Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Bizony hogy cukor, egy fajta nádból nyerik, és jó édes. A méz az nem jó, elnyomja a bor meg a fűszerek ízét, nem az igazi. Na de majd meglátod, van itt még egy két különleges fűszer, amik nagyon finomak a forraltborban, ezúttal nem a hagyományos méz és bor változatot fogjuk inni, elvégre ez különleges alkalom .

Amíg Valdisszal beszélsz, Marcus nem szól közbe, csendben elfogyasztja reggelijét, aztán kérdésedre:

-Ez egy érdekes kérdés, mert sohasem ugyanazt. Magad is tapasztalhattad, hogy a Nekropoliszban néha történik ez-az, mint a legutóbbi mulattságunk. Igaz kissé szétverték a kocsmánkat, de így az újabb sebhelyekkel még hangulatosabb lett. Egy szó mint száz, a kocsmárosnak segítek, néha megbíz hogy kutassak fel neki ezt-azt a Nekropoliszban, néha élő embereket, néha halottak sírját, és a leggyakrabban *széles mosoly jelenik meg arcán* halottakat, akik még élnek. Mindeközben persze végig Darton nevében és az ő egyházának az érdekében járok el, ez az egy közös van a megbizatásaimban.*Egymás kezét fogva ücsörögtök még egy kicsit az asztalnál, élvezve egymás társaságát* Majd ha lesz időd, és persze kedved, részletesebben is mesélhetek, de csak ha te is mesélsz magadról Most viszont azt hiszem menned kell, lassan ott van az idő, hogy Valdis-szal találkozz az udvaron. Legközelebb holnap reggel találkozunk, ma éjjel nem leszek itt.

Felkel az asztaltól, de nem engedi el kezed, úgy tűnik ki szeretne kisérni az udvarra.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Milyen bolondos dolgokat találnak ki! Nádból édes cukor!-legyint a lány hitetlenkedve.
Feláll, megfogja a férfi kezét, hadd kísérje, közben teszi hozzá:
-Vigyázz magadra, néha ölthetnél vértet, ahogy egy rendes paplovag teszi. Nem örülnék, ha élő halottként jönnél ide vissza hogy úgy csókolj meg. A hullaszag és a föld a fogak között nem a zsánerem. Szerintem a kocsmáros sem hagyná

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

- Vigyázni fogok, és olyankor tényleg van rajtam vért, nem is akármilyen, meg egy kis vajazókésem, azt hiszem a nagyvilágban pallosnak hívják.

Ezt olyan komolysággal adja elő, hogy egy pillanatig elhiszed, tényleg nem biztos a fegyver szélesebb körben elterjedt nevében.

-De ha élőhalott válna belőlem, előszöris nem jöhetnék ide vissza, pedig megérné, hogy egy hullaszagú csókot adjak földes fogakkal *Ekkor már szélesen vigyorog, lassan kiértek az udvarra, de Valdis még nincs ott, így folytatja*. Magammal rántanálak, és a vámpírúrnőm lehetnél, és nem a kiskerítésről, hanem egy kiásott sírgödörből nézhetnénk a holdfogyatkozást, háton fekve . Ami még nagy előny lenne, nem fázna a hideg földtől a hátunk. Ugye milyen romantikus lenne? Aztán lelöknénk a férgeket magunkról, elzavarnánk a csótányokat...

- És szerencsére egy lavór vízbe érne Jadrána keze, majd fölébredne ebből a rémálomból.

