Utcák, sikátorok

[Dorio Racchini]

(Grik)

Kiszemelsz magadnak egy idősebb férfit, aki a bal lábára sántít.. Lehet úgy 50 éves, nagy pocakot eresztett, ősz haja rövidre van nyírva, arcát ápolt szakáll fedi. Fegyvert nem látsz nála, csupán egy közepesen vaskos erszényt, melyben megítélésed szerint - és ha szerencséd van -, arany is lapulhat, melyet te szívesebben költenél el, mint az a vén csont. Ha kuplerájba készül, még nemes cselekedetnek is elkönyveleheted, hiszen egy fiatal, "ártatlan" örömlányt mentenél meg a hányingertől.
Tehát elkezdesz felé futni, hogy véghezz vidd a terved.
A férfi az egyik utcalány mustrálja, amikor belé ütközöl.

//Dobj légyszi egy zsebmetszést!//

[Nibur Sakraf]

(Grik)
Az ütközés után Grik a földre huppan, majd elkámpicsorodó szájjal kel fel. Látszik rajta, hogy nagyon megütötte magát. Természetesen az erszény ezóta már a kicsiny kabátja alatt lapul. // Színészetet és hangutánzást használok. A dobás kereken 60, zsebmetszésem: 85//
-Bocsásson meg nagy jó uram. Mondja félig sírós hangon, majd miután felállt bicegve igyekszik abba az irányba, mint az ütközés előtt. Amint sikerül elég távol érni, kiválik a tömeg sodrásából, és egy kisebb, kevésbé látható helyre húzódik, ahol megnézheti az erszény tartalmát.

[Pirate]

(Alasandril Belteron con Cavallos)

A jól alakult kártyacsatát követően az Örömnegyed felé veszem az irányt. Nincs messze, de mivel nincs hol hagynom az állatot, így lóháton megyek. Ha kell meg-megállok kérdezősködni, de egy idő után már felesleges, ha akarnám se téveszthetném el a környéket. érdeklődve, és néhol bizony megütközve nézelődök, próbálok ismerkedni a környékkel. Magamban kénytelen vagyok elismerni: Szó mi szó, ilyen tényleg nincs mindenhol!

[Dorio Racchini]

(Grik)

Az erszényt minden nagyobb gond nélkül eltulajdonítod.
- Mit képzelsz magadról, te kölyök, hogy csak így futkározol észvesztve?! - ripakodik rád áldozatod éles kappanhangján. - Anyád nem tanított meg arra, hogy a nálad feljebbvalókkal illedelmesen viselkedj? Ó persze! Biztosan nem, csak rád kell nézni! Amilyen ronda vagy, anyád biztosan ork lehetett. Fhe, na takarodj innen! - rúg egyet feléd, amolyan fenyegetésnek szánva, de a lábai nem érnek el.
A közjátékra jónéhány járókelő felfigyelt, akik vigyorogva, vagy kuncogva sétáltak tovább.
Nem nehéz félreeső helyet találnod, mert ez a negyed tele van sikátorral. Egy zajos kocsma után betérsz az egyik ilyen szűkös utcába, s egy vízzel teli hordó mögé lekuporodsz, hátad a hűvös házfalnak vetve. Előveszed kabátod alól az erszényt, s közben élvezheted a kocsma sikátorra néző ablakán - mely a hordó másik oldalán helyezkedik el - kiszűrődő részeg danolászást.
Egyébként nem túl sok ablak néz a sikátorra, s azok is a magasabb emeleteken vannak - ezzel próbálhatnak védekezni a betörések ellen -, kivéve a kocsmáét, az a földszinten. Közvetlenül melletted látsz még egy bedeszkázott "ablakot" (nagysága miatt inkább a "félablak" nevet érdemelné), mely egy alagsorhoz tartozhat, s a földdel egy magasságban végződik.
Kinyitod az erszényt és amit benne találsz, a következő: 5 aranyat és 7 ezüstöt. A rezet úgy látszik túl alantasnak tartotta magához a herélt hangú férfi, ugyanis azt egyetlen egyet sem találsz nála (biztos lehetsz benne, hogy nem egy koldusnak adakozta őket).
Épp csomagolod vissza frissen szerzett zsákmányod, amikor kiáltásokat és zúgolódást hallasz az utca felől.
- Tolvaj! Tolvaj! - kiáltja először egy ember, majd egyre többen rázendítenek.
És a hangok egyre közelednek. Valaki futó léptekkel befordul a sikátorba, s néhány lépés múlva ott áll előtted. Egy gyerek. Lehet úgy 7-8 éves, az arca kivörösödött a futástól, mellkasa szaporán fel-le emelkedik.
- Fené-be! - zihálja és egy kétségbeesett pillantást vet rád, aztán megvonja a vállát, melléd térdel, villámgyorsan matat valamit az alagsori ablak deszkáinál, aztán kinyitja, mintegy ajtót (pedig meg mertél volna rá esküdni, hogy be oda van szögelve az a néhány deszka), és fejjel előre bevetődik, majd egy pillanat múlva már ott látod a fejét a nyílásban.
- Gyere már! - sürget és int kezével, hogy kövesd. - Persze ha azt akarod, hogy elkapjanak és levágják a kezed... - vonja meg ismét a vállát, kezeivel tehetetlen mozdulatot téve.

