Tadzeh

[Ichigo]

(Habar)

-Semmi baj Pagan kisasszony. úgy szólít ahogy jónak esék és ahogy meg tudja jegyezni.[közös]-mondja mosolyogva.

*Reggeli közben felfigyel, hogy a fiatal nő, Pagan néha-néha rápillant. Ő is felpillant, ránéz a nőre, de az nem kapja el a tekintetét, ahogy álltalában az emberek. Először arra gondolt, hogy gyanakodik rá, amiért ilyen segítőkész volt(bár maga sem tudja miért tette), de nem ez a helyzet. Amint az előbbi férfitársuk megérkezik, ő is köszönti és álja a férfi tekintetét majd megszólal:*

-Jöjjön, mert különben elhidegszik a reggelije.[közös]

[Joe Lyon]

/ Barlon Ergwont /

* Elmosolyodik szerényen Barl a férfi szavain, majd falatozgatni kezd, de közben feltekint ismét, s „csak úgy” megkérdi.*

- Khmmm… Látom Paganékkal már valamilyen szinten összeismerkedett! Úgy tűnik számomra, hogy ön sem helybéli!? Ha, nem vagyok indiszkrét, merről sodorta a szél eme nagy Abasziszba!? * Falatozgat közben tovább az északi, s pár pillantást útitársnői felé is elejt, azok tekintetét kutatva, hogy „minden rendben van-e”.*

- Pag, esetleg régebbről ismeritek egymást az úrral? * Teszi fel a költői kérdést a harcos, de közben a gondolatai már más fele járnak.*

<… Hmmm… Mi a fenét akarhat ez a barnaképű!? Talán tetszik neki Sheena, vagy az amazon?! Esetleg ide érkezett egyedül, s kapcsolat híján újakat akar kiépíteni!?…>

[Ichigo]

(Habar)

*A férfi kérdésére kedélyesen válaszol, miután lenyelte ennivalóját.*

-Erionból érkeztem, de a messzi El Sobirába születtem. A hölgyekkel most ismerkedtem össze, nem ismerjük egymást.[közös]

<Heh, elég gyanakvó férfi, de igaza is van. Kell egy kis egészséges paranoia >

-És ha nem vagyok tolakodó, megkérdezhetem, hogy önöket mi hozta erre a vidékra? Bár egy sejtésem van, mivel ez előbbi dzsad férfi után elrohanva elég egyértelmű. Bocsánat, nem akartam tolakodó lenni. Megértem ha nem köti az orromra.[közös]

[Joe Lyon]

/ Barlon Ergwont /

* Az északi abba hagyja az evést a férfi kijelentésén, kérdésén, nyel egyet, s megszólal. *

- Hmmm… Szép hely Erion! Főleg a kikötő, s az Enrawel Csillaga fogadó! Ha érdekli, az Ergwont kereskedelmi család helyi képviseletét keressük, s azért rohantam a férfi után, mert a szavaiból úgy rémlett, mintha említette volna. Bár ezt a nyelvjárást nem ismerem!? * Mosolyodik el szerényen, de jól leplezi, az enyhe „csalafintaságot” szövegében.*

- Ön nem tudom mióta tartózkodik Tadzehben, de véletlenül nem tudja a kereskedő család itteni lerakatának helyét? * Tekint kérdőn a férfire, majd folytatja reggelijét, de közben a két nőn is végigfut tekintete.*

- Pag, Sheena! Mi lenne, ha reggeli után megkeresnénk azt a lerakatot?

[Ichigo]

(Habar)

*Ahogy elmondta a férfi mi járatban vannak Abasziszban, észreveszi, hogy nem az igazat mondja,//lélektan 3. fok, 11-et dobtam// de nem foglalkozik vele. Nem az ő gondja*

- Szép, hely az biztos. Sajnálatos módon, nem tudom merre található a lerakat, ugyanis én is csak tegnap érkeztem a városba, de délalőtt távozom is innen. Sűrgős dolgom van a fővárosban.[közös]

[Yvett de Crei]

Yarradic Pagan

<De jó... minek hazudik valaki, ha nem tud. Inkább maradtál volna csendben Barl... A fenébe.> *Gondolom miközben a reggelimet fejezem be és nyugodt, természetes viselkedés közepette figyelem a társalgást a két férfi között, még akkor sem változok, amikor arra terelődik a szó, hogy miért is vagyunk itt.
Barlon felvetésére komótosan biccentek egyet helyeslően, majd újból Habar arcát fürkészem, de amikor mondja, hogy még a délelőtt tovább utazik szemembe egy kis csalódottság csüccsen be, amit elkaphat, de nyomban tova is száll.*
- Mivel foglalkozik Habar, ha érdeklődhetek Ön felől? Valamilyen hivatali posztot tölt be, hogy ennyit utazik?

