Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Veszett Macskán
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*Zak pár nagy levegőt vesz mielőtt megszólalna.*
- Teneked elvette a józan eszed az a nő. Tudom milyen ha az ember szerelmes, és azt is tudom, hogy magadnak kell rájönnöd mindenre, vagy megtapasztalni a történéseket. Más hiába is papol, én sem hallgattam még régen az apámra.
Hát barátom, legyen szerencséd... Csak arra kérlek legyen nyitva a szemed, és ha úgy látod inkább lépj, mintsem megvárd, míg más eltapos. És ez vonatkozik mindenkire.
Ezek szerint nem jössz vissza velünk Erionba...
- Mi ez a henyélés lusta banda?! - *érkezik a kapitán erélyes hangja felétek, majd egy kicsivel enyhültebben folytatja.* - Ja, hogy Farro tart fel benneteket. Vehh... Majd este kibeszélgetitek magatokat, lesz egy kis buli, ha minden igaz Farro és az arája tiszteletére, boldogságára. - *na, erre aztán lett hüledezés, szájtátás, és bámulás rád * - De ha nem végeztek a felkészítéssel leshetitek mikor gurul le a torkotokon rum! Munkára!
*Kiáltja el magát a kapitány, és bár parancs volt, de egy kicsit enyhült arccal mondta mindezt. Azért a matrózok hozzá fogtak a dolguknak, bár morogva.*
- Este még akkor beszélünk. - *búcsúzik el Zak is tőlled és beáll a többiek közé - először a vitorlaköteleket, csomókat, a vásznat ellenőrzik - kedves és szabad emlékek ötlenek fel benned.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Komolyan bólintok Zak tanácsát hallva. Figyelni fogok, de már érzem, hogy igaza van abban is, hogy nem fogok hallgatni senkire, amíg nem tapasztalom a végkifejletet saját bőrömön. Az Erioni utat illetően épp mnemet intenék fejemmel, mikor a kapitány hangja hasít a levegőbe. Talán nem vörösödök fülig, ha nem ennyire jól érthetően közli a hírt, hogy megnősültem. Mégis jól esik hallani fennhangon kimondva is, mert ezzel mintegy valóssággá válik az álomszerű esemény. Végül nem jön ki hang a torkomon csupán egy bátortalanra siekredő mosollyal biccentek a társaság felé, hogy este még látjuk egymást. Ezután gyomrom ismételt talán az eddigieknél még nagyobb kordulására elindulok valami harapnivalót szerezni. Mellesleg nem ártana végre megnéznem a szobámat sem, ha már egy napja lassan, hogy parlagon áll és én fizetem. Talán sikerül cserébe belealkudnom egy gyors fürdést, mielőtt a délutánra tervezett "körutamra" indulok. *

