A Tükörvilág

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- MI????
Gyenge vagy még ember, hogy mindent úgy alakíts, ahogy akarod. Nincs elég erőd, de ezért ne engem okolj!
Nem turkálok a fejedben, nincs rá szükségem.
Hmmmm....
*A fehér szemek lassan elvándorolnak rólad és a hátad mögötti részt kezdik el pászmázni. Közben a csápok egyre mélyebbre hatolnak elmédbe. Küzdessz ellene, de akárki is legyen a tettes jóvalta nagyobb hatalommal bír, mint amilyen a te védelmed.
A vérvörös lény szeme egyszer csak kéken megvillan és valami furcsa, hátborzongató mássalhangzókból álló "szót" szűr ki vicsorgó fogai között. Két kézre fogja pallosát - de nem rád néz, hanem arra, ami a hátad mögött jelenik meg lassan zöldes fénnyel körülölelve.
A megjelenő lény majd 4 láb magas, s erősen emlékeztet egy nőre, ám kétséges, hogy valóban az-e amikor megszólal. Hangja ugyanis dörrenő, mély, idegen - szavát egyáltalán nem érted.
Pusztán érzékeled, hogy a két lény nem épp barátságos viszonyban van.

Már éppenhogy engedelmeskednél az elmédet feszítő parancsnak, amikor hirtelen, mintha csak egy madzagot vágott volna el valaki megszűnik a hatás. A fekete csápok is hirtelen húzódnak vissza elmédből, s helyére nyugalom költözik.
Magad sem tudnád megmondani, hogy hogy kerültél hirtelen Yuki mellé, és egy burokba vele, ám nem örülhetsz a helyzetnek túlságosan.

A két lény idegen "beszéde" - mert csak erre tippelhetsz -, ahogy egymás felé morrannak, egyre jobban dübörög fületekben.
Majd már nem csak a furcsa hangú dübörgés ér el benneteket. Az újonnan megjelenő lény mögött zöldes derengésben, míg az mögött kivel te beszéltél vöröses derengésben egy eddig nem látott, félelmetes, rémísztő hadsereg sorakozik fel.
Yuki úgy bújik hozzád ijedtében, hogy mellkasodba fúrja arcát, fülére tapasztja kezét, hogy ne lássa és ne hallja azt, ami körülötte van.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Mindezek ellenére furcsa nyugalom lesz úrrá háborgó lelkében, s elméjében.... Védelmezőn öleli át Yukit...*

- Nem kell félni Kedves, itt vagyok *suttogja, és simogatja Yuki reszkető testét, hogy megnyugodjon...*

<Akkor ez a zöld rusnyaság volt aki eddig manipulált... hmmm... Nem hiszem hogy közbe kellene avatkoznom... ez nem az én harcom>

*Figyeli a lényeket...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Yuki nem tud megnyugodni, még a karodban sem. Túl sok már ez az ő kis lelkének.

Úgy vagy vele, hogy ez nem a te harcod - igaz, miért is lenne az. Véletlenül vagy itt - de hol is?...
Biztos, hogy a véletlen műve? Hisz még Adam háza előtt ölelkeztetek, aztán egyszer csak eltűnt, máshol lettetek, megjelent ez a vörös lény és kérdőre vont... aztán a másik, ki valószínűleg az elmédre akart hatni...
De lehet csak rossz helyen voltatok rossz időben - és ez most különösen igaz a jelenlegi helyzetre.

Talán egy perc, talán kettő, s szemed elé soha nem látott csata tárul. Szinte elképzelhetetlen fegyverekkel, tárgyakkal, vadabbnál vadabb megjelenésű lényekkel, néha felfedezve 1-2 emberi alakkal.
Dübörögés, ordítás, fegyvercsörgés, csontroppanás, hús szakadás, fájadmasabbnál fájdalmasabb ordítások - és mindez pár méterrel alattatok.

