Sin Veleris városa

[A Dorcha]

"Jó pénzért mindent lehet" - tartja a régi mondás, s megfelelő körökben ez ma is így van. Keskeny mólók, kis hajók sokasága... ez jellemzi Sin Veleris régi kikötőjét. Kocsmák minden sarkon, itt még nappal is veszélyes mászkálni, ezt minden helybeli tuja. Csempész hajók érkeznek, és futnak ki... Megfelelő juttatásért bárki kiköthet, s nem kell tartania, az őrség átfogó vizsgálatától...

Továbbá - amennyire a szóbeszédeknek hihetünk - a kocsmákban a megfelelő embert megszólítva, s elegendő készpénzzel rendelkezve szinte mindent megkaphatsz amit csak akarsz...

[A Dorcha]

A város szívében, egy park közepén bástyakén hatalmasodik Velar temploma. Erődítményként terül szét, s ad otthont az Úr papjainak. Maga az épület több száz éves, az akkori mesteremberek kezeit dícséri masszív szerkezete. Kapui mindig nyitva vannak hívei előtt....

[A Dorcha]

Akinek nincs félnivalója, s törvényes keretek között érkezik Sin Veleris városába, annak hajója a Nagy mólónál köt ki. Az őrség megvizsgál minden érkező hajót és embert. Egész napi forgatag jellemzi, kocsmák, és árusok sokasága. Kora reggeltől a késő esti lámpagyújtásig árulnak a kofák, próbálják elsózni portékáikat. A régi kikötővel ellentétben a közbiztonság itt egész jónak mondható. Ezt biztosítja a folyton jelenlévő őrség, és a közeli barakk is... A távoli utazóknak segítséget jelent a Móló melletti pénzváltó, hol messzi országok érméit cserélhetik a tökéletes formájú és különleges fényű tiadlani érmékre.

A kalandozó vérű emberek pedig szerencsét próbálhatnak, a kikötő terén felállított táblán függő is cetlik, melyek a városőrség által kitűzött aktuális feladatokat jelzik...

[Ayana]

(Ayana)

Mondhatni elég rosszul érintette a lelkivilágomat a vállamba érkező tőr, hát még amikor meglátom a vigyorgi képű szarházit, aki volt oly kedves azt belém juttatni.

//Maradt Ép: 4, Fp: 10//

A fájdalomtól és a fellángoló dühtől egyaránt felordítok és minden akaraterőmet összeszedve, néma fohászt küldök az istennőmhöz - a fickó felé pedig gyűlölettel teli pillantásom -, összeszorítom a fogam, jól rámarkolok kardom markolatára, szabad bal kezemmel pedig felnyúlok, hogy kitépjem a tőrt a vállamból, amilyen gyorsan csak tudom, vállalva az újabb fájdalom kockázatát. Az akciómat szintén egy feszültség levezető ordítás közben hajtom végre és amennyire tudok, ügyelek arra, hogy a következő tőrt ne sikerüljön belém állítania; tehát ha az repül, én a kitérésre összpontosítok és próbálok nem összeesni, meg elájulni a kíntól, mert tervben van még egy feladat... vagyis kettő - szép sorjában -: ártalmatlanná tenni egy rohammal a tőrös gazembert, aztán ugyanazzal a lendülettel a főnököt is.

[A Dorcha]

Ayanának
Ben vegyesboltja, kora tavasz

*Úgy döntesz a tőr jobb helyen van inkább kint mint bent, vállalva ezzel a további vérzést. Rámarkolsz a tőrre, s összes erődet összeszedve kirántod a válladból.*

// Újabb -3 Fp, s a mély seb, és folyamatos vérzés miatt körönként további -1 Fp //

*Tested újra megremeg a rádtörő szúró fájdalomtól, de igyekszel úrrá maradni magadon, a véres tőrt a földhöz vágod. Még ép jobb karoddal szinte kapaszkodsz kardodba, s ekkor látod a tőrös újra dob. Az acél repül, s oldalraperdülésednek köszönhetően épp hogy csak karcol, de így is felsérti jobb oldaladat*

