Menekülés a Pokolból [I. Hivatalos OM Verseny]

[Yvett de Crei]

(Kirdo)

*A követelőzős gubóra kicsit morcosan nézek, de azért kiszabadítom azt aki benne van.*
- Vegye le az orrát a magasról... Én sem vagyok akárki!!! Ráadásul köszönettel tartozik, nem ilyen pökhendiséggel... Phhheeeee Ember....

*Aztán szép sorban - a legvégén Joffert szedem ki a burokból.*
- Méghogy a javasasszony!... Meg mit nem! Annak köszönhetem, hogy élek, hogy szívós törpe vagyok, népem büszkesége. Te meg egy galád, iszákos, hazug, kéjsóvár emberférfi vagy!
Ne éjr hozzám!
Amióta megismertelek, csak bajom van... Már átkozom azt a percet amikor nem fordítottam hátat neked.
*Közös nyelven folyik a "beszélgetés", és a törpe nőt baromira nem zavarja, hogy rajtuk kívül még vannak a teremben. Bár ő lát, a többiek nem biztos, de ha látnának: Kirdot nem zavarja, hogy jelenleg nincs rajta rendes ruha csak valami fehéres köpenyszerűség.*

[Ayana]

(Ayana)

Ébredés után próbálnék nyújtózkodni, aztán rájövök, nem fog menni, mert valami trutymós akármi vesz körül.
- Ez meg mi a büdös franc?! - morgom ilanoriul. - Hé, gyerek, te csinál ez? - szólok immár közös hangon a fiúhoz, aki nemrég még ápolgatott, bár nem feltételezem, hogy itt van valahol.
<Biztos megmérgeztek és betettek ide.>
Nekiállok nyomulni, rúgni, ütni, karmolni... <Fenébe, miért kellett lerágnom a körmöm már megint?>, amennyire a szűkös hely engedi. De hiába, mert az az undorító cucc nem enged //13-as erő...//
- Arel, segíts, kérlek! Mindig hű voltam hozzád - fohászkodok ismét ilanoriul. - Ez csakis Darton mocskos vicce lehet, ezt meg kell torolni!! - kezd elönteni a méreg.
Ekkor tűnik fel, hogy nincs ott a nyakamban a Sólyomszív amulett. A felismerést dühös ordítás követi, melybe mindent beleadok és újból nekiveselkedek a gubónak, ezúttal úgy, mint egy őrült, közben választékos ilanori szitkokat ordítozok.

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon)

-Igaza van khm....kisasszony.Köszönettel tartozom.-széles gesztussal meghajolok és bemutatkozok.-Roaen O'Shanon vagyok.Kegyedben kit tisztelhetek?

Megvárom a választ.

Figyelem mit tesz a "kis" lány.

<Miféle szerzet ez a nő?És főleg hogy kerültünk ide,úgytűnik ő meg az a fura figura akit utoljára szedett ki ismerik egymást...nocsak..>

[Pirate]

//Akkor és ha én is kiszabadulok.//

Nagyon megdöbbenve nézem kiszabadítómat, majd miután látom hogy sem feláldozni sem felfalni nem akar, igen gyenge eredménnyel, de igyekszek nyugodtnak és fesztelennek mutatkozni. Fő a látszat!

-Igazán köszönöm a segítségét ööö... Kisasszony? - Mondom pyar nyelven, ha már "mindenki" azt használja. -Esetleg elmondaná hogy hol vagyok, és miért kerültem ide? Ráadásul ilyen hiányos öltözékben? - Igazítom meg magamon a köpenyt.

Valaki mintha shadoni nyelven beszélt volna. Na de ki, ha már mindenki ilyen egyformában van akkor... Na de én is, akkor mégsem szektások. Vagy de? Most mit csináljak azon kívül hogy hülyén pislogok a többiekre? Megpróbálok közelebb menni a többiekhez, de nem szólok, csak nézem őket és hallgatom. De ha tudok majd közbeszólok én is. Már amennyiben tudok értelmeset mondani.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Nem nagyon kötnek le a többiek, főleg mert nem is látom őketi igazából. Viszont Kirdo szavaira a sértett önérzet feltör belőlem. Felállok és amerre a törpét sejtem böködök a sötétbe ujjammal kioktatásképp.(Nem magát a nőt csak arrafelé.)*

