Név: Gialona fia Iymer, vagy röviden csak Iymer
Kor: 21 év
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: harcos
Jellem: Élet
Szülőhely: Shadon, féldomíniumok
Magasság: 177cm
Súly: 71kg
Előtörténet:
Shadon, féldomíniumok, bel Corgia birtok, Gillananova vára:
<<Sok-sok éve is van annak, hogy a mi jó Cossino bel Corgia urunk dédapja erre a vidékre költözött. Őt hívták Guilianonak. Guiliano bel Corgia lovag. Az ő fia, ami jó urunk nagyapja, Lorranzo úr, az ő fia pedig Pireo bel Coria úr, Cossino úr apja. Te már őt sem láthattad, hamar elvitte a köszvény. Neki itt már jó dolga volt. No, de hogy szavamat ne felejtsem, tudod, annak idején is úgy volt az, hogy itt van az a tenger sok föld, aztán mi haszna belőle az egyháznak? No meg a koronának? Kellett, aki megműveli. Hát adtak belőle mindenféle jó nevű családoknak, akik ide küldték a fiukat, ők meg ugye hozták a házuk népéből azt, aki jött velük. No de hát ki jön ide önszántából bentről, a kényelemből? A biztonságból? Így Guiliano úr apja, Salves úr, Salves bel Corgia adott tisztes kíséretet is meg pénzt is az ő másodszülött fiának, nem csak egy szál kardot meg atyai áldást, mint az sok esetben akkoriban szokás volt. Ez a gondoskodás szükség esetén később sem szűnt meg, ebből is épülhetett itt ez a gyönyörű vár, és ezért sincs nyakig adósságban a mi urunk, nem úgy, mint mások.>>
P.Sz. 3680-ban született. Előző évben került a birtokra Cestin atya is. Három évvel később húga születik, rá egy évre Cestin atyának fia, de az abban az évben kitört nagy tífuszjárvány mindegyiküket elviszi. A járvány multával lánya született bel Corgia úrnak: Elennia.
Öt éves lehetett, amikor az atya elkezdett pár fiút tanítani a tudományokra. Mivel ezen a vidéken inkább a harcosokra van szükség, ezért igazából nem volt becsülete az efféle tudásnak, a gyerekekben nem nagyon volt motiváció az atya által mondottak megtanulására, így el-el maradoztak. Legtovább még Iymer és a barátja, Dentas maradt, de Dentas is kikopott, Iymer pedig mióta a harci nevelése is elkezdődött, inkább csak télen járt az atyához, de azóta is jóban vannak. Ő is inkább csak azokat tanulta meg, amikre úgy érezte, szüksége lehet, azt is anyja kedvéért, ugyanis szerette volna nagyon, ha fia tanul. Annyi eredménye mindenesetre lett, hogy az atya, és az udvarmester mellett Iymer is el tud számolni egy kisebb shadleki vásárlással, ami ezen a birtokon is ritkaság. Mintegy hét éves korában adta apja Petar mester mellé. Ezen a vidéken szinte minden fegyveres kézre szükség van, de apja maradt serfőző mesterségénél, sohasem vált belőle igazi katona, talán ezért is szerette volna, ha fia helyette is helytáll. Az itteni katonák kizárólag harci feladatokkal való ellátása igen nagy luxus lett volna, így a csapatok egy része a jószágra (ló, szarvasmarha) is vigyázott, ami közben kiválóan szemmel lehetett tartani a határt, idő pedig bőven van szinte mindenre a szárnyékban. Itt kint tanították meg Iymert nem csak a katonaélet kötelező, hanem vidám oldalaira is, úgy, mint ének, zene, tánc. Dudálni pl. Dentas apja tanította, azt pedig, hogy jó tanítvány volt, jelzi, hogy őt hívták Dentas menyegzőjére zenélni.
Eleinte sok gond nem volt, mert a nomádok – azazhogy a szomszéd, Kipics nemzetség – alig mozgolódott, már évek, sőt, lassan szűk két évtizede. De már bőven elmúlt 10 éves, amikor az első rossz előjelek megjelentek az égen, de sajnos nem figyeltek rá eléggé. Az történt ugyanis, hogy a Kipics nemzetségnél rendezett lóvásáron már nem csak vettek a Kipicsek lovat, hanem el is adtak, továbbá bel Corgia úr embereivel igen ellenségesen viselkedtek. Ekkoriban járt először a Nagyrétben. Valami marha kóborolt el, azt kellett visszahozni. Nehéznek tűnt, de az ott élő Matula segítségével könnyen ment. Kiderült, hogy a lápban is csak rendes emberek élnek, ritkán vissza-visszajárt hozzájuk. Matula mesélt neki és mutogatta a rét életét, mesélt a lápi manókról, a lápi boszorkányokról, lúdvércet még mutatott is neki.