[Ichigo]

(Habar)

-Há, igen olyasvalami, inkább amolyan pénzügyi tanácsadó vagyok. Oda megyek, ahol éppen szükség van rám[Közös] - mondja füllentve.

<Pénzügy? Jah biztos. Kb olyan távoll van tőlem mint Ifin Krántól.>

*Reggelijét befejezve elköszön a társaságtól és elindul fürödni, hogy utána rögtön úttra kelhessen Ifinbe.*

[Kaspar Otlokir]

(Pagan, Habar, Barlon)

Nyugodtan reggeliztek és beszélgettek az asztalnál, közben lassan kezd ébredezni az elözö napi mulatság után a fogadó népe. Lasan szállíngóznak az emberek, mind úgy tűnik hogy helybéli vagy legalábbis nem külhoni. Azonban a "roham" közben érkezik egy furcsa társaság is. Egy elf vezetésével két mellvértet viselö figura lép a terembe és mintha teljessen othhon éreznék magukat helyet foglalnak, nem is olyan messze töletek. Nem takarja elöletek semi a rálátást. Az elf nagyjából olyan magas lehet mint Barl- ezt mikor melletetek elhaladtak könnyen megbecsülhettétek- a két kíséröje viszont magasabb és sokkal eröteljesebb testalkatú. Az hosszúéletű haja ezüstszínű szemei sárgák, ruházata különbözö bör összetevökböl, erdöjáró ruházat, rengeteg zsebbel és tárolóval. Vállán furcsa ívű íjjat hord oldalán tegez. A két ember akik a társaságában vannak mindketten mellvértetet és bíbor köpenyt viselnek. Egyszerü hétköznapi bör nadrágot és vászon felöltöt húzva alá. Oldalukat pajzs és egyszerű kardok ékesítik.

/Habar/

Mikor ez a furcsa társaság belép az étkezöbe, és Te már épp az induláshoz készülödnél, megérzed egy másik varázsló zónájának érintését, és nem is távolodik el töled. Az aromája nem gonosz ám rendkívül erös és idegen érzéseket ébreszt benned. Nem hasonlít a pyarroniták varázslóinak vagy az északiak tudományának jellegzetességeire. Ugyanekkor olyan érzésed támad- határozottan és pillanatok alatt szinte kényelmetlenül- hogy valaki bámul téged. Szinte éérzed a tekintetét a hátadban, pedig az elf és társai töled balra ülnek mintegy 10-15 lábnyira.

[Ichigo]

(Habar)

*Nagyon furcsa ez az érzés. Máskor is érzett már varázshasználók jelenlétét, de az nem volt ennyire....fura érzés. Kiváncsi lett már, hogy kitől származhat ez a különös aura és ami a legfontosabbki és miért bámulja őt. Lelöki villáját a földre, majd lassan lehajol érte. Közben fürkészi a terepet, hogy ki is lehet az aki ilyen természetű mágiát sugároz a teremben.*

[Yvett de Crei]

Yarradic Pagan

*Habar válasza kérdésemre kissé gyanus... de nem teszem szóvá, és nem is jelzem mimikámmal, hogy bizony nem győzött meg válasza igazáról.
Befejezem a reggelimet, és kissé csalódott képpel ülök továbbra az asztal mellett megvárva míg társaim is befejezik a reggelijüket.
Arra már rájöttem, hogy Habar nem a legmegfelelőbb személy célom elérésére - egyértelmű a reakciója mindenre, és persze dolga is van, még délelőtt elutazik innen.
Körbenézek új "áldozat" után kutatva.
Ránézek Barlonra pár pillanatig, majd tovább viszem a tekintetem.*
<Na igen... nem lenne rossz... de meggyűlne a bajom Sheenával, no meg amilyen lett azóta amióta együttvannak, más nőre sem néz rá, pedig nem ezt hallottam róla. A fene... szerelem... mondják ők, csak tudnám, hogy mit jelent ... hogy lehet ragaszkodni egy férfihoz ennyire és nem nézni másra, nem lelni kedvét másban ... tanítás ellen való... de hát ez más világ... Pheeeeee>