-Na ide figyelj te izgága hálátlan törpje! Ki volt, aki megmentette a becsületed azzal, hogy elhozott egy hülye ládával? Hetekig éltél a kosztomon. Megvédtelek az emberek hülyeségétől. Ingem-gatyám rádment. A szó legszorosabb értelmében, méghozzá több rend is! Aztán az éjszaka közepén átgázolok a sz@rtengeren KÉTSZER!, hoyg szerezzek valakit, aki megmenti az életed. Persze közben még a pizsamám és a kedvnc mamuszom is tönkrement. Ami most ránk van ragadva az smafu a mamuszomon lévőhöz képest! Közben kilátásban van egy megveretés,. elvették a hajómat és ráadásul mióta ismerlek folyamatosan fenyegetsz és nemegyszer megpróbáltál végleg elintézni! Hát köszönöm. Ez a törpe hála!

*Ezzel dühösen és sértetten hátat fordítok és magam köré lebbentem a köpenyem. Az, hoyg most mindenki ezen csámcsoghat nem különösebben izgat. Eléggé sekélyes a lelki világom, hogy csak mulassak a "közönség" reakcóin magamban. Az viszont látható, hoyg Kirdora most tényleg megorroltam. *

[Con Larrodan]

Helyszín és időpont ismeretlen...
Résztvevők: minden versenyre jelentkezett karakter

Előbb-utább minden mozgó gubót kiszabadítottok (ha már ketten nekifeszültök akkor gyakorlatilag megy úgy is...), s együtt áll a díszes társaság... Ahogy próbáljátok feledni az első borzalmakat, s elég közel álltok egymáshoz láthatjátok a másikat... Mindenki egyen köpenyben van... a fehér szín (ahol fehér maradt) szinte világít a sötétben. Megmentőtök az az alacsony növésű "kislány?" aki épp egy férfival perlekedik. Ragadtok a trunymótól, de legalább már nem vagytok abba a gubóba zárva. Ahogy körül pillantottok igazából nem láttok semmit. A szemetek már hozzá szokott a sötétséghez, így ha közel vagytok egymáshoz, legalább a másik körvonalait látjátok. Sima kőlapok vannak a talpatok alatt, s nézelődés közben észrevesztek valami aprócska fényforrást a távolban...

Kirdonak

Tisztán látod a körülötted álló emberek hőképét, ám azt is észreveszed, hogy az épen marad gubókban is ugyanúgy pislákol az élet mint a már kiszabadítottakban volt... Más hőképet nem látsz a teremben...

[Erin O'Shanon]

-Látjátok azt a fényt a távolban?
Meg kéne próbálni odajutni, de ki tudja mi lesz itt.

-Szerintetek hogy kerültünk ide?

<De undorító ez a ragacsos izé, Domvik miért büntetesz.Biztosan így akarsz megtanítani arra, hogy nem kellene semmibevennem a körülöttem lévő világot.De ilyen módszerekkel?>

-Domvik miért büntetsz? -szakad ki belőlem anyanyelvemen.

[Ayana]

(Ayana)

Annyira belemerülök a harcba a gubóval - közben Dartont mindenféle perverz és gusztustalan szókapcsolatban emlegetve -, hogy amikor Kirdo odaér, hogy engem is kiszabadítson, egy krumpliszsák kecsességével zuhanok kifelé, s ha nem áll félre, akkor lehet, a nyakában landolok. Amikor körülnézek, észreveszem, hogy mások is állnak még ott a közelben, de azt már nem igazán tudom, férfiak, vagy nők, csak azt, hogy mindegyikük ugyanakkora sz@rban van, mint én.
- Tudja valaki, hol a fészkes fenében vagyunk és hogy mi történt? - kérdezem hirtelen ilanoriul, aztán eszembe jut, hogy leginkább pyar szavakat hallottam dühöngés közben, igaz, jó távolról és nem is nagyon értettem mindent, így megismétlem igencsak hibás kiejtéssel és nyelvtannal közös nyelven. - Valaki tud mi ez hely?