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


- Szabad! - szólok ki kissé erőtlenül, de talán elegendően ahhoz, hogy meghallja az odakint álló. Az ajtó ki is nyílik lassan, s én feltámaszkodva követem a cipekedők mozdulatát. Megvárom, míg leteszik terhüket, majd anélkül, hogy szólnék, csak hanyagul intek kezemmel, hogy mehetnek útjukra. Amint becsukódik az ajtó, felülök, s rövid töprengés után a szekrényhez lépek. Az illatos szappant előveszem, s az ágyra lököm levetett ruháimat. A gőzölgő vízbe óvatosan lépek bele, majd élvezettel merülök alá, hogy még a fejem búbját is ellepje. Mikor a felszínre feljövök, hajamat hátra simítom, majd karjaimmal megtámaszkodom a dézsa szélein. Lehunyom szemem, s a forró gőzből mélyeket szippantok.
A maszkos férfi szavai szüntelen visszhangot vernek elmémben, s azon gondolkodom, vajon mi köze lehet a családomhoz. Valahogyan kapcsolódik az álom atyámhoz, s az Occhys Házhoz, de nem tudok rájönni az okára. Nyomaszt ez a bizonytalanság, s úgy határozok, hogy megpróbálok utána járni a dolognak. Valamikor látogatást kell tennem a könyvtárban... igen, ez megfelelő tervnek tűnik. Természetesen nem mehetek oda, mint egy koszos közrendű... erre az alkalomra meg kell szabadulnom másik énemtől. Elégedetten mordulok egyet, így zárva le, a jónak tűnő elképzelést.
Mikor már valamivel jobban érzem magam, a szappanért nyúlok, s rendbe teszem magam, hogy eleget tegyek az esti előadás kívánalmainak. A dézsából kiszállva nagyjából szárazra törlöm testem, majd a szekrényhez lépek. Az ing zsebében matatok, hogy óvatosan húzzam elő a fekete tollat. Az ágy szélére feltérdelek, s két kézre fogom, úgy szólalok meg:
- Álmok Asszonya, téged szólítalak. Kérlek, terelj a jó útra, hogy megszabadulhassak gyötrő démonaimtól... A homály hozzon enyhet lelkemre, legyen az a Te érintésed, s adj erőt, ha eljő az idő, hogy neveddel ajkamon távozhassak e világból. Köszönöm, hogy nem hagytál el, s így őrized szívemben a Hitet. Dicsőséged fénye ismét ragyogni fog, s én boldog leszek, hogy téged követhetlek... - morzsolom el a rövidke, de annál őszintébb fohászt. Ajkaimmal a tollat érintem, majd féltve rejtem el ismét.
Köznapi ruháimat felvéve engedek a kényszernek, s testemet kielégítendő elhagyom a szobám, hogy valami étek után nézzek. A lépcsőkön lassan lépkedek le, s ha van hely, akkor a lejárathoz közeli asztalok egyikénél telepszem le. Időm bőven van még, így nem adom jelét, hogy türelmetlen lennék. Ha a felszolgáló hozzám ér, leadom a rendelést egy kiadós ebédre, s egy kupa bort is kiméretek.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszaka nevű étteremben
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Az engedélyre nyílik az ajtó, négy markosabb legény egy hosszúkás fa dézsát hoznak be, majd nem sokkal ezek után vödrökkel felpakolt legények érkeznek és forró vízzel feltöltik a dézsát. Jó pár percet igénybe vesz mire végzenek, ez idő alatt egyikőjük sem szól hozzád, bár néha érzed a pillantásukat magadon.
A forró fürdő ellazít, jót tesz testednek és lelkednek, bár az alvást nem pótolja. Tudod, hogyha még nem alszol délután kínkeserves lesz hajnalig az idő, ami bizony ki fog hatni játékodra. Bár... azt is tudod lehet olyan szert kapni a megfelelő helyen, ha ügyesen keresgél az ember, amitől az alvás elkerül... csakhát... már egyszer függő voltál.
Fürdés után elmondod a fohászod, csak az Úrnő tudhatja, hogy célba ért-e hozzá, majd lassan öltözöl és letérsz a fogadóba. Majnem tele van, két szabad asztal virít a terem közepén, az ajtóhoz közel már mind foglalt. Bizony most jó a forgalom, de hát nem csak te éheztél meg e déli órában.
És úgy néz ki ha nem sietsz, lemaradsz még a szabad asztalról is, ugyanis belép egy háromtagú, jelentéktelen szürke öltözékbe burkolózott férfiakból álló csoport, és az egyik szabad asztal felé veszik egyből az irányt.
Nincs mit tenni, ha enni akarsz marad a terem közepén árválkodó másik teljesen szabad asztal. Leülsz, még időben, mert az ajtón át újabb vendékek érkeznek, de látván azt, hogy teltház van rövid tanakodás után visszafordulnak az utca irányába.
Öt felszolgáló sündörög a vendégkek között, de még ők sem elegen vannak, így várnod kell, míg az egyik fekete uniformisba öltözött, fiatal felszolgáló asztalodhoz lép.*
- Jó napot Uram! Mit hozhatok? - *meghallgatja a rendelésed, majd távozik asztalodtól, te pedig kénytelen vagy várni az ebédedre.
Közben, hogy jobban múljon az idő körbetekintessz. Ismerősöket fedezel fel négy asztallal melletted. Ami bátyja - Sarl - és felesége eszegetnek békésen, de a szenvedélyes éjszakád okozója sehol sincsen, pedig az asztalon ott gőzölog enyhén egy harmadik teríték egyenlőre érintetlenül.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Horgas hóhérban
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*Furcsa pillantásokat tudhatsz magadénak volt matróztársaidtól, de egyikőjük sem szól, látszik azonban rajtuk, hogy majd este alapos faggatózásnak nézel elébe.
A mólón való sétádat (ugyanis az ott sündörgő munkásoktól, utazni kívánóktól csak ebben a tempóban tudsz haladni) nem zavarja senki és semmi. Furcsa is így lépdelni a rengeteg ember között, ám most örülsz annak, hogy nincs semmilyen kirívó esemény az elmúl délután-éjszaka és reggeli események után.
A Horgas Hóhér ajtaját ahogy kinyitod és vetsz egy pillanatot a süllyesztett éttermi részre mellbe vág a tömeg. Szabad asztal már nincs egyáltalán. Ahogy jobban végigfut a tekinteted két asztalnál látsz egy-egy férfit ülni. Az egyik egy tagbaszakadt, kétajtós kredencnek néz ki és az arca valamilyen csúf ragadozóra emlékeztet, főlleg, hogy az arcán éktelenkedik egy pár napos vágott seb. Ő már megkapta a rendelését, és nem túl étvágygerjesztő módon már falatozik - bár inkább csak falja az előtte már félig széttrancsírozott egész sült szárnyast. A másik asztal a helyiség közepén van, itt egy vékony csontozatú fekete hajú, ahogy ülve meg tudod állapítani elég magas férfi ül. Arccsontozata kissé szögletes, de éppen ez teszi jóképűvé, afféle szoborba metszett arc hatását kelti. Fakószín bőre a fekete hajától szinte világít. Türelmesen üldögél asztalánál, tekintetét a körötte lévőkön jártatja - bizonyára a rendelésére vár. Fekete nadrágot, fekete mellényt, sötétkék selyeminget visel.*