Ezt Valdis mondja, aki szintén a fogadó felől jött, azért nem láttátok, valószínűleg mindent hallott, de értékeli a viccet, mert ő is vigyorog. Úgy látszik ezek a Dartonita paplovagok tényleg elég tág határokkal értelmezik a humor fogalmát, bár tény hogy maga Darton is. Valdis tovább folytatja Marcus ugratását:

-Marcus, most már leléphetsz, itt komoly tanulás lesz, ne zavarj.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Szerintem azért a halálon kívül számos dologgal lehet még viccelni, néha kinézhetnél a sírkövek mögül a világra-dorgált szelíden.
-Viszont pallosban és vértben megnéznélek ám, nehéz elképzelni. S egy illatos kazalból, kukoricás szomszédságában hangulatosabb nézni a nyári eget-mondta nosztalgiával teli hanggal. Hisz vidéki volt, s rég esett meg, hogy úgy tegyen ahogy beszélt. Másnap biztos unalmas lehet egy vidéki idill, de a szíve mélyén még is csak úgy és ott nőtt fel, sose feledi.
Valdis szavaira a púposra nézett, majd Marcusra:
-Reggel akkor várlak, vigyázz magadra!

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Úgy tűnik, a dorgálás jobban célba talált mint hitted, komoly gondolkodó lett az arckifejezése:

- Tulajdonképpen igazad van, de majd még beszélgetünk erről, most tényleg megyek, nem akarom hátráltatni a tanulást.

Megindul a fogadó felé, de felétek fordulvá, immár a megszokott gondtalan hangon mondja:

-Ami a pallost meg a vértet illeti, ha reggel viszonylag ép bőrrel jövök vissza, nem vetem le, úgy megyek ébreszteni téged, és ne aggódj, vigyázok magamra.

Majd egy bárdokat megszégyenítő elegáns mozdulattal puszit dob, megvárja a reakciót, és bemegy a fogadóba. Ekkor Látod, hogy Valdis egy fél láb hosszú vékony pálcát tart a kezében, és a műhelybe vezető földes ösvényen áll, ahonnan ki lett taposva a fű:

-Gyere ide Jadrána, egyelőre ez lesz az írótáblánk, a föld, tollunk pedig a favessző.

Hosszadalmasan magyaráz, először csak néhány ábrát rajzol, melyek elmondása szerint nem betűk, de segítenek hogy később könnyebben elsajátítsd az igazi betűk írását. Elmondja, hogy honnan indulj a vonal vezetésével, és milyen sorrendben, majd amikor már az általa rajzolt négyzetbe könnyen le tudod rajzolni a jeleket, elveszi tőled a pálcát, és hét egymástól jól különválasztható jelet rajzol egymás mellé, majd azt mondja:

-Ide most azt írtam, hogy Jadrána. Nagyon egyszerű, még ha elsőre bonyoltulnak is tűnik, ez a jel a J hang, ez itt az A, és így tovább, minden egyes jel egy általunk kiejtett hangot jelképez, így kerülnek át a hangok írott formába. Ma csak ezt fogjuk gyakorolni, hogy a neved leírjad, és megjegyezd a betűket, melyek a neved alkotják, aztán lassacskán egyre több jelet fogunk megtanulni, míg az öszeset el nem sajátítod. Na lássuk, hogy boldogulsz.

Azzal visszaadja a pálcát.

[Navaratna]

(Jadrána)

Még nem tudja elképzelni, hogyan festhet vértben a férfi, de annyiban marad magával, hogy majd megtudja. A puszidobás romlatlan jelenete meglepi és kurtán felnevet. De utána a púposra figyel, hisz tanulni fog!
Ami vetett fel benne kérdéseket:
-A betűket mindig egy-egy keretbe kell rajzolni? Te is keretbe írtad az első jelet...Ugye ez mágia?-halkítja le hangját.
-Csak az lehet, ha a hangokat, amiket kimondunk, azt le írjuk ilyen kunkorok és vonalkák módján! S aztán még vissza is alakítják hanggá! Ez varázslat!-nézi az írást, ami a tulajdon neve.
-De minek leírni a nevem? Minek, ha meg is lehet tőlem kérdezni? Megmondom én becsülettel!-jön elő a lányból a falusi észjárás. A botot úgy fogja, mintha legalább varázstárgy lenne és nagyon óvatosan kezd bele a másolásba.
-Ugye ez szent dolog egy temetőben? Mármint az írás... Mert ha nem és felkelnek tőle a halottak, akkor megütöm a bokám...

