A főpap figyelmesen hallgatott, tekintete végig a lányon időzött, aztán megszólalt: -Segítőkész s kész a visszatérésre? A legjobb lesz őt Trevar inkvizítor gondjaira bízni... Aysa megrezzent, hozzádbújt. -Ugyan, erre semmi szükség. Ha minden úgy van, ahogy mendraiosz Con Larrodan mondja, nem kell tartanod Domvik haragjától s az nem ér el az inkvizítor úron át téged. Pár perc múlva egy magas paplovag kísérte el a halálra várt arcú lányt. -Most hogy magunk vagyunk -de közben a piktor ott feszített a festmény mellett- részletesen is előadhatja a tényeket. Végére érve Domenico megsimogatta az állát. -Hm, Hajnal...Hajnal...A két boszorkányvadászon kívül még három egyházi személy lesz jelen: az egyik nős és feddhetetlen. A másik kettő nőtlen, egyiküket ismerem, de magánéletébe nincs rálátásom, másikuk vendég a városban Tela Bierrából. Név szerint Manuel Penola, aki pap, de főpappá szentelés előtt áll Carappo tartományban, s Natan da Silva, aki nemesi vérvonallal bír, paplovag s az Angyalgárda sorai várnak rá ha hazatér...Ő a vendég, akit nem ismerek... Ez cefet helyzet. Mindkét férfiú előléptetés előtt áll. Melyik lehet az, akit kiszemeltek a banyák? A főpap ránézett a festőre, aki biccentett. -Azt hiszem nem tehetjük kockára a jegyese életét a bálon. Módosítom a tervünket. Új társnőt kap maga mellé, olyat, akit már nem kell képezni s nem egyszer állt rendelkezésünkre kényes helyzetekben még sem ismerős az arca, hogy az áruljon el minket. Asztalához lépett, egyházi fejleces levéllapot vett elő s írni kezdett rá majd tulajdon pecsétjével látta el. -Igen, ez lesz a legjobb megoldás. A lányt bízza ránk, mivel fontos tanú, nem esik bántódása. Főleg ha teljes mértékben együttműködik velünk. Térjen vissza álcában a villába, más lovon, ne a sajátján. Folytassa a táncóráit, holnap reggel találkozik társnőjével, akit én választottam ki a maga számára. Van még kérdése? Tegye fel bátran.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Nem kell félned, minden rendben lesz *bíztatja a lányt, s bátorítóan mosolyog rá. Majd mikor egyedül maradnak, részletesen elmond mindent a főpapnak...* - Köszönöm közbenjárását a lánnyal kapcsolatban. Ijfú teremtés még, nem sikerült elrontaniuk a lelkét, van esélye a normális életre...
- Uram, kettő dolog lenne. Egy kérdésem, és egy kérésem.. A kérés: sajnos meghívót meg nem sikerült szereznem a bálra, így amennyiben lehetséges lenne segítségét kérném, hogy új társam mellett magam is szerepljek a listán. A kérdésem pedig, hogy nem-e közölhetném én jegyesemmel a hírt, hogy mégsem ő lesz a kísérőm. Kissé lobbanékony természete van...
-A meghívó miatt ne fájjon a feje, azt a legkönnyebb elintézni. Ám a találkozó a párjával már nehezebben megoldható kérés. Attól tartok bajba sodorná őt azzal ha illetékteleneket odavezetne hozzá tulajdon személyével. Hogy önt figyelik, erre a hitem teszem-mondta a főpap. -Ha a megfelelő személy közli vele, hogy még sem lesz részese egy bálnak, nem hiszem hogy elfeledkezne magáról és kikelne magából. Eddig engedelmes, istenfélő leány képét mutatta, aki rettentő mód ragaszkodik önhöz-magyarázta a főpap. Továbbra is egyházi titkok közepette egy piktor társaságában...
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Értem Uram! Igaza van, erre nem gondoltam bele igazán, felelőtlen lenne. Amennyiben nincs már rám itt szükség visszatérek a birtokra. És Aysával kapcsolatban, biztosan igazat mondott, Urunk visszafogadta kegyeibe. Szent ereje meggyógyította a lány bensőjét, mit boszorkák főzetei pusztítottak, s mindez nem sikerülhetett volna megbocsátása nélkül.