[Dorio Racchini]

(Alasandril Belteron con Cavallos)

Az Örömnegyed is legalább olyan népszerű, mint a Szórakozónegyed, ez észrevehető, ha a járókelők számát nézzük. Bár vannak olyanok, akik itt élnek, mégis többen vannak azok, akik csak vendégként róják az utcákat errefelé, s őket főként az előkelő ruházat különbözteti meg a helybéliektől, vagy az, hogy fegyvert viselnek. Tehát kalandorok és nemesek teszik ki a tömeg nagy részét és főként férfiak. Persze kereskedők is akadnak jószerivel, akik pultokon, vagy kabátjuk bélésében kínálják portékáikat, illetve örömlányok, akik az utcán kelletik magukat. Ez utóbbi két csoport szentel rád bővebb figyelmet.
- Kérem, jöjjön csak közelebb és tekintse meg a legújabb kelméimet, egyenesen dűnéi közül érkezett! - szólongat az egyik oldalról udvariasan egy kereskedő, ugyanakkor a másik oldalról látóteredbe kerül egy vastagon sminkelt, olcsó szajha, aki már kevésbé udvariasan szól hozzád. - Hé szépfiú! Inkább szállj le a lóról és majd én meglovagollak fél ezüstért! Egy ezüstért a fenekembe is beteheted! Na, mit szólsz? - kacsintgat rád, megnyalja a száját és egy díjnyertesnek közel sem nevezhető mosoly keretében kivillantja csálé, sárga fogait. Nem túl bizalomgerjesztő látvány. És ami azt illeti, te jobban érzed magad ott fenn a nyeregben, bár így sem haladsz gyorsabban, mintha gyalogosan lennél és lovad magad után vezetnéd.
Valahonnan elölről "Tolvaj! Tolvaj"-kiáltásokat hallasz, s látod is, amint egy helyütt egy egy-két ember próbál átfurakodni a tömegen, de azt már nem látod, ki az, akit üldöznek.

[Pirate]

(Alasandril Belteron con Cavallos)

Kényelmesen ülök, kihasználom a magasság nyújtotta előnyöket (pl. mélyebbre látok a dekoltázsokba ) s csendes mosollyal szemlélem a tömeget a nyüzsgést. A kereskedő és a szajha kérdésére udvarias fejrázással válaszolok, a tolvaj említésére felkapom ugyan a fejem, de eszembe sem jut közbeavatkozni. Hogyisne, még csak az kéne! Intézze el a városőrségm, hiszen ezért vannak, vagy mi! Tovább léptetek, és tekintetemmel valami jobb mulatót vagy szórakozóhelyet keresek. Legyen tiszta, mérsékelen elegáns... Az árakat meg majd meglátom ha bemegyek.