Yuki talán még soha nem félt ennyire életében mint most. Egész testében reszket.*
- Ryuu! Vigyél el innen!
*A hangjára egy repülő kutyaszerűség figyel fel, mely mellettetek húzott el pár méterrel, hovatartozása egyértelmű az őt kürülvevő zöldes derengésből.
Nem a te harcod volt eddig - de ebben a pillanatban egyértelművé válik, hogy innentől az lesz. A repülő lény egyenesen felétek siklik, hatalmas száját teljesen kinyitva és a benne lévő 10 cm-es agyarokat kivillantva.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Csak hunyd be a szemed Kedves és ne nyisd ki... dúdold a régi dalt mit gyerek korunkban együtt hallottunk, és ne félj.... itt leszek, és megvédelek... nem eshet bántódásod... ígérem... Szeretlek.... *súgja, s puha csókot lehell Yuki piros ajkaira.... majd koncentrál, s elindul előre... ki a burokból, hogy szembenézzen támadójukkal...*

<Ha akarok akkor tudok lebegni... lépkedni a levegőben... nem kellenek ehhez szárnyak...>

*Lép előre, mintha föld volna a lába alatt... egyik lépés a másik után... s eltávolodik a buroktól, hogy szembeálljon a kutyával...
Küzdő állást vesz fel... s szabadjára engedi a benne lakozó erőket....*

- Matsu Daira Ryuu... A Szunnyadó Sárkány felébredt... reszkess féreg..... *dörmögi mély hangon... szemei borostyánsárgán villannak, s a sárkányt képzeli maga helyett aki segítségére volt....*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Yuki reszketve tesz eleget kérésednek, összekuporodik egész kicsire, karjával lábait átkulcsolja, lábára hajtja fejét és hallod, hogy halkan dúdolni kezdi kicsit akadozva a régi dalt...

Kilépsz a burokból - nem esel alá a majd 30 lábnyi mélységbe; jársz a levegőben, mintha csak talaj lenne a lábad alatt.
Pár pillanat, a szárnyas kutyaszerűség megindul feléd kétszer csattantva agyarait.
Bár koncentrálsz, de a benned lakozó sárkányt nem bírod előcsalogatni.
A kutya rohamosan közeledik testartásából egyet vonsz le - mellkasra akar ugrani és torokra harapni.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Vagy mégsem... francba *mondja immár ismét normál hanggal...*
- Gyere... *villan a szeme, ahogy látja a "kutya" mozgását...*

<Cseresznyevirágok vihara kísérjen... minden virág mint egy slan csillag... kavarogjanak körülöttem, s ne engedjék közel hozzám ezt a dögöt...>

*Egy aurát képzel maga köré mi talán távoltarthatja ellenfelétt... majd kivár, s mikor a kutya támadásra rugaszkodik próbál kitérni előle, s ujjaival felé döfni... majd újra és újra...*

Ké: 20
Té: 36+35; 36+26; 36+24; 36+37; 36+23; 36+39
Vé: 51

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Az aurát már késve képzelted el... Bár sikerült, mert elkezdtek köröttek keringeni, majdhogynem teljes fátyolként körbevenni, de a kutya támadását már nem tudták megtörni. Dübörgő morranás kíséretében szakította át a fátylat, lendülete nem tört meg a több belécsapódó éles jégdarabka miatt sem.
Mivel már vártad a támadást, időben mozdultál félre előle, majdan egyetlen ütést sikerült bevinned testébe. Ujjad mint valami buzogány csapódott két bordája között, de a dög mintha meg sem érezte volna...

A következő pillanatban viszont nem várt fordulat következik, a kutya nem fordul vissza feléd, hanem a kissé megtört lendületével egyenesen Yuki felé rohamozik.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

<Állj!> *próbálja tudatát a kutyára kényszeríteni, s ha nem hatna akkor egy legalább 4-5 láb vastagságú falat képzel elé, hogy feltartóztassa.... Ezután módosít a belső idején, és utánairamodik....*

- Itt vagyok, velem foglalkozz... *suhan felé, s a hátáról lecsatolt kardjával próbálja kettévágni a dögöt, vagy legalább olyan sérülést okozni amire őt veszi célba...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Akaratod nem elég erős, hogy hass a dögre, de a fal felépül pillanatok alatt.
Hangos nyekkenés, csontropogás hallatszik, ahogy a lény a falnak csapódik sebességével - látványnak pedig elég csúnya: szinte a felére zsugorodott össze hosszában, de átmérőben duplájára az eleje...
Azonban még ez sem hatja meg úgy néz ki... Szemei két gombként világítanak lapos fején enyhén vörösben játszva, ahogy feléd fordul. Kitárja szárnyait, aminek fura mód bajaik nem estek és megindul.