- Minden jót Uram, találkozunk a birtokon. *azzal meghajol, s távozik.... ismét visszaveszi álruháját, batyuját a vállára csapja, s új lován visszavágtat a birtokra, hogy tovább folytassa a felkészülést.*
Másnap reggel beszélgető párosra akadtál a szobában, ahol tánctanárod várt hogy folytassátok az órákat. Egy nő ült illő távolságban a fiatal szívtiprótól -akiben ebben a percben te sem láttad meg egy pap fiát- s jöttödre felálltak. Nyugodtan viselkedtek, nem történt semmilyen rajtakapás. A nő meghajolt, nem túl nagyon, ami uralkodónak járt volna ki, de nem is hanyagul. -Üdvözlöm, Monica Belucci vagyok (nem röhögsz!!!!!! Job név nem jutott eszembe az igazinál...) -Én fogom elkísérni önt a bálba. Remélem nincs kifogása ellene. Üzenetem is van az ön számára-vett elő egy pecsétes levéltekercset ruhájának ujjából, amitől a tánctanár szemöldöke homlokára szaladt. Újabb bizalmas üzenet volt, tartalma a következő: Letiziát tájékoztatták, aggódik, de beleegyezett. A levél megerősíti a hölgy nevét s rövid személyleírást is tartalmas, ami egyezik a valósággal. Továbbá utalást tesz arra, hogy a meghívottak listáján Con már szerepel, mint don Epra. A levél pecsétje sértetlen volt amíg fel nem bontottad. -Egyre inkább bánom hogy nem egyházi pályát választottam-fűzte össze ujjait a tánctanár. -Fura mód közlekedő levelek, titkok halma és szép hölgyek... Monica hátát mutatva a fiatalembernek megforgatta szemeit, jelezve neked, fárasztónak találja a férfit. -Itt az ideje, hogy összeszokjunk táncban. Úgy hallottam, ön nemes. Meglep hogy botlábú. A nő kijelentésére a tánctanár megvakarta állát.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
*Kissé nyűgösen ébred, és sajgó, elfeküdt jobb vállát dörzsöli... Egy kis reggeli torna, nyújtás, mozgás, hogy lazítsa az izmait... majd megfürdik, borotválkozik, s kék egyenben jelenik meg.
Vígan, dúdolgatva lép be a táncszobába, az ifjú felé biccent, a hölgynek pedig kezet csókol* - Mendraiosz Con Larrodan, szolgálatára kisasszony. Megtiszteltetés, hogy egy ily csodás teremtés partnere lehetek a bálon. *bókol továbbra is jókedvűen...
A levelet gyorsan átfutja, bólogat párszor, majd zsebre vágja...* - Ne bánja, akkor nem lenne ideje a hölgyekkel foglalkozni *kacsint* *Monica kérdésére válaszolva:* - Valóban nemes vagyok, ám a körülmények úgy alakultak, hogy hamarabb bántam karddal mint késsel-villával... de hosszú história ez, s személyes... nem akarom ezekkel untatni. Inkább táncoljunk...
*Lelkesedése nagy, elhatározása még nagyobb.... nagyon sok múlik a fellépésén, nem szabad kudarcot vallania...*
Monica nem kioktat mikor kettesben maradtok. Csak kezedbe csúsztat egy levelet inkvizítori pecséttel. -És még valami. Oriana kisasszony kihallgatásán jelen kell lenned. És a későbbiekben a perén is, ahogy az informátorodén is, ahogy az egyházi protokoll kéri. Gondolom azzal nem mondok újat, hogy légy erős, meg szerintem az vagy anélkül is. Ezután meghajol, ahogy úri nőknél szokás, s a hintó, ami titeket a Glória parkhoz vitt, már csak Monicával egyedül távozik, mert visszaszállt bele. Hm, felettébb sokat tud arról, hogyan zajlanak az egyházi ügymenetek, de semmi negatív húrt nem pendít meg benned ez a sejtelem.
Vajon mi lehet Letiziával? És a későbbiekben milyen eligazítást kapsz? Vajon a levél erre is kitér, vagy mégsem, fejsimi és kész?