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Nem, nem, a keret az tisztán a tanulást szolgálja, amikor már gördülékenyen írsz, nincs szükség keretre, csak azért van, hogy megszokdjad a betűk arányait, utána már keret nélkül is símán boldogulsz majd. Mágia? Neeem, dehogy is.

Kissé meglepődött a feltevésen, de a lekicsinylés legkissebb jelét sem véled felfedezni hanglejtésében, türelmes, de nem lenéző tanár:

-Maga az írás és az olvasás nem mágia. Amikor valaki szavakból lelket megérintő verset formál, azt magam is varázslatnak tartom, de nem úgy ahogy te érted, az a lélek mágiája, a tudományokhoz semmi köze. Viszont azok még mindíg szavak, akár leírjuk őket, akár nem, a varázslatot a vers jelentése hordozza, a csodás érzést, melyet a hallgatóban kelt. De eltértem a tárgytól. A neved tényleg bárki megkérdezheti, de van egy mondás, amit jól véss az eszedbe. Egy ősi nyelven fogalmazódott meg, egy olyan nép nyelvén, mely mára elkorcsosult, de valaha kolosszális költőik és művészeik voltak. Mára ebből az emelkedett népből Toron dekadens, korcs bürokráciája maradt, és a hajdan birtokolt szellemi kincs felett érzett gőggel vegyes büszkeség, de semmi tényleges. Mindez most mellékes, a mondás így hangzik: A szó elszáll, az írás megmarad. Ebben minden benne van, amiért érdemes megtanulni leírni a kimondott szót, és utána birtokában lenni a tudásnak, hogy az írott szót újból kimondjuk. És most nem feltétlenül arra kell mindjárt gondolni, hogy egy napon majd neked kell leírnod a kivégzés menetét, és a végére odaírnod a saját neved, ahol úgyszólván a neved adod a cselekedethez. Elég ha egy bonyolultabb étel receptjéről beszélünk. Valaki, aki birtokában van a receptnek, elmeséli neked szóról szóra a pontos eljárást a hozzávalókal együtt, akár egy fertályórán át, és te képtelen vagy mindent a legapróbb részletekig megjegyezni, akkor mit teszel? Akkor fogsz egy pergamen darabot, tintát és lúdtolla, és lejegyzel mindent úgy, ahogy mondja az elbeszélő. Hónapok múlva ha úgy döntesz hogy elkészíted a finom étket, csk előveszed a pergament, és hangosan felolvasod, szóról szóra felidézve a beszélgetést, ahogyan az elhangzot a múltban, így tökéletesen elkészítheted az étket. Vannak ugyan akik magukban beszélve is tudnak olvasni egyetlen fennhangon kiejtett szó nélkül, jómagam is közéjük tartozom, minden esetre minden szerénytelenség nélkül állíthatom, ez rendkívül ritka, és nagyon megerölltető. A tanulást tehát a sját neveddel kezdjük, mivel azt fogod a legkönnyebben megjegyezni, és így máris ismerni fogsz hét betűt. Ez majdnem az ötöde az össz betűnek, tehát hatalmas hányada. A többivel most nem kell foglalkoznod, szép lassan hóhéri tanulmányaid mellett el fogod sajátítani az írás és olvasás művészetét is. Most magadra hagylak hogy gyakorolj, délután ne felejts el elmenni a mesteredhez, minden jót, és Darton hozott a betűk világában.

Azzal bemegy a fogadóba, magadra hagyva minden esetleges kételyeddel, kérdéseddel, Nem maradt más, mint gyakorolni, és egyedül megkűzdeni a tudatlanság démonaival.