//Off: A második férfi Enriquel karaktere - ettől függetlenül nem kötelező mellé ülni //

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Jobb híján elfoglalom a szem előtt lévő asztalt, s türelmesen várakozok. Ha a nem túl távol lévő ismerősök felém pillantanak, akkor biccentek feléjük üdvözlés képen. Amint kihozzák szolid, de laktató ebédemet, azonnal nekilátok elfogyasztani. Csendes vagyok, s ha néha körbe is nézek, csupán fáradt pillantásomat láthatják az emberek. Sejtem, hogy Ami is hamarosa meg fog jelenni, s ez némi rossz érzéssel tölt el. Nem szoktam így faképnél hagyni a nőket, még akkor sem, ha csupán egyéjszakás kalandot vártam tőlük. Kedvetlenül forgatom számban a falatokat, igazából még az íze sem okoz örömet, pedig a Hóhérnak igen jó a konyhája. Nem is ürül ki a tányérom, az étvágyam nem az igazi. A maradékkal teli tányért unottan tolom el magamtól, hogy közelembe húzhassam a boros kupát. Kényelmesen kortyolom el a maradékot, az alkohol valamivel jobban csúszik, mint az ebéd. Néha Amiék asztala felé pillantok, illetve a beszállingózó, majd csalódottan távozó vendégek felé. Ha semmi sem történik, hamarosan távozok az emeletre, hogy valamicskét még aludhassak. Nem akarom, hogy egy ostoba rémálom miatt elrontsam a ma esti, kiváló alkalmat.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Az este még messze van, így nem törődöm a pillantásokkal. Majd később ráérek főni a kerszettűzben. A kényelmes tempójú séta igazán jóleső érzéssel tölt el. Akármennyire elragadott a nagyvilág csillogása és sodrása mégis egyszerű falusi srác vagyok. A fogadóba érve felmérem a helyzetet és a marcangolós óriás most nem nyeri el a tetszésemet. A vékonyka úriember sem különösebben kelti fel az érdeklődésemet, de talán egy ebéd erejéig megosztja velem az asztalát. Ellavírozok az asztalok között és illedelmesen megállok a férfival szemben.*