Kardod azonban már kivontad, s te elindultál feléje egy kicsit gyorsabban, mint amit ő számított. Későn érzékelte érkeztedet, korrigálni nem tudott a manőverén, így a kardod pontosan a két vörösen izzó szem között hatol be testébe és mintha egy forró kés siklana a vajban szelted ketté.
A két fél úgy esik alá a mélybe, mintha két szikladarab lenne. Sem vér sem belsőszerv nem fröccsen szét, a kardod is tiszta teljesen.

Alattad még dúl a csata - a két fél szinte teljesen egyformán áll.

Körötted a magasban repülő lény nincs, úgy néz ki egyenlőre itt fen biztonságos a tartózkodásotok.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Szíve még mindig torkában dobog ahogy elteszi fegyverét, s lepillant a küzdőkre...*

<Elterelem a figyelmét, akkor támadj...> *próbál gondolatai hangján megszólalni a piros lény fejében, majd újra koncentrál*
<Hatalmas szikla, legalább 15méter hosszú és 10 méter széles, lángok nyaldossák, és villámok cikáznak körülötte> *Ahogy megjelenik kezeit megemeli, majd lefelé suhint vele, s a szikla erre a jelre indul meg iszonyatos sebességgel a zöldes lény felé*

<Erre ide kell néznie hogy semlegesítse... addig öld meg, vagy itt pusztulunk> *üzeni újból, s képzeli a következő sziklát, hogy útjára engedje...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Már az első szikla megalkotása is verejtékcseppeket csaltak a homlokodra, de végül is megalkotódott az antis állandóan változó, képlékeny anyagából.
A vörös lénytől semmilyen visszajelzést nem kapsz, hogy elérte volna üzeneted, nem foglalkozik mással, csak a zöldes színben játszódó nővel való csatájával.

Ahogy a szikla feléjük száguld egy pillanatra megtörik a csata összhangja:
A nő egy pillanatra néz felé, majd a háta mögött egy alig lábnyi átmérőjű fekete felhő kavarogni kezd, s elnyeli magába a lángoló sziklát.
Viszont az a pillanatnyi félrenézés elég volt a vöröskének - hatalmas pallosát vízszintesen suhintotta meg, és a csapása teljes lendülettel a nő oldalába csapódott.

A következő sziklát viszont már nem bírod teljesen létrehozni. Maga a szikla megvan, de sem tűz, sem villám nem övezi már körbe - nincs erőd egyáltalán. Érzed bensőd teljesen kimerült, itt már semmit nem tudsz tenni, csak pusztán szemlélődő lehetsz.
Nagyon nem jó belegondolnod ebbe, mert így tudod esélyetek sincs egy újabb támadással szemben.
Pillanatnyi ideig elkalandozó gondolatodat Yuki sikítása töri meg.
Apró denevérszerű lények repkednek körülötte, és néha-néha neki-neki repülve csípik meg (legalább is ezt látod te).*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Mikor meghallja Yukit megijed, s minél hamarabb mellette akar lenni... siet vissza a burokba amennyire csak tud, s kardját kivonva próbálja távol tartani a kis szárnyas dögöket, legalább addig míg teste valamennyire regenerálódik...*

- Itt vagyok Kicsim, ne félj... *próbálja nyugtatni a lányt, miközben a levegőbe vagdalkozik*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Yukihoz vissza tudsz menni, ez nem kíván nagy koncentrációt.
Kardoddal lecsapsz egy denevérszerűséget, de helyette kettő jön - reménytelennek látszik a küzdelmed, de egyet elérsz vele - szerelmedet már nem mardossák a lények.

Ahogy te a magasban küzdessz minden testi erődet összeszedve Yukiért és magadért, úgy alattad a csatamezőn is folyik a küzdelem, bár már hála neked nem teljesen egyenlő az erőviszony.
A démoni kinézetű nő álltalad előidézett pillanatnyi figyelemkiesése úgy néz ki eldönti a csata végkimenetelét. Egyre több és több zöld izzásban csatázó lény múlik ki, s foszlik le róla a derengés, hogy csak egy mozdulatlan fekete enyhén füstölgő test maradjon utána.