// -1 Fp //

*Tested egyre gyengül ahogy száll ki belőled az erő, bal vállad körül ruházatod vörös vértől áztatott. A vérveszteségtől kezdesz szédülni, érzed ahogy arcod sápad, de összeszorított fogakkal erőt veszel magadon, s indulsz újra előre.*

// Kör vége, -1 Fp a vérzés miatt//

*Mindeközben társaid javarészt felülkerekedtek ellenfeleiteken, bár ők is több sebből véreznek. A tőrös újra dobni készül, s érzed ez elől már nem vagy képes kitérni... Ám ekkor... kinek segítettél a harcban meglendíti rövidkardját, s az a fiú mellkasában állapodik meg... arcára fagy a vigyor... még hörög ahogy tüdejét vér önti el, majd végleg elhallgat.*

- Dögöljetek már meg *ordítja a kopasz ahogy fegyvere átjárja a főnök testét... s ekkor, ahogy a fickó összezuhan, a többiek is leteszik a fegyvert...*

- Látod Ben, kellett ez neked? *köp a sarokban reszkető boltos felé, és ekkor pillant rád...*
- Ejjha doki, elég cafatul nézel ki... *és megereszt egy vigyort...*

// Összességében -6 Fp Sürgősen kötés kell a válladra!//

*A többieken végigpillantva ők sem néznek ki sokkal jobban nálad, de a kese hajú fickónál mindenképp jobban jártál... ő holtan fekszik a földön...*

[A Dorcha]

Erv szokások szerint épített két szintes épület, ahol a taverna rész a földszinten, a szobák pedig az emeleten helyezkednek el. A környék biztonságos, elég gyakoriak errefelé az õrjáratok, amik bizony igen jól vannak fejszerelve. Tengerkék, bõ szabású egyenruhájukra vékony szemekbõl szõtt láncinget húztak, fegyverként egyélû ívelt hosszúkardokat, lándzsákat és esetenként hosszúíjakat hordanak. Mindenesetre meglehetõsen gyors mozgású alakulatok amelyek 10-12 fõt számolnak, és a hírek szerint minden alakulatban mágiahasználó is szolgál...

A fogadóba lépve papír falak, alacsony asztalok, azokon teáskannák és füstölők, és átlagnál kicsit vastagabb tatamik fogadnak. Kis kétszemélyes boxok vannak a teázó résznél. Középen további, ám már a távolról érkező utazók ízlésének megfelelve normál asztalok és székek foglalnak helyet. Ezek mögött a pult, hol egy 30-as évei végén járó fiatal férfi szolgálja ki jókedélyűen a fogadóba tévedőket.*

[A Dorcha]

*Mikor betérsz A Rozsdás bökő nevû krimóba, nem túl bizalomgerjesztõ látvány fogad. Belépve kezd elõtted világossá váli, mit is jelent az "Összefújja a szemetet a szél" kifejezés. Elég sokfelől találhatsz errefelé népeket, hiszen a szurkosképû fonotthajú szigetlakók éppúgy képviseltetik magukat, mint gorviki pozőrök... ám egyvalamiben azonban mind hasonlítanak. A nyíltan jól látható helyen viselt fegyverekben. A gorvikinál hosszú tûhegyes tõrt, egy dzsad hátán handzsárt látsz, néhol egy egy csákányt, de a leggyakoribb mégis az egyszerû tõr és a tengerészkard. Mindenki tudja, ez a kocsma a Szépfiú törzshelye, így felelőtlenség lenne rosszakarójaként ide érkezni. A sarokban lévő asztalnoknál kéjhölgyek enyelegnek az aktuális kuncsaftjukkal, míg a pultnál egy pocakos, szőrös képű idősebb marcona férfi szolgálja a piát...*