-Elnézést a zavarásért. Ha nem bánja az Ön asztalánál költeném el mai ebédemet tekintettel a zsúfoltságra. Milyen modortalan vagyok még be sem mutatkoztam. Farronak hívnak.

*Mindezt nyílt tekintettel mondom, egyenesen a férif szemébe nézve. Meg sem fordul fejemben, hogy esetleg ő a Zak és Mirjam által is megjövendölt "nemes", aki zsigerileg elvárná a fejhajtást. Közben szétnézek, hogy nincs-e a közelben egy felszolgáló, akinek leadhatnám a rendelést. Ezzel kapcsolatban egy kis bolondos gondolat üti fel a fejét agyamban, ami mosolygásra késztet látszólag minden ok nélkül.*

<Csak nehogy a végén annyit tudjak kinyögni a "Mit kér?" kérdésre, hogy "Mindent, de azonnal!"... >

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Még mindig az ebédemet csipegetem, amikor egy újonnan betérő vendég - ahelyett, hogy sarkon fordulna -, az asztalok között besétál, s éppen velem szemben áll meg. Kezem megáll, s a félbeszakadt mozdulat közben, látványosan végigmérem az alacsony fiút. Nagyon fiatal még. Vörös haja, kék szemei és vonásai számomra azonnal elárulják, hogy nem toroni. Ha ez nem lenne elég, bizonyosságot nyerek, ahogy megszólal. Más az én helyemben, valószínűleg haragvón pattant volna fel, de én csak nyugodtan ülök tovább, balommal intve a szemközti szék felé, válaszul a kérdésére.
- Én a helyedben nem vigyorognék annyira... - mondom unottan - ...csupán a vak szerencsén múlt, hogy jó társaságot választottál magadnak. Ha nem én ülnék itt, akkor most nem érezhetnéd olyan jól magad. Egyél csak, amíg teheted. Ha muszáj... szólíthatsz Arnannak külhoni... - mosolyodom el, bár arcomon sajnálat látszik, szemeim fáradtságot tükröznek.
- És mondd csak... - próbálom felidézni az idegen csengésű név kiejtését - ...Farro... - terelem arrébb unottan villámmal a tányéron lévő étket - ...hány napig sikerült eddig életben maradnod Shulurban? - kérdezem igazán érdeklődve. Nem akarok elutasítónak tűnni, csupán ezért kezdeményezek beszélgetést. Legyen egy jó napja a srácnak...

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Vékony testalkatú, kissé alacsony suhancként nem igazán zavartatom magam a férfi eszmefuttatásán. Vörös hajam keretezte szeplős pulykatojás képemről nem törölheti le jelenleg semmi az enyhe mosolyt. Kék szemeim vidáman csillognak a tömeget vizslatva, de egyre türelmetlenebben kordul a hasam. Az "invitálásra" helyet foglalok és eddig vállamra vetett hátizsákom és kézben szorongatott szombreróm a szék karfájára akasztom. Kissé elütök a díszes öltözetű asztaltárstól sötétvörös ruházatomban, melye egy szűk szabású pantallóból és egy bő ingből áll. E felett hordom piszkosszürke poncsómat, mely egyaránt szolgál az időjárás viszontagságai és a kutató szemek elleni védelemként. Jobb combomon a hosszú keskeny tőrt sejtető tok enyhén hozzákoccan az asztal egyik lábához, de ezt inkább csak megérzem. Kinyújtóztatom csizmás lábaimat és kissé belesüppedve a szék "kényelmébe" egy kisebb válvonás kíséretében válaszolok.*