A vörös lény, kinek segítettél rendületlenül támadja ellenét, egy szegmensnyi időt nem hagyva arra, hogy bármi mást is cselekedjék és ez láthatólag idegesíti.
Egy hangos morranás, mi a nőből felszakad - minden mozgóképes csatlósa köréje gyűlik össze otthagyván épp azt akivel eddig harcoltak. Így a nő jutott egy kis levegőhöz - de ennek te és Yuki örültök a legkevésbé.

A morranás miatt a denevérszerűek sem támadnak többet, hanem parancsolójukhoz reppennek, így láthatod, majdan tapasztalhatod a történéseket.

A nő egy szemvillanás alatt terem mellettetek, a burok megszűnik, nem óv már semmitől, majd hatalmas kezébe fog mindkettőtöket és szoroan markol benneteket.
Nemcsak, hogy kényelmetlen, de fájdalmas is, s akár hogy próbálsz mocorogni, kijutni - nem megy.
Nehezen kaptok levegőt a mellkasotokat érő nyomás miatt. Yukin pedig látszik, hogy nem bírja sokáig a megpróbáltatásokat.

A vörös lény késve érkezik hozzátok, fehér szemei gyilkos hidegsugárként pásztázzák, a tőlle dupla akkora zöld nő alakját, hasztalanul.

Nem érted, hogy miről beszélnek - ugyan olyan morranás, vakkanásokat hallatnak mint a legelső találkozásukkor. Benneteket 1-2 alkalommal megráz fogvatartótok, jobban szorongat, majd szétválaszt benneteket. Egyik kezében Yukit fogja marokra, a másikba pedig téged.
A szóváltás haragos, indulattal teli, szót-szó követ, s a vörös dühödt megmozdulásakor a zöld lény egy mozdulatával bekapja Yukit.
A vörös megtorpan, a zöld nőszerűség szája gyilkos, ádáz mosolyra húzódik, majd lassan téged is a szájához emel, amire a vörös elébe teszi a pallosát és fejet hajt előtte.
Felkacag a fogvatartód, s közben enged szorításán, de kiszabadulni még mindig nem vagy képes. A démoni nő meg csak kacag és kacag, s nem veszi észre azt, ami a háta mögött zajlik - lassan egy ragyogó fehérség közelíti meg a csatateret, ami neked kicsit ismerős.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Rongybabaként lóg a démon kezében... hiába próbál kitörni erőtlen próbálkozásainak esélye sincs... Mikor Yuki eltűnik a démon szájában egy erőtlen kiáltás szakad fel bensőjéből, de a tüdejéből kipréselt levegő hiányában már szólni is alíg bír...*

- Öld meg, ne törődj velem, csak szeleteld fel... *mormogja a fogai közt, hisz nincs ereje kiáltani már... de a vörös lény nem igen hallhatta... ekkor jön a fényesség...*

<Adam?>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A démoni nő csak kacag, miközben te tehetetlenül rángatózol markában.
A fehér fény egyre csak közeledik. Adam alakja feltűnik közben - a fény belőle árad, körötte megannyi segítő sorakozik fel.

A világ körülöttetek lassan változik - a csatatér átalakul virágos mezővé, némely lény pedig jámbor állattá, lézengő lénnyé fegyver, acsarkodás és düh nélkül.

A démoni nő önteltségében későn veszi észre a változást, téged egy nagy lendülettel elhajít és felveszi a küzdelmet az újonnan érkező ellenfelével - Adammal.
A férfi viszont most nem a türelmes tanító képét mutatja, hanem egy elszánt, erőskezű férfiét, aki mindenre képes a démon ellen.

Zuhanásodat selyemháló tartóztatja fel, amibe belegabalyodva lelassulsz, és szépen földet érsz - a háló ezek után eloszlik rólad, s nem akadályoz immár a cselekvésben.

Mire te földet érsz és újra szét tudsz nézni a csata eldőlt - a démoni nő alakja lassan megfeketedik, gyűlölettel telítődött morranások még elhagyják átkozott ajkát, majd lassan porrá hullik. Neked balra a vörös lény nézi megvetően a maradványait, míg jobbra Adam gyilkos pillantása kíséri útjára, majd feléd fordul.*

- Minden rendben van veled Ryuu?