[Nibur Sakraf]

/Grik/
-Mi...? A fene... Amint a gyermek befordul, Grik azzal a mozdulattal, ösztönösen vágja a gatyájába az erszényt
-Mit keresel itt te...?!Grik hírtelen azt sem tudja mi történik, de tolvaj ösztöne arra sarkallja, hogy kövesse a gyereket. <Ó hogy Ranagol tüze égetne életed végéig, hogy pont ide tudtál befordulni...pancser>Arcán dühvel veti magát az oduba, a gyereket magával sodorva

[Dorio Racchini]

(Alasandril)

Szórakozóhelyből bőven van, minden sarkon látsz egy kocsmát, bordély is elég sok van, akadnak fürdőházak, és egy-egy fogadót is látsz néha, melyek azok számára, akik hosszabb ideig szeretnék élvezni a negyed vendégszeretetét. És biztos van mindegyiknek valami exkluzív szolgáltatása is.
Ha már a városőrségnél tartunk: eddig nem túl sok városőrt láttál, s a "tolvaj"-kiáltás csak még inkább megerősít abban, hogy jobb, ha itt az értékeidre vigyázol, mert könnyen lába kélhet.
Csak a betérő-kijövő vendégek alapján tudod felmérni, milyen kaliberű lehet egy szórakozóhely. Ez alapján a legtöbb igényesnek tűnik, de akad olyan is, ahová inkább nem tennéd be a lábad.

[Pirate]

(Alasandril Belteron con Cavallos)

-No igen...- Komentálom anyanyelvemen a lejátszódó eseményeket, és egyben ezzel kapcsolatos észrevételeimet. Ilyen az élet, mindenki úgy boldogul ahogy tud. Zárom le magamban. Mi sem voltunk mind angyalok... Ezzel egy kellemesebbnek tűnő szórakozóhely felé veszem az irányt, legyen az fogadó vagy bordély...

//A 3 tallér lesz az, vagy meglepsz valamivel? //

[Dorio Racchini]

(Grik)

Az alagsorba való lejutást az ablak alá lépcsőzetesen elhelyezett szalmazsákok megkönnyítik (ebből arra következtetsz, nem csakúgy találomra választotta a gyerek ezt a pincét búvóhelyül).
Miután lenn vagy, a gyerek gyorsan felmászik a zsákokon, behúzza a bedeszkázott ablakot, mire teljes sötétség ereszkedik rátok. Hallod, hogy matat valamit és testhője mutatja, hogy lemászik, magabiztosan lép néhányat előre, majd leguggol, vagy letérdel és újból matatni kezd a földön, nem sokkal utána pedig felnyitja a "padlót" (pedig meg mertél volna rá esküdni, hogy döngölt földön állsz), ahonnan halvány fényesség szűrődik kifelé.
- Erre lefelé! - suttogja jól artikulálva, és alsóteste már el is tűnt a lejáratban, egy szempillantás múlva meg már csak a feje búbját látod.

[Dorio Racchini]

(Alasandril)

Egy díszesebb épület előtt állsz meg, mely mellett istállót is látsz. Maga az épület négy szintes és elég széles. A földszinten errefelé nem nyílik ablak, azonban az emeleteken látsz.
Ez egy fogadó lehet - vagy valami olyasmi -: a jelenleg csukott, szépen faragott kétszárnyú ajtó fölé kovácsoltvas cégért rögzítettek, melyen olyan lényt figyelsz meg, melynek alsóteste egy fenséges oroszláné, felsőteste pedig egy csupasz női felsőtest. Kényelmesen az oldalán hever, egyik könyökére támaszkodva, bojtos végű farkát csóválva.
Az istálló ajtaja szintén széles, az egyik ajtófélfának egy szénaszálat rágcsáló, siheder lóvászfiú támaszkodik, egyenesen rád bámulva.