[Ayana]

(Ayana)

A kopaszra visszavigyorgok, a fájdalomtól elég valószínű, hogy nem megnyerően, hanem inkább úgy, mint egy elmebeteg. Közben a vállánál "kicsit" lyukas incognom átdobom a jobb vállam felett, hogy szabaddá tegyem a terepet, és nekilátok valami alkalmas függönyt, inget, köpenyt nézni, amiből lehasíthatok egy akkora darabot, amit néhányszor át tudok tekerni a vállamon. Amint megleltem a megfelelő pongyolát, a lábaimat is használva - egy kéz ideiglenes hiányában, arra, hogy leszorítsam vele az anyagot, hogy könnyen tudjam átszabni - lehasítom belőle a megfelelő darabot, aztán odaszólok a legközelebb lézengő fickónak.
- Te! Tesz ide ujj erős szorít! - mutatok a vállam egy seb mentes pontjára, ahová odakészítem az anyagot, amit aztán majd körbetekerek, ahányszor tudok, a végét pedig betűröm a kötés alá, ami, ha nem bénázott a fickó, akit megkértem (inkább akinek megparancsoltam) és elég szoros lett, akkor egy darabig nem fog kicsúszni, ha sikerül nyugalomban tartanom a karomat.

[A Dorcha]

Ayanának
Ben vegyesboltja, kora tavasz

*Fogaid közt sziszegve, a fájdalomtól szádat szinte véresre harapva keresel valamit amivel gyors, rögtönzött kötést készíthetsz... A válladból sugárzó fájdalom egyre erősebben pulzál. Intésedre rögtön melletted terem az egyik férfi, s kissé ügyetlenül, de próbál segíteni kiveszi a kezedből a szövet végeket, és próbálja megközni... A többiek csak néznek, ahogy magad ellátod? *

- Doki, biztos jól vagy? *kérdezi a főnök... és épp válaszolnál mikor a segítő kéz a kelleténél erősebben húzza meg a kötést... nyilalló fájdalom... köd... sötétség... összecsuklasz.... még érzed ahogy utánad nyúlnak és átkarolnak, de tehetetlen szemlélője vagy az eseményeknek, s elveszted eszméleted.*

//Folytatás A Rozsdás bökőben... //

[A Dorcha]

Ayanának
A Rozsdás bökő, kora tavasz

*Lassan felnyitod a szemed... egy számodra eddig ismeretlen helyen vagy. Kis szűk szoba, nem ragyog a tisztaságtól, ám volt már ennél sokkal rosszabbhoz is "szerencséd". Fátyolos tekintettel nézel szét magadon, s a szobában. Tiszta, fehér ágyneműben fekszel, vállad még mindig erősen sajog, ámde normális kötés van rajta. A szobába a lemenő nap fénye varázsol kedves hangulatot ahogy megcsillan a festett ablaküvegen. Az ággyal szemben van egy szekrény, ahogy látod annak van támasztva zsákod, s fegyvereid. Ruháid az asztal mellett álló szék támlájára vanna hajtogatva. A homlokodon még hűs-nedves szövet... érzed, s láttad ruháidtól megszabadítottak, csak egy hosszú finomabb anyagú fehér ing van rajtad. Neked balra van egy kis éjjeli szekrényke, rajta korsó, pohár, egy kisebb lavór, s ahogy tovább nézel, ott egy szék is, s azon szundít valaki... egy 18-19 éves srác lehet, ám még mindig gyerek vonásai vannak. Látod ingujja könyékig feltűrve, karján néhol még megcsillan egy-egy vízcsepp...*

//0-n voltál, de mostanra 10 Fp-t gyógyultál//

[Ronin]

(Gerion Rheed)

Késő délután érkezem meg Sin Veleris kikötőjébe a Sinemosi-Liga székvárosból.
... A Sinemosi-Liga székvárosában diplomáciai ügyeket intéztem, az ott elvégzett feladatom után az Ordani-Tanács jóváhagyásával ellátogatok Tiadlan egyik városába, Sin Velerisbe, hogy az ott élő néppel és kultúrával ismerkedjek...
A Kikötőben az egyik kikötő őrtől útba igazítást kérek a legközelebbi fogadóhoz.
-Üdvözletem uram, útba tudna igazítani a legközelebbi fogadóhoz?