Következő évben jött a nagy baj, alig úszták meg. Épp Dentassal csatangoltak – az elkóborolt Hollót hozták vissza – amikor a Kipicsek rajtuk ütöttek. Egy embert láttak a pusztában, de olyan öltözékben, amilyet az igazhitűek viselnek, nem holmi pogány, így segítettek neki, szerencse, hogy ott volt a Holló. Az illető Zonde úr volt. Elég szótlan, de a lovat jól ülte, kiváló muzsikus, és a pogányt is derekasan aprította, ha úgy hozta a sors. Beállt hát bel Corgia úr emberei közé, alkalomadtán pedig a nagyúr örömére muzsikált. Ő is észrevette Iymer kivételes képességeit, tanítgatta, amiből igazából csak Iymer némi lanttudása maradt, illetve a gyanú, hogy Zonde úr nem egyszerű muzsikus. Ugyanis ahogy jött, úgy ment is, de erről majd később.
Az első évek szinte csak újra ismerkedő csetepatéi után Iymer 15. évében nagy változások történtek. Abban az évben lett Iymerből is katona bel Corgia úr várnépében, és ebben az évben egy igen váratlan összeütközésben sokan ottmaradtak, Iymer szerencséjére épp máshová volt beosztva. Többek között Cossino úr egyetlen fia, és az egyik hadnagy is. Igazán nagy baj, azaz örökös nélküli a bel Corgia birtok mégsem lett, mert két évvel később Cossino úrnak megszületett a második fia, Valdo. Továbbá ekkor az elesett hadnagy helyébe Petar mestert léptette az úr.
A birtok szépen gyarapodik: újabb kivágást (*) alapítanak, a vár újabb falövet kap, Cossino úr még vásárt is tart. Öröm nézni. Sőt, még maga Cavvarola püspök úr is a látogatását tette a saját személyében, ami azért igen nagy dicsőség, mert már másodjára járt itt kint. Hanem Zonde úr egyszer csak azt mondta Iymernek, itt neki baja lehet. Valahogy nem szerette a csuhásokat, sem azok őt. Iymer nem érti a dolgot, hiszen rendesen járt Zonde úr templomba, de ha már így alakultak a dolgok, javasolta neki a rétet, be is vitte; ahol egy darabig megvolt Matuláékkal, hanem egyszer csak tavaly eltűnt.
Az előző év végén a bel Corgia család Shadon tartománybeli ágától Cossino úr kért egy piktort: festenél meg a lánya képét, mert bizony ő inkább az ország belsejébe adná férjhez a kincsét, nem ide. A kép el is készült, mind nagy méretben, amiből az egyik itt marad, és csak a másikat viszik be Shadonba, mind pedig egy medalionba, és készült még egy portré magáról Cossino úrról is. Most pedig eljött az ideje, hogy a piktor urat visszakísérjék hazájába, és elvigyék a képeket is, hátha sikerül majd kiházasítani Elennia bel Corgia kisasszonyt. Az út előtt Petar mester javaslatára – merthogy most nemrég lett vicevárnagy – Cossino úr tíznaggyá lépette elő Iymert, és a keze alá adta Dentast és Sikent is, aki fiatalabb náluk. Ők kísérik vissza a piktort. Mivel rendes felszerelésük még egyiküknek sincs, de csak nézzenek már ki valahogy, ezért kaptak Cossino úréból lovat és páncélt, de a saját lovukat be kellett kötni Cossino úr istállójába.
Apja már nem is emlegeti, de anyjától még sűrűn hallja, hogy „És az unokákkal mi lesz?”. Két nőnek is udvarol: Dinnának szinte kötelezően, aki egy igen fiatal és csinos özvegyasszony, és van is mit a tejbe aprítania, így hát udvarol is neki a fél várnép, amit kimondottan élvez. Melga, a városi ácsmester kisebbik lánya a másik nő, akinek udvarol, és a hajlandósága is nagyobb felé. Melga a fakanalat is szívesebben megfogja, meg a nővére gyerekeivel is igencsak megérti magát.
Petar mester szinte a második apja, jóban van még Dentassal és az apjával is, míg lovon szolgáló katonához méltóan a városi mesterember – hétvégi katonákat azért le-lenézi.
Kinézet:
Középmagas, fekete göndör hajú és fekete bajszú, de szakáll nélküli férfi, átlagosnál talán valamivel erősebb testalkattal, és általában vidám ábrázattal.
Jellemrajz:
Ragaszkodik a bel Cogia családhoz, legalábbis annak a féldomíniumokbeli ágához. Sokmindenhez szeret fogni, de csak kevés mindet tanul meg igazán mélyen.
A vallást tiszteli, de alapvetően add meg az egyháznak, ami az egyházé, aztán hagyjon békén.
Felszerelés:
Két rend ruha; két süveg, egy viseltek és egy jobb állapotú; öv, veret nélkül; vízálló csuklyás köpeny; egy pár csizma és egy bocskor; tarsoly, abban: tűzszerszám; kés; só; ólom súly az ostorhoz, ha úgy adódik; 2-2 tetszetős, nagyméretű daru- és kócsagtoll, amiből az egyik mindig az épp viselt süvegbe van tűzve, becsomagolva egy vászondarabba
képzettségeinek megfelelő fegyverzet (karikás ostor 5m-es szárral; szablya; könnyűlovas koplya; visszacsapó íj; íjtegez; nyíltegez); közepes pajzs; tegezben 30 nyílvesző
lova, Parázs most épp Cossino úrnál, míg ő megkapta Hollót, és a nála lévő sodrony is az úré.