[Kaspar Otlokir]

(Habar)

Az elfen és a társain kívül senki sem tanústí irántad érdeklödést, de az elf viszont nem úgy néz ki mint egy mágus. Vagyis bár ez nem tiszta de hogy is néz ki egy elf varázsló?
Úgy tűnik hogy a teremben Paganon és rajtuk kívül senki sem érdeklödik irántad.

[Kaspar Otlokir]

(Pagan)

A teremben most hogy körülnézel sokan vannak a helyiek közül és a már említett kis csapatok. Talán a barbárt vagy a dzsadokat kéne behálóznod? Esetleg a két ervvel az elf társaságában? Még az is megfordul fejedben hogy magát az elfet kéne próbára tenni, bár vonásai számodra túl lágyak. A obasszok közül magányossan senki nincs lent, mindenki vagy családdal vagy párral jött. Úgy néz ki a magnyitó ünnepség sokakat idevonzott, ám a magányos rókák vagy még alszanak vagy épp reggeli tornagyakorlatokat végeznek mert a teremben a kívánt típust nem látsz a már említetteken kívül. Sheena is végez lassan reggelijével és különös érdeklödéssel tekint az elf felé arcát végül összeráncolja majd zavartan lesüti a szemét. Mimikája azt jelzi valami történt közte és az elf között pedig az még csak egy pillantást sem vetett rá. Most hogy szentelsz neki egy kis figyelmet, látod hogy szinte percenként fürkészi a hosszúéletü a dzsadot ki vletek ül egy asztalnál. Barl még küzd egy darabig mivel késöbb érkezett ám látod lassan Ö is végez így ideje lessz a már keresett lerakat után nézni. Csak azt tudnád hogy kit kell ebben a hegynyi hivatal-városban megkeresni, ilyen gondokkal.

[Yvett de Crei]

Yarradic Pagan

*Csalódottan fejezem be a szemlét, majd egy kósza ötlettől vezérelve felállok az asztaltól.*
- Ha megbocsájtotok nekem, egy kicsit felmennék még a szobámba indulás előtt. - *majd Habar felé fordulok* - Örültem, hogy megismertem Uram! A viszontlátásra, mert gondolom már nem fogunk találkozni az elutazása miatt. Kellemes utazást!
*Aztán szépen felsétálok a szobába. Nincs különösebb teendőm, és nem is állt szándékomban semmit sem csinálni. Kinyitom az ablakot (mindegy, hogy merre néz) és kiülök a párkányra és csak nézem az eget a messzi távolban, a felhőket ahogy szánkáznak az égen... gondolataimat eleresztem, hogy szárnyakat bontson és arra röpüljön amerre akar.*
<Nem tetszik ez az élet, egyre jobban nem tetszik... Puhányak a nők, ragaszkodóak... unalmasak... a férfiak meg... ááááááááhhhhh... hagyjuk őket inkább. Minél több időt töltök itt annál rosszabb a kép. Sheenáéknak is a terhére vagyok, és meg sem értenek, pedig már milyen régóta ismerjük egymást. Azt hiszem hamarosan búcsút mondok nekik, ne legyen már egy ilyen nyűg a nyakukon mint én... Megállok én a saját lábamon. Persze társakkal, könnyebb.
Földanya... miért róttad rám ezt a sorsot? Csak látnám, hogy mit szeretnél tőllem, hogy mit tegyek meg neked!
Tudom, már rég áldoztam számodra, de remélem látod, érzed, hogy ez ebben a világban nem egyszerű... Itt meg főlleg nehéz lesz... a természet lepusztult, keserves látvány ahogy tönkretettek Téged és minden gyermeked!...
Ehh... nem jó ez így...
Kell valaki magam mellé! Óh, Anyám! Próbára teszed nagyon a tűrőképességemet!
Kénytelen leszek várni és keresni. A felhozatal ebben a városban, legalább is amit láttam belőle pocsék.
Régen nem volt ilyen gondom. Ha kellett valamelyik csak magammal vittem a házamba...
Soha nem jönnek már vissza azok az idők, soha... Lehet szülőföldemet már nem is látom életemben>
*Hát a gondolataim nem dobtak fel, és ez meg is látszik arcomon, ha valaki most jönne be bizony még könnyet is látna szememben, ami pedig egyszer fordult elő eddig, Otis halálakor.*