-Ha elfogyna a szerencsém elfogy. Úgysem tehetek akkor már semmit ellene. Nem értem miért ilyen lekezelő velem mindenki errefelé, de azt hiszem ez az itteniekkel születik. Ugyan nem tudom miért érdekli ennyire Önt ittlétem, de elárulhatom, hogy tegnap érkeztem a kikötőbe. Hadd kérdezzem meg, ha ennyire illetlen volt a viselkedésem Ön miért nem akart nekemesni?

<"Külhoni" ... hmmm ... Na itt se lesz valami fényes társaságom. Nem értem hogy lehetnek az elvileg jó nevelést kapott uraságok ennyire taplók. Mondjuk nem baj, mert pont ez a fajta dölyf és önnön felsőbbségükbe vetett hitük teszi őket olyan kiválló célponttá. >

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


- Pfff... csigavér barátocskám... - intem le a kölköt. - A hozzád hasonló, hevesvérű ifjak felpüffedt holttestét legtöbbször a csatornák szennyvizében látom. Nem tudom miért hiszed azt, hogy csak VELED - bökök rá jobbom mutatóujjával, letéve a villát, mit eddig szorongattam - ilyenek itt az emberek. Még ha most valamiért úgy is érzed, nem körötted forog a világ... a Császárváros világa semmiképp - teszem hozzá, mintha helyesbíteni akarnék. - Merev szabályok szerint élnek az itteniek, s sütnivaló bolond az, ki áthágja őket - dőlök hátra székemben, miközben magyarázok. Megemelem poharam és belekortyolok a borba.
- Érezd csak magad megbélyegezve... külhoni - hangsúlyozom ki a szót, s kissé előre hajolok. - Felétek még inkább érvényesek az elvárások... a törvények nem tudása nem mentesít alóluk - intem Farro-t, komoly tekintettel. - Ha maradni kényszerülsz, akkor azt javaslom, keríts magadnak egy pártfogót, aki hajlandó arra, hogy bevezessen Shulur csalfa világába. Egyébként is... ilyen fiatalon, csak akkor kívánhatod a Halált, ha meglágyult az agyad, akkor pedig kár rád az időt fecsérelni - legyintek egyet, s ismét visszadőlök a támlának. Ajkaimhoz emelem a bort, s újabbat kortyolok.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Érdeklődve hallgatom a dagályos szavakat. A támogatókeresés nekem is eszembe jutott csak ugyebár nincs, aki támogatna. Mellesleg eléggé élénken él bennem a többfelől megkapott "vigyázz az itteniekkel" frázis. Végül csak szelíd arccal bámészkodom.*

-Nem hiszem, hogy az általános kirekesztés közepette bárki is patronálna, így ez egy jól hangzó, de üres frázis marad csupán ne is haragudjon meg öszinteségemért. Eddig azt siekrült megtudnom, hogy az itteniek legtöbbje csak egy mázas héj, de nincsennek birtokában az igazi erényeknek.

*Nem bántóan és mindenféle különösebb mozgás nélkül mondom mindezt. Nem igazán nyűgözött le a színpadias elődaás. Főleg ilyen éhesen. Eltöprengek, hogy itt az ideje a tettek mezejére lépni és egy utolsó körbepillantással meghatározom a tömegen keresztül a pulthoz vezető utat.*

<Talán, ha a szobámba kérném az ebédet. Egyrészt gondolom a ház lakói hamarabb kapnak enni, másrészt ott nem próbál senki meggyőzni róla, hogy mennyire "toroni". >

