neked gyorsnak tűnt, de eltelt jópár szegmens, mire kihámoztad magadat belőle.
Értetlenül meredsz a szobádban a plafon felé... Itt vagy és nem abban a sikátorban. Nincs seb rajtad... - fellélegzel: csak álom volt az egész. Álom... de azok a borostyán szemek... és a hideg borzongás újra átszalad a hátadon.
Az ablak spalettái be vannak csukva, de még így is érzékeled, hogy nappal van, így tudod, nem késtél el.
Felkászálódsz a földről, tested még enyhén mindig remeg, az ágynak támaszkodol, erőt gyűjtessz. Becsukod a szemed, talán úgy jobban tudsz koncentrálni, de abban a pillanatban a sötétségből egy borostyánszín szempár mered rád...
Rémülten nyitod ki a szemed, és még rémültebben meredsz az ágyad támlájára - vagyis arra, amit ott látsz rajta. A félhomályban is kiszúrtad a tollat, ami keresztben pihen a bútor támláján. Egy fekete toll... Felvillan szemed előtt a holló amit álmodban láttál még az álmod legelején...
Átszalad elméden, hogy csak képzelődsz, illúzió amit látsz, s lassan tétován felényújtod kezed remélve, hogy ahogy hozzáérsz elillan... de nem. A toll valós, fogható, még enyhe szagot is áraszt magából.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Veszett Macskán
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*A morcos, mogorva, csattanós válaszra egy az egyben elhallgatta a fiúk, s úgy néznek rád, mintha egy idegent lesnének. Legelőszök Zak tér észhe, és egy kicsit elvon a többiektől, míg suttogva kérdez.*
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy beleszerettél abba a kis vörösbe?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ismét elvörösödöm Zak kérdésére, de mivel legszívesebben a világba kiáltanám boldogságom, így most sen tudom megállni, hogy elmondjam mennyire szeretem a "kis vöröst".*

-Beleszerettem. ... Ma reggel feleségül vettem. Zak. Én nem is gondoltam volna, hogy csak így, ilyen hirtelen rátalálok a boldogságra. Mond miért ilyen hihetetlen és miért néz mindenki bolondnak?

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Ha tudnék, akkor hangosan üvöltve ébrednék, de a halál élménye elragadja tőlem a szót. Verejtéktől áztatva ülök fel a padlón, s hosszú lélegzetet veszek, mintha fuldokló ember törne a felszínre. Kezemet sebhelyemre szorítom, s magam sem hiszem el, hogy újra lélegzek. Lepillantok véráztatta ruhámra, ami... amin nyoma sincs vérnek. Hitetlenkedve fordulok mindkét oldalra, s ekkor döbbenek rá, hogy nem a sikátorban vagyok. Valahonnan mélyről a felszínre nyomakodik a gondolat, hogy ez bizony Shulur, s a Horgas Hóhérban vagyok, a bérelt szobámban. Kimerülten törlöm meg homlokom, bőröm jéghideg, mintha valóban halott lennék. A hollótoll érintése után visszahúzom a kezem, majd mindkét lábamat felhúzom, s homlokomat a térdemre szorítva kitör belőlem a sírás.
- Mi történik velem?! - nézek kérdőn, a homályba burkolózó mennyezetre. Szemem könnytől fátyolosan kutat a válasz után - persze hasztalan, az üres csönd válaszol csak.
Jó idő telik el mire megnyugszom, s végtagjaim remegése is teljesen elmúlik. Fogalmam sincs, mennyit aludhattam, komótosan kecmergek le az ágyról, mintha ólomból lennék. Az ablaktáblákhoz lépek, óvatosan, mert attól tartok, hogy megismétlődik az egész. Rövid tétovázás után nyitom csak ki őket, s kipillantok. Még nappali világos van, tehát nem késtem el. De... hogyan tudnék megfelelni ezek után? Legalább olyan fáradtnak érzem magam mint elalvás előtt, ráadásul rossz érzés kerít hatalmába. Talán... talán egy forró fürdő jót tenne. Igen, ez jó ötletnek tűnik. Lemegyek az emeletről, s hozatok fel a személyzettel, friss, meleg vizet.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszaka nevű étteremben
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Kinyitod az ablakot és megdöbbenve tapasztalod, hogy dél környékén járhat még csak az idő. Keveset pihentél, talán 2-3 órányit - márha pihenésnek lehetne nevezni.
Egy forró fürdőre vágysz, hátha az elűzi még csak az emlékét is az álomnak. Felöltözöl, hisz pőrén csak nem indulhatsz ki a szobádból. Öltözködés közben tekinteted rá-rá téved a fekete tollra - hogy kerülhetett ide? Az ablak zárva... és az ajtó?... Kimennél, de az ajtód is zárva, és a kulcs belülről van benne. Valaki járt volna a szobádban míg te a rémképpel küzdöttél?
Kilépsz a folyosóra, ami hála a végén terpeszkedő hatalmas ablaknak világos. Szerencséd is van, mert mielőtt a lépcsőre léphetnél le, a 305-ös szobából egy férfi lép ki - fekete uniformisa tudatja veled, hogy egy alkalmazott az.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Veszett Macskán
Időpont: délben
_______________________________________________________________