[Navaratna]

(Jadrána)


Való igaz, lett volna még kérdése a sietős púposhoz, aki jött, diktált, aztán ment kezdve a kolosszális szó jelentésétől a bürokrácián át a hang nélkül magában beszélésig. Az viszont nem volt kétséges: óvatosan kell bánni a leír szavakkal.
<Hisz míg a szavakat el lehet felejteni, óvatlan írást bárki, akár óvatlan kéz is megszerezheti és elolvashatja és akkor kész is a baj. Gyakorlati haszna mellett ártalmat is hozhat! >
keze a finom mozdulatokhoz nem volt hozzászokva. Így elég elnagyoltak lettek az íráspróbálkozások, még futólag ki is vigyorogta magát, de nem adta fel, hogy elérje az aprólékosabb görbék megrajzolását is. Piszok nehéz volt, mert mindig elfelejtette, hogy írta le az előbbi betűt...
A nap további részét annak a 6-7 betűnek szenteli, amiből a neve áll, még nem áll mindig össze a kép, de kitart. Ha pedig elfárad, vizet iszik mielőtt mesterét meglátogatná.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Mikor Valdis elmegy, igyekszel megjegyezni az ismeretlen szavakat, hogy legközelebb megkérdezhesd őket. Máris hasznát látod az írásnak, ha már teljesen tudnál írni, most lejegyezhetnéd a hallott szavakat, hogy biztos ne felejtsd el őket, míg találkoztok. Nem baj, azt ugyan látod, hogy fáradságos munka lesz, de a végére fogsz érni egyszer. Az eddig megismert betűk formálásában igazán szép eredményt érsz el, összevetve azzal, amit Valdis hagyott ott az út szélén, úgy gondolod derekas munkát végeztél, a formálás jó lesz. A jeleket majd még este lefekvés előtt fel kell idézned hogy hogy is néznek ki, nehogy elfelejtsd, de nem csüggedsz, érzed hogy ez eleve hosszadalmas folyamat, nem lehet siettetni. Fáradtan, de sikerélménnyel hagyod ott a járdát, miután húztál egy kis friss vizet a kútból és jó nagyokat kortyoltál, megindulsz a mestered szobájához.

[Navaratna]

(Jadrána)

Még száját törölgetio a víz után haladtában. Azt hitte könnyebb lesz firkálgatni a porba, de tévedett. Megjegyezni ezeket a bonyolult hurkolásokat!...
<Mintha egyenesen piktornak kéne lennem...Fog ez egyáltalán menni? Sose tanultam ilyesmit, nem is művelt körökből származom...>
Kételkedik abban, hogy erre ő alkalmas, de nem mélyed el ebben az érzésben, az ismeretlen terület számlájára írja az egészet.
Közeledve mestere szobájához úgy gondolja, a férfi biztos kívéncsi arra, miképp haladt a tanulással ma, más egyéb nem fordul meg fejében.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Ahogy belépsz a fogadóba a hátsó, udvar felőli ajtón, a kocsmárost a pult mögött találod. Ahogy észrevesz, rögtön leszólít:

-Jadrána! Gyere már errébb! *széles mosollyal üdvözöl* Örömmel hallom, és most már látom, hogy javul az állapotod. Azért jobb megvárni hogy teljesen meggyógyulj, a konyhára még jó néhány napig nem kell jönnöd dolgozni. Jut eszembe, te még nem is ebédeltél. *Mikor szólnál, hogy a mestered vár rád, mintha észre sem venné aggályoskodásod* Gyere csak, egyél szépen, Haggar ráér amíg eszel, különben sem hiszem, hogy a gyomorkorgásod szeretné hallgatni. Na gyere, mindjárt hozok neked egy tányér finom bablevest, jó füstölt csülökkel van, meg mellé savanyú káposzta, ettől egészséges leszel mint a makk Aztán van itt finom friss fonott kalács is, igaz nem pár perce lett kész, de még langyos.

Azzal eltűnik hátul a konyhában, és egy hatalmas adag étellel tér vissza, ahogy emgérzed az illatát, összefut a nyál a szádban, és hatalmasat kordul a gyomrod, eddig észre se vetted, hogy mennyire megéheztél. Úgy látszik az írás eddig teljesen lekötötte a figyelmed. A kocsmáros hajthatatlannak látszik, nincs mese, meg kell enned, különben megsértődik, ráadásul a gyomrod is a kocsmáros pártján áll.