[Pirate]

Hmmm, itt nők is vannak! Kihúzom magam, elegánsan megígazítom a köpenyemet, aztán... Na igen. Most mit kéne csinálnunk? Amint megtudom ki beszélt shadoniul éaposan rápislantok, de egyenlőre nem mutatok érdeklődést. Mi van ha csapda? És mindjárt jön egy démon ami megesz minket? Főleg a Domvik-hitűeket? (Igen, nem egy észlény, és babonás meg minden... )

-Ez valóban jó ötlet. Valakik, vagy valamik foglyulejtettek és kifosztottak minket. Igaz?- Nézek a többiekre. Hátha köztük van egyikőjük aki így akar kikémlelni minket! -Nem tudom ki és miért tette, de aligha csupa jószándékból. Véleményem szerint, már ha senkinek sincs ellenvetése vagy egyéb javaslata meg kéne lógnunk innen. Vagy valami...- Mondom mindezt szinte egyáltalán nem remegő fogakkal, sőt a végére tényleg összeszedem magam. Hiába, a hölgytársaság...

[Yvett de Crei]

(Kirdo) (közös nyelven beszél!)

//Roaen O'Shanon-nak//
- Dabbib béli Kirdo Farmine, a nagy Ranga és Teda sarja, ki Gtecr fia, ki Rakohi sarja, kinek apja Vofaki, ki gyermeke Sabrufnak. - *vágom ki ezt egy szuszra büszkén felszegve a fejem. Bár kicsi vagyok, de a vonások ahoz képest, hogy embernek picit darabosak látatják, hogy már nem gyerek, csitri.

//Pirate-nak//
- Én sem tudni hol vanni, sem azt miért, de ezért valaki nagyon fizetni meg a retvás orkok valagára. - *azért dühül a kis törpe nő, hogy rajta kérik számon... , ezért éledezik benne az amit eddig többé-kevésbé sikeresen elnyomott - a homálytestvére.*
- Hiányos az öltözéke?... Az enyém is, meg azé az Úré is... de inkább örülni kéne, hogy ez is van... Képzelje el ha nem volna...

//Joffernek//
- Igeeeen?... Én vagyok hálátlan mi?... Ki ajánlott be Tiadlanban a tíznagynak, hogy legyen munkád, eljöhess onnan? Éltem a koszton? Dógoztam... felmostam hajót, főztem rátok, elviseltem gúnyos megjegyzéseiteket... annak ellenére, hogy kétszer is majd meghaltam én a hajódon, és ha a matrózok valamelyike nem segít tőlled meg is halhattam volna! És a matrózok háborgása mit gondolsz miért nem csapott tettlegességbe? He?!?!...
Becsületet, tisztességet kellene tanulnod, és akkor nem kerülnél ilyen helyzetekbe, nem akarnának megnevelni. De valakinek meg kell! Meg egyébként is mit vártál mit csinálok a sértéseidre, gúnyolódásodra, tisztességtelen viselkedésedre? Kapjál már észhez Ember! Csak azt kapod amit adsz...

*Majd inkább azzal foglalkozom, hogy mindenki kiszabaduljon.
A többi gubóból is hőképek látszódnak, így rövid tanakodás után, mérgesen, dühösen villogó szemekkel inkább azokat is felfeszigetem - feszültségoldónak jó, hogy valamit szégtszaggathatok, és az nem Joffer, mert azért tényleg van amit köszönhetek neki.*

- Ha kiraboltak minket, és megtudom ki volt az élve nem hagyja el az árnyékvilágot, arról kezeskedem!!!

//Kirdo alig egy láb magas törpe nő!
A többit akkor ha fényen leszünk //

[Hakea Ello]

(Miro)

Ázott kiscicaként huppan a padlóra, mikor végre kiszabadítják a gubóból. Néhányat kell pislognia ahhoz, hogy lássa is megmentőjét.

<Oh...de furcsa. Ilyen szerzetet sem láttam még túl gyakran. Utoljára a Fogadónegyedben volt szerencsém törpe nőhöz. Az volt ám a bunyó, huhú. Még szerencse hogy nem engem náspángolt el...>

Kicsit látni rajta, hogy zavarban van, ám azt nem, hogy mindezt a törpe nő látványa vagy a nehéz helyzet okozza. Lassan föláll, és miután ügyetlenül próbál megszabadulni az őt fedő nyálkától, kissé félrehúzódik, hogy jobban szemügyre vehesse társait.

<Alig látok. De ezek vagy három különféle nyelven beszélnek. Mi? Én vagyok a hülye vagy egy nő éppen...>

A női hangnak ilor nyelven válaszol. Ha ilanori, akkor érezheti rajta azon akcentust, mely Chei népének sajátja.