A levél tartalma a következő, ha elolvasod: Trevar inkvizítor írta, amiben dícséri hatékony munkád (Úgy tűnik, biztosra vették, hogy sikerrel jársz, a keltezés reggeli...Vagy lehet, ha elbuksz lett volna egy másik levél is Monicánál? ) és hogy külön figyelemmel fogják kísérni további pályafutásod. Eligazítás szempontjából Domenico főpaphoz igazít, aki majd jutalmazásod és esetleges későbbi feladataid megadja, ha van/lesz.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
<Azért örülök, hogy legalább a "társam" nem akar "leszúrni"... ez is valami... >
- Tudom, persze, de köszönöm hogy emlékeztettél. Igyekszem kitartani... tudom a neheze még most jön... a beszervezett nemesekkel sosem egyszerű *fintorog*. - Örülök, hogy ilyen remek társat kaptam magam mellé *hajol meg Monicának, s kezet csókol...* - Remélem még találkozunk *kacsint, és nevetett fel ... int bucsúzóul, s elindul a parkba sétálni, hogy közben elolvassa a levelet. Némán bólint a tartalmára, s belső zsebébe rejti.*
- Leti... *suttogja magában* Mi lehet most veled? - Reggel találkoznom kell a főpappal... de nemsokára úgy is hajnalodik... addig sétálok még egy kicsit... kiszellőztetem a fejem... rengeteg minden történt...
*Hoszú köröket rótt a parkban, köpenyét szorosan fogja magán körbe.... majd betér a kápolnába, s letérdepel az oltár elé, hogy imádkozzon...*
<Köszönöm Uram, hogy velem voltál. Köszönöm, hogy végtelen hatalmaddal megjutalmaztál, s segítettél felnyitni egy eltévedt leány szemét. Köszönöm, hogy lelkeddel felvértezve sikeresen teljesítettem küldetésem... Köszönök mindent...>
*Hajnalodik mire magához tér a szinte transzszerű állapotból...*
A transz nem minden esetben helyetesíti a kiadós alvást. S te mozgalmas eseményeken vagy túl. A park megnyugtatott tegnap, a kápolna hűvöse felidézi benned fiúkori tanulmányiad, s megerősít abban, szolgálatod hasznos és nemes, istened pedig veled van.
Kilépve a kápolnából köd fogad. Úgy tűnik, az ősz kikacsintott nyár végén járva, s meglibbentette hűvös köntösét. Vidéken most minden mesetájjá változhatott, bő harmattal fürösztve. Gyomrod megkordul, nem sok mindent ettél dél óta...S kellemes fáradtság fészkelte bele magát tagjaidba, jelezve, később tényleg le kéne dőlnöd.
A kápolnával szemben ismerős arc fogad: Gergio Pereira, aki korábban egy kocsiban utazott veled, hogy a tengerparti villába kísérjen. Jöttödre elmosolyodott: -Hol máshol is lelhetném meg önt! Azt hittem, inkább beáll szerzetesnek, oly sokáig időzött urunknál. Merre viszi most az útja? Ha véletlenül egy felé, a villába, felajánlom társaságom.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
*Teste elfáradt, ám szelleme felfrissült, s lelke megmerítkezett Urának kegyelmében... Kissé fázósan, tagjait melengetve sétál ki a kápolnából, mint régen... ifjú korában rengeteg időt töltött istenével... hisz csak ő volt neki, míg mostohaanyjával le nem számolt, s utána is csak istenére számíthatott, hisz apja elhalálozott... Jókedvűen lépdel, s gyönyörködik a tájban...*
<Meseszép lehet most a birtok... a Nagy Rét, hol annyit játszottunk... Fajdkakasok dala, rókák cikázása... vaddisznók csörtetése... beh régen volt...> *szorul össze a szíve az átsuhanó emlékek után... majd a gyomorkorgástól visszabillen a valóságba...*
<Hmmm... azt hiszem nem ártana reggelizni valamit... farkas éhes vagyok...>
*Megörül az ismerős arcnak, s jókedvűen fogadja...*
- Csodás reggelünk van, nemde? *mintha elengedné a füle mellett Gergio kérdését, de pár pillanat múlva mégis válaszol...* - A tárgyalások még hátra vannak, szükségem van urunk támogatására, hogy az igaz ügy, s Domvik győzedelmeskedjen az ármányok és összeesküvések felett... - Az igazat megvallva beszélnem kellene a főpap úrral, és kellene valami harapni való is, mert menten éhen halok... Velem tart?