[Kaspar Otlokir]

(Yarradic Pagan)
//nos úgy látom két társad nem túl aktív így csak neked mesélek //

Sheena néz rád nagy kerek szemekkel hogy most mi ütött beléd, de nem tartóztat, pedig látod rajta hogy úgy érzi Ö is oka annak hogy hirtelen távozol asztaluktól.
A szobád felé haladva még talákozol egy két emberrel de semmi érdemleges. Mindeki aki számba jöhetett vagy túlkoros volt, vagy épp egy nö karolt belé. A szobádban mindent úgy találsz rendben, ahogy hagytad. A falak így szinte kopaszak, hogy nincsenek rajtuk a trófeák. Az ablakban ülve balra töled egy elég nagy kiterjedésű legelöt- a hegyek lábáig tart- és a rajta komotóssan haladó gulyát vehetsz szemügyre, míg a nyugati végen a -oppá mi is a folyó neve? - kék habjain hajók haladnak csiga lassúsággal, és vitorlák nélkül, valószínüleg vontatják öket. Ahogy elkalandozik a tekinteted a kövezett útra és a sürgö forgó helyiekre is vethetsz pár megvetö pillantást.
Tekinteted azonban újra a távol vonza magához. A hegyek között kanyargó szerpentinen -amerröl ti is jöttetek talán- az égböl lecsapó tűzoszlop töri meg a táj egyhangú szürke bozótosát. A látvány lenyűgözö és egyszerre rémísztö is számodra. Hisz az égböl a felhökön áttörö- és bennük kerek lyukat hagyó- vöröslö egyenes a felsöbb hatalmak közvetlen és mindet elsöprö megnyílvánulása. Ugyanakkor az emberi felelötlenség netovábbja, hisz ha ilyen távolból is ennyire tisztán látható volt, sött még szélességet is lehett neki tuljadonítani, akkor ez nem holmi csip csup alpap akarata, hanem igen komoly bajforrás. A hegyoldal már szinte az oszlop földet érésekor hatlamas tüztócsává nötte ki magát az évek üta szikadó bozótosban, és a lángok sűrű füstöt eregetve megkezdték útjukat, fel és le is a hegyoldalban. A madarak -és valószínüleg más élölények- rémült menekülése a bozótból csak pillanatok kérdése volt. Riadt felhöként hagyták el otthonaikat. Az utcán járókelök is megálltak és mint holmi cirkuszi látványosságot nézték a pusztító fergeteget, persze hisz a város a tűztöl jól védett helyen van.

[Ichigo]

(Habar)

*Ahogy az elfre pillant, majd rövid gondolkodás után ismét lehuppan a helyére. Látja, amit Pagan felál az asztaltól kicsit morcos fejjel, majd köszön és távozk a társaságtól. A két társa kicsit értetlenkedve néz utána. Na de most nem is ez foglalkoztatja őt igazán. Hanem az elf. Senki más nem lehet itt a teremben akinek a jelenlétét ennyire érezhetné. Ezért meg is próbál kapcsolatot teremteni vele. Persze nem a megszokott módon. Telepátiikus módon próbálkozik, és bebocsátást kér az elf elméjébe, semmi rosszakaratú, vagy ártó szándéka nincs. ha megkapja akkor megszólal(gondolatban persze)*

<Üdvözletem. Az én nevem Habar Ind Aaya Khaziz. Megtudhatnám, hogy ki maga és mit szeretne tőlem?[közös]>

//pszi pontot te mond meg h mennyi körig beszéltünk(2Yp/kör)//