-Sötétben, összefagyva és ismeretlen helyen. Rosszul áll a szénánk, és akárki vagy, örülök, hogy hazám nyelvén szólhatok hozzád.

<Oh, kicsit sok a szentimentalizmus...>

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Csak hallgatom a hátam mögötti diskurzust. Kirdo szavai valahogy mintha emgkarcolnák azt a szikkadt kis cafatot, amit szívként lehetne normális embereknél aposztrofálni. Végül csak hallkan teszek egy megjegyzést a vállam felett. Inkább azért, hoyg enyém legyen az utolsó szó és nem azért mert igazán mondani akarnék valamit, ami ismét csak meghökkent. *

-Ha csak azt kapom amit adok, akkor nem tudom hol a teljes ruhatáram. Most nem arra céloztam, hogy mindenki egyszál ... hm... köpenykében virít, hanem arról amit a sósvíz tönkremart körülbelül fél nap alatt.

*Ezzel megindulok a fény felé. A következő szavaimat a társasághoz egységesen szánom, mondjuk ettől függetlenül nem fordulok feléjük.*

-Hölgyek, Urak. Az eddigi fejeltlenség alapján senki nem tud semmit és én kezdek "összemenni" ebben a kutya hidegben. Induljunk el a "fény felé". A többit majd út közben improvizáljuk.

*Ezzel mitegy vezetve a menetet, ami elképzelhető, hoyg egyszemélyben én leszek ballagok előre. Közben azért még morgolódok, siránkozok a saját emgnyugtatásom kedvéért.*

-Tessék! Ezt is emgértük! A dicső kapitány egy trutyis pendelyben cuppog egy kitudja holis lévő tömlöc közepén. Se ruha, se meleg, se jó szó. Így adja oda az emebr a leklét is állítólagos "társaiért" meg így fogadjon bizalmába és tegyen meg elsőtisztnek mélynövésű hurrikat. Tharr most biztos jót röhög a hülye vérpocsolyája közepén.

[Con Larrodan]

Helyszín és időpont ismeretlen...
Résztvevők: minden versenyre jelentkezett karakter

Mindenkinek aki figyeli és Kirdonak:

Dühödben nekiveselkedsz a maradék gubónak, és téped a hártyát ahol éred... Amaz cuppogva hasad haragudnak utat engedve, s a benne lévő lények egyenként, rongybabaként dőlnek előre a trutymóba... rajtuk is mint egy-egy fehér köpeny az össz ruházat.

A kiszabadítottak mind eszméletlenek, csak csendesen szuszognak... 5 nagyobb ember szerzet, és 2 kisebb lény.... Egy kislány meg egy... isten tudja mi ez... lehet valamilyen kisfiú...


// A még nem aktív JK-k karakterei itt térnek magukhoz, ha majd megérkeznek //

[Pirate]

(Alasandril Belteron con Cavallos)

- Mnejünk!- Csatlakozok bátran az indulóhoz. Közben igyekszek dühöt és lelkesedést önteni magamba. - Bárki is tette ezt velünk... Kijutunk és aztán csúnyán megjárja! Egyébiránt a nevem Alasandril Belteron con Cavallos da Valens da Mortezza ab Anda, szolgálatára. - Nyújtok kezet a mellettem haladó Joffernek- És önben kit tisztelhetek uram?

//Majd jó lenne egy kis KM-i egyeztető, hogy kik is vagyunk itt, meg a többi. Na de menet közben majd úgyis kiderül. A szabadulások sorrendje meg már megoldódott... //

// Aki jelentkezett versenyre és nem mondta időben vissza a kariját az itt van. Con //

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon)

-Csatlakozok az előttemszólókhoz, itt nincs több keresnivalónk.-elindulok Joffer és Alasandril után.

<Így ér véget az O'Shanon család legvadabb sarjának élete...nem mintha jobbat érdemelnék.Domvik vigyázz Ilanára és az én megnemszületett gyermekemre.>

<Menjünk előre, egyszer úgyis Domviknak kell ajánlanom magam végleg.>

-Domvik eddig nem szóltál bele sokat az életembe, de most aztán kérlek segíts meg.-suttogom magam elé.

-Én pedig Roaen O'Shanon vagyok uraim mint hallhatták.-nyújtok kezet inkább jelképesen a félhomályban.