[Navaratna]

(Jadrána)

Amikor megérzi éhségét, nem ellenkezik. Enni fontos és kellemes dolog. Főleg ha nem egyedül kell tennie!
-Ön nem eszik?-kérdezi két falat között.
-Gyakran van bab a tányéron. Szeretem, de honnan ennyi?
<Vajon kedvel engem a kocmáros hogy így invitált?>

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Amikor megkérded hogy nem eszik-e, a kocsmáros elgondolkodva mondja:

-Én már ebédeltem, de de nincs az a szekér, amire ne lehetne még pakolni *mondja nevetve*, legfeljebb leborul . Eszek én is pár falatot, ne kelljen már egyedül enned, kevés lehangolóbb dolog van annál.

Hátramegy a konyhába, és egy darab kenyérrel, meg fél rúd kolbásszal tér vissza, amit nem szel fel, a kenyér mellé harap belőle:

-Örülök ha szereted a babot, jót tesz az emésztésnek. A mellékhatása meg nem igazán zavar minket, nem vagyunk finnyásak. Különben majdnem minden héten van egyszer valamilyen formában. Hogy honnan van ennyi? Szárazbab, elégé könnyű a tárolása, és a zsizsikek ellen is jó védelmet talált Xima asszony, van egy fajta növény, abból kell egy csokorral a zsákok közé tenni, de gondolom már rájöttél, hogy Xima asszony igazán jól ért a gyógynövényekhez, most is érzem rajtad az egyik kenőcsének az illatát

[Navaratna]

(Jadrána)

-Szerencse hogy nem a mosdatlanságom szaga üt át a ruhámon, hanem a kenőcs. De ha az is vele van, ne kíméljen-evett kényelmesen Jadrána. Megbecsülte az ételt, annál kevés nagyobb bűnt ismert, mint kapkodva, menet közben enni
-Igen fura neve van a néninek. Biztos nem idevalósi-vonja le a következtetést.
-Mondja, gyakori, hogy Darton felkent lovagjait elhívják szolgálatba? S hol lakik Marcus egyáltalán?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Mosdatlanság? Hiszen csak feküdtél, nem volt miben leizzadni. *Halkabbra veszi* Na jó, talán az álmaid, de az akkor sem olyan, mintha zsákokat cipeltél volna naphosszat. Nem, szerintem nem vagy büdös, de tudod merre találod a fürdőt, úgy látom már elég erős vagy, annyi szabad időd biztos lesz estefelé.

Közben veled együtt eszik, jó nagyokat harap a kolbászból:

-Xima asszony? Soha nem kérdeztem honnan jött valójában, soha nem firtatja senki az ideérkezők múltját, ha csak ő maga nem tárja fel. Xima asszony nem mesélte, bár azt hiszem...á de nem érdekes, nem pletykálkodok, ha úgy gondolod kérdezd meg tőle magad. Na nem azt, hogy honnan jött, az túl nyilvánvaló lenne, hanem esetleg hogy mit jelent a neve, és milyen nyelven. *Elgondolkodik, talán azon, hogy eddig miért nem vetődött fel benne legalább az asszony nevének az eredete* Hogy? Szolgálatra? Mi akik a felkentjei vagyunk, egész életünket úgy éljük, hogy azzal szolgálatot teljesítsünk Dartonnak. Persze értem én, hogy mire gondolsz, de attól még hogy én küldöm el feladatot teljesíteni, de az közvetve vagy közvetlenül mindíg Darton urunkat, vagy egyházának érdekeit szolgálja. Csodálom, hogy nem tudod hol lakik, bár ha jól belegondolok, tényleg nem volt még alkalmad megnézni, ugyanolyan szobában, mint bárki más, annyi eltéréssel, amennyit a személyes tárgyak színfoltjai hoznak minden szobába. Ha visszatér, és neked is lesz egy kis időd, minden bizonnyal megmutatja majd. De most már menj, látom befejezted az evést. Én nagyon szívesen beszélgetek veled, de Haggar már vár szerintem.