[Ayana]

(Ayana)

<Ki merészelt engem levetkőztetni?>
Ez az első dühös gondolat, amely felötlik bennem. Aztán jön a többi egymás után.
<Hol vagyok?... Ki hozott ide?... Mi lehet a lovammal?...>
De egyelőre nem szólalok meg, csak megpróbálom magam feljebb húzni, hogy felülhessek félig-meddig, aztán megköszörülöm a torkom, hogy biztos észrevegye a fiú, hogy felkeltem. Próbálok barátságosan mosolyogni, ami inkább torz grimaszra hasonlíthat az ő szemszögéből, köszönhetően annak, hogy potenciális "vetkőztetőnek" tartom, azt pedig jobb szeretem magam kiválasztani, ki láthatja a testemet és ki érhet hozzám.

[A Dorcha]

Ayanának
A Rozsdás bökő, kora tavasz

*A fiú lassan tér magához, nagyot ásít... majd hirtelen a szájához kapja a kezét, s csak utána néz rád álmos szemekkel...*

- Végre magához tért kisasszony... azt hittük a sebláza leteríti, de úgy látszik szeretik önt az istenek... *mondja mosolyogva egyszuszra*
- Hogy érzi magát? *rápillant a kötésre, de az tiszta...*
- Ha megengedi... *szól, s homlokodhoz nyúl...*
- Lement a láza is... ez jó jel
- Biztosan éhes, hozzak valamit?

[A Dorcha]

Gerion Rheednek
A Nagy Móló, kora tavasz

*Lassan lemegy a nap az égen ahogy a hajód kikötött a Nagy Mólónál... Kisebb forgatagba keveredsz... az emberek az estére készülődnek, az árusok pakolják el a portékájukat, a lámpásgyújtó ember járja az utakat. A kikötőben strázsáló őrök vizsgálják az újonnan érkező embereket... Csak a szokásos rutinkérdések... Ki maga? Miért jött? Lassan te is sorra kerülsz...*

- Jó estét! *köszön rád az őrség parancsnoka, egy magas, hosszú bajszos, robosztus alkatú férfi.*
- Kihez van szerencsénk, és mi vagyon az úticélja? *látszik hogy csomagjaid nem érdeklik őket, s hallod az is ahogy az előtted lévő utast a Három Sárkány fogadóba irányítják...*

//Nem kaptam Pm-et, Alauron egy régi hsz-ből láttam hogy jönnél játszani. Ez így nem igazán volt a legjobb megoldás. Kíváncsi lennék a karakter céljaira, terveire tiadlanban... kérlek küldd pmben Connak. Köszi //

[Ayana]

(Ayana)

<Kisasszony...én?! He-he!>
Gondolatban undok kis vigyort öltök.
<A kisasszony majd jól "meghálálja" azt, hogy rá mertél pillantani meztelen testére és hogy le merted vetkőztetni az engedélye nélkül.He-he!>
Nem számít, hogy talán ez a fiú ápolgatott, úgyis Arel kívánta, hogy éljek még és tovább rontsam Ynev levegőjét.
- Vagyok mint sírból egy holt kelt de már jó - bólogatok bájvigyorral a képemen.
<Igen? Még nyúlkálsz is? Ha nem lenne ilyen ramaty állapotban a bal karom... de végülis két karom van. Csak kinyúlok a jobbal és megmarkolom...Á, inkább később... még korán van.>
Ásítok egy jó nagyot.
- És ja. Éhes igen. Hozz étel! Meg ital!