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


- Ugyan... - húzom el számat - ...ki ítélheti azt meg, hogy mi az igazi erény? Ahonnan te jössz, szavaidból ítélve ugyanúgy megvetnének minket... mennyivel vagyunk hát különbözőek? - teszem fel a kérdést. A fiú pillantását követem, valószínűleg az ebédjét szeretné már.
- Ne is fáraszd magad... - próbálom lebeszélni. - Most van a legnagyobb forgalom, még nekem is várnom kellett az ebédre - mondom a valóságnak megfelelően. - Hamarosan hozzád is kijön az egyik szolga - nyugtatom a fiút. A szemeibe nézek, s kutatón pillantok rá.
- Hanem mondd csak... hányszor próbáltál már pártfogót találni itt magadnak? - igazi érdeklődés látszik rajtam. - Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy hajlandó lennék kiokosítani téged? - kérdezem, továbbra is kutató tekintettel.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Egyre csk tekintgetek kissé savanyú ábrázattal a pincérek és a pult irányába. Már sóvárogva gondolok a szétmarcangolt szárnyasra az óriás tányérján. Aztán beugrik, hogy milyen lökött is vagyok. Hirtelen emgélénkülve asztaltársam kérdésére, hogy mit szólok hozzá mint pártfogóhoz, de nem annyira az ajánlat csábító, hanem a szinte érintetlen étel előtte. *

-Hmm. Látom Önnek nem igazán van ínyére a mai fogás. Esetleg, ha nem bánja én előételnek elfogadnám amit a tányéron hagyott. Ön mint pártfogóm?!? Nem is tudom. Eddigi jóakaróim egy dologra hívták fel a figyelmemet Toronnal kapcsolatban. Arra, hogy soha ne bízzak egy toroniban, mert akármilyen mézes mázos csak ki akar használni. Persze, ha önszántából merő felebaráti szeretetből teszi nem mondom, hogy nem fogadom el a segítségét.

*A végére ismét vigyorgok. Arnan ebédelkérésre adott reakciójától függően még vagy még mindig korgó gyomorral vagy magamelé húzott tányérral és teli szájjal.*

-Egyébként ... gmk ... mifelénk nem ítélnek a külsőségek alapján. Odahaza csupán a tettek számítanak. Mindenkinek joga van bizonyítania mielőtt megítéltetik.

<Na persze. Nekem is jogom volt elszenvedni a sok sértést és ócsárlást apám miatt. Végül mégis én ülök itt a messzi északon és a többi suhanc görnyed tovább a MEsterek pálcája alatt. >

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Kicsit furcsán pillantok rá, ahogy sóvárgó pillantást vet a tányéron lévő maradékra. Végül megvonom a vállam, s kicsit közelebb tolom felé a tányért, ezzel bíztatva, hogy elveheti. Ahogy habzsolni kezdi az ételt, még furcsábban nézek rá, de igazából nem zavar a látvány, csak nem szoktam hozzá. Aztán végre meg is tudok szólalni, miközben tele szájjal felém csámcsogott mondata véget ér.
- Hehh... - mosolyodom el - ...nem foglak áltatni, nem pusztán szívjóságból tenném. Fizettséget várnék cserébe fiú... - halkan felnevetek. - Hahaha... még hogy pusztán szívjóságból... - kortyolok nagyot a borból, majd a kupát koppanva teszem le - ...neked... neked aztán van humorod - vigyorgok rá.
- Ígérem, hogy nem verlek át - mondom, s kissé félre billentve a fejem bámulok rá. - Nos, mit mondasz? - noszogatom kicsit.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy kissé csillapodik a bensőmet mardosó éhség már két falat között válaszolok. Kissé lesújtó pillantással jelezve nemtetszésemet.*

-Látom még mindig úgy kerülgeti a lényeget, mint macska a forró kását. Mivel nem hajlandó elmondani, hogy mit akar tőlem, így hagyjuk.

*Ezzel ismét az éteknek szentelem a figyelmemet.*