- Hogy....
*És látod Zakon, hogy most nagyon mellbevágta a hír. Még levegőt is kihagyásokkal vesz, ahogy rádmereszti tekintetét. Hátranéz Karlra, majd vissza fordul hozzád, a többiek érdeklődő, kíváncsi tekintetét mellőzve.*
- Tudod te ki az a lány? A Rotti húga - *suttogta a nevet úgy, mintha attól félt volna, hogy a hangos kimondásakor valaki leszúrja* - Az a nő... meglépett Karl minden vagyonával, amit az egész eddigi utunk során összekuporgatott. A huga sem lehet különb Farro. A vér nem válik vízzé - így tartja a mondás is. Itt Shulurban meg duplán igaz... Fiatal vagy, tapasztalatlan, ismeretlen ebben az országban... Farro légy észnél!, az a nő ki fog használni, felhasznál a céljaira - ki tudja mire képes, az alvilág itt nagyon nagy hatalommal bír.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Mielőtt a lépcsőkre lépnék, megtorpanok a zaj hallatán. Oldalra pillantva meglátom, a fogadó uniformisát viselő férfit. Mivel nem akarom megkockáztatni, hogy Amivel találkozzak, éppen kapóra jön a lehetőség. Amint becsukja maga után az ajtót, felé intek.
- Egy forró fürdőt szeretnék. Intézkedjen, hogy hordjanak fel vizet a szobámba - utasítom a szolgát, miközben pár lépéssel közelebb léptem hozzá. Látja rajtam, hogy nem vagyok valami jó állapotban, de nem adok időt neki kérdésekre. Mire felfogja mit is mondtam neki, már sarkon fordulok, s a szobámba visszatérek. Belülről az ajtónak támaszkodok, s nagyot sóhajtok. Már-már ellépnék onnan, amikor ismét eszembe jut valami, s oldalra pillantok. A fekete toll meg-megmoccan, az ablakon beáramló levegő lágy érintésére. Közelebb lépek az éjjeli szekrényhez, s leguggolok, hogy szemmagasságba kerüljön. Így figyelem hosszú pillanatokig, majd óvatosan kezembe veszem, közelről megnézem, utána a szekrényhez lépek, s új ingem zsebébe süllyesztem. Rakok némi rendet, majd az ágyon hanyatt dőlve várok a frissítő fürdőre.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Az elhangzó szavak hallatán elősször csodálokzok, hogy most mivel akarják emgint meggyanusítani szeretett Mirjamomat. Rotti említésére elkomorul arcom, de végül az teszi be a kaput, mikor ahhoz a poshadtlelkű nőszemélyhez hasonlítja Zak hitvesem, mondván a vér nem válik vízzé. Szememből düh süt, de valahogy a sok hitetlenkedés és ez a kinyilatkozás nem hagy nyugodni.*

<Nem. Nem lehet igaz. Mirjam nem akar kihasználni hiszen megmentette az életemet. Mégis... előtte megszabadítottam apja rémuralmától... Utánna elvettem feleségül és ezzel kiemeltem Rotti markából is. Sőt, ha a szokásjog nem annyira kifacsarodott az ilyen kérdésekben még feljebb is lépett a frigyünk által a kasztjaik között. Viszont a mérleg másik serpenyőjében... már nem vagyok egyszerű tárgy. Vannka érzelmeim. Igaz ezek egyenlőre túlnyomórészt csak bajt és fájdalmat szültek. Akkor is! Szeretem! Neki is mondtam, hogy amit eddig tőle kaptam azért mosolyogva odadobnám az életem, mindenem. Az adott szó kötelez, ahogy az őseimet. A vér pedig nem válhat vízzé... >

*Kisimulnak vonásaim és szememből eltűnik a harag tüze. Csak valamiféle szelídség marad a helyén. Halkan, megkönnyebbülten válaszolok Zaknek. Ugyan ismét meglehetősen naív elképzelések vezetnek, de az enyhe rózsaszín ködben ezek teljesen reálisnak tűnnek.*

-Már késő Barátom. Nem tudok számító perszónaként gondolni Mirjamra. Ha kihasznál hát kihasznál. Nem tehetek ellene semmit, így nem őrlöm magam a kétség malmában. Ha eljön az ideje mindenre fény derül. Lehet, hogy erre rámegy testem-lelkem, de azt hiszem azok a pillanatok, melyek a földöntúli boldogság ajándékát hordozzák megérik a kockázatot és a szenvedést.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszaka nevű étteremben
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

- Azonnal intézkedem Uram! - *szól hozzád meghajolva a szolgáló, de mire felegyenesedne, már te vissza lépkedsz a szobádba.
Bent a szobádban alaposan megnézed a tollat. Rendes madártoll. Fényes a felszíne, kosz nélkül, s nincsennek szétvállva a pihéi - egészséges madárból származik.
Elteszed a tollat inged zsebébe, de egy kis része kilót, még akkor is ha rézsútosan állítod. Ezek után rendet raksz a szobádban, s leheveredsz az ágyra.
Nem tudsz másra gondolni, csak az álomra, s arra a borostyánszemű valaki mondandójára.
"- Az apád egy senki... sírva könyörgött az életéért... az anyád.... hmmm... korához képest elég fiatalos... jól karban volt tartva... már ha érted mire gondolok...
Még tanulnod kell... majd legközelebb... addig is üdvözlöm apádat"
A gondolatok után újra belédhasít egy régi érzés, a vágyakozás valaki után. Mint már oly régóta, most sem látogatott meg az Asszony, sem farkas, sem holló képében... Holló?!?
Gondolataidat kopogás zaja töri meg.*
- Uram! Meghoztuk a dézsát a fürdőjéhez.