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Azt hinni, egy inkvizítor vagy egy dolgozószobában ül, vagy kínzóteremben székel, de nem. Úgy látszik a főpap után a kora őszi időnek más is szeret hódolni: a parkban lelted meg Monicával az inkvizítort, aki egyedül volt -ami látszólagos- s egy csészét melengetett tenyerében. Ő és Monica összenéztek és elmosolyodtak. -Íme az apám, Trevar inkvizítor-adta meg a mosolyra a választ a nő. Hoppáré Ezért bennfentes a hölgy! S az apja felvilágosult lehet, ha nem a hagyományos, kényelmes női szerepet osztotta lányára. Talán túlontúl is beavatta gyermekét a hivatásának némely területébe?... Nem volt szikár férfi, sokkal inkább jóvágású lehetett ifjú korában, ám most olyan 50 felett járhatott. Egyáltalán nem tűnt viselete egyházinak, saját ruházkodási izlése lehet a férfinak falakon belül. A pillantása viszont leleplezte: valamikor hasonló rangról kezdhette mint te, azaz boszorkányvadászként, a vizslató tekintetben volt valami...efféle szakmabeli -Az eltévedt tanoncok megmentője! Személyesen. Rendben lányom, menj és rendezd el Aysa további sorsát. Monica ment is, együtt maradtál az inkvizítorral, aki maga mellett a támlás fapadon helyet mutatott. -Gondolom a lányom pár apróságról tájékoztatta. Tennék hozzá: Oriana nem önként lett öngyilkos. Valaki rávette hogy tegye meg. A fejével-s a férfi megkocogtatta hosszú mutatóujjával a homlokát. -A lélek igen zaklatottan viselkedett mikor szóra bírtam. S nem is sokat tudtam meg, lévén túl későn fedezték fel a halálát. Ám ez is hasznunkra vált: megadta annak a helynek a nevét, ahol őt rejtegették, s tett utalást valakire, aki a szekta fejét megbízásokkal látta el. Akinek sem nevét sem nemét nem tudta megadni. Viszont azt jelenti, a Jáspis hölgyei csak utasítást hajtottak végre s nem főnöknőjük volt az ötletgazda...Ez nem tetszik nekem, nagyon nem tetszik. Olyan szálba kaptunk bele, ami messzebre nyúlik mint hittük.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
*Élvezi a friss levegőt, a könnyed őszi időjárást... a sétát a parkban. Mikor megérkeznek illendően meghajol...* - Uram. Mendraiosz Con Larrodan, szolgálatára...
<Az apja?> *meglepődik kissé* - Így már érthető a tájékozottsága kisasszony... *mosolyog a lányra* Viszlát *búcsúzik tőle, s mostmár az inkvizítorra figyel*
- Igen, már tudok egy s mást, de hmmm.... erre nem számítottam... Valaki kényszerítette... - Valahogyan el kellene kapni a főnöknőt, és őt kifaggatni így vagy úgy, hogy ki bérelte fel őket.... Erősen befolyásos személynek kellett legyen, hogy egy egész rendet a szolgálatába állítson... Egyre kuszáltabb lesz ez az egész...
-Álltunk rosszabbul is már, de jobban is. A főbanya meglépett. Felszívódott. Híreink szerint elhagyta Berrana-rodát. Azaz a mi hatáskörünkből elment. Ám te fiam...te fiam elhagyhatod a várost hogy a nyomába és hívei nyomába eredj. Nincs egyedül. Tény, hogy nem minden jáspis-tagot sikerült kézre kerítenünk. Ám oriana elárulta, főnöknőjének akad egy barátja...Pont olyan helyen, ahol sose keresnénk..Shadon fővárosban...Pont ott, ahol már a levegő is szentebb mint itt, pont ott fészkel egy másik mag...Fiam, Shadon innen nagyon messze van. A menekülők előnnyel bírnak, de nem behozhatatlannal. Ám ha odaérneka városba, mert mondjuk nem sikerül korábban elkapni őket, járunk egy haszonnal...Az ottani mag is leleplezhető. Csak az a kérdés: hagyjuk elérni őket oda, vagy nem és út közben elkötni ezt a szálat. Belekortyolt italjába. -És persze az is felmerül, vállaod-e ezt a felgöngyölítést, vagy kérjek segítséget ottani mendraiosztól...Én inkább téged választanálak. Te kezdted el ezt az ügyet, ismered a résztvevőket. Mért ne fejeznéd be te?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Megtisztel a felkéréssel Uram, természetesen vállalom az ügyet. *majd hosszan elhallgat... látszik rajta erősen mérlegel.*
<Csábító a gondolat, hogy egyszerre csapjunk le a berranai és a shadoni gócra is.... de túl nagy falat ez egyszerre....>
- Uram, véleményem szerint még út közben kellene lekapcsolni a szökevényeket. Ha elérik a fővárost könnyen felszívódhatnak, és ki tudja mennyire befolyásos ember áll a háttérben, mit tehet az elrejtésükért. Ellenben ha sikerül elkapni a főbanyáta kivallathatjuk és akár az egész shadoni szervezetet felgöngyölíthetjük. - Amennyiben beleegyezését adja holnap reggel útnak is indulok...