[Nibur Sakraf]

(Grik)
Grik kissé gyanakvó, talán ennek is köszönheti, hogy eddig életben maradt. Gyanús neki egy kicsit a dolog. Körbepillant a helyiségben, felméri a környezetét. Ha mindent rendben talált bepillant a lefelé vezető lyukba, persze csak óvatosan.
-Hova mész? Kérdezi halkan. <Gyanús vagy öcsi...nagyon gyanús>

[Pirate]

(Alasandril Belteron con Cavallos)

- Jó napot!- Köszönök rá a suhancra.- Milyen szép épület a tiétek. Te, mondd csak, mit ábrázol a cégér? Van valami neve is ennek a különös lénynek?- Teszem fel kérdéseimet, miközben leszállok a lovamról és beviszem az istállóba. Próbálok jó helyet válsztanineki, nem túl messze a bejárattól. Kikötöm, majd 3rezet nyomok a kölyök markába egy kacsintás kiséretében.- Vigyázz rá, jó?

Ezután megindulok befelé a "vendéglátóipari helyiségbe"...

[Dorio Racchini]

(Grik)

Az alagsorban csak zsákokat, ládákat, néhány hordót látsz és egy ajtót az egyik falon, emellett apró egerek motoszkálását hallod. Tehát olyan, amilyennek egy átlagos pince elkézelhető.
A lefelé vezető lyuk úgy négy méter mély. Az oldalára egy létra van rögzítve. Látod, hogy a gyerek lenn ácsorog és várakozó tekintetét veti rád. Kezében egy lámpást tart, amitől árnyéka hosszan felnyúlik a létrán. Habozásod látva megszólal.
- Ha nem akarsz jönni, legalább csukd le a fedelet és rúgj egy kis port rá! Végülis nem az én bajom, ha elkapnak és egy hasonló, de sokkal büdösebb és nedvesebb helyre dobnak be. Aztán pedig, vagy még előtte, levágják a kezed. Ha szerencséd van, csak az egyiket. De ez engem tényleg nem érdekel, nem akadályozlak meg benne.
Miközben a fiú lentről beszél neked, odakintről lépteket hallasz és hangokat ("Hová mehetett?" "Én errefelé láttam szaladni!" "Talán bemászott az egyik ablakon!" "Á, azok túl magasan vannak!" "És az ott?" "Be van szögelve!" "Biztos?").
A hangok - 3-4 férfi hangja - egyre közelebb érnek, a gyerek pedig idegesen toporog.

[Dorio Racchini]

(Alasandril)

- Jó napot! - köszön vissza csámcsogva a fiú. - Ja. Az szép - feleli a megjegyzésedre kissé unottan, mintha minden egyes betérő ugyanezzel kezdené és ő mindig ugyanezt a választ adná. Valószínűleg az esetek többségében így is van. - Amúgy nemtom, mi az. Valami félig oroszlán, félig nő. Talán egy "oroszlány" - elvigyorodik és ettől megtelik élettel az arca. - Mindenesetre fura szülők lehettek azok... - megrázza a fejét és elindul befelé az istállóba, ahol már álldogál néhány ló.
- Egyébként a... fogadó neve Arquae Menedéke - megvonja a vállát, jelezve, hogy neki aztán mindegy, mi a neve, csak fizessék ki a bérét rendszeresen.
Kiválasztasz egy helyet a bejárathoz közel és kikötöd a fel mellett hosszan húzódó vájúra erősített fémkarikába. A fiú közben hoz még egy jó vasvillányi szénát a ló elé, és egy kicsit összehúzza alatta a szalmát.
Amikor átadod neki a rezet, biccent egyet köszönete jeléül, aztán bólogat.
- Vigyázok. Ez a dolgom.
Mikor már épp kilépnél az istállóból, még utánad szól.
- Sokáig marad? Mert akkor lenyergelném, hogy kényelmesebben legyen.
A válaszodra várva támaszkodik a vasvilla nyelére és még mindig azt a szénaszálat rágcsálja.